Petárda (település)
| Petárda (Baranjsko Petrovo Selo) | |
 | |
| A művelődési ház és a katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Baranyaszentistván |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31322 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 434 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Terület | 26,28 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 18° 28′ 09″45.754709°N 18.469219°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 18° 28′ 09″45.754709°N 18.469219°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petárda témájú médiaállományokat. | |
Petárda (régi magyar neve Peterd, horvátul: Baranjsko Petrovo Selo, szerbül: Барањско Петрово Село) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik. Határátkelőhely Magyarország (Beremend) felé.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Eszéktől légvonalban 26, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, a magyar határ mellett fekszik. A magyar-horvát határtól 1 km-re fekszik. Magyarországról legkönnyebben a beremendi határátkelőn közelíthető meg. A tervezett A5-ös autópálya a közelében fog elhaladni. A legközelebbi vasútállomás Pélmonostoron van.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település Peterd néven már a középkorban is létezett. Első írásos említése „Peturd” néven történt a pécsi káptalan 1349. május 19-én kelt oklevelében, melyben annak a három Baranyai vármegyei falunak a határát, melyet Szőke Péter fia Bana és ennek fia Miklós, Zuglaki Fülpös fiának Filpének cserébe adtak, megjáratja (határjárás), és erről bizonyságlevelet ad ki.[2] 1399-ben és 1433-ban „Peterd” alakban említik. Feltehetően birtokmegosztás révén két részre oszlott, mert részeit 1389-ben „Kyspeterd”, 1457-ben „Naghpeterd” néven találjuk.[3] A középkori falu valószínűleg az 1526-os török hadjáratban pusztult el. Az 1591-es török adókönyvben „Porda puszta” néven szerepel.[4]
A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. Az 1721-es egyházlátogatás iratában ez olvasható: „Tanúbizonyságot tettek arról, hogy az út mentén a régi Petarda falu helyén van egy téglából és kőből épített templom, amelyet Szent Lőrinc diakónus és mártír dicsőségére szenteltek. Igaz, teteje már nincsen és a falak egy része is leomlott állapotban van, de a helyiek még mindig eltemetik halottaikat a templom körül...”. A falu a felszabadítás után a dárdai uradalom része lett, bár határának harmada, mivel ártérre esett, többnyire víz alatt állt. Ez az állapot csak a 19. század elején a Dráva és a Krassó-patak szabályozása után szűnt meg. Az Esterházy, majd a Schaumburg-Lippe család volt a birtokosa. Határában főként kukoricát termesztettek. Ebben az időben a faluban csizmadiaműhely működött. A falu iskoláját már 1785-ben említik. A posta 1884-ben nyílt meg a településen.
1857-ben 980, 1910-ben 943 lakosa volt. Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott. 1910-ben épült meg a Petárdát Pélmonostorral összekötő vasútvonal, mely 1966-ig üzemelt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. Az elektromos áramot 1962-ben vezették be. Az 1970-es években sokan mentek ki Németországba munkát vállalni. 1991-ben lakosságának 78%-a horvát, 9%-a magyar, 4%-a szerb, 1-1%-a jugoszláv, román, roma stb. nemzetiségű volt.
A horvátországi háború idején a falu elleni támadás 1991. augusztus 22-én kezdődött, amikor jugoszláv repülőgépek támadták a falu központját. Az anyagi károkon kívül szerencsére nem voltak emberi veszteségek. A támadás hatására a helyiek úgy döntöttek, hogy az összes lakost evakuálni kell. Az evakuálást Belistye irányában hajtották végre. A lakosság kb. 90% -a menekült el, többnyire csak idős emberek maradtak. A faluban maradók terrornak és fosztogatásnak voltak kitéve, közülük heten meghaltak. Az elhagyott házakba Nyugat-Szlavóniából származó szerbek költöztek. A polgárőrség tagjai a horvát hadsereg 107. valpói brigádjához csatlakoztak, ahol 130-an részt vettek a védelmi harcokban, közülük többen elestek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza otthonaikba, ahol rögtön hozzáláttak az újjáépítéshez. A településnek 2011-ben 525 lakosa volt.
A horvátországi háború idején menekültek érkeztek Kásádra Petárdáról és Torjáncból. 2022-ben Kásád polgármestere, Gavallér Istvánné mesélte el az újságírónak, hogy a falubeliek többeket elszállásoltak, azonban mindenki félt, hogy a szerbek átjönnek, és megtámadják a faluban bujkálókat. Többször átlőttek a határon, de nagyobb atrocitás nem történt.[5]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lakóinak száma a 2001-es népszámlálás alapján 570 fő és az ott élők több mint 10%-a magyarnak vallotta magát. A nemzetiségi összetétel a következő:
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 980 | 1.072 | 1.027 | 1.059 | 1.006 | 943 | 960 | 1.105 | 1.059 | 955 | 911 | 878 | 788 | 779 | 570 | 525 |
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Lőrinc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1903-ban épült. Orgonáját Angster József pécsi mester építette.
Kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A KUD „Seljačka sloga” kulturális és művészeti egyesületet 1936-ban alapították. Az egyesület az évtizedek folyamán, a délszláv háború okozta megszakítással rendszeresen részt vett számos horvátországi kulturális eseményen. Jelenleg a felnőtt folklór szekciót Pavo Franjin, az egyesület elnöke, a tambura szekciót Boris Kiralj vezeti. Időközben Željko Bačić vezetésével megalakult a gyermek folklór szekció is. A falu télbúcsúztató népszokása a busójárás. Farsang vasárnapján a busók Petárda utcáit járják, hétfőn pedig a gyermek busójárást tartják.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu iskoláját már 1785-ben említik, de később áthelyezték a beremendi plébániára. A falu első iskolaépülete 1847-ben épült, ekkor csak egy tanterem volt benne, a tanítás horvátul és magyarul folyt. A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- NK „Dinamo” Baranjsko Petrovo Selo labdarúgóklub.
- ŠRD „Štuka” Baranjsko Petrovo Selo sporthorgászklub.
Egyesületek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- DVD Baranjsko Petrovo Selo önkéntes tűzoltó-egyesület. Alapítva: 2000.
- LD „Fazan” Baranjsko Petrovo Selo vadásztársaság.
- UŽ Baranjsko Petrovo Selo nőegyesület.
- UHVIDR-a Baranjsko Petrovo Selo
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Anjou okmánytár V. kötet. 280. old
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása – A Baranya megyei Levéltár évkönyve Pécs, 1979. 78. old.
- ↑ "Amikor legutóbb lőttek a szomszédban: a délszláv háború hagyatéka". szabadeuropa.hu. Hozzáférés: 2022. március 17.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község régi weboldala[halott link] (horvátul)
- Općina Petlovac – A Cultroute Projekt kiadványa 2016. (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
