Ugrás a tartalomhoz

Lučane (Sinj)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lučane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21230
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség601 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság401 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 43′ 14″, k. h. 16° 35′ 42″43.720568°N 16.594903°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 14″, k. h. 16° 35′ 42″43.720568°N 16.594903°E
SablonWikidataSegítség

Lučane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 26, közúton 39 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, a Sinji mező szélén, a Svilaja-hegység lábánál fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már az ókortól fogva lakott volt. A területén előkerült ókori sírok a 3. század végétől a 6. század végéig keletkeztek.[2] A középkori horvát állam megalapítása után területe a Cetinai zsupánsághoz, majd az azonos nevű grófsághoz tartozott. Bare nevű településrészén jelentős és gazdag mellékletekkel rendelkező középkori temetőt tártak fel a szakemberek. A több csoportban található sírok a 7. századtól a 15. századig datálódnak jelezve, hogy ez a terület a középkorban is folyamatosan lakott volt. A település első írásos említése 1341-ben történt Tvrdoš Berislavić adománylevelében. Nevét Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt templomáról kapta. Középkori források még 1369-ben, 1393-ban, és 1406-ban is megemlítik.[2] 1450-ben Petar Talovac cetinai gróf új templomot építtetett ide, melyet Szent Katalin tiszteletére szenteltek, ez a templom azonban később romba dőlt. A Cetina felső folyásának környéke először 1513-ban került török kézre, majd Sinj várának 1536-os eleste után szilárdult meg a török uralom, mely 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török uralom idején a horvát lakosság fokozatosan kipusztult. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 346, 1910-ben 705 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 649 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek, valamint a közeli városokban dolgoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
346 433 460 525 555 705 721 718 708 760 804 769 768 720 687 649

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1732-ben épült az 1341-ben említett középkori Szent Lukács templom helyén. Harangtornyát 1931-ben építették. A templom régi oltárán Szent Katalin képe és szobra állt, ezt azonban később eltávolították és egy új, szembemiséző oltárt építettek helyette.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]