Josipovac Punitovački
| Josipovac Putnikovački | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Panyit |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31424 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 693 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 92 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′, k. h. 18° 41′Koordináták: é. sz. 45° 42′, k. h. 18° 41′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Josipovac Putnikovački (szlovákul: Josipovec Punitovský) szlovák nemzetiségű falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Panyithoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 25, közúton 32 km-re délnyugatra, Diakovártól 13 km-re északra, községközpontjától 1 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
2007-ben és 2008-ban a Horvát Régészeti Intézet leletmentő feltárást végzett a Pélmonostor-Eszék-Svilaj autópálya Diakovár-Eszék szakaszának a község területére eső részén. Az ásatások során nagy mennyiségű régészeti leletet gyűjtöttek, melyek jelenleg is feldolgozás alatt állnak. A közel 500 felkutatott tárgy közül a legtöbb az őskorhoz, ezen belül az újkőkorhoz (Retz–Gajary- és Baden-kultúra), valamint a korai (Somogyvár–Vinkovci-kultúra) és középső bronzkorhoz (Belegis-kultúra) tartozott. A leletek kisebb része a középkorhoz (a 9. század végétől a 13. századig) tartozott és csak kevés, a közelmúltban végzett temetkezés volt köztük.[2]
A mai települést Josip Juraj Strossmayer püspök alapította 1881-ben, amikor Panyit körül erdőirtással három falut hozott létre. Nevét is a püspök egyik keresztnevéből a Josipból kapta. Josipovacra főként Újbeszterce környéki szlovák nyelvű lakosságot telepített, akiknek utódai ma is ott élnek. A településnek 1890-ben 432, 1910-ben 559 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 95%-a szlovák, 2-2%-a német és magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 64%-a szlovák, 34%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 787 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 432 | 578 | 559 | 590 | 685 | 856 | 882 | 888 | 912 | 927 | 858 | 806 | 787 |
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma a panyiti Szent László plébánia filiája.
Kultúra[szerkesztés]
A település kulturális és művészeti egyesülete KUD "Braće Banas" szlovák kulturális egyesület. Az egyesület a Matica Slovačkával közösen évente megrendezi a „Slováci do Drlaku” szlovák folklórfesztivált.
Oktatás[szerkesztés]
Josipovacon a „Josip Kozarac” elemi iskola iskola működik, melynek a község többi településén területi iskolái vannak.
Sport[szerkesztés]
Az NK „Omladinac” Josipovac Punitovački labdarúgóklubot 1961-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6647.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. – doktori disszertáció (horvátul)
- Hrvatski arheološki godišnjak 5/2008, 2009, 33-37. – Josipovac Punitovački-Veliko polje I.
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
