Kokilla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kokillatípusok acéltuskó öntéséhez
Kokillák Diósgyőrben (1977)

A kokilla a kohászatban használatos, fémből készült eszköz, öntőforma, amely a folyékony fém leöntésére és kristályosítására szolgál. A kokillákat alapvetően kétféle célra használják:

  • A metallurgiai módszerekkel előállított vagy csak felolvasztott fémet, fémötvözetet tovább-feldolgozás (például képlékeny alakítás, forgácsolás stb.) céljára öntik le. Ilyenkor a fémet általában nagy méretű, négy- vagy többszög-, esetleg körszelvényű, egyrészes (osztás nélküli) kokillába öntik, amelyből a tuskót vagy brammát (régebbi szóhasználattal öntecset, ingotot) megszilárdulás után kihúzzák, vagy a kokillát húzzák le róla. Alakja lehet felfelé szűkülő vagy bővülő. Acélgyártáskor a kokilla anyaga általában öntöttvas, ritkán acél. Az acél kokillába öntése mára gyakorlatilag csak a kovácsolás céljára készített, nagyobb méretű tuskók esetén maradt meg, a folyékony acél túlnyomó részét folyamatos öntéssel dolgozzák fel.
  • A formaöntészetben alakos termékek (öntvények) előállítására, az adott darab negatívját tartalmazó, általában két- vagy többrészes fémkokillákat használnak. Az öntészeti kokillaöntést a hagyományos gravitációs öntésben is használják, de elterjedtebben a kiszorításos és a nyomásos öntésben. Anyaga többnyire acél.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Nagy Zoltán: Vaskohászat – Műszaki értelmező szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 213. old. ISBN 963-05-4694-9
  • Óvári Antal szerk.: Vaskohászati kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. 374–375. old. ISBN 963-10-5972-3

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]