Grúzia

Grúzia
საქართველო (Szakartvelo)
Grúzia zászlaja Grúzia címere
Nemzeti mottó: ძალა ერთობაშია Egységben az erő Nemzeti himnusz: Tavisupleba (Szabadság)
Fővárosa	Tbiliszi
é. sz. 41° 43′, k. h. 44° 48′41.716666666667, 44.8
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Szalome Zurabisvili
A Parlament elnöke	Archil Talakvadze
Miniszterelnök	Irakli Garibashvili
Hivatalos nyelv	grúz
Beszélt nyelvek	orosz, oszét, örmény, azeri
függetlenség	Szovjetuniótól
kikiáltása	1991. április 9.
Tagság	Lista Európa Tanács Kereskedelmi Világszervezet Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet GUAM Turisztikai Világszervezet Eurocontrol European Civil Aviation Conference European Common Aviation Area Az emberi jogok európai egyezménye Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Szellemi Tulajdon Világszervezete Nyitott Égbolt Egyezmény Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet Független Államok Közössége Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete Interpol potential enlargement of the European Union Vám Világszervezet
Népesség
Népszámlálás szerint	3 717 100 fő (2017)
Rangsorban	125
Becsült	3,7–3,8 M fő (2019. okt.)
Rangsorban	125
Népsűrűség	54 fő/km²
GDP	2005
Összes	15 522 millió USD (124)
Egy főre jutó	3 038 USD (127)
HDI (2012)	0,745 (72) – magas
Földrajzi adatok
Terület	69 700 km²
Rangsorban	118
Időzóna	GET (UTC+4)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Grúz lari (GEL)
Nemzetközi gépkocsijel	GE
Hívószám	995
Segélyhívó telefonszám	112 111 113 122
Internet TLD	.ge
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Grúzia[megj. 1] témájú médiaállományokat.

Grúzia vagy Georgia (grúz nyelven: საქართველო /kiejtése^ⓘ Szakartvelo) állam Kelet-Európában, a Fekete-tenger keleti partján. A 3,7 milliós népességű ország demokratikus, félelnöki köztársaság. 1922-től 1991-ig az egykori Szovjetunió egyik tagállama volt, ma az Európa Tanács, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, a WTO tagja és integrációra törekszik az Európai Unióval, valamint a NATO-val.

A grúz kultúra gazdag és ősi gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt, a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.

Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Területe földrajzi-éghajlati szempontból igen változatos, egyaránt vannak hegyvidéki és szubtrópusi éghajlatú részei.

Neve

A nép- és országnév minden változata ugyanabból az alapalakból lett, az ókori Ibéria királyság helyi nevéből: Kartli. Jelenleg is így nevezik az ország egyik történelmi régióját. A grúzok önmagukat kartvelinek, országukat Szakartvelónak nevezik. A középperzsa nyelvben Varkana néven ismerték, ebből lett az újperzsa Gurgán. Az utóbbi a görögben lett Georgia, a szír nyelvben pedig Gurzán, majd Gurziya. A grúz népnév tehát a közhiedelemmel ellentétben nem orosz szó. A magyar nyelvű forrásokban mindig is megvolt a kettősség az elnevezésre, de a Grúzia alak mindig gyakoribb volt.

Európa nem szláv nyelveinek többsége (így a régi szövegekben a magyar nyelv is) a Georgia nevet használja. A 19. század legvégén megjelent Pallas nagy lexikonában és a 20. század elején megjelent Révai nagy lexikonában még a Georgia név alatt található csak szócikk, a Grúzia bejegyzésnél annyi áll: „Georgia orosz neve”.

A Grúzia elnevezés helyett az állam hivatalos képviselői arra törekednek, hogy a hivatalos kapcsolatok során a Georgia elnevezés váljék újra használatossá. Egyes magyar sajtóorgánumok ennek megfelelően a Georgia elnevezést használják, a köztudatban viszont az ország neve Grúziaként ismert, Georgia (IPA: [ˈdʒɔrdʒə]) pedig az USA egyik államának a neve, amellyel írásban összetéveszthető. A grúz diplomáciának a Georgia magyar nyelvi használatára vonatkozó kérését az MTA Nyelvtudományi Intézete és a Földrajzinév-bizottság 2009. őszi határozata sem támogatta (ezt a 2009. december 14-i 69/644. (2009.XII.14.) FNB. Áf.-ban, majd a 2010. június 21-i 71/655. (2010.VI.21.) FNB. Áf.-ban ismét megerősítette). Schmitt Pál Szaakasvili 2011. májusi látogatása alkalmából az országot Georgiának nevezte. 2011-ben a georgiai fél ismételt kérései után a Külügyminisztérium arról tájékoztatta a Földrajzinév-bizottságot, hogy a tárca szempontjából nincs akadálya a Georgia/georgiai elnevezések használatának. A Földrajzinév-bizottság tudomásul vette a minisztérium gyakorlatát, de a saját korábbi döntéseit tekinti érvényesnek.

Abházia Oroszországi Föderáció Dél-Oszétia Azerb. Adzsaria Törökország Azerb. Örményo. TBILISZI Szuhumi Zugdidi Kutaiszi Chinvali Poti Szupsza Gori Batumi Ahalcihe Rusztavi Ahalkalaki Fekete-tenger Mtkvari N a g y - K a u k á z u s Kis- Kaukázus Skara Pankiszi-szoros

Földrajz

Tbiliszi

Kutaiszi

Batumi

Rusztavi

Szuhumi

Zugdidi

Gori

Poti

Chinvali

Pankiszi-
szoros

Kruber-
barlang

Borzsomi

Gagra

Mcheta

Fekete-tenger

Adzsaria

Abházia

Dél-
Oszétia

Domborzati térkép

• 
  Domborzati térképe
• 
  Politikai térképe
• 
  Fő közlekedési utak (angol)
• 
  Éghajlati térképe a Köppen-osztályozáson (angol)
• 
  Műholdas képe (2003. május)

Domborzat

Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az úgynevezett Kolkhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki.

Észak-Grúzia, Szvanéti régió

Nyugat-Grúzia, Batumi

Északon Grúziának 723 kilométer hosszú közös határa van Oroszországgal, pontosabban az Észak-kaukázusi szövetségi körzettel. A következő oroszországi köztársaságoknak és területeknek van határa Grúziával (nyugatról kelet felé haladva): Krasznodari határterület, Karacsáj- és Cserkeszföld, Kabard- és Balkárföld, Észak-Oszétia, Ingusföld, Csecsenföld, Dagesztán. A grúz-azeri határ 322 kilométer hosszú délkeleten, délen 164 kilométernyi a grúz-örmény, délnyugaton pedig 252 kilométer a grúz-török határ.

Grúziát az Észak-Kaukázus orosz területeitől a Nagy-Kaukázus hegyvonulatai választják el. Az ország déli területeit a Kis-Kaukázus szegélyezi. A Kaukázus fő vonulatai jóval magasabbak a Kis-Kaukázus hegyeinél, 5000 méternél is magasabbra nyúlnak a tengerszint fölé.

Grúzia legmagasabb hegye az 5201 méteres Skara, amelyet az 5051 méteres Dzsangi-Tau követ. Más kiemelkedő csúcsok: a Kazbek (5047 méter), a Tetnuldi (4974), a Sota Rusztaveli-hegy (4960), az Ushba (4710) és az Ailama (4525 méter). Ezek közül csak a Kazbek vulkanikus eredetű. A Kazbek és a Skara közti, csaknem 200 kilométer hosszan elnyúló régióra jellemző a nagyszámú gleccser.

A Kis-Kaukázus számos, többnyire vulkanikus eredetű hegyláncból áll, amelyek nem emelkednek 3400 méternél magasabbra. A térség jellemző helyei: a Dzsavakethi vulkanikus fennsíkja, ásványvíz- és hévízforrások és számtalan tó, köztük a Tabatskuri és a Paravani.

A Kaukázus és a Kis-Kaukázus hegyláncát Grúzián belül összeköti a Likhi-hegység. Ez két, eltérő jellegű tájra bontja az országot. Nyugat-Grúzia (az ókorban Kolkhisz) lényegesen csapadékosabb, mint Kelet-Grúzia (az ókori Ibéria).

Grúziában, azon belül Abháziában vannak a világ legmélyebb ismert barlangjai: a Gagrai-hegységben, az Arabika-masszívumban található a jelenlegi világranglista első három sorában szereplő aknabarlang, illetve rendszer. 2017-ben került az első helyre az Alekszandr Verjovkin-barlang, 2204 m-es mélységével. 2001-től 2017-ig volt listavezető a Kruber-Voronyja-barlang*, pontosabban ma már öt külön-külön feltárt, majd egymással összekötött barlang rendszere, Kruber-Voronyja-Arabikszkaja néven. *Első nevét még 1960-ban, Alekszandr Kruber geográfus tiszteletére kapta. E rendszer függőleges kiterjedése ma 2199 m, amelyből búvárkészülék használata nélkül 2083 m járható be. A harmadik legmélyebb a Szarma-barlang, 1830 m-rel.

A negyedik pedig a Sznyezsnaja-barlang négytagú rendszere, 1760 m mélységgel, amely a szomszédos Bzibi-hegység méhében rejtőzik. Csak ezek után következnek a világ összes többi aknabarlangjai. Ugyanakkor természetesen e két említett hegységben még sok, 1000 m-t meghaladó vagy megközelítő mélységű barlang ismert. Így például a Vjacseszlav Pantyuhin-barlang mélysége 1485 m (egy másik adat szerint 1508 m), amivel a világranglista 12. (vagy 10.) helyén szerepelhet. A vele hidrológiai kapcsolatban lévő Boguminszkaja-barlanggal való járható összeköttetés megteremtése esetén a teljes mélység 1700 m-t jóval meghaladó lenne.

Abházia barlangjainak feltárását túlnyomó részben orosz és ukrán amatőr barlangkutatók végezték, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az elnevezések is orosz nyelvűek.

E hegységek nemcsak a rekorder aknabarlangokról, hanem a nagy hozamú hegylábi, tengerparti és tenger alatti karsztforrásokról is nevezetesek. Ezek legnagyobbika a Mcsista-forrás, amely a Bzibi-hegységre hulló csapadékvíz jó részét juttatja ismét a felszínre. Óriási árvízi hozama (mintegy 200 m³/s) alapján ez szintén az egész világ legnagyobb karsztforrásai közé tartozik.

Vízrajz

Legnagyobb víztározója a Dzsvari mellett az Enguri vízerőmű víztározója. Grúzia fő folyói a Rioni és a Mtkvari.

Éghajlat

Az éghajlat a bortermeléshez kiváló, a grúz borok feltehetően a történelem legrégebbi borai

Tájkép Grúzia északkeleti hegységeinél, Kazbegi Nemzeti Park

Grúzia éghajlata területéhez mérten szinte szélsőségesen változatos. Két fő éghajlati zónája van, amelyek határa a Likhi-hegység. Ez osztja keleti és nyugati részre az országot. A Nagy-Kaukázus hegylánca fontos éghajlat-alakító tényező, mert elzárja az országot a hideg északi légáramlatok elöl. A déli Kis-Kaukázus ugyanakkor az Ázsia felől érkező forró és száraz légtömegek hatásaitól óvja Grúziát.

Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonyabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsaria, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap.

Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően. A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jó részében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.

Élővilág, természetvédelem

Az alacsonyan fekvő vidékekről a mezőgazdaság és az urbanizáció csaknem teljesen kiszorította az egykor hatalmas erdőségeket. Ezek maradványai lényegében csak a természetvédelmi területeken találhatók. Kelet-Grúzia egykori füves pusztáit is elfoglalta mára a mezőgazdaság. A megművelt alacsonyan fekvő vidékek fölött a lombhullató erdők öve mintegy 1500 méter magasságig tart. Efölött húzódik a fenyvesek öve nagyjából 1800 méter magasságig. Az alpesi legelők az örök hó birodalmáig, mintegy 3300 méter magasságig tartanak.

Védett területek Borzsomi-Kharagauli Nemzeti Park Vashlovani N. P. Tusheti N. P. Algeti N. P. Lagodekhi védett terület vízesése Javakheti N. P.

Állatvilágára az európai fajokon kívül az ázsiai elterjedésű fajok megjelenése jellemző. Mivel Grúzia nagyon változatos tájképpel és élőhelyekkel rendelkezik, nagyszámú állatfaj él itt, összesen mintegy 1000 gerinces, 330 madár, 160 halfaj, 48 féle hüllő és 11 kétéltű faj. A rágcsálófauna igen gazdag, több bennszülött fajjal. Megtalálható pl. a kaukázusi mókus, a törpe ürge, az erdei pele, a kaukázusi pocok és a tamariszkegér. Az erdőkben többféle nagyragadozó él, mint a szürke farkas, aranysakál, barnamedve, a hiúz, a ritkán látott perzsa leopárd és az Oroszországból betelepített nyestkutya. A párosujjú patások közül a gímszarvas, az európai őz, a magasabb helyeken a zerge jellemző. A gerinctelen fajok száma is magas, de a különböző publikációk eltérő számokat közölnek. Pókokból például 501 faj él Grúziában.

Természeti világörökségei

Tájainak változatossága ellenére az UNESCO nem tart számon itt természeti világörökséget.

Történelem

A mai Grúzia területén ősidők óta élnek emberek.

Kolkhisz és az Ibériai Királyság Kr. e. 600 és Kr. e. 150 között

11. századi erődítmény templommal, Kakhétia

A Kaukázus régiója 1124-ben

A Kr. e. 6.–Kr. e. 4. században rabszolgatartó társadalmon alapuló királyságok jöttek létre: keleten és délen a Kaukázusi Ibéria (a későbbi Kartli), nyugaton Kolkhisz (Kolhida) királysága, amelyek kulcsszerepet játszottak a grúz nép kialakulásában.

A görögök a perzsákkal vívott háborúik során több alkalommal feldúlták a területet; Xenophón, görög hadvezér Kr. e. 4. században elfoglalta a déli részeket. A ránk maradt feljegyzésekből beszámolt a gazdag és nagy lélekszámú városokról, a kézműipar fejlettségéről, a csodálatos kindzsálokról (tőrökről) és a grúzok hősiességéről. A görög hatás Nagy Sándor alatt érte el tetőpontját. A hellenizmus terjedt Grúziában is, nagyobb szerephez jutott a görög nyelv és írás. Nagy Sándor halála után a birodalom szétesett, Kelet-Grúziában megalakult az Ibériai Királyság (Kartli), melynek fővárosa Mcheta, és független lett ismét a nyugat-grúziai Kolkhisz is.

Később a Kaukázuson túl élő népek feletti uralomért az ókorban és a középkorban állandó küzdelem folyt a Perzsa és a Római, illetve a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom között.

A középkorban a 12–13. század fordulóján I. Tamar (Tamara) grúz királynő uralkodása jelentette Grúzia fénykorát.

A 19. század közepéig tartó török-orosz, valamint a orosz-perzsa háború eredményeként a terület feletti ellenőrzést a 19. század végén az Orosz Birodalom szerezte meg.

A mai Grúzia történelmi régiói

A Grúz SZSZK zászlaja

Grúzia zászlaja 1918-21, és 1991-2004 között

A független Grúziát 1918-ban kiáltották ki. Az ország függetlenségét 1920-ban Szovjet-Oroszország is elismerte, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére szovjet-orosz csapatok szállták meg az országot, melynek következtében 1922-ben Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággá vált. 1922 decemberében Azerbajdzsánnal és Örményországgal megalakították a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságot, amely a Szovjetunió alapító tagja lett. 1936-ban vált szét a három köztársaság, és Grúziát a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságává nyilvánították.

A Mihail Gorbacsov által 1991. március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a, gyakorlatilag az összes nem grúz, részt vett rajta, és túlnyomó többségük (98,6%) az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével.

Gamszahurdia nagyon gyorsan népszerűtlenné vált, és decemberben a Grúz Nemzeti Gárda megszállta Tbilisziben a kormányzat hivatalait Tengiz Kitovani parancsára. Az államcsíny után néhány héttel, 1992 januárjában ő is lemondásra kényszerült. Eduard Sevardnadze korábbi szovjet külügyminiszter, akinek nagy szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, váltotta fel a grúz elnöki székben Gamszahurdiát. Ezzel a kormányzatban a keményvonalas grúz nacionalisták kerültek döntő pozíciókba.

1992. február 21-én a Grúziát uraló katonai tanács érvénytelennek nyilvánította a szovjet időszak alkotmányát és ismét hatályba helyezte az 1921-es alkotmányt. Sok abház úgy tekintett erre a lépésre, mint autonómiájuk felszámolására. 1992. július 23-án a szakadár abház rezsim kikiáltotta a függetlenségét Grúziától, bár ezt a lépést más hatalom nem ismerte el. A grúz kormányzat Gamszahurdia híveit vádolta a belügyminiszter elrablásával és fogságba vetésével Abháziában. 3000 katonát vezényelt a térségbe a rend helyreállítására. Súlyos harcok bontakoztak ki Tbiliszi erői és az abház milícia között Szuhumiban és környékén. Az abház hatóságok elutasították Grúzia igényeit és invázióról beszéltek. Az egyhetes harc számos sebesülést okozott mindkét oldalon. Végül a grúz kormány erői ellenőrzésük alá vonták Abháziát és elvágták a régiót a külvilágtól.

Az abházok katonai veresége vezetett egy sajátos szervezet megalakulásához. A Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja Észak-Kaukázus oroszbarát mozgalmainak gyűjtőszervezete volt. Részt vettek benne csecsenek, kozákok, oszétok, Oroszországból érkezett önkéntesek százai. Itt tevékenykedett Samil Baszajev, aki később a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok egyik vezetője lett. Ők támogatták az abház szeparatistákat a grúz kormányzat ellenében. Beszámolók szerint reguláris orosz erők is beavatkoztak a szakadárok oldalán. Szeptemberben az abházok és orosz önkéntesek a tűzszünet megsértésével megtámadták a Gagrát, és Abházia jelentős részét megtisztították a grúz erőktől. Sevardnadze kormányzata Oroszországot gyanúsította a lázadók támogatásával, Grúzia területi épségének megbontásával, a grúz-orosz határ frontvonallá változtatásával. 1992 végére a lázadók ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumitől északnyugatra eső részét.

A konfliktus megoldatlan maradt 1993 júliusáig, amikor abház lázadók sikertelen támadást indítottak a grúz kézen levő Szuhumi ellen. Körülvették és lőtték a várost, ahol Sevardnadze csapdába esett. Július végén a grúzok győztesnek tekintették magukat. 1993 szeptember közepén az abházok újabb támadást indítottak. Tíznapos súlyos harc után 1993. szeptember 27-én elfoglalták Szuhumit. Sevardnadze éppen csak megszökött a halál elől, miután tarthatatlanná vált helyzete a városban. Akkor döntött a menekülés mellett, amikor a szeparatista mesterlövészek lőni kezdték a szállodát, ahol lakott. Abházok, észak-kaukázusi önkéntesek és szövetségeseik számos atrocitást követtek el a városban maradt grúzokkal szemben, ez a szuhumi mészárlás. A tömeggyilkosságok és rombolások még két hétig folytatódtak, ezerszámra haltak meg és tűntek el az emberek.

A rózsás forradalom 2003 őszén: tüntetők a Szaakasvili-féle zászlóval a (régi) grúz parlament épületénél

Eduard Sevardnadze államelnök ezután igyekezett mérsékelt politikát folytatni, de Abházia, Adzsaria és Dél-Oszétia önállósulása mellett a gyenge kormányzati hatalom, és a fegyveres erők nem egyértelmű helyzete is szerepet játszott a bizonytalan belpolitikai életben. Mindezek ellenére Grúzia nemzetközi megítélése kedvező volt, különösen a piacgazdasági reformok terén.

2003-ban Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által is támogatott „rózsás forradalom” az ellenzéket juttatta hatalomba, Eduard Sevardnadze ellenállás nélkül mondott le. A nacionalista Miheil Szaakasvili lett az új államfő. A Moszkva által tovább szított belpolitikai feszültségek megmaradtak, csakúgy, mint a demokratikus politikai kultúra hiánya. A grúz parlament sokszor vált igen éles konfliktusok színterévé, Szaakasvili és pártja többször is rendkívüli állapotot vezetett be a sztrájkok és az ellenzék tüntetései miatt.

Az orosz–grúz háború (vagy másképp dél-oszétiai háború) 2008-ban robbant ki, egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament ülésterme Kutaisziban

Grúzia demokratikus köztársaság, az 1995-ös alkotmány szerint az elnök az államfő, a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka.

2017 szeptemberében módosították az alkotmányt, amely az elnök jogköreit a korábbiakhoz képest jelentősen korlátozza.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A 2018-ban tartott elnökválasztás első fordulójában egyik jelölt sem érte el a szükséges 50%-os támogatottságot. A november 28-án megtartott második fordulót a kormányzó Grúz Álom párt által is támogatott, de független jelöltként indult Szalome Zurabisvili nyerte (59,52%). A Miheil Szaakasvili korábbi elnök által alapított Egyesült Nemzeti Mozgalom nevű ellenzéki párt jelöltje, Grigol Vasadze 40,48 %-ot ért el. A most megválasztott államfő mandátuma hat évre szól. Szalome Zurabisvilit 2018. december 16-án ünnepélyesen beiktatták hivatalába. Beiktatásával életbe lépett az új alkotmány, és ezzel befejeződött az átállás a parlamentáris kormányzati formára.

A 2018. évi volt az utolsó közvetlen elnökválasztás az ország történetében. Legközelebb, 2024-ben az államfőt már egy 300 főből álló küldöttgyűlés fogja megválasztani.

Közigazgatási beosztás

Az ország közigazgatási felosztása a legfelső szinten:

• Két autonóm köztársaság (Abházia, Adzsaria).
• Kilenc régió (mhare).
• A különleges státusszal rendelkező főváros, Tbiliszi.
• A köztársaságok közül de facto független Grúziától Abházia, ahogy a hivatalosan Felső-Kartli régióhoz tartozó Dél-Oszétia is.

A régiókat kerületekre osztották tovább.

A nagy egységek:

Grúzia régiói

Abházia autonóm köztársaság (აფხაზეთის ავტონომიური რესპუბლიკა) Szamegrelo-Felső-Szvanéti régió (სამეგრელოს და ზემო სვანეთის მხარე) Guria régió (გურიის მხარე) Adzsaria autonóm köztársaság (აჭარის ავტონომიური რესპუბლიკა) Racsa-Lecshumi és Alsó-Szvanéti régió (რაჭა-ლეჩხუმის და ქვემო სვანეთის მხარე) Imeréti régió (იმერეთის მხარე) Szamche-Dzsavaheti régió (სამცხე-ჯავახეთის მხარე) Felső-Kartli régió (შიდა ქართლის მხარე) Mcheta-Mtianeti régió (მცხეთა-მთიანეთის მხარე) Alsó-Kartli régió (ქვემო ქართლის მხარე) Kahéti régió (კახეთის მხარე) Grúzia fővárosa, Tbiliszi (საქართველოს დედაქალაქი - თბილისი)

Közepes területek:

• 67 kerület (მუნიციპალიტეტები – egyes szám)
• 6 független város (თვითმმართველი ქალაქები): Tbiliszi, Kutaiszi, Rusztavi, Poti, Batumi, Szuhumi

Települések:

• 55 város (ქალაქი)
• 50 kisváros (დაბა)
• 842 község (თემი)
• 165 falu (სოფელი)

Politikai pártok

Grúz Álom – Grúzia kormánypártja a 2010-es években

Védelmi rendszer

A honvédelem teljes személyi állománya 26 900 fő, ebből 10 400 sorállományú. A szolgálati idő 18 hónap.

Népesség

Népsűrűségi térkép (2014)

Grúzia városai a lakosságuk mérete alapján

A Kaukázus régiójának etnikumai

Általános adatok

A népesség kb. 1990 óta csökken. 2019. okt.-ben a becsült száma kb. 3,7–3,8 millió fő (A népesség adata kizárólag az egységes Grúziában élők száma, a szakadár államok lakossága nélkül), az átlagos népsűrűség 54 fő/km² (Magyarországé 110 fő/km²).

A magashegységek miatt a terület kb. fele lakatlan vagy igen alacsony népsűrűségű. Ezzel szemben a Kolhidai-alföld igen sűrűn lakott (200–250 fő/km²) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a. Ez a vertikális zonalitás.

A 20. század utolsó éveiben a születési arányszám csak 12,8‰, a halálozási 12,2‰. A természetes növekedés aktívumát elviszi a vándorlási egyenleg (–10,8‰) deficitje. A belviszályok miatt sokan menekültek el az országból, az összlakosság száma egy év alatt több mint 50 ezerrel csökkent^[forrás?].

Népességének változása

A népesség alakulása 1900 és 2024 között

Lakosok száma	2 000 000	3 540 589	4 044 460	4 993 029	5 400 841	4 742 251	4 573 192	3 729 500	3 720 400	3 694 600
	1900	1939	1959	1979	1989	1995	1996	2014	2016	2024

Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

Grúzia még napjainkban sem tartozik a városiasodott országok sorába. 2017-ben a városi lakosság aránya 58%. (Magyarországé 72%) A legtöbb városának lakossága - ahogy az ország lakossága is - a rendszerváltás óta csökkent.

Etnikai, nyelvi megoszlás

A népesség igen heterogén összetételű. Az 5,4 milliós népességből csak 3,7 millió a kaukázusi nyelvcsaládba tartozó grúz. Mintegy 400 ezer grúz él Azerbajdzsánban, Oroszországban, Észak-Oszétiában, Törökországban és Iránban.

Grúzia nemzetiségei: grúz népcsoportok – 70% (grúz (Kelet-Grúzia) – 45% mingrél (Nyugat-Grúzia); 18% adzsár (muszlim grúz); 6% szván – 1%), örmény – 8%, orosz – 6%, azeri – 6%, oszét – 3% (*), abház – 2% (**), görög – 2%, ukrán – 1%, egyéb – 2% (kurd, avar, asszír, tatár).

(*) = Dél-Oszétia nélkül

(**) = Abházia nélkül

Vallási megoszlás

Fő vallások: grúz ortodox, szunnita iszlám (adzsár/abház), síita iszlám (azeri), orosz ortodox, örmény gregoriánus, görög ortodox.

A lakosság túlnyomó többsége ortodox keresztény; 82% a grúz ortodox egyház tagja. A szomszédos népekkel gyakori történelmi konfliktusok és a több felekezet együttélése ellenére Grúziában hagyományosan béke uralkodott a különböző vallásokhoz tartozók között és a vallási alapú diszkriminációnak nincs hagyománya az országban.

Gazdaság

A GDP/fő (PPP) változása 1990-2012 között. Piros vonal= Azerbajdzsán, kék= Örményország, zöld= Grúzia

Képek Batumi kikötőjének egy része Banképület Tbilisziben Kínálat a piacon, Tiflis Az Enguri-gát Az Enguri-gát Mangánércbánya bejárata, Chiatura Boros pince, a földbe ásott tradicionális kvevri edényekben történik a bor erjesztése Grúziai bor Grúz nemzeti házi csemege, az úgynevezett churchkhela Mandarinfa Korábban a grúziai tea egy sikeres termék volt

Általános adatok

Gazdasága: agrárország.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Mezőgazdasága több ezer éves. Hagyományos terményei a tea, a szőlő, a mogyoró. Az abház és adzsár régiók fontos terményei a szubtrópusi gyümölcsök és a dohány.

Az ország középső részén főleg gyümölcsöt termesztenek.

Az állattenyésztésnek is ősi hagyományai vannak (juh, sertés, csirke, pulyka, ló, bivaly, kecske). A hegyi legelőkön és a folyóvölgyekben főleg juhot és szarvasmarhát tartanak. Kelet-Grúzia némely vidékén igen régi foglalkozás a selyemhernyó-tenyésztés.

Ipar

Iparát jelenleg a mangánérc és a rézérc, bányászata, valamint az ital- és élelmiszer-ipar uralja. Az egyik legsúlyosabb probléma az energiahiány, mivel mindössze egyetlen számottevő vízerőműve van. A jövőben várható, hogy Grúzia a kőolajszállítás tranzitországává válik. Megkezdődött a Baku-Tbiliszi kőolajvezetékek építése, s így a Fekete-tengeren át új kőolaj-szállítási irányok alakulhatnak ki. Ez főként az USA-nak és az Európai Uniónak az érdeke, ugyanis a Nyugat-Európa területére irányuló kőolajszállítások viszonylatában elkerülhetővé válna Oroszország.

A fővárosnak fejlett kohászata, gépipara, textil-, élelmiszer-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara van. Kutaiszi a Rioni partján épült város, ott, ahol a folyó kilép a termékeny Kolhidai-alföldre. A második ipari központ, a grúz acélipar fellegvára. Rusztavi a főváros elővárosa, kohászatáról és fémfeldolgozó iparáról nevezetes. Chinvali a Dél-Oszét Autonóm Tartomány fővárosa.

Kereskedelem

• Exporttermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, vegyipari termékek, déligyümölcs, tea, bor
• Importtermékek: üzemanyag, műszaki felszerelések és alkatrészek, közlekedési eszközök, ipari termékek, élelmiszer, gyógyszer

Főbb kereskedelmi partnerek (2017) :

• Export: Oroszország 14,5%, Azerbajdzsán 10%, Törökország 7,9%, Örményország 7,7%, Kína 7,6%, Bulgária 6,6%
• Import: Törökország 17,2%, Oroszország 9,9%, Kína 9,2%, Azerbajdzsán 7,6%, Ukrajna 5,6%, Németország 5,4%

Közlekedés

Főútvonal az Aragvi völgyében, Tbiliszi közelében

Grúzia főbb útvonalai és fő települései

Közút

Úthálózata a 2010-es években 1603 km főútvonalat és 18 821 km másodrendű és helyi útvonalat foglal magába. A főbb utak jó állapotúak, a másodlagos és helyi utak azonban rossz állapotban vannak.

Légi közlekedés

Főbb nemzetközi forgalmú repülőterei:

• Tbiliszi nemzetközi repülőtér
• Építő Dávid Kutaiszi nemzetközi repülőtér
• Batumi nemzetközi repülőtér

Vízi közlekedés

Fő kikötők: Batumi, Poti, Szuhumi, Szupsza, Kulevi (olajterminál). További: Anaklia (a 2010-es években építés alatt).

Kultúra

Gelati kolostora

Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Kulturális világörökség

Az UNESCO világörökség-listáján az alábbi grúziai helyszínek találhatók:

• Mcheta város templomai, múzeumai
• Bagrati katedrális és a Gelati kolostor
• Felső-Szvanéti hegyi falvai

Művészetek

Képek a kultúráról Hagyományos épületek Tbilisziben. Egy 19. századi fürdőépület balról Szvetichoveli Székesegyház, Mcheta Tbiliszi operaháza Utca Tbilisziben Ananuri Az Észak-Grúziai Szvanéti tipikus tornyai Mecset Imiriben Balett-táncosok Szimd oszét néptáncosok Grúziai táncosok Grúziai népi hangszerek egy egykori szovjet postabélyegen Templomi esküvő

Fájl:003 Tbilissi Nouvelle cathédrale Samebà, siège du patriarcat depuis 2006.JPG

A Szameba grúz ortodox katedrális Tbilisziben

Satili erődítmény házai

Likani-palota az ország déli részén

Építészet

A grúz építészet legkorábbi emlékei az ásatások alapján a Kr. e. 5-4. évezredben keletkezett kör alakú, kőből épült és kúp alakú tetővel fedett lakóépületek, továbbá a Kr. e. 3-2. évezredből származó sírdombok. Előfordulnak még megalitikus építmények: óriáskövekből épített dolmenek, falakkal körülvett területek maradványai is. A Kr. e. 1. évezred második felében keletkezett kolkhiszi és ibériai rabszolgatartó királyságok idején – a görög kolóniák hatására – városok alakultak ki. Ezek emlékei a hellenisztikus világgal fennálló kapcsolatot igazolják.

Krisztus után a 4-5. században a kereszténység államvallássá lett és szoros kapcsolat alakult ki a Földközi-tenger keresztény központjaival: Palesztinában grúz kolostorok keletkeztek, és Bizánccal is élénk volt az érintkezés egészen a török hódítás idejéig.

A grúz építészetben önálló, folyamatos fejlődésről csak a 4. századtól kezdve a 19. század elejéig terjedő időben beszélhetünk. Ennek a fejlődésnek négy szakaszát állapíthatjuk meg:

• Az első a 4. századtól a 7. század közepéig, az arab hódításig terjed. A grúz építészet első virágzása.
• A második időszak a 7. század végétől a 10. század közepéig – az arab uralom és a felszabadító harcok kora, az építészet átmeneti időszaka.
• A harmadik időszak – a 10. század végétől a 14. század elejéig – a feudalizmus kialakulásának, a politikai és kulturális virágzásnak idején az építészet új irányzatai véglegesen kialakulnak. Ez a második virágzás a mongol (tatár) betöréssel ér véget.
• Az utolsó, negyedik, a 14. századtól a 18. század végéig tartó korszakban, a tatár, az iráni és a török támadások ellenii szakadatlan függetlenségi harcok az építészet hanyatlását okozták.
• Népi építkezés:

A városi lakóházak építkezési módja a 11-12. századig vezethető vissza. A lakóépületek általában emeletesek. A földszint gazdasági célt szolgál. Az első emeleten találjuk a lakószobákat és az ebédlőt. Az emeleti balkon körülveszi a lakóházat, vagy legalábbis két oldalra nyúlik ki. A balkonok fából készülnek és faragásokkal gazdagon díszítettek, igen sok iszlám építészeti elemet találunk.

A parasztházak vidéken változó formájúak. Kartli és Meszheti házai az ősi „darbazi” mintájára készültek. A házak piramis alakúak, felül egyetlen nyílással, amelyen át a tűzhely füstjét vezetik el. A házak fából épültek, a bejárati oldal és a darbazi homlokzata gazdagon díszített.

A szvanéti család otthona három részből áll: lakóépület, gazdasági udvar és az ún. védőbástya. A bástya bejárata 5-6 méter magasan van a földtől, a teteje fedett, és minden irányban tüzelőállások biztosítják a védelmet. A védőbástyát a korabeli háborúk és a szvanét családok állandó ellenségeskedése miatt rendszeresítették.

A hevszur házak az ún. „kvitkirik” még katonásabbak: szabályos kis erődök. Szigorúan zárt, négyszögletes formájuk komor hangulatot ébreszt. Mind a szvanét, mind a hevszur házak kőből épültek.

Nyugat-Grúziában az „oda-szahli”-típus az uralkodó. Ezek az épületek emeletesek, itt is gazdasági célt szolgál a földszinti rész, de a konyha különálló épületben van, valamivel távolabb az udvaron. Az emelet beosztása: négy szoba (két kicsi és két nagy). Ezt az elrendezést és formát a nyugat-grúziai házak ma is követik; a szvanét és a hevszur házakat ma már, természetesen nem erődöknek építik meg.

Képzőművészet

A régészeti ásatások Grúzia földjéből is művészi bronz és arany kisplasztikákat, ötvöstárgyakat hoztak felszínre. Ezek nagy része a tbiliszi Nemzeti és Szépművészeti Múzeumban látható.

A perzsa és görög források egyaránt említik a grúz földön talált „csodálatos agyagtárgyakat”, amelyek azonban napjainkra nem maradtak fenn.

A 4. század végéről származik a cromi mozaik, amely a korai kereszténység művészetének remek darabja és világviszonylatban is kiemelkedő mű. A mozaik címe: Krisztus ül és békét oszt.

A kereszténység felvétele gyorsan elősegítette a művészetek fejlődését. A templomépítkezések főként a szobrászatra hatottak kedvezően. Bizonyos, hogy a 6. századtól kezdve szobrok ékesítették a templomokat. Az első ilyen emlékek Dzsvariból erdenek, ahol a keleti homlokzatot Kartli első uralkodóinak szobrai díszítik.

Az iráni (perzsa), majd az arab hódítás idején csökkent a képzőművészeti tevékenység. Újabb fellendülés csak a 9. században a függetlenség kivívása, illetve a grúz egyesülési folyamat befejeztével indult meg. A keresztény templomok és kolostorok egész sora létesült ekkor. A freskófestészet első emlékei I. David-Garedzsa sziklatemplomából származnak (8. század). A kialakuló freskófestészet témája egyházi-nemzeti jellegű, sokat ábrázolták Szent Ninát és Garedzsai Dávidot.

A 11-12. század fordulóján megváltozott a freskófestészet, stílusuk, színrendjük a bizánci művészethez közelített. A 12. század elején a Gelati kolostorban készült ún. Gelati mozaik világviszonylatban is páratlan műemlék.

A 12. sz. vége a festészetben is a fénykor. A képek fő témája Tamara királynő uralkodásának eseményei és a királynő meg Építő Dávid ábrázolása. Ekkor készült Vardzia sziklatemplomának freskója, amelynek másolata a tbiliszi Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg. A kor művészetéhez hozzátartoznak még a kéziratokat díszítő festett képek, a miniatúrák.

A grúz fénykorban, a 10-13. században magas színvonalú az ötvösművészet és az égetett zománcművészet. A legrégebbi grúz zománcikon, a Hahuli Szűzanya-ikon művészi becsét az egész világon számon tartják (Tbiliszi Szépművészeti Múzeum).

A 14-18. században a grúz művészet megváltozik. A hatalmas mongol pusztítás és a háborúk után főleg a helyreállítás, a restaurálás folyik, de újakat is alkotnak. A freskófestészetben Zarzma, Szafara, Csule, Ubiszi, Hobi, Martvili templomainak képei ismertebbek.

Irodalom

Minden valószínűség szerint a grúz írásbeliség már Krisztus előtt néhány évszázaddal létezett, bár e korból írásos emlékek nem maradtak. Antioskij, a 7. századi krónikaíró említést tett műveiben egy régi, bőrre írt grúz könyvről, amely az arany kémiai előállításával foglalkozott. A régi grúz írás létezését alátámasztják görög források is.

A kereszténység felvétele után a grúziai irodalom eleinte tisztán egyházi volt, de már a 11. sz.-ban profán irodalmuk is van s ez a 12. században virágkorát éri; különösen egy jeles eposzuk van e korból: Wepkhwis tkaosani (A tigrisbőrös lovag) - szerzője Sota Rusztaveli. Ezt a világ számos nyelvére lefordították. Kiemelhető még egy 800-soros költői regény: Tariel. A későbbi hanyatlás után újra a 19. század közepén lendült föl költészetük. Jelesebb költők: Ilia Csavcsavadze, Baratasvili, Erisztavi, többé-kevésbé Byron utánzói; önállóbb, nemzetibb: Cereteli.

Filmművészet

Film a 2008-as grúz-oszét háborúról:

• Renny Harlin filmje: 5 nap háború
• Mészáros Péter: Grúzia, majdnem szeretlek (youtube-on).

A film grúz oldal felől közelíti meg a háborúhoz vezető okokat, de korántsem Grúzia felé elfogultan.

Zene, tánc

A grúz zene első írásos emléke a Kr. e. 4. századból maradt fenn Xenophón görög hadvezér és történetíró tollából. A grúzok ősi dalai a vadászatról, a munkáról vagy épp egy hősről szóltak. Külön énekeik voltak lakodalmakra, ünnepekre.

A népzene mellett a Krisztus utáni 4. században, a kereszténység felvétele után kialakult az egyházi zene. A 9. században már oktatták is az egyházi énekeket. A zeneszerzők közül kiemelkedett a 10. századi Mikael Modrekili, aki főként egyházi himnuszokat komponált. A 11. században Gelati és Ikalto akadémiáin is művelték az egyházi zenét.

A grúz klasszikus zene legnagyobb alakja a 19. századi Zahara (Zacharia) Paliasvili, aki olyan csodálatos operákat szerzett, mint az Abeszalon és Eteri és a Daiszi.

A 20. század közepén a grúz balett nemzetközileg ismertté vált Vahtang Csabukiani vezetésével.

A 20. század végén a grúzok híres ének- és tánckara a Grúz Állami Népi Együttes és a Szuhisvili-Ramesvili táncegyüttes. A grúz népi együttesek munkáját pedig a grúz Filharmónia irányítja.

Szokások, illemtan

A grúzok vendégszerető és barátságos emberek. Az évszázadok és a multikulturális jelleg türelmessé tette őket más kultúrák és vallások iránt.

A kézfogás bevett üdvözlési forma, amit szóban Gamarjoba (გამარჯობა, „Hajrá!”) köszöntés kísér, ami az angol-amerikai Hello kifejezéssel egyenértékű. Üzleti környezetben családnevükön és titulusukkal szólítják meg partnereiket, keresztnevükön csak barátok és ismerősök szólítják egymást.

Az emberek sokat gesztikulálnak beszéd közben, hogy ezzel is hangsúlyozzák mondanivalójukat.

• Nőkkel és idősebb emberekkel találkozva meg kell várni, míg ők nyújtanak először kezet (akárcsak nálunk).
• Az ebéd tulajdonképpen egy második reggeli, amelyet délben költenek el. A vacsorát későn fogyasztják. Egyes hús- és halételeket kézzel esznek.
• A grúz házigazdák a vacsora elején hosszú pohárköszöntőt mondanak, amire valamilyen helyi borfajtát isznak. Ilyenkor a poharat fenékig kell inni. A legsajátosabb köszöntőkhöz a bort a kanciból isszák (a kecske vagy szarvas szarvából faragással készült kupából) amelyet körbeadnak az asztal körül.
• Ha grúz otthonba kapunk meghívást, illik virággal vagy kisebb ajándékkal érkezni (akárcsak nálunk).
• Társalgás során érdemes kerülni a Grúzia viharos történelmével kapcsolatos témákat, különösképp a „véres vasárnap”ot. Jó beszédtéma lehet a sport, a színház, a sakk, a kultúra, továbbá az ország történelmének dicső emlékei.

Gasztronómia

Ételek

A grúz konyha számtalan olyan fűszert ismer, amelyet nálunk nem használnak, pl. a sajátos illatú szapranát (imereti sáfrányt). Szinte valamennyi fogásban van koriander (kinza).

A grúzok mindig előételekkel kezdik az evést, az asztalon petrezselyemzöld, retek, hagyma, tárkony, csípős ízű cicmata, továbbá paprika, paradicsom, uborka található. Előételek a sajtféleségek is. Sajátos grúz sajt a gudisz. Előétel a diós bab is. Ezt szemes babból vagy zöldbabból készítik és dióval ízesítik. Előétel még a híres hacsapuri, vagyis a grúz sajtos, túrós lepény.

A levesek nem annyira népszerűek, csak orosz szokás nyomán terjedt el a buljon (húsleves), a borscs (cékla-káposztaleves), és a scsi (céklaleves). Egyetlen grúz levesféleség a csihirtma, ez leginkább egy bő lére eresztett csirkepörkölthöz hasonló, de főzés közben kevés lisztet és tojást is kevernek hozzá.

Húst szeretnek enni, ebből készítik a főfogásokat. Körítést - burgonyát, rizst, párolt zöldséget - nem adnak hozzá, vagy csak igen keveset. Inkább egy-két falat kenyér pótolja az európai szokás szerinti körítést.

Legkedveltebb nemzeti ételeik: a szacivi (dióscsirke), a grúz saslik, csahohbili (bő lére engedett csirkepörkölt), az adzsapszandál, amely a magyar lecsóhoz hasonló, csak vékonyra szelt és megsütött padlizsán az alapanyaga.

A saslik az egész Kaukázusban elterjedt étel. A grúzok bárányból készítik, nyílt parázson sütve. A nagyobb éttermekben disznóhúsból is kapható. Speciális sasliksütőn, hosszú, vékony fémpálcán tálalják, és a húsdarabokat a vendégnek kell villával lehúznia.

Kedveltek az édességek. A sütemények és torták nagy választékban kaphatók. Fogyasztják a szentjánoskenyeret; ezt kávé mellé adják.

A terített asztal szépségéhez hozzátartoznak a nagy gyümölcsöstálak is.

Italok

Grúzia legismertebb borai a nemzetközi borversenyeken is sok díjat nyert Cinandali és Colikauri. Nőknek a Kinzmarauli, Tvisi és Ateni ajánlható.

A grúz konyak szerte a világon kivívta előkelő helyezését. A legjobb márka belőle a Tbiliszi, ez 16-20 éves borpárlat.

Turizmus

Középkori erődítmény-falu Shatilinál, a csecsenföldi határ közelében

Batumi belvárosa

Grúzia fontos bevételi forrása a turizmus. Legfőbb súlypontja a rózsás forradalom és Adzsaria helyzetének rendezése óta a tengerparti üdülőváros, Batumi, ahol a 21. században jelentős fejlesztések mentek végbe, ma leginkább a grúzok és az örmények kedvelt kirándulóhelye, de sok orosz és török turista is jár ide.

Főbb látnivalók

• Tbiliszi óvárosa
• Kutaiszi, Batumi
• A világörökség helyszínei
• Építészet: középkori épületek, erődfalvak, kolostorok, romok, a hagyományos népi építészet stb.
• Vardzia
• A Kaukázus vízesései, a Rica-tó, a Kazbek-hegy stb.
• a szubtrópusi tengerpart
• az Új Athos-barlang Abháziában (saját földalatti vasúttal)

Sport

Olimpia

Grúziának hat olimpiai bajnoka van. A legeredményesebb sportág a cselgáncs.

• Bővebben: Grúzia az olimpiai játékokon

Labdarúgás

Leghíresebb és egyben legdrágább volt focistájuk Kaha Kaladze, az AC Milan egykori védője.

• Bővebben: Grúz labdarúgó-válogatott

Egyéb

• a rögbi és a birkózás népszerű sportágak Grúziában

Ünnepek

dátum	név	grúz név	átírás	megjegyzés
Január 1.	Újév	ახალი წელი	Akhali céli
Január 2.		ბედობა	Bedoba
Január 7.	ortodox karácsony	ქრისტეშობა	Kriszt'esoba
Január 19.	Jézus megkeresztelése	ნათლისღება	Natliszgeba
Március 3.	Anyák napja	დედის დღე	Dedisz dge
Március 8.	Nemzetközi nőnap	ქალთა საერთაშორისო დღე	Kalta szaertasorizo dge
Április 9.	Nemzeti Egység Napja	ეროვნული ერთიანობის დღე	Erovnuli ertianobisz dge	Az 1989. április 9-i tragédia megemlékezése
változó (két héttel a gregorián után)	ortodox nagypéntek, nagyszombat, húsvétvasárnap és húsvéthétfő	სააღდგომო დღეები – წითელი პარასკევი, დიდი შაბათი, ბრწყინვალე აღდგომა და ორშაბათი	Szágdgomo dgébi – cíteli paraszkévi, didi sabati, brc'k'invale agdgoma da orsabati
Május 9.	A fasizmus feletti győzelem napja, Európa-nap	ფაშიზმზე გამარჯვების დღე, ევროპის დღე	Pásizmze gamarjvebisz dge, evropisz dge
Május 12.	Szent András-nap	წმინდა მოციქულის ანდრია პირველწოდებულის საქართველოში შემოსვლის დღე	C'minda mocikulisz andria kírvelcódebulisz szakartvelosi semoszvlisz dge	András apostol napjának ünnepe, akire a grúz ortodox egyház alapítójaként tekintenek
Május 26.	Függetlenség Napja	დამოუკიდებლობის დღე	Damouk'ideblobisz dge	1918 máj. 26 évfordulója
Augusztus 28.	Nagyboldogasszony	მარიამობა	Mariamoba
Október 14.	Szvetickhoveli-székesegyház napja (Mckhetában)	სვეტიცხოვლობა	Mckhetoba (Szvetickovloba)	Az első grúz keresztény egyház ünnepe
November 23.	Szent György-nap	გიორგობა	Giorgoba	Grúzia védőszentje

Források

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
• Bagdány Sándor: Grúziai utazások, 1971
• Ünnepek: Ez a szócikk részben vagy egészben a Public holidays in Georgia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Grúzia témájú médiaállományokat.

• Grúzia.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Grúzáról röviden – Honvédelem.hu
• Georgian photo gallery – Fotók
• CIA - The World Factbook -- Georgia – CIA-tények a világról. Évente aktualizálva.
• Full information about (country) Georgia (angolul, németül, oroszul és grúzul)