KkStB 59 sorozat

KkStB 59 sorozat
kkStB 59 sorozat BBÖ 59 sorozat ČSD 324.2 sorozat FS 127 sorozat PKP Th24 sorozat ÖBB 353 sorozat
Pályaszám
kkStb 59.001-193 Th24.01-63 ČSD 324.201-230 JDŽ 127-001-011, 127-21 DRB
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	50 km/h
Hossz	15 105 mm
Magasság	4570 mm
Teljes tengelytávolság	3160 mm
Üres tömeg	37,5 t
Szolgálati tömeg	42,0 t
Tapadási tömeg	42,0 t
Gőzvontatás
Jelleg	C n2v
Tengelytávolság szerkocsival	10 624 mm
Hengerek
Száma	2
Nagynyomású henger(ek) átmérője	500 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője	740 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	10/12 kg/cm² / 12 kg/cm²
Tűzcsövek
Száma	186 / 188
Rostélyfelület	1,81 m²
Sugárzó fűtőfelület	8,0 m² / 8,6 m²
Csőfűtőfelület	124,0 m² / 125,4 m²
Szerkocsi
Típusa	8, 10, 18, 22, 31, 34, 36, 40, 66
Sablon • Wikidata • Segítség

A kkStB 59 sorozat egy tehervonati szerkocsis gőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichische Staatsbahnen, kkStB).

Ez a mozdony volt a Karl Gölsdorf által tervezett első mozdony. Látható, hogy méretei hasonlítanak az 56 sorozatéhoz, de már belsőkeretes, külső Heusinger-vezérlésű és kompaund gépezetű. Ez volt az első osztrák kompaund mozdony. A mozdony minden eddigi háromcsatlós mozdonynál erősebb volt. Javított a mozdony kinézetén, hogy Gölsdorf az 56-os nyereg alakú homoktartálya helyett homokdómot alkalmazott.

A kkStB 1893 és 1903 között 193 mozdonyt vett állományba ebbe a sorozatba. A szállításban valamennyi osztrák mozdonygyár részt vett és az Osztrák–Magyar Monarchia egész területén használták őket.

Az első világháború után a sorozat megmaradt mozdonyai a Csehszlovák Államvasutakhoz ČSD 324.2 sorozatként, a Lengyel Államvasutakhoz PKP Th24 sorozatként, a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 127 sorozatként kerültek, továbbá az Osztrák Szövetségi Vasutaknál (Bundesbahnen Österreichise, BBÖ) is maradt 36 db, ezen kívül a CFR is kapott mozdonyokat, melyek további sorsa ismeretlen.

Az Anschlusst követően a Német Birodalmi Vasút (Deutsche Reichsbahn, DRB) csupán négy db mozdonyt számozott be az 53.7201-7204 pályaszámokra. Ezek tolatómozdonyok voltak Wien Südbahnhof, Knittelfeld és Michael pályaudvarokon. A második világháború után már csak egyetlen mozdony maradt az Osztrák Szövetségi Vasutaknak a sorozatból, amelynek a 353.7204 pályaszámot adta és 1955-ben selejtezte. A PKP-hez is került még vissza 8 db mozdony, amelyeket újraszámoztak sorozatjelüket megtartva és 1951-ig selejteztek. A JDŽ–nél öt mozdony maradt a világháború után, amelyeket 1948-ban átszámozott a JDŽ 121-001^II-005^II pályaszámokra.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 59 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

További információk

• A típus története számokban (német nyelven)

Irodalom

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
• Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
• Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
• Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3