Ugrás a tartalomhoz

Gornji Proložac

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornji Proložac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségProložac
Jogállásfalu
Irányítószám21264
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség262 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság651 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 28′ 41″, k. h. 17° 11′ 05″43.478152°N 17.184816°EKoordináták: é. sz. 43° 28′ 41″, k. h. 17° 11′ 05″43.478152°N 17.184816°E
SablonWikidataSegítség

Gornji Proložac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Proložachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 60, közúton 92 km-re keletre, Makarskától légvonalban 24, közúton 45 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. Proložacnak a magasabban fekvő, északkeleti részén található, ezt fejezi ki a nevében levő „gornji” (felső) jelző is.

Története

[szerkesztés]

A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is, mely elsősorban az utak megépítésében mutatkozott meg. Ezek közül néhány ma is használatban van. A római korban építették azt a hidat is, amelynek maradványaira a község egyik jelképe a Šarampov-híd épült. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Proložac első írásos említése 1444-ből Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg okleveléből származik. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 346 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 0 0 0 1.243 1.217 1.327 1.225 895 553 381 346

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Munkás Szent József tiszteletére szentelt temploma 1985-ben épült a podi településrészen. Mivel csakhamar kicsinek bizonyult 1987-ben öt méterrel meghosszabbították.
  • Bušanji nevű településrészén áll a Mária szíve templom, melyet 1995-ben a helyiek és az innen elszármazottak anyagi támogatásával építettek Vinko Grabovac tervei szerint. Harangtornyában egy harang található. 1995. augusztus 14-én szentelte fel Ante Jurić érsek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Vlade Dragun – Bože Ujević: Legende imotskog krša, Zagreb/Split 2014.