Stadinger István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Stadinger István (Keszthely, 1927. január 27. –) országgyűlési képviselő, az Országgyűlés elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keszthelyen született 1927. január 27-én. Édesapja, Stadinger József a vasútnál mozdonyfűtő, édesanyja Szabó Anna volt. Felesége a néhai Antos Helén, köztisztviselőként dolgozott. Gyermekeik Zsuzsanna (orvos) és István (mérnök).

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolc általános elvégzése után repülőgépszerelő-tanulóként a Műegyetem Sportrepülő egyesület üzemében kezdett dolgozni Pesterzsébeten és Ferihegyen. Később - már gyárigazgatóként - elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-ig szakmájában dolgozott, az év áprilisában - Keszthelyen - belépett a Szociáldemokrata Pártba, ahol megbízást kapott az ifjúsági munka szervezésére. Előbb SZIM városi titkár, majd az SZDP városi titkára lett. 1946 elejétől nagykanizsai járási párttitkár, szeptembertől a párt Zala megyei titkárává választották. Aktívan részt vett a két munkáspárt egyesülésének előkészítésében. Beválasztották az MDP Zala megyei bizottságába, ahol szervezőtitkári funkciót látott el. 1949 őszétől az MDP Baranya megyei bizottságának lett szervezőtitkára. Tagja volt a Baranya megyei Tanácsnak.

1951 áprilisától gazdasági posztokon tevékenykedett, több gyár igazgatója volt. 1951 és 1954 között a Gázfejlesztő Készülékek Gyára, 1954. július 15-től 1956 szeptemberéig a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár, majd 1957 februárjáig a Malomgépgyár, 1957-től a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár igazgatója volt. 1962. február 1-jétől 1978. október 31-ig a Fővárosi Gázművek vezérigazgatója.

1978. október 14. és 1988. január 1. között Budapest Fővárosi Tanácsának elnökhelyettese, 1988. január 1-jétől június 29-ig általános elnökhelyettese. A közművek, a közlekedés, és a városépítészet felügyelete tartozott hozzá. 1983 ás 1987 januárja között a Budapesti Városszépítő Egyesület elnöke is volt. A Budapesti Sport Egyesület (BSE) elnöki feladatait is ellátta 1979. március 26. és 1985. március 16. között. 1988. március 15-től az új Nemzeti Színház helykiválasztási tervpályázata bírálóbizottságának elnöke.

Munkája az Országgyűlésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. június 8-tól 1990. május 2-ig országgyűlési képviselő. 1980-ban és 1985-ben is Budapest 6. választókörzete mandátumát nyerte el, és a III. kerületet képviselte. Az 1980-1985-ös ciklusban 1980. június 27-től az ipari bizottság titkára, az 1985-ös ciklusban 1985. június 28-tól 1988. június 29-ig az építési- és közlekedési bizottság elnöke, 1989. június 27-től 1990. május 2-ig annak tagja.

1988. június 29. és 1989. március 10. között az Országgyűlés elnöke volt. 1989. február végén mondott le pozíciójáról. Döntését azzal indokolta, hogy az Országgyűlés munkája felgyorsult, annak megszervezéséhez fiatalabb képviselőre van szükség.

1990-ben végleg visszavonult a politikától.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Köztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1947)
  • Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948)
  • Népköztársasági Érdemrend V. osztálya
  • Felszabadulásért Emlékérem arany fokozat
  • Munka Érdemrend ezüst, és arany fokozata (utóbb: 1975)
  • Pro Urbe díj (1977)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)
  • Szocialista Munkáért Érdemérem

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]