Drávanagyfalu
| Drávanagyfalu (Strahoninec) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Község | Drávanagyfalu |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1478 |
| Polgármester | Franjo Bukal |
| Irányítószám | 40000 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2598 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8,35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 22′ 08″, k. h. 16° 24′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 08″, k. h. 16° 24′ 54″ | |
| Drávanagyfalu weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Drávanagyfalu (horvátul Strahoninec, 1908-ig Nagyfalu, horvátul 1930-ig Nadfalu) község Horvátországban Muraköz megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Csáktornyától délre, közvetlenül a város szomszédságában fekszik.
Története[szerkesztés]
A település első említése 1478-ban "Strahoninecz" alakban történt, a csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett.
Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halálra ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben a csáktornyai uradalommal együtt a Festeticsek vásárolták meg.
Vályi András szerint " STRAHONINECZ. Horvát falu Szala Várm. földes Urai Gr. Álthán, és a’ helybéli Plebánus, lakosai katolikusok, fekszik Nedeliczhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[3]
A Muraközt érintő első, 1786-os népesség összeírás szerint a faluban 44 ház állt, melyben 56 család élt 384 lakossal. 1828-ban 48 házában 385 római katolikus lakost számláltak. Ebben az összeírásban a falu "Ztrahominec" néven szerepel és először említik a határában Poleva majort is. A major 1868-ban Polevo néven szerepel és csak 1910-ben említik először Szépmajor néven 91 lakossal. A 20. században már a falu neve is Nagyfaluként szerepel. 1910-ben Drávanagyfalunak 788, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1921-ben községközpont lett, melyhez a közeli Tótfalu is hozzátartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, ekkor körjegyzőségi székhely volt.
Lakossága[szerkesztés]
1900-ban 777 lakosából 724 horvát, 44 magyar, és 8 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 782, zömében horvát és magyar lakosa volt. 1941-ben 1212 lakosából 5 ember kivételével mindenki magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-ben 2502 lakosából 2475 volt a horvát nemzetiségű. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Drávanagyfalu lakossága 2728 volt. Drávanagyfalu lakosainak 97%-a horvát, 2%-a szlovén nemzetiségű. 2001-ben hárman vallották magyar nemzetiségűnek magukat.
Nevezetességei[szerkesztés]
A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt plébániatemploma.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
