1985–1990 közötti magyar országgyűlési képviselők listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 1985–1990 közötti magyar országgyűlési képviselők listája alfabetikus sorrendben. Az 1985-ös parlamenti választást június 8-án, először és utoljára alkalmazva, az 1983. évi III. törvény alapján tartották meg, amely az egyéni választókerületekben kötelezővé tette a többes jelölést, valamint bevezette a vegyes (egyéni és listás) választási rendszert. Az új választási rendszer emellett lehetővé tette az "egyik sem" opció választását is. A választáson a jelölteknek a mandátum elnyeréséhez abszolút többséget kellett szerezniük érvényes részvétel (50%) mellett, máskülönben úgynevezett pótválasztásokra került sor.

Az egyéni választókerületekből 352, míg az országos listáról 35 képviselő juthatott a parlamentbe, így a törvényhozás összlétszáma 387 fő volt. Az 1985. június 28-i alakuló ülésen mégis csak 386 fő tett esküt, ugyanis a Zala megyei 5. sz. választókerületben (Keszthely) a többes jelölés hiánya miatt a voksolás elmaradt. A különböző halálozások, lemondások-visszahívások következtében végül összesen 421 fő működött hosszabb-rövidebb ideig parlamenti képviselőként az 1985–1990-es ciklusban.

Időközi választásokat az 1983. évi III. tv. alapján csak egyszer tartottak (Keszthely), a későbbieket az ideiglenes jelleggel meghozott 1989. évi X. tv. szabályozta, amely már a rendszerváltás demokratizálódási folyamatait tükrözte. Az első hivatalos ellenzéki képviselők is ezután kerültek be a törvényhozásba (elsőként Roszík Gábor a Magyar Demokrata Fórum képviseletében).

Tisztségviselők[szerkesztés]

Az Országgyűlés elnöke[szerkesztés]

Az Országgyűlés alelnökei[szerkesztés]

Képviselőcsoportok és vezetőik[szerkesztés]

Frakciók az 1990-es országgyűlési választás előtt nem léteztek, a képviselők területi alapon tömörültek csoportokba, illetve pártalapon létezett az állampárt MSZMP és a függetlenek képviselőcsoportja. Az 1986-os házszabály 1989-es módosítása (16. § (5) bek.) lehetővé tette csoportok alakítását "egyéb, a képviselői munkával kapcsolatos célra" (pl. szakpolitikai alapon) is, a pártalapú frakcióalakítás azonban hivatalosan csak 1990 márciusában került be a házszabályba (16. §)

Politikai alapon az első csoportok között említhető a bős–nagymarosi vízlépcső ellenzőiből 1989. május 12-én létrejött ideiglenes csoport ("tízek"). A folyamatosan bővülő függetlenek frakciója is egyre inkább "pártpolitikai" jelleget öltött, képviselők a döntéseiket, felszólalásaikat egyeztették, összehangolták.

MSZMP[szerkesztés]

Az MSZMP feloszlatását el nem fogadó XIV. Kongresszus határozott a képviselőcsoport megalakításáról, amelynek mintegy 20 tagja volt.

MSZP[szerkesztés]

MDF[szerkesztés]

1989. szeptember 26-án jött létre először "Ellenzéki Demokraták" néven, ez alakult át később, 1990. január 15-én a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjává. Tagok: Bánffy György, Debreczeni József, Király Zoltán, Marx Gyula, Raffay Ernő, Roszík Gábor, Zsigmond Attila.

SZDSZ[szerkesztés]

1990. január 15-én alakult meg Balla Éva bejelentése nyomán, Tamás Gáspár Miklós képviselői megválasztásával. További tag volt Bödőné Rózsa Edit.

MNP[szerkesztés]

Vassné Nyéki Ilona a Magyar Néppárt képviselőcsoportjának nevében szólalt fel 1990 februárjában.

Függetlenek[szerkesztés]

Az Országgyűlés képviselőinek névsora[szerkesztés]

Statisztikák[szerkesztés]

  • A ciklus legidősebb képviselője: Pesta László (sz. 1902. szeptember 10.), az alakuló ülésen korelnök
  • A ciklus legfiatalabb képviselője: Danka Márta (sz. 1963. március 6.), az alakuló ülésen korjegyző. Lemondása után (1989. december 18.) rövid időre a már az SZDSZ-ben politizáló Bödőné Rózsa Edit (sz. 1961. június 1.) lett a legfiatalabb parlamenti képviselő, az alakuló ülésen szintén korjegyző.
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása párttagság szerint: MSZMP (288), pártonkívüli (98)
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása eredeti foglalkozás szerint: munkás (165), értelmiségi (179), paraszt (8) és egyéb (34)
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása nemek szerint: férfi (306), nők (80); a nők aránya ekkor 20,73%
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása életkor szerint: 30 év alatt (19), 31–35 éves (35), 36–40 éves (64), 41–45 éves (73), 46–50 éves (54), 51–55 éves (54), 56–60 éves (42), 61–65 éves (22) és 66 év felett (23)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nyilvánvalóan téves adat, hiszen az ózdi választókerületek a 12. és 13. számot viselték. A kerület valódi székhelye vélhetően Sárospatak lehetett.

Források[szerkesztés]

  • Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. II. kötet: választókerületi adattár. Napvilág Kiadó, Budapest, 2001. 193–203. old.
  • Jónás Károly: Pártpanoptikum 1848–1990. Interart, 1990. 72–76. old.
  • Smuk Péter: "Az Országgyűlés funkcióinak fejlődéstörténete – 1985–1990". Jog, állam, politika. 2009. (1. évf.) 3. sz. 36–65. old.
  • Sztrapák Ferenc (szerk.): Magyar nyitány. Történelmi parlament – parlamenti történetek: Régi képviselők a T. Házból (1985–1990). Turulpressz Kiadó, Tata, 2007. 529–537. o. (a képviselői névsor Hubai László összeállítása)