Ivanovci (Diakovár)
| Ivanovci (Ivanovci Gorjanski) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31400 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 580 fő (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 108 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ivanovci
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 45° 22′ 10″, k. h. 18° 24′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 10″, k. h. 18° 24′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivanovci[2] (horvátul: Ivanovci Gorjanski, régi magyar neve Ivánfalva) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Diakovár központjától 5 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Szlavóniai-síkságon, a Diakovárt Eszékkel összekötő főút és a Jošava-patak mentén, Kuševac és Tomašanci között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. 2007-ben az Eszék-Svilaj autópálya építésének előkészítő munkálatai során a falutól nyugatra fekvő „Palanka” nevű lelőhelyen késő bronzkori, kora vaskori és középkori települések maradványaira bukkantak. A szakemberek a leletek többségét az i. e. 14. századra, az urnamezős kultúra késői időszakára keltezték.[3]
A települést 1397-ben „Iwanfalwa” alakban említik először. A 15. században a Kórógyiak birtoka volt.[4] A török 1536-ban szállta meg, de lakossága sikeresen átvészelte a török uralmat, mely alól 1687-ben szabadult fel. A török kiűzése után 13 ház állt a településen. A 18. században tovább fejlődött. 1758-ban már 32 ház állt a faluban, melyből 26 helyieké, 6 pedig jövevényeké volt.[5] Az első katonai felmérés térképén „Ivanovczy” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ivanovcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ivanovcze” néven 83 házzal, 436 katolikus és egy ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A 19. században az 1870-es évektől jelentős számú magyar és bácskai német lakosság vándorolt be a településre, akik a lakosság többségét alkották.
A településnek 1857-ben 315, 1910-ben 597 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 45%-a magyar, 42%-a horvát, 11%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának hivatalosan 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 580 lakosa volt, többségben az egykori magyar lakosság leszármazottai.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 315 | 400 | 375 | 486 | 567 | 597 | 612 | 618 | 662 | 695 | 706 | 725 | 767 | 845 | 825 | 580 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a kuševaci Rózsafüzér királynője plébánia filiája.
Kultúra[szerkesztés]
A település kulturális és művészeti egyesülete 1975-ben alakult, Petőfi Sándor nevét viseli. A kultúregyesület azzal a céllal rendezi meg évente a tavaszi néptáncszemlét, hogy a tömbmagyarságtól távol eső közösségükben minél több emberhez eljuttassák a magyar népi tánchagyományt. Az egyesület vezetője Aleksza Magdolna évtizedek óta a magyar kultúra ápolása érdekében tevékenykedik, ő alapította a Diakovári Magyarok Közösségét és nyugdíjba vonulása előtt magyar nyelvet is tanított. Jelenleg a negyven tagot számláló tánccsoportot vezeti.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a diakovári Vladimir Nazor általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az új iskolaépületet 2005-ben adták át.
Sport[szerkesztés]
Az NK Mladost Ivanovci Gorjanski labdarúgóklub a megyei 3. ligában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ A helyiek magyarul is így nevezik a települést.
- ↑ Andreja Kundelić: Keramički nalazi iz broncanodobnog naselja s lokaliteta Ivanovci Gorjanski – Palanka
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...265. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 65. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
