II. Vilmos angol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Vilmos
William,II,king.jpg

Anglia királya
Uralkodási ideje
1087. szeptember 9.1100. augusztus 2.
4710 napig
Koronázása
1087. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos angol király
Utódja I. Henrik angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Normann-ház
Született 1056?
Normandia
Elhunyt 1100. augusztus 2. (44 évesen)
Új-erdő, Hampshire grófság
Nyughelye Winchester Katedrális
Házastársa nem volt
Gyermekei nem volt
Édesapja I. Vilmos angol király
Édesanyja Flandriai Matilda

II. (Rufus) Vilmos tkp. Vörös Vilmos, angolul William Rufus, franciául Guillaume le Roux (Normandia, Franciaország, 1056.[1] – Új-erdő, Lyndhurst mellett, Hampshire grófság, 1100. augusztus 2.) angol király a Normann-házból.[2]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. (Hódító) Vilmos (1027 k.–1087) és Flandriai Matilda (1031 k.–1083) harmadik (az életben maradottak közül a második) és legkedvesebb fia, aki a Rufus nevet lángvörös hajáról és pirospozsgás arcáról kapta. Testvérei Róbert normann herceg (1051/10541134) és Henrik (10681135), későbbi angol király.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trónrakerülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feudális szokásjognak megfelelően apja saját örökségét, a normann hercegséget legidősebb fiára, Róbertre hagyta, míg az általa meghódított Anglia Vilmosra szállt.[3] Megerősítette a királyi hatalmat, s amikor bátyja, Róbert az I. keresztes hadjáratban a Szentföldre indult, hercegségének igazgatását is átvette (1096).[4]

Összeesküvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angliai normann főurak közül azok, akik azt akarták, hogy Angliát és Normandiát továbbra is egy személy kormányozza, trónra lépése után összeesküdtek Vilmos ellen, hogy a koronát Róbertnek juttassák. Hódító Vilmos féltestvére, Bayeux-i Odo (1036 k.–1097) Kent grófja állt az élükre. 1088-ban lázadást robbantottak ki Kelet-Angliában. Vilmos megnyerte magának az angolszászokat az adócsökkentés, valamint a hathatós kormányzás ígéretével. A felkelés leverése után ezt nem tartotta be. 1095-ben Robert de Mowbray (1060 k.–1125), Northumberland grófja vezetésével újabb nemesi lázadás tört ki. Az ellenszegülő főurakon ezúttal Vilmos olyan kegyetlenül állt bosszút, hogy többé egyikük sem merte kétsége vonni hatalmát.

Terjeszkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilmos 1091-ben rákényszerítette III. Malcolm skót királyt (1031 k.–1093), hogy elismerje hűbérurának. Malcolm 1093 novemberében fellázadt, de az észak-angliai Alnwicknél elesett (november 13.) a Vilmos seregével vívott csatában. Vilmosnak 1097-ben Walest is sikerült leigáznia. Mindeközben igyekezett megszerezni Normandiát a gyengekezű Róberttől, de csak hétévi háborúzás (10891096) után tudta bátyját az alárendelt szövetséges szerepbe kényszeríteni. Amikor aztán Róbert csatlakozott a keresztes hadakhoz, országát is elzálogosította öccsének; aki élve az alkalommal, Maine grófságát is birtokaihoz csatolta.

Konfliktus az egyházzal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol egyház tekintélyének és jogkörének megnyirbálására tett kísérletei Szent Anzelmmel (10331109), Canterbury érsekével is szembeállították.[5] Vilmos semmibe vette a kereszténységet. A megüresedett püspöki tisztségeket betöltetlenül hagyta, és a birtokok javadalmait megtartotta magának. Vilmos udvarában többen éltek nyíltan homoszexuális életmódot, a király maga is biszexuális volt.[6] A hit sem igazán érdekelte, a mise alatt „szeretőivel” beszélgetett. A canterburyi érsek indulatosan prédikált a király homoszexualitása ellen, ám Vilmos nyíltan semmibe vette az intelmeket, és megkeserítette a jámbor főpap életét. Az érsek végül Rómába menekült (1097), vagyonát Vilmos nyomban elkobozta.

Vilmos halála egy 1895-ős kőnyomaton

A Westminster Hall[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodásának elismerten pozitív eredménye a Westminster Hall; ennek felépítését ugyanis személyesen rendelte el. A 73 m hosszú és 21 m széles terem 10971099 között épült, és később számos pompás királyi esemény színhelyéül szolgált az angol történelemben. Vilmos – korabeli leírások szerint – azzal dicsekedett, hogy a hatalmas csarnok „pusztán hálószobai” méretű ahhoz a palotához képest, amelyet mellé szándékozik építeni. Ám a sors közbeszólt, és Vilmos meghalt, mielőtt a munkálatok elkezdődhettek volna.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1100. augusztus 2-án halt meg máig tisztázatlan körülmények közt az Új-erdőben. A kevésbé valószínű történet szerint, vadászat közben egyik nyila visszapattant egy fáról, s az halálosan megsebezte a királyt. A vele együtt vadászók elmenekültek a helyszínről. Egy Purkiss nevű faszénégető talált a holttestre egy zöldellő tisztáson. Letakarta a halottat a belőle kiálló nyílvesszővel együtt, és talicskán tolta el Winchesterbe. A székesegyházban a szerzetesek megrémültek a király teteme láttán. Sietve eltemették az egyik torony alá, ám egyházi szertartást nem végeztek. Az eseményt egyesek balesetként, mások merényletként értékelték. Az első számú gyanúsított, Sir Walter Tirel (10651100) elmenekült az országból, és soha nem tért vissza Angliába, a Szentföldön halt meg. A trónra – sietve – öccse ült, I. Henrik néven.

Amikor a torony néhány évvel később összedőlt, mindenki bizonyos volt afelől, hogy Isten sújtott le, amiért egy olyan bűnöst helyeztek ott nyugalomra, mint Vilmos. A szénégető valamivel több mint fél hektár földet kapott az Új-erdőben, leszármazottai még a XIX. században is ott éltek. Egy XVIII. századi Purkissnek állítólag a tulajdonában volt az eredeti talicska tiszafából készült keréktengelye. Azt a helyet, ahol Vilmosra rátaláltak, ma a Rufus Stone (Vörös kő) jelöli az Új-erdőben.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Čornej, Petr et al.: Európa uralkodói. Maecenas, [Budapest], 1999. 240. p.
  2. King William II URL hozzáférés – 2008. január 20.
  3. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 674. p.
  4. Čornej, Petr et al.: i.m. 240-241. p.
  5. Fodor Ágnes, A. et al.: i.m. 674. p.
  6. Frank Barlow: Yale English Monarchs - William Rufus (Yale University Press, 2000) 109.o.
  7. David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak. Ki kicsoda az angol királyság történetében Egberttől II. Erzsébetig? Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007. 39.


Előző uralkodó:
I. Vilmos
Anglia királya
10871100
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. Henrik