Tiborjánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiborjánc (Tiborjanci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBelistye
Jogállásfalu
Irányítószám31554
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség218 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 58″, k. h. 18° 20′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 58″, k. h. 18° 20′ 17″
SablonWikidataSegítség

Tiborjánc (horvátul: Tiborjanci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Belistyéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 29, közúton 35 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén, a Karasica jobb partja közelében fekszik. Határában halad át az Eszéket Szalatnokkal összekötő főút.

Története[szerkesztés]

A korabeli írásos források szerint a település már a középkorban is létezhetett. 1407-ben Nekcse várának tartozékai között említenek egy „Tiboryovch” nevű birtokot, mely azonos lehet a mai településsel.[2] Nevével kapcsolatban a helyi hagyományban két elképzelés él. Az egyik szerint neve még a római időkből, Tiberius római császár nevéből származik, míg mások Szent Tiburciusszal hozzák kapcsolatba.[3]

1543-ban Valpó várával egyidejűleg foglalta el a török. A török uralom idején kálvinista magyarokat telepítettek ide. Ebben az időben 8 ház állt a településen. Utolsó ura egy Hasszán nevű török volt. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta.

Az első katonai felmérés térképén „Tiboriancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tiborjanczi” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tiborjancze” néven 59 házzal, 336 katolikus vallású lakossal találjuk.[5]

A településnek 1857-ben 339, 1910-ben 374 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a horvát, 2%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború után Boszniából és a horvát Zagorje vidékéről újabb horvátok érkeztek a településre. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 291 lakosa volt. A falu központjában új horvát ház épült, ebben lett elhelyezve a tűzoltószerház, egy közösségi tér, rendezvényterem, ifjúsági klub és bolt is. A legfiatalabbak rendelkezésére nagy játszótér áll a falu központjában.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
339 352 329 346 400 374 351 334 305 326 368 328 283 318 307 291

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi családi gazdaságok tulajdonosai állattenyésztéssel, üvegházi növénytermesztéssel, zöldségtermesztéssel és egyéb tevékenységekkel foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1941-ben épült, a veliskovcei plébánia filiája. Néhány éve teljesen felújították, új nyílászárókat és fűtőrendszert szereltek be. Búcsúját szeptember 21-én tartják.

Kultúra[szerkesztés]

A KUD „Ante Evetović Miroljub” Veliskovce, Gát és Tiborjánc kulturális és művészeti egyesület 1990-ben alakult. Jelenleg mintegy 80 aktív tagot számlál, akik tamburazenekar, énekkar és színjátszó csoportokban tevékenykednek.

Oktatás[szerkesztés]

A helyi tanulók a szomszédos Veliskovcéra járnak iskolába.

Sport[szerkesztés]

Az NK Mladost Tiborjanci labdarúgóklubot 1951-ben alapították.

Egyesületek[szerkesztés]

  • A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1929-ben alapították.
  • Az UM „Ne zaboravi” ifjúsági egyesületet 2009-ben alapították 15 aktív és számos inaktív taggal a hagyományos mesterségek, népszokások, népdalok, néptáncok és népi játékok ápolására.
  • A belistyei „Vepar” vadásztársaságnak vadászháza áll itt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]