Differenciáldiagnózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A differenciáldiagnózis egy módszer a betegségek diagnosztikai érvényű megkülönböztetésére a páciens tünetei és a szükséges kiegészítő szakvizsgálatok alapján.

A hasonló tünetek többféle kórok esetén is fennállhatnak. Következésképpen előfordul hogy a diagnózis egyszerű módon nem szűkíthető le egyetlen betegségre vagy terápiára. Ez az eljárás a betegségeknek a különbségi meghatározása amikor ugyanazt a tünetet okozzák. Az orvos a betegséghez tartozó érvényes differenciáldiagnózis leírás alapján vizsgálatot folytat, és ennek eredménye alapján rögzíti a tünetek legvalószínűbb okát. A módszert először Emil Kraepelin[1] javasolta. A differenciáldiagnózis kifejezést a Dr. House sorozat tette közismertté.

A tünetorientált diagnosztika az a szakmai irányzat ahol a tünetek és a betegségek kapcsolatát adatbázisként rögzítik. Ez a mai modern orvosdiagnosztikai döntéstámogató rendszerek[2][3] és a differenciáldiagnózis alapját képezi.

Az orvos először feljegyzi a tüneteket, a páciens állapotát és korábbi betegségeit, majd a lehetséges okokat. Aztán a kezelőorvos tesztekkel kérdésekkel és további szakvizsgálatokkal leszűkíti a lehetséges okokat a legvalószínűbbre. Ha differenciáldiagnózis valamilyen okból nem ad egyértelmű választ akkor következhet pl. a Differenciálterápia amikor elkezdi kezelni a beteget az egyik valószínűsíthető betegséghez előírt terápiával. Ha a terápia nem hozza a várt eredményt, akkor újrakezdi a folyamatot a másik betegség terápiájával. A differenciálterápia ma már nem szokványos. Mai kifinomult formája a labor tesztek és speciális markerek illetve célműszerek alkalmazása. Egy másik megoldás is megfigyelhető a gyakorlatban: a széles spektrumú vagy integrált gyógyszerek kifejlesztése és alkalmazása.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]