Szatnica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szatnica (Satnica Đakovačka)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségSzatnica
Jogállás falu
Polgármester Željko Šimić (HNS)
Irányítószám 31421
Körzethívószám (+385) 31
Népesség
Teljes népesség1432 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szatnica (Horvátország)
Szatnica
Szatnica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 15″, k. h. 18° 22′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 15″, k. h. 18° 22′ 40″
Szatnica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatnica témájú médiaállományokat.

Szatnica (horvátul: Satnica Đakovačka) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Galsinc település tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 32, közúton 49 km-re délnyugatra, Diakovártól 5 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén fekszik. Településrészei: Đakovački Petruševci, Emovac (Fuchosova pustara), Franjevac, Fridrih, Josipovac (Šarviz), Štrosmajerovac és Venturi.

Története[szerkesztés]

A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban is lakott volt. A „Katinska-Gradac” lelőhely[2] a Satnicáról Diakovárra menő úttól 300 méterre délnyugatra a falu kijárata közelében található. Itt a helyiek szerint már régóta sok őskori és ókori kerámiatöredék található és a kerámiák kiégetésére rakott kemence maradványait is megtalálták. A „Šarviz” nevű lelőhely a Szatnica-Gašinci út két oldalán, a falutól 2 km-re délnyugatra található. Itt az őskori és ókori leletek mellett középkori maradványok is előkerültek, melyeket a diakovári városi múzeumban őriznek. Mirko Bulat régész megemlíti, hogy valahol Szatnicánál 3000 darab római ezüstpénzt találtak, melyek a 3. század elejétől a század közepéig terjedő időszakból származtak. A Pélmonostor-Eszék-Svilaj autópálya építését megelőző leletmentő munkák során újabb őskori és középkori lelőhelyeket („Strosmajerovac–Pustara” és „Franjevac”) tártak fel. A falu területén két ősi erődítmény maradványai is megtalálhatók. A falutól kekeltre Garova dol felett a „Gradina” nevű helyen már 1875-ben őskori földvár maradványait írják le, ahol a sáncok között az újkőkorszak végéről származó leletek is előkerültek. A falutól keletre 500 méterre a „Turski bedem” lelőhelyen 30-szor 30 méteres négyszögletes erődítmény sekély sáncai látszanak.

A település első írásos említése Névna akkori urának lévai Cseh Péternek 1422-ben kelt oklevelében történt, melyben a satnicai birtokot zálogba adja a Podlakai Bálint nevű nemesnek. A középkorban gyakran változtak a birtokosai és több per is zajlott miatta, mivel nagy területű birtok volt. A török 1536-ban szállta meg. A török uralom idején a diakovári bég szpáhibirtoka volt. Utolsó török ura Alaj bég volt. A török kiűzése után lakott 15 ház maradt a településen, de a 18. század közepéig a lakosság száma jelentősen emelkedett. 1758-ban 39 házában 269 lakos élt.

Az első katonai felmérés térképén „Szatnicze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szatnicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szatnicza” néven 119 házzal, 698 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. században a lakosság nagyrészt kicserélődött. Sokan költöztek el a faluból, de a környező falvakból sok betelepülő is érkezett. A század közepén a gazdasági válság idején horvátok költöztek el Diakovárra és Eszékre, helyettük pedig bácskai németek és magyarok érkeztek. A század végére 196 ház állt itt, melyből 80-ban horvátok, 76-ban németek, 40-ben pedig magyarok éltek.

A településnek 1857-ben 245, 1910-ben 483 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a horvát, 34%-a német, 10%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1432, a községnek összesen 2123 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
740 899 941 1.091 1.340 1.332 1.219 1.322 1.334 1.463 1.502 1.521 1.527 1.730 1.723 1.432

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság, a kereskedelem és a feldolgozóipar képezi. A község területén 19 bejegyzett gazdasági vállalkozás működik, melyek közül a legjelentősebbek az AKROPOLA d.o.o. és a STAKLO-COMMERCE d.o.o.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1900-ban épült. A plébániát 1969-ben alapították.

Kultúra[szerkesztés]

  • A KUD „Sloga” kulturális és művészeti egyesületet 1996-ban alapították. A mintegy 80 aktív tag három tánccsoportban és három tamburacsoportban működik ápolva a helyi folklórt, népdalokat, néptáncokat, népszokásokat és népviseletet. Repertoárukban Iván napi népszokások, szávamenti és đakovštinai dalok és táncok, valamint bunyevác táncok szerepelnek. Szorgalmas és kitartó munkájával az egyesület a térség egyik vezető művészeti egyesületévé fejlődött. Rendszeres szereplői a „Đakovački vezovi” és a „Vinkovački jeseni” fesztiváloknak, de felléptek már az ország számos fesztiválján és külföldi fesztiválokon is. Szervezői a „Djeca u igri, pjesmi i plesu” gyermek folklórszemlének és a „Pjesmom i plesom kroz Satnicu” folklórszemlének.
  • A „Cicika” nőegyesületet 2014-ben alapították. Az egyesület 15 tagot számlál, melyből 10 aktív tag van. Célja a nők és a családok helyzetének javítása, a régi szokások, a közösségi játékok és táncok megőrzése, az emberi jogok előmozdítása, a humanitárius tevékenységekben való részvétel, a társadalmilag hátrányos helyzetű családok, az idősek és fogyatékkal élők, valamint a rokkantak támogatása.

Oktatás[szerkesztés]

A településen nyolcosztályos általános iskola működik. Az iskola 2014 óta önálló. Egy területi iskolája van, mely Gašinciban működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK „Mladost” Satnica Đakovačka labdarúgóklubot 1935-ben „Jedinstvo” néven alapították. 1961-ben nevét ONK Mladostra változtatták. A 2018/19-es szezonban megnyerte a megyei 1. ligát.

Egyesületek[szerkesztés]

A helyi önkéntes tűzoltóegyletet 1926-ban alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)