Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöljük a kezdőlapra a cikkeket, a 2024-es év első felére.

Lásd még: Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon és Wikipédia:Kezdőlapra jelölt szócikkek listája

1. hét

január 1. 0.00 és január 4. 11.59 között: Havasi csóka

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A havasi csóka vagy sárgacsőrű csóka (Pyrrhocorax graculus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Két alfaja a magashegységekben költ Spanyolország keleti részeitől kezdve, Dél-Európán át, Észak-Afrikáig, Közép-Ázsiáig, egészen Kína és India magashegységeiig. Képes nagyobb magasságokban költeni, mint más madárfajok, tojása is alkalmazkodott a ritkás levegőjű környezeti viszonyokhoz. Ez abban mutatkozik meg, hogy nagyobb az oxigénfelvétele és kevesebb vizet veszít.
Felnőtt egyedének tollazata fényes, fekete, írisze sötétbarna, rövid sárga csőre és vörös színű lába van, hangja jellegzetes. Könnyed, akrobatikus röpte van, melynek során teljesen kitárja szárnytollait. Némileg kisebb, mint a havasi varjak, testhossza 37–39 cm-es, ebből 12–14 cm hosszúságú a farktolla, szárnyfesztávolsága 75–85 cm. Egy életre együtt marad párjával és fészkelőhelyéhez is ragaszkodik, ami igen gyakran egy üreg, vagy nagyobb repedés a meredek sziklafalakon. Fészkét gallyakkal béleli, amelybe a tojó három-öt fehéres alapszínű, barna pöttyös tojást rak le. A fiókákat mindkét szülő táplálja. Többnyire csapatban jár táplálékért a lelegeltetett füves rétekre, ahol nyaranta főleg gerinctelen állatokat, míg télen növényi eredetű táplálékot, magvakat fogyaszt. Szívesen megjelenik a turisták által látogatott helyeken is, ahol akár további élelemforráshoz juthat.
Ragadozónak és élősködőnek tartott faj. A mezőgazdasági technológiák változása egyes populációinak csökkenését eredményezte, de mindazonáltal kiterjedt élőhelye és jelentős állománya miatt globális szinten nem veszélyeztetett. A klímaváltozás azonban veszélyt jelenthet a havasi csókákra, mivel felfelé tolódik a számára szükséges alpesi élőhelyek határa.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Havasi csóka szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 12., 18:23 (CEST)[válasz]

január 4. 12.00 és január 7. 23.59 között: Lillafüredi Palotaszálló

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A lillafüredi Palotaszálló 1925 és 1929 között épült a Hámori-tó mellett, Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban – állami beruházásként. Lillafüred a nevét Vay Béla lányáról, Erzsébetről – becenevén Lilláról – kapta. A környék már ezt megelőzően is kedvelt kiránduló- és üdülőhely volt, szálloda, étterem várta az idelátogatókat, és számos magánvilla is épült az üdülőtelepen. A Palotaszálló építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség, amit Révay Ferenc erdőmérnök vezetésével végeztek el. Az építési plató kialakításakor felhalmozódott kőzetanyagból épültek a szálló függőkertjei, a Szinva vízesését és az Anna-barlang bejáratát pedig áthelyezték. A lillafüredi kisvasúton megvalósították a személyszállítást, Miskolc és Lillafüred között autóutat építettek, alagutakat fúrtak.
A Palotaszálló tulajdonképpen már 1929-ben elkészült, de a felavatására csak 1930-ban került sor – visszafogott ünnepségsorozat keretében. 1945-ig a vendégek elsősorban a korabeli elit köreiből kerültek ki, kongresszusokat, konferenciákat rendeztek, híres személyiségeket láttak vendégül. Itt rendezték 1933-ban azt az írókongresszust is, aminek József Attila Óda című versét köszönhetjük. Részben a Palotaszállóban játszódik az 1934-ben bemutatott, ma is népszerű Meseautó című film. A második világháború idején német, majd orosz katonák lakták, az 1950-es évektől pedig SZOT-üdülő lett. Az épület 1993-tól 2023-ig a Hunguest Hotels szállodalánc tulajdonában volt, ezalatt felújították, korszerűsítették, és a szolgáltatásait jelentősen bővítették. Uniós források felhasználásával 2013 őszére végeztek a teraszok felújításával, amelyeket tematikus jelleggel ruháztak fel (zene, költészet, találkozások, virágok, szobrok, vízesés), és a már itt lévő József Attila-szobor, Varga Éva alkotásán kívül elhelyezték a szobrásznő új Herman Ottó-szobrát is, de a függőkert más szintjein további művészeti alkotások is találhatók. A teraszon látható az István főherceg látogatására emlékező öntöttvas oszlop is.
A Palotaszálló 2014-ben bekerült a miskolci települési értéktárba, 2015-ben pedig a Magyar Értéktárba nemzeti értékként.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Lillafüredi Palotaszálló szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 12., 18:24 (CEST)[válasz]

2. hét

január 8. 0.00 és január 11. 11.59 között: Günter Grass

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Günter Grass 2006-ban

Günter Grass (Danzig, 1927. október 16. – Lübeck, 2015. április 13.) német író, költő – a kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb német nyelvű szerzője –, szobrász, festő és grafikus. Művészi pályafutását szobrászként és grafikusként kezdte. Képzőművészeti tevékenységével párhuzamosan kezdett írással is foglalkozni. Szülővárosa, fiatalkori élményei, a második világháború eseményei mély nyomokat hagytak benne, visszaemlékezései számos regényének alapjául szolgálnak.
1959-ben A bádogdob című regényével a második világháború utáni német irodalom élvonalába került és világirodalmi rangot vívott ki magának. Versei, drámái és regényei új aspektusból – emberi életek, népek és népcsoportok sorsán keresztül – mutatják be a nemzetiszocializmust, mint a 20. század botrányát, valamint a felejtés és a bűn témáját.
Grass írói hírneve lehetőséget adott számára, hogy közéleti személyiségként hangot adjon politikai nézeteinek. Már az 1960-as évektől támogatta Németország Szociáldemokrata Pártját, majd Willy Brandt beszédírója lett. Politikai nézeteivel gyakran botrányt keltett: a két Németország újraegyesítése alkalmával tiltakozott a Nyugat mohósága és az NDK kiárusítása ellen, felszólalt az egyre erősödő idegengyűlölet és a bevándorláspolitika ellen.
1999-ben, hetvenkét éves korában, irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták azzal az indoklással, hogy „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. Grass írásait a dicsérő szavak mellett sok bíráló kritika is éri obszcén jelenetei vagy politikai megnyilvánulásai miatt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Günter Grass szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 19., 17:52 (CEST)[válasz]

támogatom - Andrew69. 2024. január 7., 21:55 (CET)[válasz]

január 11. 12.00 és január 14. 23.59 között: Tüdőgyulladás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tüdőgyulladásos (jobb középső lebenyi) terület röntgenképe

A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légzőrendszer betegsége, amelyre a légzőhólyagok (alveolus pulmonis) gyulladása és gyulladásos izzadmánnyal (exudatum) való telítődése jellemző. Leggyakrabban bakteriális, vírusos vagy kórokozó gombás fertőzés, esetleg parazita okozza, ritkábban keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok vagy egyéb tüdősérülés, bizonyos gyógyszerek, illetve autoimmun betegségek hatására alakul ki.
Jellemző tünetei közé tartozik a köhögés, a mellkasi fájdalom, a láz és a légzési nehézségek. A diagnózis felállításának eszközei közé tartozik a röntgen és a köpet tenyészete. Vannak olyan védőoltások, amelyekkel a tüdőgyulladás bizonyos típusai megelőzhetők. A kezelés a betegség kiváltó okától függ. A feltételezhetően bakteriális tüdőgyulladást antibiotikumokkal kezelik. Súlyos állapotba került beteg kórházban kezelhető.
A tüdőgyulladás évente körülbelül 450 millió embert érint – ami a világ összlakosságának 7%-át jelenti –, és körülbelül 4 millió halálos áldozata van. Bár a 19. században William Osler a tüdőgyulladást „a halálraítéltek kapitányának” nevezte, az antibiotikumos kezelések és védőoltások beköszöntével a 20. században megnőtt a túlélés esélye. A fejlődő országokban azonban, valamint a nagyon idősek, a nagyon fiatalok és a krónikus betegek esetében a tüdőgyulladás továbbra is az egyik fő halálozási ok. Uniós összehasonlításban a középmezőnybe tartoznak a magyarországi népesség körében 11%-os halálokként előforduló légzõrendszeri betegségek.
A SARS, SARS-2 koronavírus, a MERS koronavírus, adenovírus, hantavírus vagy parainfluenza által okozott vírusos tüdőgyulladás esetében nem ismert hatékony és eredményes kezelés, egyénre szabott terápiás kezelés válik szükségessé. A kezelés alapvetően tüneti, az immunrendszer támogatására szorítkozik. A beteget oxigénterápiával, folyadékkezeléssel, vírusellenes szerekkel (amantadin, rimantadin, oszeltamivir, remdezivir) és szükség esetén a létfenntartást légzéstámogatással segítik. Ha a koronavírusfertőzés az alsó légutakra terjed ki, akkor elsősorban a tüdő parenchymáját érinti, ideértve az alveoláris tereket és az intersticiális szöveteket.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Tüdőgyulladás szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 19., 17:53 (CEST)[válasz]

támogatom - Andrew69. 2024. január 7., 21:59 (CET)[válasz]

3. hét

január 15. 0.00 és január 18. 11.59 között: Magyar utca (Kolozsvár)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Bel-Magyar (Kossuth Lajos) utca látképe

A Magyar utca Kolozsvár egyik legjelentősebb, a középkori város egyik legrégebbi utcája. A Fő tér északkeleti sarkából indul kelet felé, keresztezi a Bocskai teret (ma Avram Iancu nevét viseli), és nyílegyenesen továbbhalad a keleti lakótelepek irányába.
Első írásos említése 1372-ből származik, Platea Magier néven. A 15. század elején megépült várfalak az utcát két részre szakították, egy belső és egy külső részre. Ahol a várfalak az utcát keresztezték, állt a Magyar utcai kapu. 1899-ben választották szét hivatalosan a két részt, a Bel-Magyar utca ekkor vette fel Kossuth Lajos nevét, a külső rész pedig megmaradt Kül-Magyar utcának. Az utcák neve és számozása ezt követően többször is változott, legutóbb az 1990-es évek elején, amikor a két utcát ismét eggyé alakították, és az 1989-es romániai forradalom emlékére 1989. december 21. sugárútnak nevezték át (román nyelven Bulevardul 21 Decembrie 1989).
Az utca belső részének nevezetessége, hogy itt alakult ki a város unitárius központja a 18–19. században. Itt épültek fel a kollégiumok, a templom, valamint az egyéb egyházi épületek. A Bel-Magyar utcában székel a lutheránus egyház is: itt található mind a templom, mind a püspökség. A Kül-Magyar utca egy hóstátiak által lakott utca volt, itt épült fel templomuk is, a református kétágú templom. Az utca már a 15. századra elérte a Szentpéter nevű kicsiny falut, amelynek létezésére ma mindössze az utca közepén, egy szigeten álló római katolikus templom emlékeztet. Keleti végén épült ki az 1970-es–1980-as években a Mărăști-lakótelep tömbházrengetege, teljesen megváltoztatva az utca addigi falusias jellegét. Ez a város egyik legforgalmasabb útja; a városon áthaladó kelet-nyugati, egyirányú személyforgalmat bonyolítja le.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Magyar utca (Kolozsvár) szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 19., 17:59 (CEST)[válasz]

támogatom Andrew69. 2024. január 7., 22:04 (CET)[válasz]

január 18. 12.00 és január 21. 23.59 között: Fantasztikus szimfónia

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A kézirat első oldala

A Fantasztikus szimfónia (Symphonie fantastique), alcíme szerint Epizódok egy művész életéből (Épisodes de la vie d'un artiste) Hector Berlioz Op. 14-es, öttételes zenekari műve. Programzenei alkotás, a mű különlegessége az „idée fixe”, a rögeszmésen vissza-visszatérő vezérmotívum, ami mindig új hangulatot, érzelmet kelt a hallgatókban. A szimfóniát 1830-ban mutatták be Párizsban, azóta a hangversenyek népszerű darabja világszerte, hangfelvételek sora jelent meg róla a legnevesebb karmesterek és szimfonikus zenekarok közreműködésével.
A darabhoz Berlioz részletes mesét (programot) írt, ami szerint a zenemű egy szerelmes fiatal művész álomszerű látomásairól, képzeletbéli kalandjairól szól. Eszerint egy ifjú művész reménytelen szerelmében öngyilkosságot követ el, de az ópiumtól csak látomásai – hol örömteliek, hol szomorúak – lesznek. Azután egy báli forgatagba képzeli bele magát és a lányt. Álombeli csapongásai közben egy mezei jelenetet lát, pásztorok énekelnek, idilli a hangulat. Közben a kedvese is feltűnik, majd távoli égzengés után csend lesz. Ezután azt álmodja, hogy a vesztőhelyre viszik és kivégzik. Utolsó pillanataiban is a szeretett lányra gondol. Aztán a saját temetésén van jelen, sötét árnyak táncolnak féktelenül a Dies irae témájára, de ő mindig csak a lányt látja.
Berlioz zenéje, bár korában – elsősorban hazájában – nem volt nagyon népszerű, zenetörténeti szempontból mégis felbecsülhetetlen fontosságú. Előkészítője volt a szimfonikus költeménynek, a monumentális késő romantikus zenei alkotásoknak. Liszt és Wagner előfutára, és hangszerelői művészete is előremutató. „Ezzel a művel a romantikus szimfónia született meg, a műfaj a szimfonikus költemény felé, a zene a drámai cselekményű programábrázolás felé közeledett. … [Berlioz] Egy csapásra az európai zene egyik legnagyobb forradalmárává lett.” – írta róla Kroó György zenetörténész.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Fantasztikus szimfónia szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. november 28., 18:34 (CET)[válasz]

Betettem a jelölést a cikk vitalapjára meg a listába is. Andrew69. 2024. január 7., 22:43 (CET)[válasz]

4. hét

január 22. 0.00 és január 25. 11.59 között: Sarrukín akkád király

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Sarrukín az Akkád Birodalom alapítója és első uralkodója, Laibum és Enítum titokban született fia volt, de születési neve ismeretlen. A rövid kronológia szerint körülbelül i. e. 2270–2215, a középső kronológia szerint i. e. 2334–2279 között uralkodott. Felesége az akkád nevű Taslultum volt. Két fia követte a trónon egymás után, Rímus és Manistusu. Életéről egykorú forrás nem maradt fenn, igen hamar legendás, meseszerű alakká vált. Születési legendája és az utókor által neki tulajdonított életrajzának több eleme irodalmi toposszá lett, amelyek nem csak az ókori Közel-Keleten, hanem görög közvetítéssel Európában is jól ismertek.
Későbbi források szerint a sémik első államának és az akkád dinasztiának alapítója. Akkád területén új fővárosban, Agadében tartotta székhelyét, amelyet vagy ő alapított, vagy felújította azt. Általában úgy ismerik, mint az első birodalom létrehozóját, aki központi kormányzatot alakított ki egy több nemzetiségű, korábban sok államból álló területen, bár egyes jelek arra utalnak, hogy az adabi Lugalannémundu és az uruki Lugalzaggeszi megelőzte ebben. Sikereit nagyban köszönheti a világtörténet első állandó hadseregének, amely 5400 főből állt, és a korabeli világ bármely állama ellen elegendőnek bizonyult.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Sarrukín akkád király szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 19., 17:55 (CEST)[válasz]

január 25. 12.00 és január 28. 23.59 között: Kogurjo

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kogurjo 476-ban

Kogurjo (hangul: 고구려, handzsa: 高句麗, RR: Goguryeo^?; i. e. 37 – i. sz. 668) az úgynevezett három királyság legnagyobb területével rendelkező állama volt a Koreai-félsziget területén, melyet a legenda szerint Ko Dzsumong (Go Jumong) alapított a Tedong (Daedong) folyó völgyében. Történészek szerint valószínűbb, hogy a törzsi állam az i. e. 2. században jött létre.
Fénykorát az 5. században élte, amikor Kvanggetho (Gwanggaeto) és fia Csangszu (Jangsu) csaknem a teljes Mandzsúriát és Belső-Mongólia egy részét is meghódították. Legnagyobb kiterjedésekor nyugaton a Liao folyóig, keleten a Tengermelléki határterületig, északon a mandzsúriai Szunghua (Songhua) folyóig, délen a Szobek (Sobaek)- és Csharjong (Charyeong)-hegységig tudhatta magáénak a területeket. A folyamatos háborúk, különösen a 7. században Sillával és a kínaiakkal, valamint a belső viszályok kimerítették Kogurjót (Goguryeót), 668-ban összeomlott, területei egy részét Silla, más részét a kínaiak szerezték meg.
Kultúrájában keveredett a buddhizmus, a konfucianizmus, a sámánizmus és a taoizmus, kínai feljegyzések szerint az itt élők szerettek táncolni és énekelni. Építészeti sajátosságaikat a fennmaradt erődökből és a temetkezési helyekből ismerjük. A sírokat kirabolták, így nem maradt fenn annyi tárgyi lelet, mint Sillából, a kogurjói (goguryeói) falfestmények azonban értékes tanúi a kor életének, szokásainak.
A mai Kína és Észak-Korea területén található Kogurjo (Goguryeo)-kori maradványok egy részét az UNESCO Világörökség-programjába is felvették az ősi Kogurjo (Goguryeo) királyság fővárosai és sírhelyei valamint Kogurjo (Goguryeo)-síremlékek néven.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Kogurjo szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 19., 18:01 (CEST)[válasz]

5. hét

január 29. 0.00 és február 1. 11.59 között: Textilipar

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Szövet

A textilipar az egyik legrégebbi, legnagyobb hagyományokkal rendelkező ipari ágazat. Azoknak a szakterületeknek a gyűjtőneve, amelyek szálasanyagokból fonalakat és/vagy különböző eljárások alkalmazásával lapszerű termékeket – szakszóval: kelméket állítanak elő. A kelme szó a textilipar szaknyelvében gyűjtőfogalom, ami minden fajta lapszerű képződményt magában foglal, amelyet textilipari eljárással készítenek, függetlenül a gyártási eljárástól. Így „kelme” a szövet, a kötött kelme, a nemszőtt kelme, a nemez, a csipke és a fonatolt termékek egy része is.
A textilipar magában foglalja

a fonal- és cérnagyártást,

a szövetek,

a kötött kelmék és kötöttáruk,

az egyéb kelmeképző eljárásokkal (például csipkekészítés, fonatolás, nemezkészítés, tűzés, nemszőttkelme-gyártás, varrvahurkolás) előállított termékek készítését,

ezek színezését és kikészítését, valamint

a nem ruházati célra készült konfekcionált (kész állapotra hozott) textiltermékek (például textilanyagból készült zsákok, kötelek, zsinórok, csomózott hálók stb.) előállítását.

A statisztikai besorolás szerint nem tartozik a textiliparhoz a textilanyagokból készült ruhák gyártása, ez más statisztikai kategória. A textilipar termékeinek további feldolgozásával ruhaipari célra a ruhaipar foglalkozik.
A „textil” elnevezés a latin textus szóból ered, amelynek egyik jelentése (a Finály-féle szótár szerint): „szövet, fonadék”.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Textilipar szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 21., 19:23 (CEST)[válasz]

Én is javaslom. Andrew69. 2024. január 20., 22:11 (CET)[válasz]

február 1. 12.00 és február 4. 23.59 között: Százéves háború

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A százéves háború 116 évig (1337–1453) tartó konfliktussorozat volt az Angol és a Francia Királyság között. A háború tétje a francia területen lévő angol birtokok sorsa volt. Az összecsapások közvetlen kiváltó oka III. Eduárd angol király és VI. Fülöp francia uralkodó feudális viszonyában keresendő. Eduárd nemcsak angol király, hanem Aquitania hercege, így francia főnemes is volt, amiből az következett, hogy Fülöp vazallusának számított. A francia uralkodó azonban olyan intézkedéseket hozott hatalma koncentrálására, amelyeket az angol király nem tudott elfogadni.
A háború nagyjából három nagy, a domináns uralkodókhoz köthető szakaszra bontható. Az első 1337-től 1360-ig tartott, és III. Eduárd nagy győzelmeit hozta. 1369 és 1389 között megfordult a hadi szerencse, és az V. Károly vezette franciáknak majdnem sikerült kiűzniük az angolokat a kontinensről. A harmadik, 1415-től 1453-ig tartó szakasz a Lancaster-házi uralkodókhoz köthető. Ennek első része (1415–1429) ismét angol diadalokat hozott, majd 1429-től, Jeanne d’Arc feltűnésével francia győzelmek következtek.
A 12. század végétől az egymást követő francia királyok kisebb-nagyobb intenzitással zaklatták az angolokat, akik újabb és újabb területi engedményekre kényszerültek. Egykor hatalmas birtokaik a 14. század második harmadára Gascogne-ra olvadtak. 1328-ban utód nélkül meghalt IV. Károly francia király. A trónon VI. Fülöp követte, aki megpróbálta hatalmát kiterjeszteni az angol területre. III. Eduárd angol király nem tűrte jogai korlátozását, és hadba indult Fülöp ellen.
A franciák 1337-ben betörtek Gascogne-ba és tengeri háborút indítottak az angolok ellen. 1340-ben az angol hajóhad súlyos vereséget mért a francia flottára a sluysi csatában, és megkezdődött az invázió. 1346. augusztus 26-án a két sereg megütközött Crécynél, és az angolok új taktikával diadalmaskodtak a franciák felett. Eduárd elfoglalta Calais-t, majd a felek 1347-ben békét kötöttek.
Ezután évekig nem voltak jelentős hadmozdulatok, de 1355-ben ismét fellángoltak a harcok, és az angolok pusztító és zsákmányoló betöréseket indítottak Normandiában. A következő évben a franciák vereséget szenvedtek a poitiers-i csatában, és királyuk, II. János fogságba esett. 1360-ban a felek békét kötöttek Brétignyben, amely elismerte az angol hódításokat.
1370-ben a franciák Bertrand du Guesclin vezetésével megtámadták az angolokat. 1371-ben az angol csapatok vezére, a Fekete Herceg betegsége miatt visszatért Angliába, helyét testvére, Genti János lancasteri herceg vette át. 1380-ra mindkét ország kifulladt, és a felek ismét békét kötöttek.
1380-tól Angliában és Franciaországban is kiskorú király ült a trónon. Helyettük az egymással vetélkedő rokonok irányították a politikát. Franciaországban kiélezett küzdelem kezdődött a trónörököst támogató armagnacok és a burgundiaiak között. Angliában 1399-ben IV. Henrik megszerezte a koronát az egyre zsarnokibb II. Richárdtól, majd fia V.Henrik 1415-ben elindult visszaszerezni birtokait. Október 25-én az azincourt-i csatában az angolok súlyos vereséget mértek a franciákra. 1420-ban megkötötték a troyes-i egyezményt, amelynek értelmében VI. Károly francia király V. Henriket jelölte ki örökösének.
1428-ban az angolok megostromolták Orléans-t, de 1429 áprilisában a Jeanne d’Arc vezette francia sereg felmentette a várost. A franciák elfoglalták Reimst, ahol megkoronázták a trónörököst, VII. Károlyt. 1435-ben a burgundiak és a franciák megkötötték az arrasi békét, és a hercegség korábbi szövetségese ellen fordult. Ettől kezdve az angolok folyamatosan adták fel a területeket. 1453-ban véget ért a háború, az angolok csak Calais-t tudták megtartani. A francia területek egyesültek, Angliában pedig kitört a rózsák háborúja.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Százéves háború szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 21., 19:24 (CEST)[válasz]

Rendben. Andrew69. 2024. január 20., 22:23 (CET)[válasz]

6. hét

február 5. 0.00 és február 8. 11.59 között: Román nyelv

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A román nyelv területi változatai

A román nyelv (románul: limba română) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvekhez tartozik. A román nyelvészek többsége e nyelv dialektusainak tekinti az arománt, a meglenorománt és az isztrorománt is, a többnyire a Dunától északra beszélt dákorománnal együtt, de egyesek szerint ez négy különböző nyelv, amelyek a keleti újlatin nyelvek csoportját alkotják. Ez utóbbi szempontból a román nyelv az előbbi szerinti dákoromán lenne.
A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (16. század) egy 43 betűs cirill ábécével írták. A 16. századtól kezdve elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is, főleg Erdélyben. Itt a 18. században az erdélyi iskola szorgalmazta a cirill írás helyettesítését a latinnal. A cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül, majd a 19. század középső évtizedeiben egy vegyes, cirill–latin átmeneti ábécét használtak. Ezután áttértek a latin ábécére. Egy ideig vita tárgya volt, hogy a helyesírás etimológiai vagy fonemikus legyen. Végül hivatalosan egy nagy mértékben fonemikus helyesírást vezettek be. Ez több reformon ment át (a legutóbbi 2005-ben volt).
A beszélői számát tekintve (kb. 24 millió román anyanyelvű és 4 millió nem román anyanyelvű) a román az ötödik nyelv az újlatin nyelvek között, a spanyol, a portugál, a francia és az olasz után.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Román nyelv szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 22., 18:27 (CEST)[válasz]

Mehet szerintem is. Andrew69. 2024. január 20., 22:31 (CET)[válasz]

február 8. 12.00 és február 11. 23.59 között: Feketeszakáll

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Feketeszakáll, avagy Edward Teach (említik Tache-ként vagy Thatchként is; 1680 körül – 1718. november 22.), angol kalóz, akinek nevét a Karib-térségben és az Atlanti-óceán nyugati részén rettegték.
Fiatalkoráról keveset tudni, valószínűleg az angliai Bristolban született. Anna királynő háborúja idején egy államilag engedélyezett, kalózlevéllel rendelkező rablóhajón, privateeren szolgálhatott tengerészként, mielőtt letelepedett volna a karibi New Providence szigetén. A sziget Benjamin Hornigold kalózkapitány székhelye volt, akinek legénységéhez Teach 1716 körül csatlakozhatott. Hornigold egy általa elfoglalt szlúp parancsnokává tette, és sokáig együtt portyáztak, immár független tengeri rablókként. Kicsivel később flottájukat még két hajóval tudták bővíteni, amelyek közül az egyik kapitánya Stede Bonnet volt. Hornigold 1717-ben felhagyott a kalózkodással, és magával vitt két hajót is.
Teach ezek után elfoglalt egy francia kereskedőhajót, átkeresztelte Anna királynő bosszújára, és 40 ágyúval szerelte fel. Ekkor vált hírhedt kalózzá, gúnynevét sűrű fekete szakálláról és félelmetes megjelenéséről kapta; egyes feljegyzések szerint égő kanócok lógtak kalapja alól, hogy ezzel rémítse meg ellenségeit. Több tengeri rablóval szövetkezve blokád alá vonta a dél-karolinai Charleston kikötőjét. Miután sikeresen megsarcolta a lakosokat, zászlóshajója zátonyra futott egy homokdűnén az észak-karolinai Beaufort közelében. Ekkor Bonnet és Feketeszakáll útjai szétváltak, és a kalózvezér letelepedett Bath Townban. Itt királyi kegyelmet kapott, ám rövid időn belül ismét a tengereket járta, és magára vonta Virginia kormányzója, Alexander Spotswood figyelmét. Spotswood katonákból és tengerészekből álló legénységet toborzott, akik 1718. november 22-én csapdába csalták Feketeszakállt. A Robert Maynard főhadnagy által vezetett katonák és a Feketeszakáll irányítása alatt harcoló kalózok között lezajló kegyetlen csata során Teach és legénységének nagy része életét vesztette. Halála után alakját romantizálták, számos kalóztémájú mű ihletője lett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Feketeszakáll szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. október 22., 18:28 (CEST)[válasz]

Rendben. Andrew69. 2024. február 2., 21:13 (CET)[válasz]

7. hét

február 12. 0.00 és február 15. 11.59 között: Óperzsa Birodalom

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A birodalom a legnagyobb kiterjedése idején, i. e. 480 körül

Az Óperzsa Birodalom vagy Akhaimenida Birodalom (perzsául: هخامنشیان, óperzsául: Hakhámanesijan) volt az első perzsa birodalom, amely i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn a Méd Birodalom utódaként. A birodalomnak virágkorában 8 millió km² volt a területe, amivel az antik világ legnagyobb állama volt, és az akkori világ népességének mintegy 46%-a élt itt. Habár már az i. e. 6. század közepén katonailag a legerősebb állam, csak Egyiptom 525-ös meghódítása után vált minden tekintetben a világ vezető hatalmává és az első világbirodalommá. Eddig az időig a világ kereskedelmének, kultúrájának és haderejének elsődleges nagyhatalma hagyományosan Egyiptom volt, amely a perzsa hódítás után többé már nem nyerte vissza ezt a státusát.
II. Kurus perzsa király (II. Kürosz) alapította a Közel-Keleten, és utódai, Kambúdzsija (Kambüszész) és I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) terjesztették ki Afrikába és Európába, így ez lett az első olyan birodalom, amely három kontinensen terült el. Területe Indiától Kis-Ázsián keresztül a mai Görögországig húzódott, míg Afrikában a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia egyes részeit is uralta.
Közigazgatását Kurus és I. Dárajavaus perzsa király központosította. Rendkívül gazdag és sokszínű művészettel rendelkezett, felszabadították a zsidókat a babiloni igából és toleráns módon viszonyultak a vallási kisebbségekhez. Az emberi jogokat a Kurus által kialakított törvények biztosították. A birodalmat III. Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) hódította meg i. e. 330-ban. Ezzel ért véget az Óperzsa Birodalom történelme.
A perzsák a hódításaik során a leigázott népek kultúráját ötvözték saját és a környező társadalmak kultúrájával. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi nyelv mellett az arámi volt.
Vallásuk középpontjában Ahura Mazdá kultusza állt. Emellett sok, az indiai hitvilág mitológiájából ismert istent (például Mithrász, Indra) tiszteltek. A klasszikus perzsa vallást Zarathustra, egy legendás életű filozófus-próféta alakította ki. E vallás a zoroasztrizmus, melynek alapja a jó és a rossz hosszú ideig tartó, ám nem örök ellentéte.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Óperzsa Birodalom szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. november 28., 18:00 (CET)[válasz]

támogatom mehet a kezdőlapra. Andrew69. 2024. február 2., 21:34 (CET)[válasz]

február 15. 12.00 és február 18. 23.59 között: Hengerlés

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Adolph Menzel: Hengermű (olajfestmény, 1875)

A hengerlés olyan képlékeny alakítási eljárás, amelynek során forgó hengerek között alakítják a munkadarabot, úgy is szokták jellemezni mint folyamatossá tett nyújtókovácsolást. Ez a legtermelékenyebb, a kovácsolásnál sokkal fiatalabb képlékeny alakítási technológia. A hengerlés első alkalmazói a 13–14. századi ötvösök voltak, akik főleg lágyabb fémeket, például ólmot és nemesfémeket hengereltek – kis méretben és kis mennyiségben. Ipari alkalmazása sokkal később kezdődött el, a 18. században acélrudakat és lemeztáblákat állítottak elő hengerléssel. A módszer rohamos térhódításának korszaka a 19. század volt, ami összefüggött az ipari forradalom kibontakozásával.
A hengerléssel előállított termékek rendkívül változatos alak- és méretválasztékkal rendelkeznek, a 0,007 millimétertől az 1 méterig terjedhetnek. A hengerlést melegen és hidegen is végezhetik, de az alakítás mindig meleghengerléssel kezdődik. Hengerléssel sokféle fémet munkálnak meg, de a legnagyobb mennyiségben az acélokat és az alumíniumötvözeteket hengerlik. A hengerelt termékek egy részét egyéb technológiákkal még továbbalakítják.
A hengerlés gépi berendezései a hengerállványok, amelyek az alkalmazott technológiától függően rendkívül változatos méretűek és kiképzésűek. A hengerállványok hengersorba szervezve működnek, és a kiegészítő műveletek végzésére alkalmas berendezésekkel együtt képezik a hengerművet.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Hengerlés szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. november 28., 18:01 (CET)[válasz]

8. hét

február 19. 0.00 és február 22. 11.59 között: Müncheni sörpuccs

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Hitler–Ludendorff-per fővádlottai

A müncheni sörpuccs (németül: Hitlerputsch vagy Hitler-Ludendorff-Putsch) Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével lezajlott sikertelen, erőszakos hatalomátvételi kísérlet volt Münchenben, ami 1923. november 8. estétől november 9. kora délutánig tartott. Az angol és magyar nyelvű történetírásban meghonosodott elnevezés az esemény kezdeti helyszínéről, a Bürgerbräukeller sörházról kapta nevét.
Végrehajtásában részt vettek a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) rohamosztagai, illetve az NSDAP vezetése alatt álló Kampfbundba tömörült paramilitáris szervezetek, mint a Sturmabteilung. Végcélja a berlini birodalmi kormány hatalmának megdöntése és a weimari köztársaság helyett egy nemzetiszocialista politikai rendszer létrehozása volt. A megmozdulást Hitler ezekkel az erősen túlzó nyitó mondataival jelentette be: „Kitört a nemzeti forradalom! […] A bajor és a berlini kormányt eltávolítottuk a helyéről, és azonnal új kormányzatot alakítunk. A Reichswehr és a rendőrség laktanyáit elfoglaltuk. Mindkét fegyveres szerv csatlakozott a szvasztikához.”
Az államcsíny azonban éppen a rendfenntartó szervek ellenállása miatt teljes kudarccal végződött. A puccskísérlet vezetőinek nagy részét – bár többen külföldre menekültek – letartóztatták és bíróság elé állították, de a néhány hónap múlva indított per során viszonylag enyhének mondható ítéletek születtek. Hitler a hazaárulás vádjánál kiszabható legkisebb tételt, az öt év fegyházbüntetést kapta, amelynek letöltését Landsberg am Lech börtönében kezdte meg. Ezalatt diktálta Mein Kampf című műve első kötetét helyettesének, Rudolf Heßnek. A börtönből rövid idő múlva, kilenc letöltött hónap után szabadon engedték, így az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával összesen tizenhárom hónapot volt büntetésben. Ludendorffot, az első világháborús német nemzeti hőst a személyét övező tekintély, illetve jó kapcsolatai miatt mentesítették a börtönbüntetés alól. A sörpuccs a gyakorlati kudarc ellenére politikai értelemben nem volt teljesen eredménytelen, hiszen megteremtette a később hatalomra jutó német nemzetiszocialisták eredetmítoszát, és ebben a tizenhat áldozatuk kultikus szerepet kapott. Szimbolikusan az ő vérükkel megfestett „véres zászló”, a Blutfahne követőik számára szent ereklyévé vált. Végső soron ez a puccs így a fasizmus német változata, a nemzetiszocializmus hatalomra jutásának egyik lépcsőfoka lett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Müncheni sörpuccs szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. november 28., 18:04 (CET)[válasz]

február 22. 12.00 és február 25. 23.59 között: I. Henrik angol király

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

I. Henrik (1068 szeptembere – 1135. december 1.) Anglia királya volt 1100-tól haláláig. Hódító Vilmos negyedik fia volt. Neveltetése során megtanult latinul írni-olvasni, és valamennyire a szabad művészetekbe is beavatták, ezért a későbbi krónikák Henry Beauclerc („Könyves Henrik”) névvel illették. Apja halála után két bátyja örökölte országait: az idősebbik Róbert a Normandiai Hercegséget, Rufus Vilmos pedig Angliát. Henrik birtok nélkül maradt, de később megvásárolta Róberttől Cotentin grófságát. Miután egy ideig viszálykodó bátyjai között lavírozott, végül Vilmos mellett kötelezte el magát. Henrik jelen volt, amikor 1100-ban Vilmos egy vadászbalesetben meghalt, és utána sietve Anglia királyává koronáztatta magát. Feleségül vette III. Malcolm skót király lányát, Matildot, akitől két gyereke született. Emellett számos szeretőt tartott, akik több mint húsz törvénytelen gyerekkel ajándékozták meg.
Róbert nem ismerte el Henrik megkoronázását. A két fivér fegyveres viszálykodásának az 1106-os tinchebrayi csata vetett véget, ahol Henrik foglyul ejtette Róbertet, és élete végéig fogságban tartotta. A szomszédos uralkodók (Anjou és Flandria grófjai, valamint a francia király) azonban Róbert fiát, Clito Vilmost ismerték el Normandia törvényes hercegének, ezért a következő évtizedekben fel-fellángolt a háború a szomszédokkal.
Keménykezű, néha kegyetlen, de hatékony uralkodónak tartották, aki ügyesen építette ki hatalmi bázisát, és a háborúk során meg tudta osztani ellenségeit. Angliában a meglévő angolszász hagyomány alapjain továbbfejlesztette az igazságszolgáltatási rendszert, javított a közigazgatás és az adóbeszedés hatékonyságán. Támogatta az egyház Gergely-féle megreformálását, de az invesztitúra kérdésében konfliktusba keveredett a nemzeti egyház fejével, Anselm canterburyi érsekkel.
Egyetlen törvényes fia, Vilmos Adelin 1120-ban vízbe fulladt. Henrik a lányát, Matild özvegy német-római császárnét jelölte ki örököséül, aki ezután Anjou grófjához, Geoffroyhoz ment feleségül. Henrik 1135. december 1-jén halt meg, de a trónt nem Matild örökölte, hanem unokaöccse, Blois-i István koronáztatta magát királlyá, ami közel két évtizedes polgárháborúhoz vezetett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az I. Henrik angol király szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2023. november 28., 18:04 (CET)[válasz]

támogatom és mehet. Andrew69. 2024. február 20., 19:21 (CET)[válasz]

9. hét

február 26. 0.00 és február 29. 11.59 között: Neil Armstrong

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Neil Alden Armstrong (Wapakoneta, Ohio, 1930. augusztus 5. – Cincinnati, 2012. augusztus 25.) amerikai űrhajós, az első ember, aki egy idegen égitestre, a Holdra tette a lábát. Élete során volt haditengerészeti pilóta, űrhajós, NASA-vezető, egyetemi tanár, farmer és az üzleti élet befolyásos szereplője.
A Purdue Egyetemen szerzett repülőmérnöki diplomát, közben a haditengerészet speciális ösztöndíja révén a haditengerészet kötelékében repülőtiszti kiképzést kapott, majd éles bevetéseken vett részt a koreai háborúban. Észak-Korea felett F9F Pantherével 121 harci bevetést teljesített az Essex repülőgép-anyahajó fedélzetéről. A háborúból visszatért az iskolapadba, ahol megszerezte repülőmérnöki BSc diplomáját.
Az egyetemet követően egy rövid ideig a NACA Lewis Központjában dolgozott berepülőként, majd átkerült az Edwards Légibázisra, ahol az ott települő NACA/NASA-személyzet volt a felelős a legkülönlegesebb kísérleti gépek berepüléséért, a nagy sebességű és magasságú kísérletek lebonyolításáért. Berepülőkarrierjének egyik csúcspontja volt az X–15 projektben való részvétel, ahol a NASA a későbbi Space Shuttle előfutárának számító, extrém magasságokra emelkedni képes és extrém sebességeket elérő géppel repült.
1962-ben jelentkezett a NASA felhívására űrhajósjelöltnek, és kilencedmagával lett az ún. Új Kilencek tagja. Szerteágazó kiképzése végén először a Gemini–5 tartaléklegénységének tagja lett, majd jött a Gemini–8 parancsnoki jelölése. A Gemini–8 repülésen egy űrrandevú végrehajtása, majd a világ első űrhajók közötti összekapcsolódásának végrehajtása volt a feladat.
Az Apollo-programba átkerülve előbb az Apollo–8 tartalékparancsnoki megbízatását kapta, majd az Apollo–11 parancsnoka lett. Ebbéli minőségében 1969. július 16.–24. között járt a Holdnál, amelyre 1969. július 20-án – társával, Buzz Aldrinnal – le is szállt. Armstrongé volt a privilégium, hogy elsőként szállhatott ki a Hold felszínére, és ekkor mondta el híres mondatát – „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” –, majd két és fél óráig tartózkodott a később hozzá csatlakozó Aldrinnal a holdfelszínen. A sikeres holdsétát követően az űrhajósok szerencsésen visszatértek a Földre.
Ezt követően a NASA repülésekért felelős igazgatója lett. Alig egy év múltán elhagyta a NASA-t, és a Cincinnati Egyetem oktatója lett, emellett egy ohiói farmon gazdálkodott, illetve különböző cégekben vállalt tisztségeket.
Kétszer nősült, először Janet Elizabeth Shearont vette el 1956-ban, akitől három gyermeke, Eric, Karen és Mark született, míg másodszor 1994-ben Carol Held Knightot vette feleségül. 2012-ben szívrendellenességet állapítottak meg nála, amelyet az orvosok egy koszorúér-bypassműtéttel igyekeztek megoldani, ám Armstrong a műtétet követően 2012. augusztus 25-én a szövődményekbe belehalt. Temetésére az Atlanti-óceánon került sor, ahová egy amerikai hadihajó szállította a hamvait, melyeket a család a tengerbe szórt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Neil Armstrong szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 9., 21:45 (CET)[válasz]

támogatom Andrew69. 2024. február 20., 19:20 (CET)[válasz]

február 29. 12.00 és március 3. 23.59 között: Ión felkelés

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az ión felkelés főbb eseményei

Az ión felkelés alatt az i. e. 499–i. e. 493 közötti, a perzsa uralom elleni görög lázadásokat kell érteni, amelyek Iónia, Aiolisz, Dórisz, Kária és Küprosz (Ciprus) területén törtek ki. Ezek egyik fő oka az volt, hogy a városokban Arisztagorasz és Hisztiaiosz türannoszok uralma perzsa támogatásra épült. Iónia városait még i. e. 540-ben elfoglalták a perzsák, és a térség a birodalom egyik szatrapiájának része lett. I. e. 499-ben Arisztagorasz a király hatalmát kívánta megerősíteni, ezért Artaphernésszel hadjáratba indult Naxosz megerősített erődje ellen, de végül elbuktak. Arisztagorasz attól félve, hogy elveszti türannoszi pozícióját, felkelést szított korábbi ura, I. Dárajavaus perzsa király ellen.
I. e. 498-ban az iónok, Athén és Eretria segítségével a lüdiai Szardeisz ellen indultak, amelyet elfoglaltak, majd megsemmisítettek. Az iónok visszatértekor azonban a perzsák Epheszosznál megtámadták és legyőzték őket. Ez volt az egyetlen ión offenzíva a felkelés alatt, amely a következő években a perzsa hadsereggel való szembeszállást megalapozta. A perzsa válasz i. e. 497-ben érkezett három ütközet során, amelyekben a külső területeket támadták. Ekkor kapcsolódott be a felkelésbe Kária perzsa terület. A kezdeti sikerek után Dauriszesz perzsa tábornokot a pédaszoszi ütközetben legyőzték, és i. e. 496-ra patthelyzet alakult ki.
I. e. 495-ben a perzsa hadsereg és tengerészet Milétosz ellen vonult. Az ión tengerészet Ladé szigeténél szállt velük szembe, de vereséget szenvedtek itt, majd Szamoszban is, és Milétosz elpusztult. E kettős ión vereség megpecsételte a lázadást, és a következő évben az iónok békét kötöttek.
Mivel Athén is támogatta a felkelést, így ez a lázadás robbantotta ki a görög–perzsa háborúkat. Az első perzsa hajók i. e. 492-ben indultak el a görögök ellen.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Ión felkelés szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 9., 21:46 (CET)[válasz]

támogatom menjen a kezdőlapra. Andrew69. 2024. február 20., 19:22 (CET)[válasz]

10. hét

március 4. 0.00 és március 7. 11.59 között: Hangul

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A hangul szó koreai betűkkel

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években. Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon. A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták. A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.
A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból. A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni, azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.
A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Hangul szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 24., 17:29 (CET)[válasz]

március 7. 12.00 és március 10. 23.59 között: Pompeii

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Utcarészlet Pompeiiben

Pompeii ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz régióban. Eredeti etruszk neve Pompei, népszerűsítő irodalomban és útikalauzokban Pompeji, a közelében elterülő mai olasz város neve szintén Pompei. A város a Vezúv lábánál, lávatalapzaton épült. Valószínűleg az oszkok alapították. Gazdasági és politikai fejlődését jelentősen befolyásolták a Nápolyi-öbölben megtelepült görögök. Az ókori görög művészet hatása néhány templom, helyiség díszítésében és részben magán a várost körülvevő falon is felismerhető. Rövid ideig az etruszkok is birtokolták, majd a szamniszok. Pompeii részt vett a campaniai városok Róma elleni szövetségében, ennek következtében i. e. 89-ben Sulla csapatai megtámadták. Noha szövetségesei segítettek az ostromnak ellenállni, a város i. e. 80-ban behódolt Rómának. Ezt követően Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum néven római kolónia lett. A Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas vulkáni hamu- és lapillitömeg lepte be teljesen a várost, lakóit elpusztítva, s szinte változatlanul megőrizte az utókornak.
Pompeii első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno-folyó szabályozási munkálatai során bukkantak rá az első falmaradványokra. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Roque Joaquín de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is. A rövidesen híressé vált lelőhely vezető szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a világörökség része.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Pompeii szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 24., 17:30 (CET)[válasz]

11. hét

március 11. 0.00 és március 14. 11.59 között: 1907-es amerikai bankpánik

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tömeg a bankpánik idején a Wall Streeten

Az 1907-es amerikai bankpánik (Panic of 1907), vagy más néven az 1907-es bankárpánik (1907 Bankers’ Panic) Amerikában kialakult pénzügyi válság volt, amelynek során a New York-i értéktőzsdén az árak az előző évi csúcshoz képest majdnem 50%-ot estek. A pánik gazdasági recesszió idején tört ki, amikor sokan megrohamozták a bankokat és a trösztöket. A válság akkor terjedt ki az egész országra, amikor állami és helyi bankok valamint több üzletember is csődvédelmet kért maga ellen. A bankok megrohanásának fő oka az volt, hogy több New York-i bank lépéseinek eredőjeként csökkent a piac likviditása, emiatt megingott a betétesek bizalma, és ebben az időben hiányzott a rendszerből a végső hitelező.
A válság indulásakor elegendő, a United Copper által kibocsátott részvényt vásároltak fel, amivel manipulálni tudták a piacot. Amikor ez a próbálkozás sikertelenül zárult, az ennek a pénzügyi hátterét megfinanszírozó bankokat sok ügyfél rohamozta meg befektetéséért. Ez később az ezen bankokkal kapcsolatban álló pénzügyi szervezetekre is átterjedt, ennek következtében egy héttel később csődöt jelentett New York harmadik legnagyobb trösztje, a Knickerbocker Trust Company. Emiatt félelem alakult ki a trösztökkel szemben, és a regionális bankok kivették a New York-i bankokban tartott tartalékaikat. A pánik gyorsan országos méretűvé dagadt, s egyre több helyen vették ki az emberek a regionális bankokban elhelyezett betétjüket.
A válság tovább mélyült volna, ha J. P. Morgan bankár közbe nem lép, és nem köt le egy nagyobb összeget erre a célra a pénzéből, és nem szólít fel más bankárokat arra, hogy az amerikai bankrendszer megóvása érdekében ők is kövessék példáját. Ekkor még nem volt az Amerikai Egyesült Államoknak központi bankja, amely likviditást tudott volna vinni a rendszerbe. A válság szétterjedése novemberre megállt, bár később újabb válság indult, aminek az volt az oka, hogy egy brókercég sok olyan hitelt folyósított, melyek mögött biztosítékul a Tennessee Coal, Iron and Railroad Company (TC&I) részvényei álltak. A cég által kibocsátott részvények értékcsökkenésének megakadályozására a trösztellenes politikájáról elhíresült Theodore Roosevelt felvásárolta a céget. A következő évben Nelson W. Aldrich megalapította és vezette azt a bizottságot, amelyik beruházott a válság elcsendesítésébe, és olyan, a jövőbe mutató javaslatai voltak, amelyek a Federal Reserve System megalapításához vezettek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az 1907-es amerikai bankpánik szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 28., 19:56 (CET)[válasz]

március 14. 12.00 és március 17. 23.59 között: Dzsedkaré Iszeszi

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Dzsedkaré piramisának romjai Szakkarában

Dzsedkaré Iszeszi ókori egyiptomi fáraó, az óbirodalmi V. dinasztia uralkodója az i. e. 25–24. század körül. Menkauhórt követte a trónon, őt magát pedig Unisz váltotta Egyiptom élén. Kapcsolata mind elődével, mind utódával máig tisztázatlan, ám egyiptológusok a közte és Unisz közötti problémamentes hatalomváltásból arra következtetnek, hogy Unisz Dzsedkaré fia lehetett.
Dzsedkaré valószínűleg több mint negyven évig ült Egyiptom trónján, uralkodása az Óbirodalom új korszakának kezdetét jelentette. Uszerkaf, az V. dinasztia alapítója óta először nem építtetett Rének szentelt naptemplomot, ami talán Ozirisz növekvő társadalmi fontosságának bizonyítéka. Dzsedkaré a hivatali címek rendszerének létrehozása óta először átalakította az egyiptomi államszervezetet, megreformálta az abu-szíri királyi temetőben nyugvó elődei halottkultuszát és templomaik papságát is.
Értékes nyersanyagokért Dzsedkaré több expedíciót is indított: rézért és türkizért a Sínai-félszigetre, aranyért és dioritért Núbiába, tömjénért Punt mesebeli földjére. Az egyik ilyen bányászati felfedezőút volt az első, amelynek sikerét az egyiptomi történelemben először az út előtt jóslással próbálták megjövendölni és bebiztosítani. Núbiát, amely a nub avagy arany egyiptomi szóból származtatható, először Dzsedkaré uralkodása alatt nevezték így.{ Fenntartotta a kereskedelmet a levantei partvidékkel, Kánaánba rajtaütéseket és kisebb hadjáratokat szervezett.
Dzsedkaré sírja egy szakkarai piramis, amely a Nefer Dzsedkaré, azaz Dzsedkaré gyönyörű/jóságos nevet kapta. A piramis ma romokban áll, mivel még az ókorban elhordták az azt védő külső kőréteget. Dzsedkaré múmiája azonban a sírkamrában volt, amikor azt az 1940-es években felfedezték. A múmián végzett mérésekkel régészek megállapították, hogy a fáraó az ötvenes éveiben hunyt el. Halála után Dzsedkarét halotti kultusz övezte az Óbirodalom végéig, a VI. dinasztia során pedig különösen nagy tiszteletben tartották, a dinasztia fáraói jelentős áldozatokat ajánlottak fel halotti templomának. Régészeti leletek arra utalnak, hogy halotti kultusza az Újbirodalom során is fennmaradt. Az egyiptomiak tudatában Ptahhotep vezír királyaként is tovább élt. Ptahhotep volt Ptahhotep intelmeinek állítólagos szerzője, amely az egyiptomi intelemirodalom egyik legkorábbi alkotása.
A fáraó reformjait több történész és egyiptológus negatívan ítéli meg. Dzsedkaré decentralizációs politikája egy hűbérállamhoz hasonló rendszert hozott létre, ahol a régiók és azok adminisztrátorai egyre terjedő hatalommal bírtak. Az ezen a véleményen lévő történészek szerint a hatalmi egyensúly ilyennemű megváltozása nagyban hozzájárult az Óbirodalom összeomlásához az első átmeneti kor hajnalán, Dzsedkaré után körülbelül kétszáz évvel. Vannak azonban olyan kutatók is, akik szerint Dzsedkaré reformjai ellenére hivatalnokok soha nem jutottak akkora hatalomhoz, hogy az a fáraó hatalmával vetekedett volna.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Dzsedkaré Iszeszi szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 28., 19:31 (CET)[válasz]

12. hét

március 18. 0.00 és március 21. 11.59 között: Mozaik

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Theodóra császárné csoportját ábrázoló mozaik, Ravenna

A mozaik olyan művészeti technika és annak eredménye, amelynél kicsiny méretű színes üveg-, kő- vagy kavicsdarabokból állítják össze a képet vagy mintázatot (néha más anyagokat is használnak). A mozaikdarabokat cementtel, gipsszel rögzítik, esetleg a még nedves vakolatba nyomják bele. A mozaik szó a görög muszeion szóból eredeztetett latin opus musivum (múzsákhoz közelálló) kifejezésből származik. A művészeti ág múzsákkal való kapcsolatba hozása azt jelenti, hogy a mozaik igen megbecsült műfaj volt.
Az első mozaikok fehér és fekete (világos és sötét) színű kavicsokból készültek, később színesebb kavicsokat is alkalmaztak. A mozaikok jellemzően a különböző épületek padlózatának díszítésére szolgáltak. A mozaiktechnika fejlődésével a különböző színű kőzeteket megmunkálták, kicsiny hasábokat készítettek belőlük. Az ilyen mozaiknak a neve „opus tessalatum”, azaz „kockás mű”. A négyszögletes, de nem négyzetes hasábokból készült mozaik neve „opus sectile”. A sík felületű mozaikszemekből egységesebb felületet lehetett kialakítani, a padlódísz pedig alkalmasabbá vált a rajta való járásra. Amikor a mozaikszemeket színezett üvegből kezdték készíteni, a színskála jelentősen kibővült, és még alkalmasabbá vált a képszerű megjelenésre. Az üvegmozaik padlómozaikként már nem volt használható, alkalmas volt viszont arra, hogy a falakra kerüljön. Így alakult ki a festészetet utánzó mozaik. A boltozatokra, kupolákba, ívelt felületekre kerülő mozaikoknak külön nevük van: „opus vermiculatum”, de így hívják a kígyózó szalag mintáját követő síkmozaikot is. A mozaikművészet a bizánci korban jutott fejlődése csúcsára, majd átmeneti hanyatlás után a historizmus és a szecesszió fedezte fel újra, és a modern művészetben is történtek komoly kísérletek a feltámasztására.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Mozaik szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 28., 19:32 (CET)[válasz]

március 21. 12.00 és március 24. 23.59 között: Aerosmith

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Aerosmith koncert 2003-ban

Az Aerosmith amerikai hard rock zenekar, melyet gyakran illetnek a „The Bad Boys Boston” (bostoni rosszfiúk) és az „America's Greatest Rock and Roll Band” (Amerika legnagyobb rock and roll zenekara) jelzőkkel. A zenekar hagyományos rhythm and blues alapú rockot játszik, de hosszas pályafutásuk alatt több stílus is felbukkant zenéjükben. Míg a korai érát a rhythm and blues és a bluesalapú hard rock jellemezte, addig az 1980-as években már poposabb és AOR-osabb felhanggal is megszólaltak. A stílusváltások ellenére is meg tudták őrizni sajátos arculatukat, és számos későbbi rockegyüttesnek jelentettek inspirációs forrást.
Az együttes 1970-ben alakult Bostonban, miután Steven Tyler énekes csatlakozott a Jam Band két tagjához, Tom Hamilton basszusgitároshoz és Joe Perry gitároshoz. A felállás Joey Kramer dobossal és Ray Tabano gitárossal lett teljes. 1971-ben Tabanót Brad Whitford váltotta fel, így kialakult az együttes klasszikus felállása. 1972-ben a Columbia Records kiadóval szerződtek, de az első két albumuk (Aerosmith 1973, Get Your Wings – 1974) még nem lett sikeres. A mainstream áttörést az 1975-ben megjelent Toys in the Attic hozta el számukra, majd az ezt követő Rocks albummal szupersztár státuszba kerültek. A zenekar hűséges rajongótáborát Blue Armyként (kék hadsereg) emlegették, utalva egységes farmerdzseki és nadrág megjelenésükre.
Az 1970-es évek közepén-végén az egyik legnépszerűbb együttesnek számítottak, a belső konfliktusok és a mértéktelen kábítószerhasználat viszont megakasztotta az együttes pályafutását, és az 1980-as évekre népszerűségük jelentősen csökkent. Joe Perry 1979-ben, Brad Whitford 1981-ben kilépett, helyükre Jimmy Crespo és Rick Dufay került. A már velük készült Rock in a Hard Place ugyan aranylemez lett, de már nem tudta megismételni a korábbi sikereket. 1984-ben Perry és Whitford visszatért, a zenekar pedig a Geffen Recordsszal kötött hosszú távú szerződést. Korábbi népszerűségüket az 1987-ben megjelent Permanent Vacation albummal érték el, amelyet már a korábban jellemző alkohol- és drogproblémák nélkül készítettek el. Ezt követően olyan sikeres albumok születtek, mint a Pump (1989), a Get a Grip (1993), vagy a Nine Lives (1997). Az együttes 1980-as évek végi sikereit úgy szokás jellemezni, mint az egyik leginkább figyelemre méltó visszatérést a rockzene történetében.
Öt évtizedes pályafutásuk alatt generációk sztárzenekaraira voltak hatással, kezdve a Guns N’ Rosestól a Metallicáig, vagy a Mötley Crüe-től a Nirvanáig. Amerika egyik legismertebb és legnagyobb múltra visszatekintő zenekara, amely kereskedelmileg a legkelendőbb amerikai zenekar, a világszerte több mint 170 millió eladott lemezével. Az Aerosmith tekinthető a legtöbb arany- és multiplatina-albummal rendelkező amerikai zenekarnak, ezenkívül számos zenei díj fűződik az együttes nevéhez. Pályájuk során 21 daluk került fel a Billboard Hot 100 Top 40-es listájára, amelyből kilenc vezette a Mainstream Rock listát. Emellett négy Grammy-díj és tíz MTV Video Music Awards fűződik a nevükhöz. Népszerűségüket az 1990-es években és az új évezredben is meg tudták őrizni, a mai napig telt házas stadionkoncerteket adnak. 2001-ben bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame-be, de szerepeltek a Rolling Stone és a VH1 minden idők 100 legnagyobb előadóinak listáján is. A két fő dalszerző Tyler és Perry 2013-ban a Songwriters Hall of Fame tiszteletbeli tagja lett, míg a zenekar 2019-ben csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán. 2020-ban az Aerosmith megkapta a MusiCares Person of the Year díjat.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Aerosmith szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 28., 19:33 (CET)[válasz]

13. hét

március 25. 0.00 és március 28. 11.59 között: Déloszi Szövetség

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Déloszi Szövetség i. e. 431-ben

Az i. e. 478-ban alapított Déloszi Szövetség 173 görög városállam társulása, koinonja volt, amely több mint hetven évig állt fenn. A vezető szerepet az athéniak töltötték be, akiknek az volt a célja, hogy a görög–perzsa háborúk végét jelentő plataiai győzelem után is folytatódjon a Perzsa Birodalom elleni küzdelem. A szövetség ma használt neve a gyűlések eredeti helyének, Délosz szigetének a nevéből származik. A sziget templomában tartották a gyűléseket, i. e. 454-ig pedig a szövetség kincstárát is itt őrizték, akkor azonban Periklész Athénba költöztette.
Nem sokkal megalakulása után Athén elkezdte felhasználni a szövetség flottáját saját céljaira, ami gyakori konfliktusok alapját képezte az athéniak és a kisebb tagok között. I. e. 431-ben Athén keménykezű szövetségi politikája a peloponnészoszi háború kitöréséhez vezetett. Az i. e. 404-ben Athén vereségével záruló háború egyben a szövetség végét is jelentette.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Déloszi Szövetség szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 29., 19:02 (CET)[válasz]

március 28. 12.00 és március 31. 23.59 között: Allosaurus

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Allosaurus modell

Az Allosaurus (jelentése 'különös gyík', az ógörög αλλος / allosz 'furcsa', 'eltérő' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a nagy theropoda dinoszauruszok egy neme. Fajai főként a jura időszakban, mintegy 155–150 millió évvel ezelőtt éltek a mai Észak-Amerikában. Az első, egyértelműen ehhez a nemhez tartozó maradványokat Othniel Charles Marsh írta le 1877-ben. Mivel ez az első jól ismert theropoda dinoszaurusz, nem csak az őslénykutatók figyeltek fel rá, több játék- illetve dokumentumfilm is foglalkozott vele.
Az Allosaurus két lábon járó húsevő volt, nagy koponyájában tucatnyi éles foggal. Testhossza körülbelül 8,5 méter lehetett, de a töredékek alapján elképzelhető, hogy akadtak 12 méteres példányok is. Hátsó lábai aránylag nagyok és erőteljesek, mellső lábain három ujj nőtt. Testét a hosszú és nehéz farok tartotta egyensúlyban. Allosauridaként a Carnosauria theropodák egy csoportjaként osztályozták. A nem taxonómiája bonyolult: legismertebb faja az A. fragilis, de számos tisztázatlan érvényű fajt is ide sorolnak. Maradványainak többsége az észak-amerikai Morrison-formációból került elő, de ismertek portugál és feltételesen ide sorolt tanzániai leletek is. A 20. század közepéig Antrodemus néven ismerték, de a Cleveland-Lloyd dinoszaurusz-lelőhelyről (Cleveland-Lloyd Dinosaur Quarry) előkerült bőséges maradványok hatására megkapta az Allosaurus nevet, és az egyik legismertebb dinoszaurusszá vált.
A Morrison-formáció egyik jelentős nagy méretű ragadozójaként a tápláléklánc csúcsán helyezkedhetett el, és elképzelhető, hogy a korabeli nagy növényevőkre vadászott, de talán más húsevőkre (például a Ceratosaurusra) is. Potenciális zsákmányai közé tartoztak az ornithopodák, a stegosauridák és a sauropodák. Bár gyakran úgy gondolják, hogy a sauropodákra csoportosan vadászott, kevés bizonyíték áll rendelkezésre együttműködő szociális viselkedésére vonatkozóan, és az is elképzelhető, hogy az egyes példányok inkább agresszíven viselkedtek egymással, így az egy csoportban összegyűlt maradványok talán egy zsákmányból közösen táplálkozó magányos egyedek lehettek. Feltételezhető, hogy lesből csaptak le az áldozataikra, szekerceként használva a felső állcsontjukat.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Allosaurus szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. január 29., 19:03 (CET)[válasz]

14. hét

április 1. 0.00 és április 4. 11.59 között: Deszkatemplom

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Deszkatemplom a miskolci Tetemváron álló református templom, és mint a neve is mutatja, fából épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában erdélyi építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épületet 1999-ben az előző másolataként emelték, amelynek tervezője Szeghalmy Bálint, Miskolc főépítésze volt.
A mai templom helyén azelőtt már három fatemplom állt. Az első 1637-ben épült, s amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei voltak Bató István gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek a helyére, amelyet 1938. szeptember 19-én avattak fel. A Deszkatemplomot 1997-ben egy elborult elméjű fiatal férfi felgyújtotta, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án szentelték fel.
Temetőjében nyugszik Szabó Lőrinc édesanyja. A temetés a költőt megrendítő vers írására késztette, amely a Tücsökzene-ciklus utolsó kötetében (Helyzetek és pillanatok) jelent meg 1957-ben. A költemény címe: A miskolci „deszkatemplom”-ban.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Deszkatemplom szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. február 4., 18:59 (CET)[válasz]

április 4. 12.00 és április 7. 23.59 között: Albán Fejedelemség (1913–1925)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Albán Fejedelemség címere

Az Albán Fejedelemség (albán Principata e Shqipërisë vagy geg dialektusban Principata e Shqipnis’) az 1912. november 28-án függetlenségét kikiáltó Albánia de jure, 1913-tól 1925-ig fennállt alkotmányos monarchiája volt. A több száz éves oszmán uralom alól felszabadult, de az első Balkán-háborúban a szomszédos országok által lerohant fiatal állam sorsa felől az 1912 decemberétől zajló londoni konferencia döntött, az 1913. július 29-én ratifikált albán statútummal pedig hivatalosan is létrehozták az Albán Fejedelemséget. Az uralkodó kiválasztásáig hátra lévő időben a nagyhatalmak mandátumával rendelkező Nemzetközi Ellenőrző Bizottság feladata volt a fejedelemség közjogi és belpolitikai helyzetének megszilárdítása, míg a Nemzetközi Csendőrség az ország rendvédelmi testületének megszervezésére kapott megbízást. Az 1912 decembere óta hivatalban lévő Qemali-kormány 1914 januárjában a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságnak adta át a végrehajtó hatalmat, februárban pedig az Esat Toptani vezette ellenkormány, a Közép-albániai Köztársaság is feloszlott.
Időközben a nagyhatalmak a német Wilhelm zu Wied herceg – uralkodói nevén Vilmos fejedelem – személyében találták meg az Albán Fejedelemség uralkodóját. Az albán nemzet küldöttsége 1914. február 21-én Neuwiedban ajánlotta fel a koronát Vilmos részére, aki ezzel de jure az Albán Fejedelemség uralkodója lett. Ténylegesen csak március 7-én érkezett meg az ország új fővárosába, Durrësba, és kezdte meg rövid uralkodását. Működése során mellőzte a tényleges politikai tapasztalattal rendelkező Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tanácsait, a népszerűtlen és jobbára tétlen Përmeti-kormány kezébe tette le a végrehajtó hatalmat. 1914. április 10-én ugyan hatályba lépett az Albán Fejedelemség alaptörvénye, de tényleges közjogi érvényt nem lehetett neki szerezni. Miután a Përmeti-kabinet meghatározó alakja, Esat Toptani puccskísérletét leleplezték, őt magát pedig száműzték, 1914. május 21-én hívei körében kitört a közép-albániai felkelés. A fejedelem egyre reménytelenebb katonai helyzetbe került, és 1914 nyarára fontosabb belföldi támogatói a hátországba húzódva cserbenhagyták a fejedelmet, a Nemzetközi Csendőrség feloszlott, az államkincstár pedig kiürült. Az Albán Fejedelemség ügye az első világháború kitörésével háttérbe szorult a nemzetközi politika színpadán, és a nagyhatalmak kormányai sem siettek Vilmos segítségére. A fejedelem végül 1914. szeptember 3-án elmenekült az országból, az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni.
Az első világháborúban Albánia káoszba hullott, és a világháborút követően összeült nemzetgyűlés, a lushnjai kongresszus az 1920. január 30-án elfogadott statútummal helyezte vissza hatályába az Albán Fejedelemség 1914-es alaptörvényét. Noha Vilmos fejedelem formálisan sem addig, sem a későbbiekben nem mondott le az albán trónról, a kongresszus résztvevői úgy döntöttek, hogy visszahívása helyett létrehozzák a Vilmos nevében működő, államfői jogkörökkel rendelkező négytagú Legfelsőbb Tanácsot. A lushnjai statútum még öt évig volt érvényben, amikor a hatalmát építő Ahmet Zogu nyomására az albán nemzetgyűlés 1925. január 21-én kikiáltotta a köztársaságot, ezzel az Albán Fejedelemség megszűnt létezni.
Bár az Albán Fejedelemség – és különösen történetének 1914-es szakasza, Vilmos fejedelem uralkodása – sok szempontból kudarcokkal terhelt államalapítási kísérletnek tűnhet, a nagyhatalmi akaratból 1913-ban létrehozott monarchia közjogi alapjai, az akkor megállapított államhatárok status quóként hozzájárultak ahhoz, hogy a világháborút lezáró béketárgyalások során Albánia ne váljon a szomszédos országok martalékává, és 1920-ban már meglévő alapokon folytatódhasson az albán állam szervezése és kiépítése.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Albán Fejedelemség (1913–1925) szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. február 4., 19:00 (CET)[válasz]

15. hét

április 8. 0.00 és április 11. 11.59 között: Benjamin Britten

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Edward Benjamin Britten OM (hivatalos megszólításban Baron Britten vagy Lord Britten), Aldeburgh bárója OM CH (Lowestoft, Egyesült Királyság, 1913. november 22. – Aldeburgh, Egyesült Királyság, 1976. december 4.) angol zeneszerző, karmester, zongorista.
Apja fogorvos és tehetséges amatőr zenész, anyja énekes, a Lowestofti Kórustársaság titkára volt. Benjamin a legfiatalabb volt a Britten család négy gyermeke közül. Zenei tehetsége korán megnyilvánult, a zene iránti szeretetét apja nevelésének köszönheti. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilencévesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton, Frank Bridge-től tanult. 1930-ban a Royal College of Music növendéke lett, ahol John Ireland volt a mestere.
Első nyomtatásban megjelent műve 1932-ben a Sinfonietta volt. Nagy hatással volt rá W. H. Auden költő, író, aki többek közt első operájának, a Paul Bunyan a szövegkönyvét írta. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes 1945-ben történt bemutatója után figyeltek fel rá. 1953-ban II. Erzsébet koronázására írta a Gloriana című operáját. 1947-ben részt vett az Aldeburgh-i Fesztivál megszervezésében, amelyet azóta évente rendeznek. Coventry új, Szent Mihály-székesegyházának avatására írta War Requiem (Háborús rekviem) című művét, amelyet 1962-ben mutattak be. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenorista volt, aki az 1930-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Benjamin Britten szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. február 4., 19:03 (CET)[válasz]

április 11. 12.00 és április 14. 23.59 között: Görög–perzsa háborúk

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A görög–perzsa háborúk alatt azt az időszakot értjük, amikor a görög poliszok és az Óperzsa Birodalom hadban állt egymással (i. e. 499–i. e. 449). A háború i. e. 498-ban az ión felkeléssel kezdődött. A görögök hősiesen ellenálltak, számtalan csatát nyertek, ám a perzsák Athént is elfoglalták.
I. Dárajavaus (I. Dareiosz) halála után fia, I. Khsajársá perzsa király (I. Xerxész) folytatta apja háborúját. A perzsák gyorsan elfoglalták Trákiát, Makedóniát és Thesszáliát, majd Thermopülánál egy taktikai csellel legyőzték a görögök szárazföldi erőit. Ezután azonban a szalamiszi csatában a görögök megsemmisítő vereséget mértek a perzsa hajóhadra, majd a plataiai csatában a tél elmúltával újra támadásba lendülő perzsa szárazföldi haderőt is legyőzték. A görögök ezután ellentámadásba lendültek. Több várost elfoglaltak Cipruson, a szárazföldön pedig egészen Büzantionig jutottak. A városból azonban távozniuk kellett, és Spárta kilépett a görög szövetségből.
Athént a spártaiak kilépése arra kényszerítette, hogy új szövetséget hozzon létre. A Déloszi Szövetség hamarosan megtámadta az Óperzsa Birodalmat, pontosabban Kitionosz városát, de az ostrom sikertelen volt. Ez arra késztette a két felet, hogy megkössék a kalliaszi békét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Görög–perzsa háborúk szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. február 4., 19:04 (CET)[válasz]

16. hét

április 15. 0.00 és április 18. 11.59 között: Agyi érkatasztrófa

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Sztrók MRI felvételen

Az akut agyi érkatasztrófa, a köznapi nyelvben gutaütés, szélütés, sztrók az agy – oxigéndús vérrel való ellátásának (sokszor katasztrofális) lelassulásából (iszkémia) eredő – működészavara, ami a vérellátó erek „atherosclerosis”, vagyis érelmeszesedés okozta eldugulásának, vagy az ezáltal megkeményedett véredényfal megreped(ez)ésének következményeként állhat elő.
A gyors beavatkozás nélkül akár bénuláshoz vagy halálhoz is vezető tünetegyüttesnek két fő fajtáját különböztetjük meg: az első – és gyakoribb – lehetőség az agyat oxigéndús vérrel ellátó véredény eldugulása például trombózis vagy verőér-embolizáció következtében, a másik lehetséges ok pedig érfalrepedés okozta vérzés. Az eltérő okok közötti különbségtételhez szükséges pontos orvosi diagnózis vagy differenciáldiagnózis. Eredményére azonban egy érkatasztrófa tünetei (vagyis mozgás- vagy érzésképtelenség a test egyik oldalán, beszédzavar, értelemzavar, szédülés, látásvesztés stb.) megjelenése esetén azonnali intézkedésre van szükség, mert a bénulás vagy a halál bekövetkezésének elkerülése céljából minden perc számít. A betegnek sürgős orvosi beavatkozásra van szüksége, ami 3–4 óránál tovább nem várhat. A legfontosabb teendő – a beteg nyugalmi helyzetbe tételével egyidejűleg – a mentők értesítése, hogy a beteg a lehető leghamarabb megfelelő kórházi ellátásban részesülhessen.
A hirtelen beállott balesetet, amit a köznapi nyelvben agyszélhűdés, agyinfarktus, agyvérzés néven, vagy angol eredetű szóval (stroke) sztrókként is ismernek, késedelem nélkül kezelni kell, mert ezzel az érkatasztrófa túlélési esélye javítható.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Agyi érkatasztrófa szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. február 21., 19:18 (CET)[válasz]

április 18. 12.00 és április 21. 23.59 között: 1988-as női sakkolimpia

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az aranyérmes magyar csapat

A 13., 1988-as női sakkolimpiát november 12. és november 30. között rendezték meg a görögországi Szalonikiben. A rendezvény a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) égisze alatt 56 csapatban 221 fő részvételével zajlott. A résztvevők között volt az egyetlen nagymester címmel rendelkező nő, a már tizedik éve a világbajnoki címet őrző Maia Csiburdanidze, 19-en rendelkeztek női nagymesteri, 43-an női nemzetközi mesteri és 12-en női FIDE mesteri címmel. A helyszín a nemzetközi kiállítás 13-as pavilonja volt.
A Szovjetunió női válogatottja az addig megrendezett 12 női sakkolimpiából 11-et megnyert (egy alkalommal nem vettek részt a tornán). A verseny nagy kérdése volt, hogy a Szovjetunió, világbajnokkal és világbajnoki döntősökkel felálló csapata megőrzi-e 30 éve őrzött hegemóniáját, vagy a csupa tizenévessel (Polgár Zsuzsa, Polgár Zsófia, Polgár Judit, Mádl Ildikó) felálló magyar csapatnak sikerül-e megtörni ezt a győzelmi sorozatot. A magyar válogatott összeállításánál sokak számára meglepetést jelenthetett, hogy az 1980-as és a legutóbbi, 1986-os olimpián ezüstérmet szerzett csapatból csak Mádl Ildikó került be a válogatottba. Olyan neves női nagymester versenyzők maradtak ki, mint Verőci Zsuzsa és Ivánka Mária, de a világranglistán elért helyezéseik alapján a legerősebb csapat indult el. Az akkori magyar női sakk erősségére jellemző, hogy a világranglista első 30 helyezettje között hat magyar volt megtalálható.
Az olimpiai bajnoki címet minden idők legfiatalabb női csapata, Magyarország szerezte meg, miután fél ponttal megelőzte az esélyesebbnek tekintett Szovjetunió együttesét. A két csapat kimagaslott a mezőnyből, a 3. helyezett Jugoszlávia 5 ponttal lemaradva követte őket. A magyar lányok a csapatban szerzett aranyon kívül az egyéni teljesítmények alapján még két arany- és két bronzérmet is szereztek. Magyarország csapata a 14 ellenfélből 13-at legyőzött, köztük az erősebbnek tartott Szovjetuniót is, csupán Jugoszlávia ellen maradtak alul. Magyarország női válogatottja a sakkolimpiák történetében először nyert aranyérmet.
A sakkolimpia legnagyobb sztárja a 12 éves Polgár Judit lett, aki a második táblán 13 játszmából 12,5 pontot szerezve nemcsak tábláján érte el a legjobb eredményt, hanem a teljesítményérték szerinti rangsorban is aranyérmet szerzett. Egyéni bronzérmet szerzett a teljes mezőnyt alapul véve teljesítményértéke alapján, valamint az első táblán elért eredménye révén az első táblán Polgár Zsuzsa. Polgár Judit e tornán elért eredményével a világranglista élére került, és ezt a helyezését 2014-es visszavonulásáig, 26 éven át megőrizte.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az 1988-as női sakkolimpia szócikket a kezdőlapra. (Feltételes jelölés, de nagy biztonsággal várható, hogy megkapja a csillagot. … szalax üzenő 2024. április 4., 17:41 (CEST)[válasz]

17. hét

április 22. 0.00 és április 25. 11.59 között: Diósgyőr-Vasgyár

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Egykori tiszti lakás

Diósgyőr-Vasgyár vagy a diósgyőr-vasgyári kolónia, a helyiek szóhasználatában Vasgyár, Miskolc egyik városrésze. Létrejötte a diósgyőri vasgyár létesítéséhez és fejlődéséhez kötődik. A Diósgyőr-Vasgyár név jelentheti magát a gyárat, a lakótelepet (manapság már inkább ezt), vagy mindkettőt egyszerre.
Az új vasgyár felépítésére vonatkozó állami elhatározás 1867 végén született meg, és a Diósgyőr közigazgatási területére telepítendő gyár mellett Péch Antal már az első tervrajzán is feltüntette a kolóniát, azt a lakótelepet, ahol a gyári dolgozók és családjaik élhetnek. A házakat zömmel vörös tégla falazattal látták el, elhelyezésüknél pedig a legcélszerűbb, négyszöghálós megoldást választották. Az egyenes utcák alkotta, egymást derékszögben metsző úthálózatban a beépítést ikerházas vagy fésűs, kertvárosi jellegű elhelyezéssel valósították meg. A gyári vezetők (tisztek, főtisztek) számára nagyobb, kényelmesebb házak épültek, de a munkások számára tervezett lakházak is a kor általános színvonala fölött álltak. Az építkezés – a gyári munkáslétszám növekedéséhez igazodva – a második világháborúig tartott. Az első időben „gyarmat”-nak nevezett lakótelepen széles körű intézményhálózat is megvalósult. Építettek óvodát és iskolákat, korszerű kórházat, gyógyszertárat, közfürdőt, postát, munkáséttermet, könyvtárat, olcsó beszerzést biztosító kereskedelmi létesítményeket és templomokat. A kolónia már 1900-ban a monarchia legkorszerűbb lakótelepének számított.
A kolónia többször is megpróbált elszakadni Diósgyőrtől, amelyhez közigazgatásilag tartozott, de ez a törekvése nem járt sikerrel, így Diósgyőr-Vasgyár soha nem volt önálló település. Ebben a helyzetben csatolták a kolóniát – Diósgyőrrel együtt – 1945 januárjában Miskolchoz, több környező, Miskolccal gyakorlatilag már összeépült településsel együtt. Ezzel a lépéssel jött létre Nagy-Miskolc. A fejlesztések a szocializmus korszakában is folytatódtak, de az eredeti lakosság az 1960-as évektől kezdett eláramlani a város különböző részein, nagypanelből épülő lakókörzetekbe. A kolónia – újabban ismét ezt a megnevezést használják – állapota a diósgyőri kohászat megszűnése óta folyamatosan romlik, lakossága – nem kevés szociális gondot okozva – cserélődik. A házak állaga – a karbantartás és a gondoskodás elmaradása miatt – egyre rosszabb, több bezárt, magára hagyott egyéb létesítménnyel együtt. Mindazonáltal a lakóházak egy részét (főleg az egykori tiszti lakásokat) tulajdonosaik bővítik, korszerűsítik, de szabályozás híján ezek az átalakítások nem igazodnak az adott ház, illetve a kolónia általános stílusához. Pedig a kolónia, az egykori minta-lakótelep – építészeti értékeit tekintve – védelemre szorulna, ehhez azonban az elhatározás egyelőre hiányzik.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Diósgyőr-Vasgyár szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. április 4., 17:53 (CEST)[válasz]

április 25. 12.00 és április 28. 23.59 között: András calabriai herceg

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

András halála
(Karl Brjullov fesménye)

András vagy Endre calabriai herceg (1327. november 30. – Aversa, 1345. szeptember 18.) Károly Róbert magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő férje.
A hatodik életévében járó herceget apja 1333-ban dinasztikus okok miatt Nápolyba vitte, és ott Róbert nápolyi király gyámsága és védelme alá helyezte. Az idegen udvarban nevelkedett herceg 15 éves korában lépett házasságra Johannával, Róbert unokájával. Róbert nápolyi király halála után András a nápolyi udvarban felszínre törő hatalmi törekvések áldozatává vált. A magyar királyi ház határozott és áldozatos fellépési kísérletei akaratlanul is a tragédia előidézését okozták.

                                    Lassan nyilik závár, kilincs,
                                    Világ gyúlad, meg ellobog…
                                    Jobbra, balra oldalganak
                                    A latrok, gyilkosok.

Az előzetesen kitervelt és Aversában végrehajtott gyilkosságnál a korabeli költő, Petrarca szerint gonoszabbat a görög drámaírók fantáziája sem tudott kigondolni. A 18. évében járó András tragikus halála súlyos következmények – diplomáciai bonyodalmak, pápai vizsgálat, kivégzések, bosszúhadjáratok – sorozatát indította el. A magyar királyi ház által bűnrészességgel vádolt nápolyi királynő ellen nem indult vizsgálat.

                                   S neje tovább alszik. Sólyma
                                    Viraszt András teteminél;
                                    Eldöglik a madár, – a nő
                                    Késő vénségig él!

Az eseményekről egymásnak ellentmondó krónikák adtak tudósítást. A versrészletek Tompa Mihály 1855-ben írt, András herceg sólyma című költeményéből származnak.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az András calabriai herceg szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. április 4., 17:55 (CEST)[válasz]

Aktuális

18. hét

április 29. 0.00 és május 2. 11.59 között: Magyarországi kínaiak

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Budapesti kiállítás résztvevői 2013-ban

A magyarországi kínaiak (kínaiul: 匈牙利华侨华人, hsziungjali huacsiao huazsen (xiōngyálì huáqiáo huárén)) az ország legnépesebb nem honos nemzetiségét alkotják. A 2022-es népszámlálás adatai szerint 18 154 kínai állampolgárságú személy élt Magyarországon. Tényleges létszámukat a becslések többnyire magasabbra teszik, mint a hivatalos források. Az országban élő kínaiak jellemzően csak kínai állampolgársággal rendelkeznek, magyarral nem.
A magyarországi kínai közösség nem homogén csoport. Elsőként a 20. század elején fordultak meg kínai árusok Budapesten, majd a Kádár-korszak kapcsolatépítésének jegyében érkeztek diákok és vendégmunkások. A rendszerváltás után egy joghézagot kihasználva kínai kereskedők tízezrei érkeztek az országba, vállalkozást alapítva itt. Az ő csoportjukat a szakirodalom hszin jimin (xin yimin)nek (新移民), vagyis új migránsoknak nevezi. Ők, illetve gyermekeik alkotják jelenleg a kínai közösség magját. 2013 és 2017 között a magyar kormány letelepedési kötvény programjának köszönhetően jómódú bevándorlók egy új csoportja érkezett az országba. A két fő csoporton kívül még a külföldi tanulmányaikat végző egyetemisták és a vendégmunkások között vannak nagy számban kínaiak.
Legtöbben Budapesten élnek, 2022-ben 14 953 fő volt a lélekszámuk a fővárosban (a teljes népességük 82%-a), de emellett az ország valamennyi nagyobb településén megtalálhatóak. A kínaiak mellett a magyarországi vietnámiak alkotják az ország másik nagy távol-keleti bevándorló közösségét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés című szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 2., 19:19 (CET)[válasz]

Javaslom helyette a frissen kiemelt Magyarországi kínaiak szócikket. … szalax üzenő 2024. április 24., 18:36 (CEST)[válasz]

támogatom – Andrew69. 2024. április 26., 17:08 (CEST)[válasz]

Jelöltek

május 2. 12.00 és május 5. 23.59 között: Dimash Qudaibergen

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Dimash Qudaibergen, polgári nevén Dinmuhammed Kanatuli Kudajbergen, művésznevén Dimash (kazakul: Дінмұхаммед Қанатұлы Құдайберген; „Димаш”) (Aktöbe, 1994. május 24.–) kazak énekes, zeneszerző, multi-instrumentális zenész. Egyetemi képzésben részesült klasszikus és kortárs zenéből, valamint zeneszerzésből. Ismert kivételesen széles hangterjedelméről isː több, mint 7 oktávː G0-tól D8-ig, a basszustól a síphangokig (az átlagos ember hangterjedelme 2 oktáv).
Noha 19 éves korában az Asztana Opera állást ajánlott neki, úgy döntött, hogy karrierjét a kortárs zene területén folytatja, ötvözve a klasszikus elemeket és a hagyományos kazak zenét a popzenével. Dimash Jermek Szerkebajevet, Batirhan Sükenovot, Michael Jacksont, Celine Diont, Lara Fabiant, Luciano Pavarottit és Andrea Bocellit nevezte meg, akik zeneileg hatottak rá. Számos alkalommal kijelentette, hogy énekesként Kazahsztánt kívánja bemutatni a világnak.
2015-ben jelentős népszerűségre tett szert Kazahsztánban és más posztszovjet országokban, amikor a fehéroroszországi Vicebszkben megnyerte a Szlavjanszkij Bazar nagydíját. Nemzetközi hírnevet Kínában szerzett, amikor meghívott versenyzőként részt vett a Hunan TV – közismert, profi énekeseknek 2013 óta évente megrendezett – Singer (korábban I Am Singer) elnevezésű 2017. évi versenyén.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Ezen a héten lesz magyarországi koncertje, azért javasoltam. Ogodej ^vitalap 2024. február 8., 20:22 (CET)[válasz]

támogatom Andrew69. 2024. február 20., 17:42 (CET)[válasz]

Yes

támogatom … szalax üzenő 2024. március 2., 19:17 (CET)[válasz]

19. hét

május 6. 0.00 és május 9. 11.59 között: I. Amenhotep

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

I. Amenhotep (uralkodói nevén Dzseszerkaré; i. e. 1534 körül, ur.: kb. i. e. 1525 – i. e. 1504) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia második fáraója. A hükszósz megszállókat kiűző I. Jahmesz fáraó és Ahmesz-Nofertari királyné fia volt. Nem ő volt a legidősebb fiú, bátyja, a kijelölt trónörökös azonban korán meghalt. Valószínűleg gyermekként került a trónra, több jel is arra mutat, hogy néhány évig társuralkodó volt apja mellett, ezután anyja segíthette a kormányzásban.
Felesége nagy valószínűséggel testvére, Ahmesz-Meritamon volt, bár erre minden kétséget kizáró bizonyítékot még nem sikerült találni. Egy további lehetséges felesége Ahhotep, akinek azonban létezése vitatott.
Uralkodásának jelentős része békében telt, követte apja tevékenységét: befejezte Jahmesz építkezéseit, építkezett Abüdoszban és létrehozta a Királyok völgye sírjainak építkezésén dolgozó munkások faluját, melyet ma Dejr el-Medina néven ismernek. Folytatta apja núbiai hadjáratait is, ahol megszilárdította az egyiptomi fennhatóságot. Gyermektelenül halt meg, I. Thotmeszt jelölte ki örököséül, aki feltehetőleg a húgának a férje volt.
Manethón szerint 20 év 7 hónapig vagy 21 évig uralkodott. Halála után Amenhotepet és anyját istenként tisztelték. Múmiáját 1881-ben találták meg, ez az egyetlen királyi múmia, amelyet nem bontottak ki. Ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az I. Amenhotep szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 6., 19:04 (CET)[válasz]

támogatom – Andrew69. 2024. április 26., 18:49 (CEST)[válasz]

május 9. 12.00 és május 12. 23.59 között: 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

ByeAlex az Eurovíziós Dalfesztiválon

A 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál volt az ötvennyolcadik Eurovíziós Dalfesztivál. Svédországban rendezték meg, mivel az előző évi dalfesztivált Loreen svéd énekesnő Euphoria című dala nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2013. május 14-én, a másodikat pedig május 16-án. A döntő dátuma 2013. május 18. volt. A verseny helyszínét illetően a svédek a győzelmük után azt nyilatkozták, hogy Stockholm vagy Malmö fog otthont adni a fesztiválnak. 2012. július 8-án hivatalossá vált, hogy Malmőben lesz megrendezve a verseny.
A dalfesztiválon 39 ország vett részt, beleértve Örményországot is, amely előtte 2011-ben volt legutóbb résztvevő. Bosznia-Hercegovina, Portugália, Szlovákia és Törökország még a verseny előtt visszalépett. A magyar induló ByeAlex volt, aki a Kedvesem (Zoohacker Remix) című számával nyerte meg A Dal című eurovíziós nemzeti dalválasztó műsort. ByeAlex az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében 84 ponttal a tizedik helyet érte el, ami akkor a harmadik legjobb helyezés volt, amit magyar versenyző el tudott érni a dalfesztiválok addigi történetében. A verseny győztese a Dániát képviselő Emmelie de Forest lett, aki 281 pontot gyűjtve nyerte meg a döntőt. Az Only Teardrops című dal emellett nyolc országtól kapta meg a maximális 12 pontot. Második helyen végzett Farid Mammadov Azerbajdzsán színeiben, a harmadik helyezést Zlata Ognevich (Ukrajna) kapta meg. A 2013-as elődöntőket és a döntőt százhetvenmillió ember látta. Magyarországon mind a két elődöntőt és a döntőt az M1 közvetítette, HD minőségben, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a cikket annak apropóján, hogy ekkor tartják a 2024-es Euorvíziós Dalfesztivált, amit 2013 után ismét Malmö rendez meg. – –[MrSilesian]^V^K 2024. január 24., 13:12 (CET)[válasz]

támogatom – Andrew69. 2024. április 26., 18:51 (CEST)[válasz]

20. hét

május 13. 0.00 és május 16. 11.59 között: Felhatalmazási törvény (Németország, 1933)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Hitler beszédet mond a parlamenti vitában

Az 1933-as német birodalmi felhatalmazási törvény (németül Ermächtigungsgesetz, teljes nevén Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére, Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich) a német birodalmi alkotmányt módosító jogszabály. A törvény felhatalmazta Adolf Hitler birodalmi kormányát arra, hogy törvényeket alkosson, ideértve a költségvetés elfogadásáról és az államháztartási hitelek felvételéről szóló rendelkezéseket is, továbbá lehetővé tette, hogy a birodalmi kormány nemzetközi szerződéseket kössön anélkül, hogy a parlament jóváhagyását kikérné.
Az 1933. március 24-én életbe lépett törvény eredetileg csak négy évig lett volna hatályos, de később a Reichstag a törvény hatályát még két ízben meghosszabbította, majd 1943-ban Hitler rendeletben határozatlan idejűre változtatta, így az a nemzetiszocialista rendszer bukásáig hatályban maradt. A felhatalmazási törvény elfogadása utáni tizenkét évben a Reichstag mindössze hét törvényt alkotott, amelyek közül kettő éppen a felhatalmazási törvény hatályának meghosszabbítására vonatkozott.
A második világháború végén megszállt Németországot igazgató Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. szeptember 20-án explicite hatályon kívül helyezte a felhatalmazási törvényt. A modern Németország alaptörvénye kimondja, hogy törvényeket csak az alkotmányban törvényalkotói joggal felruházott testületek alkothatnak, így a hatályos alkotmány nem ad módot az 1933-ashoz hasonló felhatalmazási törvény elfogadására.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Felhatalmazási törvény (Németország, 1933) szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 8., 18:54 (CET)[válasz]

május 16. 12.00 és május 19. 23.59 között: Városház tér (Miskolc)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

A tér 1907-ben

A miskolci Városház tér a város közigazgatási központja, itt áll a Városháza és a Megyeháza. A hagyományos értelmezés szerint alig nevezhető igazi térnek, a hajdani Piac utca nyugat felé tölcsérszerűen kiöblösödő, illetve a régi Mészár utca észak felé szűkülő része alkotja. Keletről a Széchenyi utca, nyugatról a Hunyadi utca, délről a Szent István tér, északról a Kis-Hunyad/Palóczy László utca határolja. A tér a második világháború előtt Horthy Miklós nevét viselte, a tanácsi rendszer idején pedig Tanácsház tér volt a neve.
Miskolc város történelmi magja a Sötétkapu és a Városház tér között alakult ki, de erről korabeli írásos adatok nem ismertek. Ezért fontosak a régészeti feltárások, amikre azonban a szoros beépítettség miatt alig van lehetőség. 1955-ben a második világháborús sérülései miatt lebontották a cím szerint Rákóczi utca 1. szám alatti, de a Széchenyi utcára néző házat. A telek újbóli beépítése előtt eredményes ásatásokat végeztek a területen: több 11. századból származó ház maradványait tárták fel (néhány alkalomszerű ásatás ezen kívül is történt a belvárosban). Az első, településszerkezettel kapcsolatos írásos emlékek a 14. századtól jelentek meg. Egy 1376-ban kiadott oklevél szerint a település utcákra tagolt, királyi birtoklású város volt, amelynek névvel jelölt utcái voltak. Az utcákra először latinul hivatkoztak, az első magyarul említett utcanév a Malom utca (Molomwcza) és a Piac (Pyach) utca volt. Miskolc középkori utcaszerkezetének kialakulásában döntő szerepe volt a Szinvának. Fő utcája – a Piac utca – a Szinvával párhuzamosan futott, utcái ebből ágaztak ki. Az első utcák a Szinva irányába vittek (ilyen volt a Malom utca is), az északra nyitó utcák közül az egyik első a Mészár utca volt, amely a Piac utca északnyugati irányú kitölcséresedéséből indult, és a város mészárszékeinek helye volt.
A Városház tér a Piac utca nyugati szakaszából és a Mészár utcából alakult ki. A Mészár utca nyugati oldalán épült fel a 17. század közepén a város első hivatalos épülete, majd a helyén a 18. század közepén egy újabb épület, amit már Városházának hívtak. A ma is álló, történelmi Városháza 1870–1871 között épült fel. A Városházával szemben, 1727-re épült fel a vármegye első háza, a végleges épületet a 19. század első felében építették meg.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Városház tér (Miskolc) szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 2., 19:51 (CET)[válasz]

21. hét

május 20. 0.00 és május 23. 11.59 között: Mamut

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Gyapjas mamut rekonstrukciója

A mamut (Mammuthus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó régen kihalt nem.
A mamutoknak és az Elephas-fajoknak a nukleinsavas DNS-vizsgálata azt mutatta, hogy a két állatcsoport körülbelül 2,5-5,4 millió évvel ezelőtt vált ketté. Az ormányosnem első képviselői, tehát a kora pliocén korszakban körülbelül 5 millió évvel ezelőtt jelentek meg, az utolsók pedig körülbelül 4000 évvel ezelőtt haltak ki. Az emlősnem utolsó fajai a kőkorszak emberének kortársai voltak Eurázsiában és Észak-Amerikában. A csoport legközelebbi élő rokona az ázsiai elefánt (Elephas maximus).
Magyarországon is vannak mamutcsontvázak kiállítva, hiszen a 2006-ban útépítési munkálatok során megtalált fiatal mamutok a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban láthatóak és a Tonna és Mázsa nevet kapták meg.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom ide a mamutot másodszor lehetne kezdőlapon. Andrew69. 2022. október 4., 22:27 (CEST)[válasz]

május 23. 12.00 és május 26. 23.59 között: Hollywood Walk of Fame

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Lugosi Béla csillaga

A Hollywood Walk of Fame (magyarul: Hollywoodi hírességek sétánya) a szórakoztatóipar hírességeinek nevét megörökítő utcaszakaszok, pontosabban az ott található, csillagdíszítéses járdák gyűjtőneve Los Angeles Hollywood negyedében. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre futó Vine Street kereszteződése. A kereszteződéstől kiindulva, a két utcán a négy égtáj felé húzódnak, helyenként az utca mindkét oldalán a csillagos burkolólapokkal dekorált járdák.
A sétányon már több mint 2700 név szerepel, ami időről időre bővül. Ha egy híresség jelentőset alkotott a szórakoztatóiparban, csillagot kaphat a sétányon. Egy személy akár több csillagot is kaphat. A sétányon 19 magyar személynek van csillaga, például Lugosi Bélának és Bánky Vilmának. A térkövek mellett a sétány részét képezi a végén található Hollywood and La Brea Gateway szobor is, amely a szórakoztatóiparban dolgozó nők sokszínűségét hirdeti.
A sétány kezelője a Hollywoodi Kereskedelmi Kamara, az ő tulajdonukban van a védjegy is, az üzemeltetését az önfinanszírozó Hollywoodi Történelmi Társaság végzi. Népszerű turista-látványosság, 2010-ben mintegy tízmillió látogatója volt.
A terrazzóból és sárgarézből készült, hírességeket jelképező térkövek ötlete 1953-ban született meg, és 1958-ban kezdték meg a sétány kialakítását. 1960. február 8-án avatták fel. Az 1960-as és 70-es években a stagnáló gazdaság miatt Hollywood elnéptelenedett, a csillagok átvételére pedig egyre nehezebb volt rávenni a hírességeket. Miután az 1980-as években a negyed újra felélénkült, a sétány is egyre népszerűbbé vált. 1984-ben új kategóriaként került be a színházi előadóművészet, majd 2023-ban a sport-szórakoztatás.
A fenntartó komoly helyreállítási munkálatokat végez, a csillagok karbantartása idő- és pénzigényes folyamat. Los Angeles kidolgozott egy átfogó tervet, amely alapján a területet a jövőben sétálóutcákká alakítanák.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a Hollywood Walk of Fame szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 5., 18:46 (CET)[válasz]

22. hét

május 27. 0.00 és május 30. 11.59 között: ABBA

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

1974-ben

Az ABBA egy svéd együttes, amelyet 1972-ben Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad alapított Stockholmban. Az együttes neve a tagok nevének kezdőbetűiből áll palindromba rendezve. Az ABBA minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb zenei formációja, a könnyűzenei ipar legtöbb lemezét értékesítő együtteseinek egyike, amely 1974 és 1982 között, valamint 2022-ben vezette a slágerlistákat szerte a világon.
1974-ben váltak világszerte ismertté, amikor Waterloo című dalukkal megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált; ez volt Svédország első győzedelme a fesztiválon. 2005-ben a verseny történetének legjobb dalává választottak a dalfesztivál 50. évfordulója alkalmából. Az együttes eredetileg két házaspárból állt: Fältskog és Ulvaeus, valamint Lyngstad és Andersson. A dalokat Benny, a dalszövegeket általában Björn írta, de több számuk szövege és dalaik egy részének címe Stig Anderson munkájának eredménye. Az énekesnők eltérő hangszínei – Agnetha szoprán, Frida mezzoszoprán – jól kiegészítették egymást. Népszerűségük növekedésével a magánéletük is megváltozott, ami végül mindkét házasság felbomlásához vezetett. Miután az ABBA 1982 decemberében feloszlott, Andersson és Ulvaeus folytatták sikeres zeneszerzői munkájukat, zenét írtak többek között színpadra, musicalekhez és filmekhez, míg Fältskog és Lyngstad szólókarriert futott be.
Tíz évvel az együttes feloszlása után megjelent az ABBA Gold című válogatáslemezük, amely világszerte bestseller lett. 1999-ben az ABBA zenéjéből készült a Mamma Mia! című színpadi musical, ami 2022 áprilisában a tíz leghosszabb ideig futó produkció között volt a Broadwayn (2015-ben zárult) és a West Enden. 2008-ban megjelent a Mamma Mia! filmváltozata, amely az Egyesült Királyságban a legnagyobb éves bevételt hozó film lett. A folytatás Mamma Mia! Sose hagyjuk abba címmel jelent meg 2018-ban.
2016-ban újra összeálltak, hogy egy digitálisan megjelenített turnén kezdjenek dolgozni. A projekt keretében 2018-ban új dalokat is felvettek. 2021 novemberében, 40 évvel utolsó albumuk után jelent meg a Voyage című lemezük, amely kritikai és kereskedelmi sikert aratott. Virtuális avatár koncertjük 2022 májusában nyílt meg Londonban, az ABBA Voyage koncert-rezidencia keretében.
Az ABBA lemezeladásai becslések szerint 150 millió és 385 millió között mozognak világszerte. 2023 májusában az együttes megkapta a BRIT Billion Award díjat, amellyel azokat díjazzák, akik karrierjük során átlépték az egymilliárdos stream mérföldkövet az Egyesült Királyságban. Az első nem angol nyelvű országból származó együttes volt, amely tartós sikert ért el az angol nyelvű országok slágerlistáin. Nyolc egymást követő listavezető albumuk volt az Egyesült Királyságban. Az együttes Latin-Amerikában is jelentős sikert aratott, slágereikből spanyolul is felvettek egy gyűjteményt. 2010-ben az együttes bekerült a Rock & Roll Hírességek csarnokába, és 2015-ben a Dancing Queen című dalukat is beválasztották a Grammy Akadémia csarnokába, a legjobb felvétel kategóriába.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az ABBA szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 6., 19:09 (CET)[válasz]

május 30. 12.00 és június 2. 23.59 között: Acélgyártás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Acélgyártás ívfényes kemencében

Az acélgyártás kiinduló anyaga főleg az ócskavas és a nyersvas. Ahhoz, hogy az alapanyagból acél legyen, annak fölösleges kísérőelemeit (C-, Si-, Mn-, P- és S-tartalmát) el kell távolítani. Ez úgy történik, hogy a megolvasztott fémbetétből kiégetik a „káros” elemeket, ötvözik „hasznos” elemekkel, majd a folyékony acélt kokillába vagy folyamatos öntőgépbe öntik és kristályosítják.
Az acél a vas legfeljebb 2,06% szénnel alkotott ötvözete, de ötvözőelemként számos más elem is szóba jön (szilícium, mangán, króm, nikkel, molibdén, vanádium, volfrám stb.). Az ipar egyik legfontosabb alapanyaga, előállításával az acélkohászat foglalkozik. Képlékeny alakítással (kovácsolás, hengerlés, kisajtolás stb.) hidegen és melegen megmunkálható, tulajdonságai hőkezeléssel tovább alakíthatók.
Az acélgyártás története azonos a vasgyártás történetével. A vas megjelenése az emberi kultúrában (vaskor) az emberiség technikai fejlődése szempontjából meghatározó fontosságú. Az első vaskohók még csak kis gödrök voltak, a vasércet faszénnel izzították. A szén redukálta a vasércet, azaz eltávolította oxigéntartalmát. A gyártott termék alig olvadt meg, az ércből salakkal szennyezett acélszerű terméket kaptak. A salakot kovácsolással távolították el, az anyagot ezután acélként fel lehetett használni.
Az első iparszerű eljárás a frisstűzi acélgyártás volt, amit a tégelyacélgyártás és a kavaró acélgyártás követett. Ezeket a szélfrissítéses Bessemer- és Thomas-acélgyártás, valamint a Siemens–Martin-eljárás szorította ki a 19. század közepén. Manapság elsősorban elektrokemencékben, de főleg új generációs konverteres eljárásokkal történik az acélgyártás.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom az Acélgyártás szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 6., 19:10 (CET)[válasz]

23. hét

június 3. 0.00 és június 6. 11.59 között: 2006-os labdarúgó-világbajnokság

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 18. világbajnoksága volt, amit Németországban rendeztek június 9. és július 9. között. A tornára 198 válogatott nevezett, akik közül a 2003 szeptembere és 2005 novembere között lebonyolított selejtezők során 32 válogatott harcolta ki a záró szakaszba jutást. A házigazda német labdarúgó-válogatott automatikusan kvalifikálta magát.
A csoportköri mérkőzéseket, amelyek során az első két helyezett jutott tovább, nyolc német városban rendezték meg. Az egyenes kieséses szakaszban a döntőbe került csapatoknak három mérkőzést kellett megnyernie. A döntőbe Olaszország és Franciaország válogatottja került. A világbajnok az olasz csapat lett úgy, hogy – a rendes játékidőben és a hosszabbításban kialakult 1–1-es eredmény után – tizenegyesekkel győzték le a franciákat. Olaszország ezzel negyedik világbajnoki címét szerezte meg. A házigazda német gárda bronzérmet szerzett, miután a harmadik helyért játszott mérkőzésen 3–1-re legyőzte Portugáliát.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Javaslom a 2006-os labdarúgó-világbajnokság szócikket a kezdőlapra. … szalax üzenő 2024. március 6., 19:11 (CET)[válasz]

június 6. 12.00 és június 9. 23.59 között: Textilanyagok színezése

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Színezett kelmék

A textilanyagok színezése olyan vegyi folyamat, amelynek célja az eredetileg nyers színű textilanyag egyfajta díszítése. A textilipar szaknyelvében a színezés eredményeként a színezőanyag (színezék) beépül a szálak belsejébe, és azok teljes keresztmetszetét átszínezi. Különbözik ettől a festés, amivel csak az anyag felületén rögzítenek színes anyagot, ezek a festékek az ún. pigmentek.
Az ősi időkben az emberek a festékanyagokat növényekből, rovarokból, tengeri élőlényekből nyerték. A leggyakoribb szín a sárga volt, amit többféle növényből is ki tudtak vonni. Európában a reneszánsz korában virágzott fel a kelmeszínezés a keleti kereskedelem és a hódítások hatására. A mesterséges színezékek feltalálása a 19. század első felében főleg a véletlenen múlott, mert akkor még nem ismerték a szerves kémia elméletét, tehát nem tudtak ilyen anyagokat célzottan előállítani. Az igazi nagy felfedezés id. William Henry Perkiné volt, aki 1856-ban előállította a mályvaszínű anilint, ami hamarosan igen népszerűvé vált. Ezzel indult el valójában a színezékek szintetikus előállításának máig tartó folyamata. Az azóta eltelt több mint másfél évszázadban sok színezéket állítottak elő: a textilipar mintegy 1500 szintetikus szerves színezéket használ.
A textilszínezékek olyan vegyületek, amelyek jellemzően valamely színű fényt nyelnek el, illetve vernek vissza, amitől a szemlélő színesnek látja őket és a textilszálak valamelyik típusára felvihetők és ott

tartósan megköthetők (bírják a további megmunkálás és a használat igénybevételeit, vagyis színtartók),

ipari körülmények között gazdaságosan és biztonságosan alkalmazhatók,

sem az alapanyagra, sem a felhasználóra nem veszélyesek (nem mérgező, maró vagy roncsoló hatásúak).

A textilanyagok színezésének minőségét – a színhűség és a színezés egyenletessége, foltmentessége mellett – jellemző színtartóság azt fejezi ki, hogy a színezés mennyire áll ellen a környezeti hatásoknak (napfény, víz stb.) és a használati igénybevételeknek (dörzsölés, izzadság, rendszeres mosás, vegytisztítás, vasalás stb.).