„Siófok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 151.0.67.35 (vita) szerkesztéséről Porbóllett szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
24. sor: 24. sor:
}}
}}


'''Siófok''' (régen ''Fok'') kikötő- és üdülőváros [[Somogy megye|Somogy megyében]]. A [[Siófoki járás]] székhelye, a [[Balaton]]-part legnagyobb települése, az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése.
'''Siófok''' (régen ''Fok'') kikötő- és üdülőváros [[Somogy megye|Somogy megyében]]. A [[Siófoki járás]] székhelye, a [[Balaton]]-part legnagyobb városa, az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése.


Hozzá tartoznak a 20. században a városhoz csatolt [[Balatonkiliti]] és Balatonújhely. A település a ''Sió'' előnevet az [[1901]]-ben átadott [[Sió|Sió csatornáról]] kapta.
Hozzá tartoznak a 20. században a városhoz csatolt [[Balatonkiliti]] és Balatonújhely. A település a ''Sió'' előnevet az [[1901]]-ben átadott [[Sió|Sió csatornáról]] kapta.

A lap 2019. október 14., 19:53-kori változata

Siófok
A Fő tér a víztoronnyal
A Fő tér a víztoronnyal
Siófok címere
Siófok címere		 Siófok zászlaja
Siófok zászlaja
Becenév: a Balaton fővárosa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásváros
PolgármesterDr. Lengyel Róbert (független)[1]
Irányítószám8600
Körzethívószám84
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség24 390 fő (2023. jan. 1.)[3]
Népsűrűség203,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
Terület124,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′Koordináták: é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′
Siófok (Somogy vármegye)
Siófok
Siófok
Pozíció Somogy vármegye térképén
Siófok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Siófok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Siófok (régen Fok) kikötő- és üdülőváros Somogy megyében. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnagyobb városa, az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése.

Hozzá tartoznak a 20. században a városhoz csatolt Balatonkiliti és Balatonújhely. A település a Sió előnevet az 1901-ben átadott Sió csatornáról kapta.

Földrajz

Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.

Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a 7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon. Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.

A vízpart környéke

A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2007-től) a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

Története

Az ókortól a török megszállásig

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

A 18–19. század

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt. A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.

A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak, a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, vagy ahogy akkoriban többen nevezték: Zsidófokon (a források alapján ez inkább leíró jellegű, mint pejoratív kifejezés volt[4]) egykoron nagyszámú zsidó vallású lakos élt. Az 1860-as évek elején a létszámuk 347-re tehető, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.[5]

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891 áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

Siófok a 20. században

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.[6]

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.[7]

A Sió-zsilip

1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.[8] 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Siófok főtere a víztoronyból

A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

Az ezredforduló után

A 2006-os nyári szezonra egyszerre több nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot, árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat, szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott.

Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről évre bővülőprogramkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.

Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult. Csak a városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg.

A belváros revitalizációja során megtörtént a régi víztorony felújítása, a tér burkolatának és növényzetének teljes cseréje, felépült az új Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont.

Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz.[9]

Az evangélikus templom

Közigazgatás és politika

A várost a jelenleg 11 tagú városi képviselő-testület vezeti, élén a polgármesterrel. A 2014-es magyarországi önkormányzati választást követően a független dr. Lengyel Róbert legyőzte dr. Balázs Árpádot, a FIDESZ–KDNP jelöltjét. A 11 tagú önkormányzat tagjai közül 8-at egyéni választókerületben, 3-at pedig kompenzációs listáról választanak. A 11 tagú városi tanácsban 7 FIDESZ-KDNP-s, 1 független, 1 jobbikos, 1 MSZP-DK-s és 1 az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.[10]

Korábbi eredmények

A polgármester a 2010-es magyarországi önkormányzati választást követően Dr. Balázs Árpád, a FIDESZ-KDNP jelöltje lett. A 11 tagú városi tanács tagjai közül 8-at egyéni választókerületben, 3-at pedig kompenzációs listáról választanak. A 8 egyéni választókerületben választott képviselő közül 7-en a FIDESZ-KDNP jelöltei voltak, egy képviselő pedig független. A három kompenzációs listán választott képviselő közül 1 MSZP-s, 1 Jobbikos, 1 pedig az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.

Az 1. számú választókerületben 2625, a 2. számú választókerületben 2471, a 3. számú választókerületben 2623, a 4. számú választókerületben 2727, az 5. számú választókerületben 2341, a 6. számú választókerületben 2780, a 7. számú választókerületben 2589, a 8. számú választókerületben pedig 2540 választásra jogosult személy volt a 2010-es választásokon.

Népesség

Lakosságszám[11]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 3 897 —    
1880 4 367 1,14%
1890 4 533 0,37%
1900 4 643 0,24%
1910 5 216 1,16%
1920 5 671 0,84%
1930 7 158 2,33%
1941 8 556 1,62%
1949 10 009 1,96%
1960 13 189 2,51%
1970 16 974 2,52%
1980 20 125 1,70%
1990 22 627 1,17%
2001 22 684 0,02%
2011 25 045 0,99%
2018 25 461 0,24%

Siófok lakónépessége 2011. január 1-jén 25 045 fő volt, ami Somogy megye össznépességének 14,9%-át tette ki. A város Somogy megye második legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 200,9 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 26% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1160 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,7, a nőknél 78,7 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.[12] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 5%-a, mintegy 1264 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük német, cigány és román nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Siófok lakossága fokozatosan növekszik. Népességnövekedése az 1950-es években felgyorsult a szocializmus évei alatt. Az urbanizáció a második világháború után felgyorsuló hatású volt, többek közt ennek eredményeképpen a város lakossága megkétszereződött. A legtöbben 2011-ben éltek a városban, 25 045-en. Az utolsó 2011-es népszámlálás alapján, soha nem éltek még ennyien Siófokon, mint 2011-ben.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló siófokiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

Etnikai összetétel

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,6%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 7,7%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 13,3% (35,8% nem nyilatkozott).[13]

Turizmus

Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 1 038 764 ezer vendégéjszakával (2015) Magyarország harmadik legnépszerűbb települése;[forrás?] legnagyobb küldőpiacai Németország, Ausztria és Csehország.

Látnivalók

Fájl:Siófoki obszervatórium 006.jpg
Meteorológiai obszervatórium
  • Meteorológiai obszervatórium (tervezte: Molnár Péter)
  • Víztorony
  • Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)
  • Dualizmus kori villák (Batthyányi utca, Köztársaság útja, Petőfi sétány és Mártírok útja):
  • Sarlós Boldogasszony-templom (Fő utca)
  • Sió zsilip
  • Siófoki kikötő
  • Rózsakert
  • Jókai park
  • Millenium park és vasútállomás

Múzeumok, kiállítások

Oktatási Intézmények

(Szépvölgyi utca 2)

(Március 15. park 2.)

(Kele utca 33.)

(Asztalos utca 18.)

(Március 15. park 1.)

(Koch Róbert utca 8.)

(Bakony utca 2.)

(Petőfi sétány 1.)

Klubok

  • Flört The Club (Aranypart)
  • Palace Dance Club (Ezüstpart)
  • Press Club - Orion bár (Ezüstpart) - bár megszűnt és lebontották
  • Petőfi sétány szórakozóhelyei

Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható.[14]

Az Orion bár fénykorában 1973 körül és elhagyottan 2009-ben. Azóta lebontották.

Híres siófokiak

Siófok az irodalomban

  • Siófok az egyik helyszíne Gárdonyi Géza Hosszúhajú veszedelem című regényének.
  • Siófok az egyik (érintőlegesen említett) helyszíne Lipták Gábor Sajkások serege című, s a balatonfüredi író Amiről a kövek beszélnek című novelláskötetében szereplő történelmi novellájának.

Testvérvárosok

Képek

  • A víztorony
    A víztorony

Jegyzetek

  1. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  2. ↑ https://v2.netanya.muni.il/Eng/?CategoryID=1779&ArticleID=1500
  3. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. ↑ Schleicher Veronika: Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1822−1960 között (pdf). ELTE -Történelemtudományok Doktori Iskola, 2014. december 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  5. ↑ http://www.hetek.hu/szabadido/201011/markusz_pisti_balladaja
  6. ↑ [L. Nagy Zsuzsa, A fővezér = Rubicon, 2001, 1–2, 19–22.]
  7. ↑ http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/kulgazdasagi-es-kulugyi-allamtitkarsag/hirek/holokauszt-emlekmuvet-avattak-fel-siofokon
  8. ↑ A könyvtár honlapja
  9. ↑ Kft., Mimézis: Siófok város megújult főtere - rendezvény tér - (hu-HU nyelven). www.siofokportal.com. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
  10. ↑ http://valasztas.hu/dyn/onk14/szavossz/hu/M15/T175/tjk.html
  11. ↑ Magyar települések lakosságszámának alakulása. Magyarország. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  12. ↑ http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html
  13. ↑ Siófok Helységnévtár
  14. ↑ Waterside Resort Siófok. [2009. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 10.)
  15. ↑ Siófok díszpolgárai

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Siófok&oldid=21808727”