Kopács

Kopács (Kopačevo)
Petőfi utca, háttérben a református templom
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Polgármester	Varga Attila
Irányítószám	31000
Népesség
Teljes népesség	460 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 36′ 07″, k. h. 18° 47′ 10″45.602, 18.786
A Wikimédia Commons tartalmaz Kopács témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kopács (szerbül Копачево / Kopačevo, horvátul Kopačevo) falu Horvátországban Eszék-Baranya megyében.

Kopács 1991 szeptemberétől 1995 novemberéig a Krajinai Szerb Köztársaság fennhatósága alatt állt. A délszláv háború kitörését követően a lakosság fele (400 magyar lakos) elmenekült a településről.

A település a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház székhelye.

Fekvése

Eszéktől 10 km-re északkeletre a Drávaközben fekszik, közigazgatásilag Bellyéhez tartozik. A falu mellett található a Kopácsi-rét természetvédelmi Park (JU Park Prirode Kopački rit), ezáltal gazdag mocsárvilág, erdőség veszi körül.

Története

A település határában több olyan régészeti leletet is találtak, amely római település közelségére enged következtetni. A „Csordaút”, „Kispáldomb”, „Dékány Peti” és „Camalja” dűlőkben a terep bejárása során a szakemberek csontdarabokat és több római freskótöredéket találtak. A helyiek szerint korábban római sírok is előkerültek itt, amelyek egy római castrum nekropoliszához tartoztak. Ezek alapján feltételezhető, hogy itt egykor a római korban „Ad Labores” castrumához tartozó kisebb település és temetője volt.

A falu a források szerint 1212-ben baranyai vagy bátai apáti terület volt. A falu melletti mocsár első említése egy pécsi káptalani oklevélben volt 1299-ben Kopach alakban.

A 13. században említést tesznek a falu Szent Zsigmondról elnevezett templomáról.

A falu első református temploma 1606-ban épült. Ez a templom 1666-ban leégett, és mivel a reformáció volt a fő keresztény irányzat, ezért még ugyanabban az évben újjáépítették. A következő évszázadokban a pusztákról folyamatosan költöztek be a faluba a katolikusok, ezért néha előfordult felekezetek közti nézeteltérés, amiknek az oka legtöbbször a szűkös földterület volt.

A mai református templomot 1804-ben kezdték építeni, a tornyát 1807-ben.

1851-ben a faluról a következőket írta Fényes Elek:

„Kopács, magyar falu, Baranya vmegyében, közel a Dunához, ut. p. Eszék 1 óra. Lakja 1350 ref., 20 kath. Ref. anyatemplom. Határa nagy kiterjedésü de lapályos; szénája, nádja, halastava bőséggel. A bellyei urad. tartozik.”

Az Ormánsághoz hasonlóan itt is jellemző volt a 20. század elején az egykézés a szűkös földterületek miatt. Ennek következménye az lett, hogy az elöregedő református közösségbe még több katolikus költözött. A település lakossága így is folyamatosan csökkent, 1942-ben 941 lakosa volt.

Az 1991-es horvátországi háború során súlyosan megsérült a templom, amit a magyar állam támogatásával teljesen fölújítottak 1999-ben.

Kopács híres volt halászatáról, amit ma már szigorúan ellenőriznek, lévén természetvédelmi területen a falu.

Népesség

Az 1991-es népszámlálás szerint Kopácson 805 fő élt, ebből 610 magyar, 118 horvát, 32 szerb, 10 német és 35 egyéb nemzetiségű.

Látnivalók

• Határában a Duna és a Dráva összefolyásánál levő lápos terület gazdag növény és állatvilága a halászok és ornitológusok kedvelt zarándokhelyévé teszi. Itt van Európa egyik legnagyobb természetes madárrezervátuma.
• A kopácsi zoológiai múzeumot 1973-ban alapították, de gyűjteménye 1991-ben, a délszláv háborús események következtében megsemmisült.
• Kopácsi-rét természetvédelmi Park (JU Park Prirode Kopački rit)
• Kopácsi Halásznapok, minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén.

• 
  Csíptetett ponty sütés
• 
  Halászlé bográcsban
• 
  Halfőzők

Néprajzi jellemzők

A falu házai a vízpart felé tájoltak voltak, köszönhető a halgazdálkodásnak. Ezen házak homlokzata dísztelen, utcára nem nyílnak ablakok. Ennek oka, hogy a helyiek féltek a rablóktól, akik az utcáról tudtak besurranni. Az első vályogházak az 1840-es években épültek, korábban faházakat építettek a helyiek. Az 1900-as évek elején megjelentek a kőházak cseréptetővel.

A régi házakban a konyha északi, a szobák déli tájolásúak. Az udvaron található górét rendszerint az utca felé tájolták - ezzel mutatva az embereknek, hogy milyen sok takarmányuk van.

Az 1900-as évek elején jellemző volt a falura, hogy a rokonság egy udvaron osztozott, több generáció élt egymás mellett. Ezt hívták a helyiek „felekezetnek” nevezték. A rokonság együtt evett egy asztalnál.

Testvértelepülései

• Kozármisleny, Magyarország
• Somberek, Magyarország

Források

• Lábadi, Károly. Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában. Eszék: HunCro Médiaközpont Kft (2012). ISBN 978-953-7366-23-0 
• A., Gergely András: Kopács: táj- és népkutató tábor a Drávaszögben (1942). mek.oszk.hu. az MTA Politikai Tudományok Intézete, 1996. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 1.)
• Györffy, György. Az árpád-kori Magyarország történeti földrajza I.. Akadémiai Kiadó (1987). ISBN 9630542005 

További információk

• Kiss Mária Magdolna: Együtt a Duna-Dráva közén. Eszék 2007.
• Erdélyi, János: A többi csak álom (1997). youtube.com - a délszláv háború megélése a helyiek elbészélésén keresztül