Csipke
A csipke apró mintás textília, melynek sajátossága, hogy a mintát nem utólag viszik rá a kész anyagra, hanem a textil készítése közben jön létre maga a minta is. Ez a lyukacsos, áttört anyag könnyedsége, légiessége miatt igen reprezentatív megjelenésű, ezért az öltözködésben kapott először szerepet. Már az Árpád-kori leletekből is megállapítható, hogy az uralkodók asszonyai nemcsak pompás ékszereket, hanem aranyfonálból varrott, áttört főkötőt viseltek.
A mai értelemben vett csipkét – akárcsak az üveg- és tükörművességet – az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára, a pompa városából, Velencéből. Kezdetben viszonylag egyszerű, geometrikus mintájú darabok készültek, a 16. századtól azonban mind gyakoribbak lettek a leveles, virágos motívumok, ember- és állatalakok.
Tartalomjegyzék |
Fajtái [szerkesztés]
A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal (gomblyukvarráshoz hasonló öltésekkel) dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket s így egy organikus lezárást kaptak.
Viselete [szerkesztés]
A csipke a ruházaton mell-, gallér- és kézelőfodorként volt divatos: nemcsak díszként szolgált, hanem drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangját, vagyoni helyzetét is érzékeltette. A 17. században szinte plasztikaként ható, a kényelemre fittyet hányó, hatalmas csipkeköltemények születtek. Ugyanakkor a csipke már igen korán megjelent az ágy- és párnahuzatokon.
Híres csipkekészítők [szerkesztés]
Brüsszeli csipke [szerkesztés]
A brüsszeli csipke a legfinomabb brabanti lenfonalból készült. A legkorábbi csipkék kizárólag vetéltek voltak, a 18. századtól kezdve terjedt el a varrott csipke. Manapság a brüsszeli csipkék szinte kizárólag varrottak. A csipke hálóját régebben varrták vagy vetélték, manapság a Bobbinet-géppel előállított tüll szolgál a csipke hálójául.[1]
A belga csipkekészítés eredete nem ismert, első említése V. Károly német-római császár (1500 – 1558) uralkodásának idejéből származik, aki elrendelte, hogy a csipkekészítést a németalföldi tartományok iskoláiban és zárdáiban oktassák. Ezt követően a reneszánsz és a felvilágosodás idején a csipke igen keresett divattárgy lett, a csipkedíszítés felváltotta a korábban divatos hímzett ruhákat.
A csipkekészítést technikáit is belga területen fejlesztették ki és vitték tökélyre. A varrott csipkét ma is készítik Aalst város környékén, ezt a csipkét a közeli Brüsszelben árusították a legkorábbi időktől fogva, ezért általában "brüsszeli csipke" néven volt ismert. A másik technika a vert csipke, amely elsősorban Brugge város és környékén terjed el.
Mivel a csipkekészítés igen hosszadalmas és nehézkes folyamat, ma már nem léteznek csipkegyárak Belgiumban, de körülbelül ezren (túlnyomó részt 50 és 90 év közötti asszonyok) ma is készítenek csipkét.[2] Az egyik leghíresebb, ma is aktív manufaktúra a Louise Verschueren
Magyarországon [szerkesztés]
Hazánkba több közvetítőn keresztül már a 19. században eljutott a csipkekészítés művészete és több műhely is kialakult, így a 20. század elejére a csetneki csipke.
A leghíresebb a halasi csipke, amelyet Kiskunhalason készítenek.
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Csipkelexikon [1]
- A csipke történetéhez [2], [3], [4]
- Különféle brüsszeli csipke-típusok leírása és képe
- Linkgyűjtemény
- Magyar csipke
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Pallas Nagy lexikona
- ↑ Forrás: The History of Lace - Travel info on Belgium (angolul)
