Csipke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csipkeverés
A híres halasi csipkék, egy 1960-ban kiadott magyar bélyegsorozaton
19. századi brüsszeli csipke, "Duchess" mintázattal
Koronázási palást terítő. (Csipkeház és Csipkemúzeum, Kiskunhalas)
Csetneki csipkedísz

A csipke apró mintás textília, melynek sajátossága, hogy a mintát nem utólag viszik rá a kész anyagra, hanem a textil készítése közben jön létre maga a minta is. Ez a lyukacsos, áttört anyag könnyedsége, légiessége miatt igen reprezentatív megjelenésű, ezért az öltözködésben kapott először szerepet. Már az Árpád-kori leletekből is megállapítható, hogy az uralkodók asszonyai nemcsak pompás ékszereket, hanem aranyfonálból varrott, áttört főkötőt viseltek.

A mai értelemben vett csipkét – akárcsak az üveg- és tükörművességet – az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára, a pompa városából, Velencéből. Kezdetben viszonylag egyszerű, geometrikus mintájú darabok készültek, a 16. századtól azonban mind gyakoribbak lettek a leveles, virágos motívumok, ember- és állatalakok.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal (gomblyukvarráshoz hasonló öltésekkel) dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket s így egy organikus lezárást kaptak.

Viselete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csipke a ruházaton mell-, gallér- és kézelőfodorként volt divatos: nemcsak díszként szolgált, hanem drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangját, vagyoni helyzetét is érzékeltette. A 17. században szinte plasztikaként ható, a kényelemre fittyet hányó, hatalmas csipkeköltemények születtek. Ugyanakkor a csipke már igen korán megjelent az ágy- és párnahuzatokon.

Híres csipkekészítők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszeli csipke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brüsszeli csipke a legfinomabb brabanti lenfonalból készült. A legkorábbi csipkék kizárólag vetéltek voltak, a 18. századtól kezdve terjedt el a varrott csipke. Manapság a brüsszeli csipkék szinte kizárólag varrottak. A csipke hálóját régebben varrták vagy vetélték, manapság a Bobbinet-géppel előállított tüll szolgál a csipke hálójául.[1]

A belga csipkekészítés eredete nem ismert, első említése V. Károly német-római császár (1500 – 1558) uralkodásának idejéből származik, aki elrendelte, hogy a csipkekészítést a németalföldi tartományok iskoláiban és zárdáiban oktassák. Ezt követően a reneszánsz és a felvilágosodás idején a csipke igen keresett divattárgy lett, a csipkedíszítés felváltotta a korábban divatos hímzett ruhákat.

A csipkekészítést technikáit is belga területen fejlesztették ki és vitték tökélyre. A varrott csipkét ma is készítik Aalst város környékén, ezt a csipkét a közeli Brüsszelben árusították a legkorábbi időktől fogva, ezért általában "brüsszeli csipke" néven volt ismert. A másik technika a vert csipke, amely elsősorban Brugge város és környékén terjed el.

Mivel a csipkekészítés igen hosszadalmas és nehézkes folyamat, ma már nem léteznek csipkegyárak Belgiumban, de körülbelül ezren (túlnyomó részt 50 és 90 év közötti asszonyok) ma is készítenek csipkét.[2] Az egyik leghíresebb, ma is aktív manufaktúra a Louise Verschueren

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkba több közvetítőn keresztül már a 19. században eljutott a csipkekészítés, csipkevarrás, -horgolás és -verés technikája és több műhely is kialakult, így a 20. század elejére a csetneki csipke. Először a felvidéki bányavárosokban terjedt el. Így vált híressé elsőként a gömöri csipke. Ám hamarosan követte a csetneki csipke és a halasi csipke is. Amilyen gyorsan elterjedt hazánk tájain a csipkeverés tudománya, olyan változatos motívumrendszere alakult ki: leggyakoribb mintája az életfa, a pávatollas összetett virágzat, a gránátalma és az indás díszítés.

gömöri csipke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

halasi csipke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leghíresebb a halasi csipke, amelyet Kiskunhalason készítenek. 1902-ben, az első halasi csipkék motívumait is maga Dékáni Árpád tervezte meg. A halasi csipke egyedi jellegzetessége, hogy nagyon erősek a kontúrjai. A motívumok belsejét szövőöltéssel töltötték ki, aminek a következtében a csipke anyaga a legfinomabb batiszthoz lett hasonlatos.

csetneki csipke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csetneki csipke a 20. század elején jött létre Csetneken. Az ír csipkéből fejlődött ki. Megalkotói Szontagh Erzsébet és Szontagh Aranka. A két csetneki úri hölgy egy nehéz időszakban igyekezett munkát adni a környékbelieknek. Kitalálták, hogy csipkét fognak készíttetni a falusi asszonyokkal. Ekkortájt a csipke nagyon népszerű volt az úri hölgyek világában. A csetneki csipke, melynek különlegessége, hogy domború, gyorsan meghódította az akkori Magyarországot, később Európát, majd pedig Amerikát is. A horgolt motívumokat szintén horgolt, majd a későbbiekben varrott háló köti össze. Motívumvilága a magyar hímzéseken alapszik. Legjellemzőbb motívumai a tulipán, a rózsa, a karika, a levél, a bajusz vagy a cseresznye.

höveji csipke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A höveji hímzés öltéselemei a lukhímzés, a láncöltéssor, a laposöltés és a huroköltés. Mintakincse leveles ágakból, rozettákból áll, amelyek néha szabad kompozíciójú bokordíszítményt, csokrot képeznek. A „kötés” vagy más néven „pókolás”, amelynek rendkívüli változatossága a höveji hímzést a maga nemében egyedülállóvá teszi, viszonylag későn, a 20. század elején jelent meg.

Csipkekészítők Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pallas Nagy lexikona
  2. Forrás: The History of Lace - Travel info on Belgium (angolul)