Tomasóc
| Tomasóc (Tomašanci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Gara |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31422 |
| Körzethívószám | +385 (0) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 452 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 107 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′ 11″, k. h. 18° 24′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 11″, k. h. 18° 24′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tomasóc (horvátul: Tomašanci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Garához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 28, közúton 35 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 8, közúton 9 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai síkságon, az Eszék-Svilaj (A5) autópálya keleti oldalán fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta lakott volt. A Garáról Tomasócra vezető út közelében az újkőkor középső részét lezáró Sopot kultúra leleteit találták meg.[2]
Területe a 13. században még az újlaki uradalomhoz tartozott. A települést 1433-ban „Thomasowcz” néven említik először,[3] ekkor már a Kórógyiak birtoka volt. A török 1536-ban harc nélkül foglalta el, a diakovári szpáhilukhoz tartozott, utolsó török birtokosa Ali basa volt. A térséggel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török kiűzése után 10 lakott ház maradt a településen. A település lakossága a 18. században tovább nőtt. 1758-ban 23 lakott háza volt.
Az első katonai felmérés térképén „Tomasanczy” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tomassancze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tomassancze” néven 89 házzal, 527 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A 19. század második felében 1860-tól Bácskából német családok települtek be lényegesen megváltoztatva a lakosság összetételét.
A településnek 1857-ben 498, 1910-ben 873 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a német, 46%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után az ország különböző részeiről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát, 6%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb családok is eltávoztak a faluból, helyettük boszniai horvát menekültek érkeztek. 2011-ben a falunak 583 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 498 | 611 | 589 | 695 | 885 | 873 | 906 | 984 | 1.026 | 913 | 1.013 | 887 | 736 | 649 | 664 | 583 |
Gazdaság[szerkesztés]
Szlavónia többi településéhez hasonlóan a helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság. A falu külterületén két állattartó telep is működik, ahol a lakosság nagy része dolgozik. Sokan dolgoznak még a kuševaci téglagyárban, illetve a közeli városokban, Diakováron és Eszéken is. A faluban két önkiszolgáló bolt és benzinkút is működik.
Nevezetességei[szerkesztés]
Remete Szent Antalnak szentelt római katolikus temploma 1795-ben épült. Utoljára 1993-ban újították fel.
Oktatás[szerkesztés]
Első iskolája 1856-ban nyílt meg. Ma a településen a garai általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az épületet 2013-ban újították fel.
Sport[szerkesztés]
Az NK Dinamo Tomašanci labdarúgóklubot 1937-ben alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Egyesületek[szerkesztés]
- DVD Tomašanci önkéntes tűzoltóegyesületnek mintegy 150 tagja van, többségük gyermek.
- LU „Zokovica” vadásztársaság.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6917.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...686. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
