Szatnica
| Szatnica (Satnica Đakovačka) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Szatnica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Željko Šimić (HNS) |
| Irányítószám | 31421 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1775 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 21″, k. h. 18° 22′ 41″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 21″, k. h. 18° 22′ 41″ | |
| Szatnica weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szatnica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szatnica (horvátul: Satnica Đakovačka) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Galsinc település tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 32, közúton 49 km-re délnyugatra, Diakovártól 5 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén fekszik. Településrészei: Đakovački Petruševci, Emovac (Fuchosova pustara), Franjevac, Fridrih, Josipovac (Šarviz), Štrosmajerovac és Venturi.
Története[szerkesztés]
A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban is lakott volt. A „Katinska-Gradac” lelőhely[2] a Satnicáról Diakovárra menő úttól 300 méterre délnyugatra a falu kijárata közelében található. Itt a helyiek szerint már régóta sok őskori és ókori kerámiatöredék található és a kerámiák kiégetésére rakott kemence maradványait is megtalálták. A „Šarviz” nevű lelőhely a Szatnica-Gašinci út két oldalán, a falutól 2 km-re délnyugatra található. Itt az őskori és ókori leletek mellett középkori maradványok is előkerültek, melyeket a diakovári városi múzeumban őriznek. Mirko Bulat régész megemlíti, hogy valahol Szatnicánál 3000 darab római ezüstpénzt találtak, melyek a 3. század elejétől a század közepéig terjedő időszakból származtak. A Pélmonostor-Eszék-Svilaj autópálya építését megelőző leletmentő munkák során újabb őskori és középkori lelőhelyeket („Strosmajerovac–Pustara” és „Franjevac”) tártak fel. A falu területén két ősi erődítmény maradványai is megtalálhatók. A falutól kekeltre Garova dol felett a „Gradina” nevű helyen már 1875-ben őskori földvár maradványait írják le, ahol a sáncok között az újkőkorszak végéről származó leletek is előkerültek. A falutól keletre 500 méterre a „Turski bedem” lelőhelyen 30-szor 30 méteres négyszögletes erődítmény sekély sáncai látszanak.
A település első írásos említése Névna akkori urának lévai Cseh Péternek 1422-ben kelt oklevelében történt, melyben a satnicai birtokot zálogba adja a Podlakai Bálint nevű nemesnek. A középkorban gyakran változtak a birtokosai és több per is zajlott miatta, mivel nagy területű birtok volt. A török 1536-ban szállta meg. A török uralom idején a diakovári bég szpáhibirtoka volt. Utolsó török ura Alaj bég volt. A török kiűzése után lakott 15 ház maradt a településen, de a 18. század közepéig a lakosság száma jelentősen emelkedett. 1758-ban 39 házában 269 lakos élt.
Az első katonai felmérés térképén „Szatnicze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szatnicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szatnicza” néven 119 házzal, 698 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. században a lakosság nagyrészt kicserélődött. Sokan költöztek el a faluból, de a környező falvakból sok betelepülő is érkezett. A század közepén a gazdasági válság idején horvátok költöztek el Diakovárra és Eszékre, helyettük pedig bácskai németek és magyarok érkeztek. A század végére 196 ház állt itt, melyből 80-ban horvátok, 76-ban németek, 40-ben pedig magyarok éltek.
A településnek 1857-ben 245, 1910-ben 483 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a horvát, 34%-a német, 10%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1432, a községnek összesen 2123 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 740 | 899 | 941 | 1.091 | 1.340 | 1.332 | 1.219 | 1.322 | 1.334 | 1.463 | 1.502 | 1.521 | 1.527 | 1.730 | 1.723 | 1.432 |
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság, a kereskedelem és a feldolgozóipar képezi. A község területén 19 bejegyzett gazdasági vállalkozás működik, melyek közül a legjelentősebbek az AKROPOLA d.o.o. és a STAKLO-COMMERCE d.o.o.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1900-ban épült. A plébániát 1969-ben alapították.
Kultúra[szerkesztés]
- A KUD „Sloga” kulturális és művészeti egyesületet 1996-ban alapították. A mintegy 80 aktív tag három tánccsoportban és három tamburacsoportban működik ápolva a helyi folklórt, népdalokat, néptáncokat, népszokásokat és népviseletet. Repertoárukban Iván napi népszokások, szávamenti és đakovštinai dalok és táncok, valamint bunyevác táncok szerepelnek. Szorgalmas és kitartó munkájával az egyesület a térség egyik vezető művészeti egyesületévé fejlődött. Rendszeres szereplői a „Đakovački vezovi” és a „Vinkovački jeseni” fesztiváloknak, de felléptek már az ország számos fesztiválján és külföldi fesztiválokon is. Szervezői a „Djeca u igri, pjesmi i plesu” gyermek folklórszemlének és a „Pjesmom i plesom kroz Satnicu” folklórszemlének.
- A „Cicika” nőegyesületet 2014-ben alapították. Az egyesület 15 tagot számlál, melyből 10 aktív tag van. Célja a nők és a családok helyzetének javítása, a régi szokások, a közösségi játékok és táncok megőrzése, az emberi jogok előmozdítása, a humanitárius tevékenységekben való részvétel, a társadalmilag hátrányos helyzetű családok, az idősek és fogyatékkal élők, valamint a rokkantak támogatása.
Oktatás[szerkesztés]
A településen nyolcosztályos általános iskola működik. Az iskola 2014 óta önálló. Egy területi iskolája van, mely Gašinciban működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK „Mladost” Satnica Đakovačka labdarúgóklubot 1935-ben „Jedinstvo” néven alapították. 1961-ben nevét ONK Mladostra változtatták. A 2018/19-es szezonban megnyerte a megyei 1. ligát.
Egyesületek[szerkesztés]
A helyi önkéntes tűzoltóegyletet 1926-ban alapították.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-0662
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...625. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
- Zlatko Karač: Srednjovjekovne utvrde, gradine i gradišta na području Đakovštine (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
