Ténye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ténye (Tenja)
Ténye központja
Ténye központja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségEszék
Jogállás falu
Irányítószám 31207
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség7376 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság85 m
Terület47,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ténye (Horvátország)
Ténye
Ténye
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 30′ 00″, k. h. 18° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 00″, k. h. 18° 45′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ténye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ténye (horvátul: Tenja) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Eszékhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszék központjától 7 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkság szélén fekszik. A falu régi része (Stara Tenja) mintegy 6 km-re fekszik Eszék utolsó házaitól. A modern időkben azonban a falu gyakorlatilag elővárosi településsé vált, különösen a falu új, eszéki út menti részének, Újtényének (Nova Tenja) a fejlesztésével, valamint Eszék terjeszkedésével Ténye irányába. Ez a terület mindig is ismert volt a jó vadászterületeiről. Ilyen a Tényétől nyugatra fekvő Rosinjač sűrű tölgyerdeje, valamint a falu déli végénél található Betin dvor liget, ahol a helyi vadászok fácánokra vadásznak.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említései az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben „Chehne”, „Thehene”, „Thehne”, „Tenha” írásváltozatokban történtek. 1433-ban „Thehnye”, „Tehyne”, néven említik. A Kórógyiak voltak az urai.[2] 1498-ban Szapolyai János szepesi gróf levelében „Thehnye” alakban találjuk. A falu neve magyar eredetű: a magyar „tehén” főnév régies „teheny” alakjából származik, valaha ugyanis erre marhacsordákat őriztek. Eszék határában is található Kravice nevű terület. Lehetséges, hogy a magyar nevet a horvátok egyszerűen lefordították a saját nyelvükre és így nevezték el a környéken legelésző hatalmas tehéncsordákról.[3] A török 1526-ban a mohácsi csata előtt szállta meg és valószínűleg teljesen elpusztította. Az 1579-es török defterben 7 házzal említik a Pozsegai szandzsák részeként. Mind a 7 házban muzulmánok laktak, keresztény lakosság tehát nem élt a településen.

Ténye a térség többi településével együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a Drina és a Neretva mellékéről mintegy 30 pravoszláv szerb család és néhány katolikus telepedett le itt. 1698-ban „Teinia” néven 43 portával szerepel a szlavóniai települések kamarai összeírásában.[4] Előbb kamarai birtok volt, majd 1746-ban Erdődi Pálffy Rezső gróf kapta királyi adományként. Tőle vásárolta meg 1778-ban Adamovich Kapisztrán János báró, Verőce megye alispánja. Halála után 1804-ben a birtokot fia, a család tényei ágának alapítója Adamovich Antal örökölte. Lakossága a 17. század vége óta tisztán szerb volt. A 18. és 19. század folyamán az osztrák birodalom más népei, különösen a németek és kisebb számban magyarok és horvátok telepedtek be a faluba. A 19. század második felében Drávaszarvas községhez tartozott, majd 1889-ben a közigazgatás átszervezésével önálló község lett.

A pravoszláv hívek már 1761-ben megalapították saját parókiájukat, anyakönyveiket 1761-től vezették. Templomukat Szent Miklós tiszteletére szentelték. A katolikusok lelki gondozását az eszéki ferences atyák látták el. 1754-ben felépítették Szent Anna kápolnájukat, mely az eszéki alsóvárosi plébánia filiája volt. A katolikus plébániát csak jóval később, 1975-ben alapították.

Az első katonai felmérés térképén „Tenye” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában oppidumként „Tenye” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tenya” néven 382 házzal, 420 katolikus, 2016 ortodox és 14 ókatolikus vallású lakossal találjuk.[6]

1857-ben 2668, 1910-ben 3605 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 62%-a szerb, 21%-a német, 13%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az első világháborút követő agrárreform során a korábbi nagybirtok felosztásával létrejött telkeken sok, a háborút megjárt szerb önkéntes telepedett le. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták.

A Szent Miklós pravoszláv templom

A második világháború után Boszniából, a horvát Bánságból, Likából, a Kordun területéről és az ország más részeiről újabb telepesek érkeztek a helyükre. A falu mind népességszámban, mind területben növekedett. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 55%-a szerb, 37%-a horvát, 4%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború idején Ténye déli részén működött az Eszéket támadó szerb erők egyik támaszpontja. A falu fennmaradó, többségben horvátok lakta részét 1991. december 6-án foglalták el a szerb csapatok. A horvát hadsereg 1995-ben foglalta vissza a falut. A szerbek többsége a Vajdaságba menekült. 2001-ben már a népesség kétharmada horvát volt és csak egyharmada volt szerb. A térség békés reintegrációja során Ténye is fokozatosan visszatért a Horvát Köztársaság alkotmányos és jogrendjébe. A településnek 2011-ben 7356 lakosa volt. 2015. szeptember 15-én avatták fel a Tényétől délre fekvő Betin dvornál a szerb agresszió áldozatainak, 12 horvát védőnek és polgári személynek az emlékművét.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.668 3.038 2.875 3.314 3.526 3.605 3.653 4.120 3.875 3.905 4.578 5.299 6.515 7.663 6.747 7.376

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdasági alapja a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a méhészet, a vas- és színesfémkohászat, a fémszerkezetek gyártása, a ruhakonfekció, a kereskedelem és a kézművesség. 2011-ben a település északi bejáratánál megnyitották a település gazdasági övezetét. Az infrastruktúra kiépítésében a fő befektetők Eszék városa, a Horvát Köztársaság kormánya, Eszék-Baranya megye önkormányzata és a HEP Gas vállalat. A zóna termelési, üzleti és vendéglátó-turisztikai célokat szolgál.

A Szent Anna templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az Adamovich-kastélyt[9] a 18. század végén építtette Adamovich Kapisztrán János báró, Verőce megye alispánja barokk-klasszicista stílusban. Az Adamovich család tulajdonában volt a 19. század végéig, amikor a Bartolović család tulajdonába került. 1928-tól napjainkig a kastélyt iskolaként használták. A második világháború alatt egy ideig táborként működött. Egyemeletes épület, mely eredetileg L-alaprajzú volt 48 méter hosszú épületszárnyakkal. Az 1863-as kataszteri térkép is így ábrázolja. A délkeleti szárny nagy részét később lebontották, így a kastély alapvetően téglalap alaprajzú lett, nagyon kicsi délkeleti szárnyal. A főhomlokzat két, sekély, háromszög alakú oromzatban végződő rizalittal északi oldalra, a park felé néz. A kastély régi festményeken és fényképeken való megjelenése különbözik a jelenlegi állapottól. Ez a homlokzat időközbeni átépítésére és a kastély átalakítására utal, amely valószínűleg 1928-ban az iskolai átalakítás során zajlott. Egykor az emeleten 13 ablaka volt (három a rizaliton), ma pedig 17 (a rizaliton öt). A kastélyt az 1970-es években újították fel. A parkot a 19. század végén alakították ki. A 20. század második évtizedéből származó fényképeken virággal és bokrokkal sűrűn beültetett, díszes parkként látható. A kastély földszintjét kúszónövények borították. A parkot tó és két istenszobor, Danuviusé és Dravusé díszítette, melyeket Adamovich báró hozatott ide. A 2,9 hektáros park 1973 óta védett terület.
  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1904 és 1905 között épült az 1754-ben épített régi fatemplom helyett. A délszláv háború idején a szerbek aknákkal lőtték, majd felgyújtották. A háború után újjáépítették.
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1761-ben épült az 1700 körül fagerendákból épített régebbi templom helyén barokk stílusban. Ezt a templomot 1941-ben az usztasák lerombolták. Utána sokáig egy kis ideiglenes kápolnában tartották az istentiszteleteket. Az 1970-es években felépítették az új Szent Miklós templomot, de a délszláv háborúban ez is súlyosan megsérült. A háború után újjáépítették.
  • Az Eszék–Ténye út mellett 1942-ben zsidó koncentrációs tábort hoztak létre, ahonnan Jasenovacra és Auschwitzra szállították a foglyokat a haláltáborokba. A tábor fából készült laktanyaépületek sorozatából állt, amelyeket később lebontottak. A tábor helyén szerény emlékművet[10] állítottak fel, amelyet a délszláv háború után restauráltak.

Kultúra[szerkesztés]

  • A KUD „Josip Šošić” kulturális és művészeti egyesületet 2002-ben alapították a horvát kulturális örökség és a szlavón népi hagyományok őrzésére. Az egyesületnél egy műhelyt alakítottak ki a hagyományos ruhák készítésére, ahol minden érdeklődő megtanulhatja, hogyan készíthető aranyhímzés, csipkeverés, hímzés és hogyan lehet felújítani és karbantartani a népviseleteket. Az egyesület minden februárban megszervezi a „Pokladno jahanje” (farsangi lovaglás) fesztivált, valamint 2004-től szeptember minden első hétvégéjén a „Slavonijo u jesen si zlatna” folklórfesztivált.
  • A KUD „Sveti Sava” kulturális és művészeti egyesületet 2007-ben alapították a szerb hagyományok és népszokások ápolására.
  • 2013-ban megnyílt a településen a Horvát ház.
Az általános iskola épülete

Oktatás[szerkesztés]

  • A falu első iskoláját a 19. század közepén említik először. 1880-ig egyházi iskolaként működött. A jelenlegi helyén az iskola 1928 óta működik. A 20. század második felére a népesség növekedése miatt az épület már kicsinek bizonyult, ezért az új iskolaépület felépítéséig az Adamović kastélyban működött, amely 1969 óta jogilag védett műemlék. Az új iskolaépület 1972-re épült fel 8 osztályteremmel és egy tornateremmel. A tanulók száma folyamatosan növekedett és 1991-ben a délszlávháború megkezdése előtt már több mint ezer tanulója volt. A háború alatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült tanulók különböző horvátországi és külföldi általános iskolákba jártak. A falu általános iskolája ma a volt Adamovich-kastélyban és az új iskolaépületben működik.
  • "Vrapčić" óvoda
  • "Regoč" óvoda

Sport[szerkesztés]

  • BK Tenja bocsaklub
  • NK Slavonac Tenja labdarúgóklub
  • MNK Barice Tenja kispályás labdarúgóklub
  • RK Tenja kézilabdaklub
  • KK Olimp Tenja kosárlabdaklub
  • Karate Klub Tenja
  • Minden június végén a faluban kispályás labdarúgótornát rendeznek

Egyesületek[szerkesztés]

  • DVD Tenja önkéntes tűzoltó egyesület
  • LD „Sokol” vadásztársaság

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]