Williams F1

Williams
Teljes név	Williams F1 Team
Székhely	Grove, Oxfordshire, Egyesült Királyság
Alapító(k)	Frank Williams és Patrick Head (1977)
Csapatfőnök	Frank Williams
Technikai igazgató	Mike Coughlan
Versenyzők	16. Pastor Maldonado 17. Valtteri Bottas
Tesztpilóták	Susie Wolff
Motor	Renault
Kasztni	FW34
Gumik	Pirelli
Szín	sötétkék-fehér
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1978-as argentin nagydíj
Utolsó verseny	2013-as monacói nagydíj
Versenyek száma	597
Konstruktőri VB-címek	9 (1980, 1981, 1986, 1987, 1992, 1993, 1994, 1996, 1997)
Versenyzői VB-címek	7 (1980, 1982, 1987, 1992, 1993, 1996, 1997)
Első győzelem	1979-es brit nagydíj, Clay Regazzoni
Legutóbbi győzelem	2012-es spanyol nagydíj, Pastor Maldonado
Győzelmek	114
Első rajtkockák	127
Leggyorsabb körök	130
Legutóbbi VB-helyezés	8. (76 ponttal)
A(z) Williams weboldala
2013-as monacói nagydíj után frissítve

A kezdetben 17 fős Williams Grand Prix Engineering versenycsapatot Frank Williams és Patrick Head alapította 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata, utóbbi rangsorban csak a Ferrari előzi meg. A 2000-es években folyamatos visszaesés jellemezi a csapatot. Egyéni és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben nyertek. A Williams teljesen magáncsapat, a 2005-ös szezon vége óta nem élvezi egyetlen autógyár támogatását sem. 2012-ben újra összeállt a híres páros a Williams-Renault, hiszen motorjaikat a Renault-tól vásárolják. A spanyol nagydíjon a venezuelai Pastor Maldonado majdnem nyolc év után szerzett újra győzelmet a csapatnak. Jelenlegi versenyzőik a 2010-es GP2-bajnok Maldonado és a finn Valtteri Bottas.

Története

Ford-éra (1976-1983)

A Williams 1980-as autója, az FW07C

Az új csapat 1977-ben még March karosszériájú autókkal versenyzett, Patrick Néve a spanyol nagydíjon ült először a Williams volánja mögé, összesen 11 versenyen keresztül. Pontot nem értek el, legjobb eredményük egy hatodik hely volt. Saját konstrukciójuk, az FW06-os, 1978-ban állt először rajthoz, az ausztrál Alan Jones-szal, 1979-től a Clay Regazzoni-Alan Jones párossal. Már az első évben vezetett Jones versenyt, sőt dobogóra is állhatott. 1979-re pedig az élcsapatok közé emelkedett a Williams, 59 pontos világbajnoki eredményével második lett.

1980-ban Alan Jones világbajnok lett az FW07B-vel. Az FW07B emellett igen jó és megbízható autó volt, Jones négyszer, csapattársa, Carlos Reutemann háromszor esett csak ki versenyből. A Williams csapat ebben az évben hat futamgyőzelmet aratott, s megszerezte első konstruktőri bajnoki címét is. Az 1981-es szezon szintén egy igen sikeres évad volt a Williams számára. A német nagydíjon már megnyerték a konstruktőri vb-t. Az egyéni világbajnokságot azonban Nelson Piquet nyerte meg egy Brabhammel. 1982-ben aztán Keke Rosberg ült a visszavonuló Alan Jones megüresedő ülésébe, s világbajnok lett.

Honda és Judd-éra (1983-1988)

A 80-as évek elején, amikor a szívómotorok kezdtek kiszorulni a Formula–1-ből, a csapat üzletet kötött a japán motorbeszállító Hondával egy turbómotor beépítésével kapcsolatban. Az 1984-es idénynek már velük vágtak neki.

Nelson Piquet 1987-es világbajnok Williams FW11B autója

1985-ben Keke Rosberg új csapattársa Nigel Mansell lett. Az új, szénszálas szerkezetű autóba Honda turbómotort helyeztek. A kezdeti nehézségek és néhány technikai probléma után ismét visszatértek a dobogóra, 1985-ben a két Williams-versenyző összesen négyszer győzött. 1986-ban a csapat tovább erősödött, ez évben Mansell 6, Nelson Piquet 3 első helyet ért el. A konstruktőrök világbajnokságát sikerült megnyerni, az egyéni cím azonban a két pilóta rivalizálásának esett áldozatul. Ugyanebben az évben a csapattulajdonos Frank Williams egy autóbaleset következtében megbénult, közel egy évig nem volt a bokszutcában. 1987-ben a csapatnak ismét jól ment: Piquet lett a világbajnok Mansell előtt, a csapat pedig negyedik konstruktőr-világbajnoki címét gyűjtötte be. Ám a Honda a McLaren és Lotus csapatok kedvéért elhagyta a Williamset, amelynek így más motor után kellett néznie. Piquet pedig a Lotushoz vitte magával az 1-es rajtszámot.

1988-ban már Judd-motorokkal vettek részt a futamokon, melyek lényegesen gyengébbek voltak a Honda erőforrásainál. Nem nyertek versenyt, s mindössze 20 pontot gyűjtöttek a világbajnokságban. Mansell a következő évre elszerződött a Ferrarihoz.

Renault-Mecachrome-éra (1989-1999)

Nigel Mansell 1992-es világbajnok autója, az FW14B

A csapat 1989-ben Renault motorokra váltott, Mansell utódja pedig Thierry Boutsen lett, aki 1989-ben két versenyt is megnyert. A Renault és az autók formatervezéséért felelős Adrian Newey együttműködése gyümölcsöző volt, a kilencvenes években a Williams autói rendkívül jók voltak.

Az 1990-es szezon jól kezdődött. Az első futamon, Phoenixben Boutsen a harmadik helyen végzett. A harmadik futamon, Imolában Patrese megnyerte a versenyt és ezzel megszerezte harmadik győzelmét. Magyarországon Boutsen az első helyről rajtolhatott és meg is nyerte a futamot. Ezekkel a sikerekkel és további pontszerző helyezésekkel fejezték be az idényt a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyén.

A következő évben a csapat az új fejlesztésű FW14-essel, új aerodinamikai elemekkel, Renault RS3-as motorral és egy félelmetes Mansell-Patrese versenyzőpárossal állt rajthoz. Az idényben ez a csapat volt az egyetlen, amely a McLarent nyomás alatt tudta tartani. A konstruktőrök között második helyen végeztek, egyéni világbajnokságban Mansell második, Patrese harmadik helyen végzett.

A nagy változás 1992-ben következett be. Az év biztatóan kezdődött, Dél-Afrikában Mansell első, míg Patrese második helyen végzett. A további négy versenyen (Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és San Marinóban) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezzel ő lett az első versenyző a Formula–1-ben, aki egy szezon első öt futamán győzni tudott. Az idényben még 4 versenyt nyert meg (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália). Ezzel ő lett az első, aki egy szezonban kilenc futamot is megnyert. Patrese kiválóan versenyzett, végig Mansell mögött haladt, beletanult a másodpilóta szerepbe. Mansell Magyarországon egy második hellyel biztosította be egyéni világbajnoki címét, míg a Williams csapat a belga nagydíj után ünnepelhetett. Patrese a összetettben második helyen végzett. Az év végén Mansell visszavonult a Forma-1-től.

1993-ban a Williams csapatfelállása teljesen megváltozott. A Mansell-Patrese világbajnok duót az egy év kihagyás után visszatérő háromszoros világbajnok Alain Prost, illetve az addigi tesztpilóta, Damon Hill váltotta. A csapat ismét konstruktőr-világbajnok lett, Prost megszerezte negyedik világbajnoki címét, míg Hill első futamgyőzelmét. Prost befejezte a pályafutását, helyére Ayrton Senna érkezett.

Williams FW16

1994-ben egy igen erős versenyzőpáros kezdett, amelyet nagyon esélyesnek tartottak a végső győzelemre, annak ellenére, hogy számos gond adódott az autók stabilitásával. A harmadik futamon, Imolában azonban Senna a Tamburello-kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött és a betonfalba rohant. A halálhír az egész világot sokkolta. Az olasz bíróságok a csapatot és Williamset mészárosként bélyegezték meg, s egészen 2005-ig tartó pereskedés kezdődött. A következő versenyen, Monacóban Hill egyedül állt rajthoz, de az első körben ki is állt. Azóta minden Williams-autóra felkerül valahová egy elrejtett S-betű, Senna emlékére. A spanyol nagydíjon Hill mellé David Coulthardot szerződtették. A futamot Hill nyerte. Coulthard ezen kívül még hét nagydíjon vezette a Williams-Renault 2-es számú autóját. További négy versenyen azonban Damon Hill csapattársa Nigel Mansell volt. Hill összesen hat futamgyőzelmet aratott, míg Mansell az évadzáró ausztrál nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokára. Bár Hill egyetlen ponttal Michael Schumacher mögött végzett az egyéni pontversenyben, a Williams ismét konstruktőr-világbajnok lett, s ezzel megmutatta a világnak, hogy milyen erővel, kitartással és csapatszellemmel rendelkezik.

Damon Hill 1995-ben

Az 1995-ös szezonban a csapat végig a Hill-Coulthard versenyzőpáros által vezetett FW17-essel állt rajthoz. Ketten együtt öt versenyt nyertek, ebből négyet Hill (Argentína, San Marino, Magyarország, Ausztrália) Coulthard pedig egyet (Portugália). Hill csalódott volt, hiszen úgy lett második, hogy a pontkülönbség közte és Schumacher közt több, mint 30 pont volt.

1996-ban Coulthard távozott a csapattól, helyére az Indy Car 1995-ös szériájának győztese, a korábbi remek versenyző, Gilles Villeneuve fia, Jacques Villeneuve került. Az első hétvégén, Ausztráliában megmutatták, mire is képes az új fejlesztésű FW18-as. Az időmérőt az újonc nyerte, mögötte csapattársa, Hill végzett a második helyen. A két Williams több, mint fél másodpercet vert a többiekre. A versenyen le is szakadtak az üldözőktől. Villeneuve autója azonban az utolsó körökben meghibásodott, emiatt a csapattársa, Hill lett az első.
Hill folytatta győzelmi sorozatát Brazíliában és Argentínában. Ezután az európai nagydíjon Villeneuve diadalmaskodott. Az évben tehát a Williams fölényesen uralta a mezőnyt. 16 futamból 12-t nyertek meg. Ebből nyolcat Hill, négyet Villeneuve. A konsruktőr-világbajnoki címet a magyar nagydíjon biztosították be. Hill és Villeneuve között a verseny az utolsó futamon is nyitott maradt, de Hillnek csak egyetlen pontot kellett szereznie. A versenyt Hill megnyerte, Villeneve kiesett, így Damon Hill megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Sajnos ezután el is hagyta a csapatot, akárcsak Adrian Newey, a tervező.

1997-ben Villeneuve lett a csapat első számú pilótája, csapattársa Heinz-Harald Frentzen lett. A pilóták az FW19-assal versenyeztek. A küzdelem nagyon kiélezett volt Frentzen, Villeneuve és Schumacher között. A szezon felénél a konstruktőri pontlista élén a Ferrari állt. Silverstone-ban Villeneuve futamgyőzelme volt a 100. Williams győzelem. A szezon 14. futamán Ausztriában a Williams átvette a vezetést és meg is tartotta, így megszerezte 9. világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki címét végül Villeneve szerezte meg, miután az utolsó versenyen Michael Schumachert egy sportszerűtlen előzési manővere miatt kizárták a bajnokságból.

A Renault kivonult a Forma-1-ből, így 1998-ban Mecachrome (a Renault cége, amely az F1-es erőforrások gyártását végzi), 1999-ben Supertec (Flavio Briatore cége, amely megvásárolta a Renault-tól a gyártási jogot) motorokat használtak, melyek megegyeztek a korábbi győztes Renault motorokkal, viszont érdemi fejlesztést a Renault kivonulása óta nem kaptak. 1998-ban a harmadik helyen végeztek a konstruktőri versenyben, győzelem nélkül. Ebben az évben gyakorlatilag az 1997-es autóikat használták újra, hiszen a kasztni ugyanaz volt, és lényegében a motor is, hiszen a Mecachrome egy átdolgozott Renault-motor. 1999-ben a korábbi versenyzők helyére Alessandro Zanardi és Ralf Schumacher érkezett. Zanardi egy pontot sem, míg Schumacher 35 pontot szerzett. A konstruktőrök versenyében az ötödik helyre estek vissza. Az autók színe az új reklám miatt a korábbi jellegzetes kék-fehérről pirosra változott.

BMW és Cosworth-éra (2000-2006)

Az új évezred elején a csapat ötéves szerződést kötött a BMW-vel, aminek első eredménye a 2000-ben a Ferrari és a McLaren mögött megszerzett harmadik hely volt a konstruktőr-világbajnokságban. A csapat versenyzői Ralf Schumacher és Jenson Button voltak. Utóbbi jó teljesítményének köszönhetően elnyerte az év újonca-díjat.

2001-ben Juan Pablo Montoya átvette Jenson Button helyét, aki a Benetton csapathoz igazolt. A 2001-es évad sikeresnek mondható a csapat történetében, hiszen ismét harmadikak lettek a konstruktőr-világbajnokságban és összesen 4 futamgyőzelmet tudhattak magukénak, ebből hármat Ralf Schumacher, egyet Montoya szerzett. A BMW motorok igen erősek voltak, a Williams autói ezért elsősorban a gyors pályákon domináltak, mint a régi Hockenheimring vagy a monzai pálya. Emellett azonban eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, a két versenyző összesen 11 alkalommal esett ki, ebből ötször a motor hibája miatt.

A 2002-es szezon nem úgy alakult, ahogy Frank Williams és Patrick Head elgondolta. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon Schumacher kiesett egy rajtbaleset miatt. Malajziában a csapat kettős győzelmet aratott. A brazil nagydíjon Montoya az első helyen haladt, de egy nem tervezett boxkiállás miatt csak az ötödik helyre tudott visszajönni. Az osztrák nagydíjat követően elkezdődött Montoya pole-sorozata, monacóban, Montréalban, a Nürburgringen, Silverstoneban és Magny Coursban az élről indulhatott, de első pozícióját egyik versenyen sem tudta győzelemre váltani. A szezont Montoya a harmadik helyen zárta 50 ponttal, míg Ralf Schumacher negyedik lett 42 ponttal. A Williams-BMW 92 pontjával második lett, amely elsősorban a McLaren visszaesésével magyarázható.

Montoya 2003-ban

A 2003-as évad volt a Williams-BMW számára az elmúlt 10 év legjobb szezonja. Az ausztrál nagydíjon Montoya a 21. körig vezette a futamot, amikor megpördült, és ez a győzelmébe került. A Maláj-és az osztrák nagydíj között a csapat nem dominált igazán, ekkor építették ugyanis a radikális változtatásokkal felszerelt B-modellt. A felavatása után a csapathoz ismét visszatért a szerencse. Montoya megnyerte a monacói nagydíjat, Kanadában második lett, a következő két versenyen két Williamses kettős győzelem született. A csapat ekkor már nem volt messze a konstruktőr-világbajnoki címtől. A német nagydíjon Ralf összeütközött Kimi Räikkönennel és Rubens Barrichellóval. A győztes Montoya lett, Coulthard előtt. Három versennyel az év vége előtt a csapat és Montoya is elveszítette világbajnoki esélyeit az amerikai nagydíjon. A csapat a szezont ismét a második helyen zárta, 144 ponttal a 158 pontos Ferrari mögött. Montoya Michael Schumacher és Kimi Räikkönen mögött a harmadik lett. Ralf, Rubens Barrichello mögött az ötödik helyen fejezte be a 2003-as évet.

Montoya 2004-ben a különleges orrkúppal

A 2004-es évad a Ferrari fölényes győzelmével zárult. A csapat 88 pontjával visszaesett a negyedik helyre a Ferrari, a BAR-Honda és a Renault mögé. A Williams 2004-es modelljén szokatlan aerodinamikai megoldást alkalmazott: Az orrkúp hátrébb került, az első légterelő szárnyat pedig két, előre nyúló, "rozmáragyar-szerű" elem tartotta. A konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az évad közepén visszatértek a hagyományos elrendezésű orr-kialakításhoz.

Heidfeld a botrányos, 2005-ös amerikai nagydíj időmérő edzésén

2005-ben a csapat visszaesett az ötödik helyre, mivel a Toyota megelőzte. Montoya és Ralf is elhagyta a csapatot, előbbi a McLarenhez, utóbbi a Toyotához szerződött. helyükre Nick Heidfeld és Mark Webber érkezett. A konstruktőri versenyben az ötödik helyet szerezték meg, Webber tizedik, Heidfed tizenegyedik lett az egyéni bajnokságban. Legjobb helyezésük két második hely volt Nick Heidfeld jóvoltából a Monacói és az európai nagydíjon.

Alex Wurz Kanadában, 2006-ban

2006-ban a BMW és a Williams útjai különváltak, a német cég saját Formula–1-es csapatot hozott létre a Sauber felvásárlásával, BMW Sauber néven. A csapat ezután a Cosworth V8-as motorjaira tért át. Emellett elveszítette fontos szponzorát is, a Hewlett-Packardot. Két versenyzője a fiatal német GP2-es bajnok, Nico Rosberg és az ausztrál Mark Webber voltak. A pénteki szabadedzéseken Alex Wurz vezette a harmadik autót. A csapat gumibeszállítót is váltott, amely a Bridgestone lett.
A szezon igen nagy csalódás volt a csapat számára, hiszen 11 pontjával elért 8. helyezése a legrosszabb eredménye volt 1978 óta. A 18 versenyen összesen 20 alkalommal esett ki valamelyik autó. Bár Webber az Ausztrál -és a monacói nagydíjon is dobogós helyen autózott, a verseny vége felé technikai hiba miatt kiesett. Az évadzáró, brazil nagydíjon, a két versenyző az első körben egymásnak ütközött és mindketten kiesetek.

Toyota-éra (2007-2009)

Nico Rosberg a 2007-es bahreini nagydíjon

2007-ben ismét másik motorra váltottak, ezúttal a Toyotára. Webber helyére, aki a Red Bull csapathoz igazolt, az előző évi tesztpilóta, Alexander Wurz érkezett. Az utolsó előtti, kínai nagydíjon derült ki, hogy Wurz a brazil nagydíjon már nem vesz részt, az utolsó versenyre Nakadzsima Kadzukit ültették a helyére. A csapat ez évben a negyedik helyen zárt a konstruktőri versenyben a McLaren kizárását követően. Legjobb helyezésük Alex Wurz harmadik helye volt a kanadai nagydíjon.

Nakadzsima Malajziában

2008. első versenyén a csapat 9 pontot szerzett. Rosberg élete első dobogós helyezését elérve 3. lett, az első szezonját kezdő Nakadzsima pedig 6. Utóbbi versenyzőt megbüntették, miután az egyik biztonsági autós időszak alatt kilökte a pályáról Robert Kubicát. Malajziában a csapat nem szerzett pontot. Rosberg az első körben történt ütközése után szárnycserére kényszerült és már nem tudott pontszerző helyre felzárkózni. Nakadzsima gyengén szerepelt az időmérő edzésen, ráadásul az előző versenyen okozott balesetért tízhelyes rajtbüntetést kapott, így az utolsó helyről indulva nem volt esélye az első nyolcban végezni. Bahreinben Rosberg 8. helyével 1 pontot szerzett, Nakadzsima 14. lett. A spanyol nagydíjon Rosberg motorhiba miatt kiesett, Nakadzsima 7. lett. élete második pontszerző helyezését elérve. A török versenyen Rosberg egy pontot szerzett a Williamsnek, Nakadzsima az első körben összeütközött Fisichellával és kiesett. Monacóban Frank Williams 600. Formula–1-es nagydíját ünnepelte csapatvezetőként. Az esős versenyen Rosberget megdobta a szegélykő az Uszodánál és a falnak ütközött, Nakadzsima a 7. helyen ért célba. A kanadai nagydíjon bár Rosberg az ötödik helyről indult, és a versenyen még a negyedik helyre is feljött, a boxkiállásoknál nem vette észre a piros lámpánál megállókat időben, így Hamiltonnak ütközött. Emiatt újból ki kellett állnia a boxba orrkúpot cserélni, végül csak a tizedik lett. Nakadzsima pontszerző helyen autózott, amikor Barrichello előzéskor nekiment a brazilnak. Emiatt letört az első szárnya, amelyet később autója maga alá gyűrt, és ennek következtében kiesett. Franciaországban Rosberg a kanadai baleset okozásáért kapott tíz helyes rajtbüntetés miatt csak a 19. helyről indulhatott. A versenyen ezen három pozíciót tudott javítani, előtte Nakadzsima ért célba, aki jelentősen visszaesett a 8. rajthelyéhez képest. A Williams így Kanadából és Franciaországból is pont nélkül távozott. A konstruktőri világbajnokságban az utóbbi két versenyen egy negyedik és egy harmadik helyet begyűjtő Toyota megelőzte, jelenleg a 6. A brit nagydíjon Nakadzsima 8., Rosberg pedig 9. lett. Németországban Rosberg a 13., Nakadzsima pedig a 16. helyről indult, és a 10., valamint a 14. helyen értek célba, míg a konstruktőrök között a Renault is megelőzte őket szerencsés második helyük révén. Magyarországon ismét pont nélkül maradt a csapat. Valenciában Rosberg 8. lett. A Szingapúri éjszakai verseny után, ahol Nakadzsima 8., Rosberg 2. lett (megszerezve pályafutása eddigi legjobb eredményét), a csapat 9 pontot szerzett. Japánból azonban pont nélkül távozott a csapat, mint ahogy Kínából és Braziliából is.

A 2008-as évet a Williams a 8. helyen zárta 26 ponttal, megelőzve a Hondát, a Force Indiát és az évközben visszalépő Super Agurit.

Nakadzsima Sanghajban

A gazdasági világválság miatt a csapat sok szponzort vesztett, 2009-es indulását csak a költségcsökkentések és a Bernie Ecclestonetól kapott 20 millió dolláros gyorssegély tette lehetővé – Frank Williams pedig cserébe vállalta, hogy 2012-ig biztosan szerepelteti a csapatot a sorozatban.

A Williams változatlan versenyzőpárossal indul 2009-ben: Továbbra is Nico Rosberg és Nakadzsima Kadzuki vezetik a csapat autóit. Az idei modellt, az FW31-est január 19-én mutatták be Portimãóban. A teszteken az autó rendre a mezőny hátsó felében végzett, a helyzet csak a világbajnokság rajtja előtt közvetlenül változott meg, amikor Nakadzsima az egyik teszten az élen zárt, megelőzve az addig kiválóan teljesítő Brawn GP autóit is.

Az idénynyitó ausztrál nagydíj jól indult a Williams számára: Rosberg mindkét pénteki szabadedzést megnyerte és Nakadzsima sem maradt el tőle. Az időmérőn Rosberg az 5., Nakadzsima a 11. helyről indulhatott. A versenyen a japán kiesett, csapattársa azonban sokáig a 4. helyen autózott, de a végére gumijai elkoptak, így csak hetedikként ért célba, amihez az is kellett, hogy Sebastian Vettel és Robert Kubica kiessenek előle. Az eredetileg harmadik Jarno Trulli a verseny után 25 másodperces büntetést kapott, így Rosberg a módosított végeredmény szerint 6. lett és 3 pontot szerzett.

2010 - Egy új korszak kezdete

2010-ben nagy változások lépnek fel a csapatnál, hiszen a csapat ismét visszatért a Cosworth motorokhoz, míg egy teljesen új pilótapárossal áll rajthoz: az ex-brawnos Rubens Barrichelloval és a GP2-es bajnoki címvédővel Nico Hülkenberggel.

Eredményei

A Williams F1 Formula–1-es eredménysorozata

Év	Kasztni/Motor/ Gumik	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	Pont	Helyezés
1977	March 761 Cosworth V8 G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN				0	-
		Nève					12		10	15	Nk	10	Nk	9	Nk	7	18	Ki
1978	FW06 Cosworth V8 G		ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN					11	9.
		Jones	Ki	14	4	7	Ki	10	8	Ki	5	Ki	Ki	Ki	Ki	13	2	9
1979	FW06 FW07 Cosworth V8 G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA						75	2.
		Jones	9	Ki	Ki	3	Ki	Ki	Ki	4	Ki	1	1	1	9	1	Ki
		Regazzoni	10	15	9	Ki	Ki	Ki	2	6	1	2	5	Ki	3	3	Ki
1980	FW07 FW07B Cosworth V8 G		ARG	BRA	RSA	USW	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA							120	1.
		Jones	1	3	Ki	Ki	2	Ki	1	1	3	2	11	2	1	1
		Reutemann	Ki	Ki	5	Ki	3	1	6	3	2	3	4	3	2	2
1981	FW07C FW07D Cosworth V8 G		USW	BRA	ARG	SMR	BEL	MON	ESP	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	LVS						95	1.
		Jones	1	2	4	12	Ki	2	7	17	Ki	11	4	3	2	Ki	1
		Reutemann	2	1	2	3	1	Ki	4	10	2	Ki	5	Ki	3	10	8
1982	FW07D FW08 Cosworth V8 G		RSA	BRA	USW	SMR	BEL	MON	USE	CAN	NED	GBR	FRA	GER	AUT	SUI	ITA	LVS					58	4.
		Reutemann	2	Ki
		Rosberg	5	Kiz	2		2	Ki	4	Ki	3	Ki	5	3	2	1	8	5
		Andretti			Ki
		Daly					Ki	6	5	7	5	5	7	Ki	Ki	9	Ki	6
1983	FW08C Cosworth V8/Honda V6 G		BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	USE	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA						36	4.
		Rosberg	Ki	Ki	5	4	1	5	2	4	11	10	8	Ki	11	Ki	5
		Laffite	4	4	6	7	Ki	6	5	Ki	12	6	Ki	Ki	Nk	Nk	Ki
		Palmer															13
1984	FW09 FW09B Honda V6 G		BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	USE	USA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR					25.5	6.
		Rosberg	2	Ki	4	Ki	6	4	Ki	Ki	1	Ki	Ki	Ki	7	Ki	Ki	Ki
		Laffite	Ki	Ki	Ki	Ki	8	8	Ki	5	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	14
1985	FW10 FW10B Honda V6 G		BRA	POR	SMR	MON	CAN	USE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS					71	3.
		Mansell	Ki	5	5	7	4	Ki	Ni	Ki	6	Ki	6	11	2	1	1	Ki
		Rosberg	Ki	Ki	Ki	8	6	1	2	Ki	12	Ki	Ki	Ki	4	3	2	1
1986	FW11 Honda V6 G		BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS					141	1.
		Mansell	Ki	2	Ki	4	1	1	5	1	1	3	3	Ki	2	1	5	Ki
		Piquet	1	Ki	2	7	Ki	3	Ki	3	2	1	1	Ki	1	3	4	2
1987	FW11B Honda V6 G		BRA	SMR	BEL	MON	USA	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	ESP	MEX	JPN	AUS					137	1.
		Mansell	6	1	Ki	Ki	5	1	1	Ki	14	1	3	Ki	1	1	Ni	Inj
		Piquet	2	Ki	Ki	2	2	2	2	1	1	2	1	3	4	2	15	Ki
		Patrese																9
1988	FW12 Judd V8 G		BRA	SMR	MON	MEX	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS					20	7.
		Mansell	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	2	Ki	Ki			Ki	2	Ki	Ki
		Patrese	Ki	13	6	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	6	Ki	7	Ki	5	6	4
		Brundle											8
		Schlesser												11
1989	FW12C FW13 Renault V10 G		BRA	SMR	MON	MEX	USA	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS					77	2.
		Boutsen	Ki	4	10	Ki	6	1	Ki	10	Ki	3	4	3	Ki	Ki	3	1
		Patrese	Ki	Ki	15	2	2	2	3	Ki	4	Ki	Ki	4	Ki	5	2	3
1990	FW13B Renault V10 G		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS					57	4.
		Boutsen	3	5	Ki	4	Ki	5	Ki	2	6	1	Ki	Ki	Ki	4	5	5
		Patrese	15	13	1	Ki	Ki	9	6	Ki	5	4	Ki	5	7	5	4	6
1991	FW14 Renault V10 G		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS					125	2.
		Mansell	Ki	Ki	Ki	2	6	2	1	1	1	2	Ki	1	Kiz	1	Ki	2
		Patrese	Ki	2	Ki	Ki	3	1	5	Ki	2	3	5	Ki	1	3	3	5
1992	FW14B Renault V10 G		RSA	MEX	BRA	ESP	SMR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS					164	1.
		Mansell	1	1	1	1	1	2	Ki	1	1	1	2	2	Ki	1	Ki	Ki
		Patrese	2	2	2	Ki	2	3	Ki	2	2	8	Ki	3	5	Ki	1	Ki
1993	FW15C Renault V10 G		RSA	BRA	EUR	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS					168	1.
		Hill	Ki	2	2	Ki	Ki	2	3	2	Ki	Ki	1	1	1	3	4	3
		Prost	1	Ki	3	1	1	4	1	1	1	1	12	3	12	2	2	2
1994	FW16 FW16B Renault V10 G		BRA	PAC	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	JPN	AUS					118	1.
		Hill	2	Ki	6	Ki	1	2	2	1	8	2	1	1	1	2	1	Ki
		Senna	Ki	Ki	Ki
		Coulthard					Ki	5		5	Ki	Ki	4	6	2
		Mansell							Ki							Ki	4	1
1995	FW17 FW17B Renault V10 G		BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	PAC	JPN	AUS				118	2.
		Hill	Ki	1	1	4	2	Ki	2	Ki	Ki	1	2	Ki	3	Ki	3	Ki	1
		Coulthard	2	Ki	4	Ki	Ki	Ki	3	3	2	2	Ki	Ki	1	3	2	Ki	Ki
1996	FW18 Renault V10 G		AUS	BRA	ARG	EUR	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN					175	1.
		Hill	1	1	1	4	1	Ki	Ki	1	1	Ki	1	2	5	Ki	2	1
		Villeneuve	2	Ki	2	1	11	Ki	3	2	2	1	3	1	2	7	1	Ki
1997	FW19 Renault V10 G		AUS	BRA	ARG	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	AUT	LUX	JPN	EUR				123	1.
		Villeneuve	Ki	1	1	Ki	Ki	1	Ki	4	1	Ki	1	5	5	1	1	Kiz	3
		Frentzen	8	9	Ki	1	Ki	8	4	2	Ki	Ki	Ki	3	3	3	3	2	6
1998	FW20 Mecachrome V10 G		AUS	BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	LUX	JPN					38	3.
		Villeneuve	5	7	Ki	4	6	5	10	4	7	6	3	3	Ki	Ki	8	6
		Frentzen	3	5	9	5	8	Ki	Ki	15	Ki	Ki	9	5	4	7	5	5
1999	FW21 Supertec V10 B		AUS	BRA	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	EUR	MAL	JPN					35	5.
		Schumacher	3	4	Ki	Ki	5	4	4	3	Ki	4	9	5	2	4	Ki	5
		Zanardi	Ki	Ki	11	8	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	8	7	Ki	10	Ki
2000	FW22 BMW V10 B		AUS	BRA	SMR	GBR	ESP	EUR	MON	CAN	FRA	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN	MAL				36	3.
		Schumacher	3	5	Ki	4	4	Ki	Ki	14	5	Ki	7	5	3	3	Ki	Ki	Ki
		Button	Ki	6	Ki	5	17	10	Ki	11	8	5	4	9	5	Ki	Ki	5	Ki
2001	FW23 BMW V10 M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN				80	3.
		Schumacher	Ki	5	Ki	1	Ki	Ki	Ki	1	4	2	Ki	1	4	7	3	Ki	6
		Montoya	Ki	Ki	Ki	Ki	2	Ki	Ki	Ki	2	Ki	4	Ki	8	Ki	1	Ki	2
2002	FW24 BMW V10 M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	GBR	FRA	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN				92	2.
		Schumacher	Ki	1	2	3	11	4	3	7	4	8	5	3	3	5	Ki	16	11
		Montoya	2	2	5	4	2	3	Ki	Ki	Ki	3	4	2	11	3	Ki	4	4
2003	FW25 BMW V10 M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	FRA	GBR	GER	HUN	ITA	USA	JPN					144	2.
		Montoya	2	11	Ki	7	4	Ki	1	3	2	2	2	1	3	2	6	Ki
		Schumacher	8	4	7	4	5	6	4	2	1	1	9	Ki	4		Ki	12
		Gené														5
2004	FW26 BMW V10 M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	CHN	JPN	BRA			88	4.
		Montoya	5	2	13	3	Ki	4	8	Kiz	Kiz	8	5	5	4	Ki	5	5	7	1
		Schumacher	4	Ki	7	7	6	10	Ki	Kiz	Ki	Sér	Sér	Sér	Sér	Sér	Sér	Ki	2	5
		Gené										10	12
		Pizzonia												7	7	Ki	7
2005	FW27 BMW V10 M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	TUR	ITA	BEL	BRA	JPN	CHN		66	5.
		Webber	5	Ki	6	7	6	3	Ki	5	Ni	Ki	11	Hn	7	Ki	14	4	Ki	4	7
		Heidfeld	Ki	3	Ki	6	10	2	2	Ki	Ni	Ki	12	11	6	Ki
		Pizzonia															7	15	Ki	Ki	13
2006	FW28 Cosworth V8 B		BHR	MAL	AUS	SMR	EUR	ESP	MON	GBR	CAN	USA	FRA	GER	HUN	TUR	ITA	CHN	JPN	BRA			11	8.
		Webber	6	Ki	Ki	6	Ki	9	Ki	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	10	10	8	Ki	Ki
		Rosberg	7	Ki	Ki	Ki	7	11	Ki	9	Ki	9	14	Ki	Ki	Ki	Ki	11	10	Ki
2007	FW29 Toyota V8 B		AUS	MAL	BHR	ESP	MON	CAN	USA	FRA	GBR	EUR	HUN	TUR	ITA	BEL	JPN	CHN	BRA				33	4.
		Rosberg	7	Ki	10	6	12	10	Ki	9	12	Ki	7	7	6	6	Ki	16	4
		Wurz	Ki	9	11	Ki	7	3	10	14	13	4	14	11	13	Ki	Ki	12
		Nakadzsima	Tp	Tp				Tp	Tp									Tp	10
2008	FW30 Toyota V8 B		AUS	MAL	BHR	ESP	TUR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	CHN	BRA			26	8.
		Rosberg	3	14	8	Ki	8	Ki	10	16	9	10	14	8	12	14	2	11	15	12
		Nakadzsima	6	17	14	7	Ki	7	Ki	15	8	14	13	15	14	12	8	15	12	17
2009	FW31 Toyota V8 B		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	TUR	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	BRA	UAE				34.5	7.
		Rosberg	6	8	15	9	8	6	5	5	4	4	5	8	16	11	5	Ki	9
		Nakadzsima	Ki	12	Ki	Ki	13	15	12	11	12	9	18	13	10	9	15	Ki	13
2010	FW32 Cosworth V8 B		BHR	AUS	MAL	CHN	ESP	MON	TUR	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	BRA	UAE		69	6.
		Barrichello	10	8	12	12	9	Ki	14	14	4	5	12	10	Ki	10	6	9	7	14	12
		Hülkenberg	14	Ki	10	15	16	Ki	17	13	Ki	10	13	6	14	7	10	Ki	10	8	16
2011	FW33 Cosworth V8 P		AUS	MAL	CHN	TUR	ESP	MON	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	IND	UAE	BRA		5	9.
		Barrichello	Ki	Ki	13	15	17	9	9	12	13	Ki	13	16	12	13	17	12	15	12	14
		Maldonado	Ki	Ki	18	17	15	18	Ki	18	14	14	16	10	11	11	14	Ki	Ki	14	Ki
2012	FW34 Renault V8 P		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	IND	UAE	USA	BRA	76	8.
		Maldonado	13	19	8	Ki	1	Ki	13	12	16	15	13	Ki	11	Ki	8	14	16	5	9	Ki
		Senna	16	6	7	22	Ki	10	17	10	9	17	7	12	10	18	14	15	10	8	10	Ki
2013	FW35 Renault V8 P		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	CAN	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	KOR	JPN	IND	UAE	USA	BRA		0*	9.*
		Maldonado	Ki	Ki	14	11	14	Ki
		Bottas	14	11	13	14	16	12

Szponzorok

A csapat főszponzora az AT&T telekomunikációs óriáscég, amely a jelentős pénzbeli támogatás mellett telekomunikációs eszközökkel látta el a csapatot. Szintén fontos támogató volt az Allianz, az RBS (Skót Királyi Bank), az Accenture, a McGregor divatcég, a Sparco (versenyruházat), a Reuters hírügynökség, a Philips és a PPG Industries. A Pirelli gumikkal látja el a csapatot. 2009-ben a Petrobras olajtársaság és a Lenovo informatikai cég elhagyta a csapatot. Utóbbi a Mclarenhez pártolt át. A Spanyol nagydíjtól kezdve a magyar Hell is támogatta a csapatot. A csapat 2011-ben sok sponzort vesztett.

További információk

• Hivatalos honlap
• F1 Statitisztikák

Előző világbajnok: Ferrari

Formula–1-es világbajnok 1980 – 1981

Következő világbajnok: Ferrari

Előző világbajnok: McLaren

Formula–1-es világbajnok 1986 – 1987

Következő világbajnok: McLaren

Előző világbajnok: McLaren

Formula–1-es világbajnok 1992 – 1994

Következő világbajnok: Benetton

Előző világbajnok: Benetton

Formula–1-es világbajnok 1996 – 1997

Következő világbajnok: McLaren