Szelim-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szelim-barlang szócikkből átirányítva)
Szelim-lyuk
A barlang északi bejárata
A barlang északi bejárata
Hossz 45 m
Mélység 4 m
Magasság 14 m
Függőleges kiterjedés 18 m
Tengerszint feletti magasság 289 m
Ország Magyarország
Település Tatabánya
Földrajzi táj Gerecse
Típus hidrotermális eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4630-8
Elhelyezkedése
Szelim-lyuk (Magyarország)
Szelim-lyuk
Szelim-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelim-lyuk témájú médiaállományokat.

A Szelim-lyuk egy fokozottan védett barlang. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez sok középkori történet fűződik. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.

Leírása[szerkesztés]

A tatabányai Kő-hegy peremén, a Kő-hegy meredek, nyugati oldalának a sziklafalában, Tatabánya belterületének a közelében, Bánhidán, 289 méter tengerszint feletti magasságban van a főbejárata. A 300 méterre található Turul-emlékműtől egy néhány éve épült tanösvényen lehet eljutni a barlanghoz. Aránylag könnyen megközelíthető és nagyon sokan látogatják. A terület egyik legismertebb barlangja.

Négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. Az északi bejárat egy egy méter széles és két méter magas hasadék. A nyugati bejárat egy nagy, 10 méter széles és 7,5 méter magas sziklakapu, amely a város beépített része felől nézve már messziről látható. A déli bejárat egy szűk, 70 centiméter átmérőjű lyuk. A délnyugati bejárat egy keskeny sziklapárkányról nyílik, hat méter széles, három méter magas és boltíves nyílás. A barlang egy 45 méter hosszú, eleinte 25–27 méter széles, beljebb 10–12 méter széles, néhány helyen 12–14 méter magas, nyugat–kelet irányban elnyúló teremből áll, amelybe a bejáratok vezetnek. A terem teteje két helyen nyílik a felszínre. A csarnok középső részén lévő, a hegytetőre nyíló felszakadás hét–nyolc méter átmérőjű. A két ablakából Tatabánya központja felé lehet látni. Triász időszaki, dachsteini mészkőben alakult ki. Szabadon látogatható, a bejárásához nem kell barlangjáró felszerelés.

A barlang egy őskori lelőhely, amelynek a kitöltéséből több őskori kultúra leletei kerültek elő. A lelőhelyen az ősemberek tűzhelyének a maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó, emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások szerint a barlangból származik a Magyarországon talált, legrégebbi, mintegy 200 000 éves olyan lelet, amely az ember jelenlétére utal.

Neve[szerkesztés]

A barlang jelenlegi nevének az eredetét több elmélet magyarázza.[1] Az egyik szerint I. Szelim oszmán szultán szultán nevéből származik, de ő még a mohácsi csata előtt meghalt és soha nem járt Magyarországon. A másik magyarázat szerint a Szulejmán név alakult át Szelimmé. I. Szulejmán oszmán szultán seregei valóban jártak a környéken, például Pusztamaróton. A harmadik, magyar nyelvészeti magyarázat szerint a barlang alakja szemre hasonlít és ebből alakult ki a Szelim név.[2] A szlovák nyelvészek magyarázata szerint a helyi szlovákok szedlim, azaz nyereg szavából alakult ki a helyi nyelvjárás alapján a szelim szó.

A Szelim-lyuk név először, 1894-ben jelent meg nyomtatásban. Előfordul az irodalmában Bánhidai nagy barlang (Székely 1994), Bánhidai Szelim-barlang (Juhász 2003), Bánhidai Szelimluk barlang, Bánhidai-zsomboly (Juhász 2003), Eperjes-barlang (Bertalan 1976), Szelim-barlang (Kaán 1931), Szelimbarlang (Thirring 1900), Szelimlyuk (Thirring 1900), Szelim lyuka (Törzsök 1912), Szelim-lyuka (Németh 1894), Szelyim lyuka (Németh 1894), Szemiluka (Angyalffy 1856), Szemiluka barlangja (Szőllősy 1856), Szemi-luki (Székely 1994), Szemi-lyuk (Bertalan 1976), Szemi lyuk (Gyüszi 2004), Szemi-lyuka (Székely 1994), Szent Vit barlang (Gyüszi 2004) és Szent Vit barlangja (Juhász 1991) néven is.

Legendái[szerkesztés]

A barlanghoz több régi történet fűződik. Az egyik történet szerint a tatár támadások idején a barlangban keresett menedéket a környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú szomjas lett és hangosan sírni kezdett, az édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a tatárok, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a történet igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze található forrást János-forrásnak hívják. A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, I. Szelim oszmán szultán azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.

A Szelim-lyuk felső nyílása

Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint az egyik vértesi, talán a vitányvári várnagy neje és a gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a benne rejtőzködő lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt és bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták. Mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején egy nagy lyukat ástak. A meglazult boltozat lezuhant, maga alá temette a menekülőket és két helyen kidöntötte a barlang oldalfalait. Azt is mesélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán a kincseit és azokat egy mérges leheletű sárkány őrzi. Tény, hogy a Szelim-lyuk mélyén, a barlang kutatása közben Kessler Hubert nagy mennyiségű széndioxidot talált. Ez lett volna a sárkány mérges lehelete?[3]

Kutatástörténete[szerkesztés]

A Bél Mátyás által írt és valószínűleg 1723 és 1742 között készült kéziratban az olvasható, hogy a Vittlyuk-hegye a Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. A hegy a korábban ismertetett hegyeknél alacsonyabb és az aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz nagyon közel fekszik. Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és a törökök a magyar népet fogságba hajtották volna és az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán, aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett, a barbárok felkutatták őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait olyan nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat, és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak. Az 1894-ben napvilágot látott, Gyulai Rudolf által írt könyvben az olvasható, hogy valószínűleg 1553 előtt ölték meg a törökök a barlangba menekülteket, amelyről Jankovics János a legidősebb emberek emlékei alapján azt írta az 1700-as évek végén, hogy az 50 éve halott Oroszlánszkiné egész életében, batyuban hordta le a bánhidai temető csonttartójába a Szelim-lyukban, füsttel megfojtott keresztények csontjait.

A Szelim-lyuk kürtője belülről

Törzsök (Klotz Ignácz) 1912-ben kiadott könyve szerint nem messze a Turultól van egy hatalmas és gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, felül egy nagy és gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. A barlang történetét megírta az idős emberek elbeszélése szerint Jankovits János, Vértesszőlősnek a mester-jegyzője 1800-ban. A könyv szerint Jankovits János azt írta a feljegyzéseiben, hogy „Pro gratiosissimis Posteris”. Továbbá, hogy a bánhidai szőlők felett való lyuk és üres kősziklából. A török háborúban 7. falubeli népség oda rejtőzött és amikor a szőlők felől most is látható, nagy lyukat berakták az ellenség sehogy nem árthatott nekik, mert a terméskőben hagytak egy hézagot és azon jártak ki és be. Azonban az történt, hogy azon nép közt egy asszonynak volt egy síró gyereke. Az asszony kiment és amire a folyóhoz érkezett, akkor a Tüskésbe táborozó török hamar elfogta és kivallatta. A törökök megtudták, hogy hol rejtőzködnek, a mostani Vaskaput áttörték és azon Kő nagy rejtekhelynek a tetejét, mint egy szérű, amint most látszik feltörték. Szalmával megtömték és így fojtották meg a benne bújókat. Ezért most is sok az embercsont benne, de 50 évek előtt néhány kocsinyi embercsont addig hevert ott, amíg egy bánhidi özvegy, Oroszlánszkiné a jó keresztény cselekedetek színe alatt egész életében, batyuban a bánhidi csonttartóba hordta azokat. Ezek a 80 és 90 esztendős öregeknek a hiteles tanúbizonyságaiból lettek feljegyezve.

A barlang 1918-ban

Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a bánhidai Kőhegy oldalában lévő Szelim-lyuk. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. 1975-ben a kitöltéséből csontanyagot gyűjtött Lendvay Ákos, amelyet átadott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Őslénytani Szakbizottságának. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a neve és egy névváltozata, valamint a barlangra vonatkozó 82 irodalmi hivatkozás. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kézirat szerint Bánhidán, a Kőhegy, amelynek a másik neve Turulhegy nyugati mészkősziklájában, a Turultól észak–északnyugatra, körülbelül 240 méterre, körülbelül 298 méter tengerszint feletti magasságban, 130 méter relatív magasságban nyílik a két bejárata és a kürtője. 38 méter hosszú és 12–14 méter széles. A forrásbarlangnak, amely egy nevezetes ősgerinces és ősrégészeti lelőhely van egy tág előcsarnoka, ablaka és kürtője. Az ismertetés öt irodalmi hivatkozás alapján íródott.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang a régészeti és az őslénytani jelentősége, valamint a tájképi értéke miatt. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel három névváltozata, egy barlangkataszteri szám változata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve és egy másik térképen meg van jelölve a helye, a régészeti szempontból kutatott, jelentősebb, magyarországi barlangok között. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép a barlangról és a fényképaláírás szerint a Dunántúl leghíresebb és legismertebb, ősrégészeti lelőhelye.

A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 289 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 45 méter hosszú, 18 méter függőleges kiterjedésű, 14 méter magas, négy méter mély és 40 méter vízszintes kiterjedésű. A veszélyes munkaterületként lekerített, végponti része kivételével szabadon látogatható. A 2004-ben megjelent, „Tatabánya történelmi olvasókönyve” című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 289 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és egy 45 méter hosszú, valamint 18 méter magas teremből áll. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Érdekességek[szerkesztés]

A Szelim-lyukban forgatták az Eragon című film néhány részét. A filmben Galbatorix trónterme volt. A barlangot kutatja és örökbe fogadta a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület.[4] A barlang mondájához kapcsolódóan, 2010-ben és 2011-ben megrendezték a Szelim-napi Regélő történelmi játszóteret.[5][6] Szerepel reklámfilmben is. [3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Honnan kapta nevét a Kő-hegy barlangja? Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 21. évf. 77. sz. (2010. április 2.)
  2. Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve. 2004. ISBN 9632166302 40. oldal és Gyurkovics György: Adatok Komárom megye történetéhez. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  3. Pápa Miklós, Barlangvilág, 1943.
  4. Barlangásztábor Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület, 2005 - Tatabányai Közösségi Televízió
  5. [1]
  6. [2]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Irodalom

További irodalom[szerkesztés]

További irodalom
  • Bél Mátyás: Komárom vármegye leírása (Descriptio Comitatus Comaromiensis). (Az újkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése.) Tatabánya, 1989. 3–4. old.
  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9, 33–40. old.
  • Csury Jenő: Bánhida. Kárpáti Hangok, 1938. (3. évf.) 46–50. old.
  • D. J. (Dancza János): Sokkal hidegebb a barlang, mint eddig gondolták. Mérések és tüzelési próbák a Bükkhegységben. Nemzeti Újság, 1934. október 14.
  • T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében. Tata, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, 1999. 36–47. old. ISBN 963-7110-31-3
  • Dornyay Béla: A bánhidai Szelimlyukról. Ifjúság és Élet, 1934. (10. évf.) 6. sz. 89–93. old.
  • Fényes Elek: A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. Pest, 1848. 13. old.
  • Gaál István: Szelim-lyuk vagy Szelim-barlang? Turistaság és Alpinizmus, 1935. (25. évf.) 106–107. old.
  • Gaál István: Mi a régi? Búvár, 1939. (5. évf.) 177–181. old.
  • Gaál István: Das Klima des ungarischen Moustérien im Spiegel seiner Fauna. Közép-Európa moustiéri éghajlata állatvilága tükrében. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1941. (34. köt.) 31–55. old.
  • Gaál István: A zsombolyok keletkezésének legújabb magyarázata. Búvár, 1941. (7. évf.) 72–73. old.
  • Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Bp. 1980. 265 old.
  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák műszaki-közgazdasági közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.
  • Gyüszi László: Obrázková kniha Bánhidy Tatabánya-Bánhida. 2009. ISBN 978-963-06-8462-0
  • Gyurkovics György: Adatok Komárom megye történetéhez. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  • Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.)
  • Hillebrand Jenő: Der Stand der Erforschung der älteren Steinzeit in Ungarn. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission, 1934/1935. (24/25.) 16–26, 115–116. old. Berlin, 1935. (2 ábrával és 6 táblával.)
  • Holényi László: Gerecse útikalauz. Bp. 1959.
  • Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854.
  • Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979.
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Bp. 1932.
  • Kokas János: Barangolás Bánhida barlangjaiban. Tóváros, 1935. 7 old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Zum gegenwärtigen Stand der Quartärforschung in Ungarn. Quartär, 1939. (2. köt.) Berlin. 133–135. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Polgárdy Géza: Vértes hegység kalauza. Bp. 1939.
  • Polgárdy Géza: Gerecse és Gete hegység kalauza. Bp. 1940.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.
  • Polgárdy Géza: Magyar turista irodalom. Bp. 1942.
  • Tamaskó Béla: A BETE 1943. évi működése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1943. évi működéséről. Bp. 1944. 3–34. old.
  • Tasnádi Kubacska András: Schlussmitteilung (X.) über pathologische Untersuschungen an ungarländischen Versteinerungen. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1936. (30. köt.) 118–150. old.
  • Thury Lajos: A neandervölgyi ember százötvenezer éves kőszerszámait, az ősember életének nagyjelentőségű emlékeit ásták ki a Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. július 20.
  • Tompa Ferenc: A Dunántúl őstörténelme. Pécs, 1935. 12 old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Bp. 1942. 3–134. old. (24 táblával)
  • Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
  • –: A barlanglakó ősember nyomait fedezték fel... Budai Hírlap, 1933. április 29.
  • –: Értékes leletek tömege a bánhidai Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. október 13.
  • –: Feltárulnak földünk titkai. Minden várakozást felülmúló eredmények a bánhidai Szelim-barlang kutatásánál. Magyarország, 1934. június 28. és október 20.
  • –: Harmincötezer év előtti emberi élet maradványai a Szelim-barlangban. Magyar Hírlap, 1934. június 28.
  • –: Höhlenerschliessungen bei Bánhida. Neue Freie Presse, 1934. július 25. (Budapest.)
  • –: Az ősember nyomai a Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. június 28. = Pesti Hírlap, 1934. június 28. és október 21.
  • –: Őskori barlangváros emlékeit tárták fel a Gerecse-hegyvidéken. Magyarság, 1934. július 11.
  • –: Özönvízelőtti állatok csontjai Bánhida mellett. Nemzeti Újság, 1934. július 11.
  • –: Valóságos barlangváros volt az ősidőkben a Gerecse-hegyvidék déli széle. A Szelim-barlangban folyó kutatások nagyjelentőségű tudományos eredményei. Magyar Hírlap, 1934. július 11.
  • –: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. június 15. (3. évf. 11. sz.) 3. old.
  • –: Ungarische Höhlenforschung. Ungarn, 1942. (3. évf.) 508–509. old. Budapest–Leipzig.
  • –: A BETE a Szelimbarlangban tartja vándorgyűlését. Új Magyarság, 1943. szeptember 25.
  • –: A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület vándorgyűlése. Turista Értesítő, 1943. (8. [18.] évf.) 141–142. old.
  • –: Honnan kapta nevét a Kő-hegy barlangja? Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 21. évf. 77. sz. (2010. április 2.)

További információk[szerkesztés]