Alsódobsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsódobsza
Alsódobsza címere
Alsódobsza címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSzerencsi
Jogállásközség
PolgármesterBűdi Károly (független)[1]
Irányítószám3717
Körzethívószám47
Népesség
Teljes népesség281 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség26,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 48″, k. h. 21° 00′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 48″, k. h. 21° 00′ 06″
Alsódobsza (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye)
Alsódobsza
Alsódobsza
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Alsódobsza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsódobsza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Tájház
Tájház

Alsódobsza község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Szerencsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Hernád bal partján fekszik, a megyeszékhely Miskolctól közúton 22 kilométerre északkeletre, Szerencstől 17 kilométerre nyugatra.

Nyugati határának lejtőit akácerdők uralják, amelyekbe csak néhány keskeny szőlősáv ékelődik. A külterület többi részét jól megművelt szántóföldek és gondozott gyümölcsösök foglalják el.

A település fekvését szépen írja le Balogh József egykori tanító:

„Alsódobsza község ott fekszik, ahol a Nagy Magyar Alföld északkeleti csücske és a Zempléni hegysor délnyugati nyúlványai találkoznak. Közelebbről: a volt Zemplén megye déli részének északnyugati sarkában, a Hernád folyó mellett, ahol a Harangod vidékének északi széle beleolvad a Zempléni hegysor délnyugati dombsorainak napsütötte lankáiba. Gyönyörű hely ez! A község környékének természeti szépségei mindenkit csodálattal töltenek el. A község ugyanis fennsíkon fekszik, s nyugat felé gyönyörű kilátást nyújt a Hernádra, annak számtalan ezüstösen csillogó kanyarulatára. A Hernád-völgy tengersík lapályára, annak hátterére, a szikszói dombokra, távolabb a Bükkre, Miskolcra, s az állandóan füstölgő Diósgyőrre, és Szikszó mellett még több községre, valamint azok hátterében a tiszta időben látható, rózsaszínben csillogó Tátra hegy-tömegeire."[3]

A közvetlenül határos települések: északkelet és kelet felől Megyaszó (4 kilométerre), dél felől Sóstófalva (3 kilométerre), nyugat felől Szikszó városa, északnyugat felől pedig Aszaló. [Utóbbi két település a Hernád túlparti oldalán fekszik; légvonalban alig 5-6 kilométerre, de közúton csak nagy, ~20 kilométeres kerülővel érhetők el.] Délkelet felől egy rövid szakaszon az amúgy kissé távolabb fekvő Újcsanálos külterületeivel is határos.

Megközelítése[szerkesztés]

Csak közúton érhető el, Gesztely vagy Megyaszó érintésével, a 3702-es úton.

A terület földtani fejlődéstörténete[szerkesztés]

A mikrotáj dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára. A térség felszíne az évmilliók során a következőképpen formálódott:

A szarmata kor végén (13-14 millió évvel ezelőtt) a Harangod vidéke megsüllyedt, s elöntötte a tenger. A térségi tengeröbölben sekély tengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag  és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsó pannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.[4]

Széntelep[szerkesztés]

Az alsó és a felső pannon kor határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés.[5] A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg Boros L. (1995) barnakőszénként említi. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.[6]

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40–50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Északi irányban a kőszénrétegek elvékonyodnak és lemennek a Hernád szintjéig.[5]  Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették. Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság-szénből fűtötték. A tanító pedig a bányászszülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőség miatt nem volt kifizetődő a kitermelés. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt és veszélyeztette a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nehezen viselték el a bányászattal járó rezgéseket. Az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Az itt lévő szén egy része még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták; a Hegedűs-házban lakott. Említést érdemel, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.[7]

Gipszkristályok[szerkesztés]

A Doma nevű partszakasz suvadásos lignites rétegeiben benn-nőtt gipszkristályok találhatók a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, amely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonitcsomók és 6 cm vastagságot elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések után, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatóak fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályok. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok is, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, amelyet a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán.[8]

Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások az 1-2 dekásoktól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat, s találhatók ilyenek az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyagként hasznosíthatók.

Löszképződés[szerkesztés]

A felső pannon korban már csak a Harangod délnyugati részét borította tenger, a többi része szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt dél felé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadék miatt a folyók vízhozama csökkent, ezért kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp-építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 méter, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 méter vastag.[9]

Története[szerkesztés]

A fennmaradt hivatalos írások közül először az 1332-37-es pápai tizedlajstrom említi a település nevét, Dobszát. A szájhagyomány szerint ezt a nevet a tatárjárás idején kapta, amikor is „dobszó” jelezte a tatárok jövetelét. Valójában azonban inkább az ideköltöző Dobsai családról kaphatta, majd később már itt találunk egy Kázmér nevű családot is, s innen jöhet későbbi neve: Kázmérdobsza. A község legrégibb gazdájának a Perényi családot említik a feljegyzések, amely család Zsigmond királytól kapta e falut 1404. december 20-án. A Perényi család 1405. június 19-én elcserélte a földet a Kysnemty testvérekkel. 1409. szeptember 6. előtt már Garai Miklós nádor birtokolta. A pápai tizedlajstrom 1410-ben foglalkozik a dézsmaszedés ügyében a községgel, mert annak szegény lakossága alig tudott fizetni. 1465-ben a község birtokosai már a Gercsey és Csányi családok, amíg 1484-ben zálogjogon ismét a Gercsey család birtokába jut. Későbbi idők feljegyzései más birtokosokról is megemlékeznek, mint például Barcskay János özvegye, Lencsés stb. 1807–1808, sorsforduló volt a falu életében. Ekkor kezdődött meg a felköltözés az ún. Ófaluból, a település jelenlegi helyére. Ekkor jelölték ki az iskola és a templom helyét is, amelyek még ma is ott állnak. Ekkor adták ki a papi és tanítói földeket: szántót, szőlőt, kaszálót és kenderföldet. Ez akkor 24 holdat tett ki, amelyből 16 hold a lelkészé, 8 hold pedig a tanítóé volt. Az új helyen a község neve Kisdobsza lett, s az is maradt egészen 1810-ig, amikor a mostani Alsódobsza nevet kapta. 1891-ben a faluban tűzvész pusztított. Szinte minden leégett, de hamar újjá is épült. Ekkor nagy mennyiségű szőlőt termeltek ezen a vidéken (erre utal a község címere is), de a szőlészetnek az 1890 körüli filoxéravész véget vetett. Ezután külterjes mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború nagy emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül 18-an nem tértek haza. A II. világháborúban 9-en haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Bűdi Károly (független)[10]
  • 1994-1998: Bűdi Károly (független)[11]
  • 1998-2002: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)[12]
  • 2002-2006: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)[13]
  • 2006-2010: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)[14]
  • 2010-2014: Bűdi Károly (független)[15]
  • 2014-2019: Bűdi Károly (független)[16]
  • 2019-től: Bűdi Károly (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének alakulása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
298
294
287
295
279
281
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a településen a lakosság 93%-át magyar, 7%-át cigány nemzetiségű[17] emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak, 5,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (4,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 17,8%, református 65,8%, görögkatolikus 2,3%, evangélikus 1%, felekezet nélküli 4,4%, (8,7% nem nyilatkozott).[18]

2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% szlováknak, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 15,1% volt római katolikus, 49,1% református, 1,4% görög katolikus, 0,7% evangélikus, 0,4% ortodox, 4,3% felekezeten kívüli (28,7% nem válaszolt).[19]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom. A község eredetileg a Hernád folyó partján feküdt első református templomával együtt, mely tűzvész következtében teljesen leégett. 1724-ben ugyanerre a helyre építették újjá, de 1803-ban egy földrengés a faluval együtt az új templomot is elpusztította. 1807-ben a település átköltözött jelenlegi helyére, s ekkor már a templomot is itt építették fel. 1889-ben ismét leégett, de hamar újjáépítették. A templom 2007-ben ünnepelte 200 éves fennállását. A jubileum megünneplésére készülő hívek ekkor teljes körű felújítást végeztek rajta. Belső terében 330 ülőhely található. Mennyezete sík, vakolt. A szószékkel szemben lévő falon helyezték el az I. és II. világháborús hősök emléktábláját. 190 kg-os harangját 1902-ben, a 150 kg-ost pedig 1924-ben öntötték. Az orgonát 8 változattal Gerstenengst József építette 1943-ban.
  • Tájházak. Az idelátogatóknak két tájház mutatja be a régi idők hangulatát.

Közlekedése[szerkesztés]

Megközelíthető Miskolc és Szerencs irányából is a Volánbusz 3730-as járatával.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Zsebesi, László. Alsódobsza vázlatos története, 86. o. (1983. április 25.) 
  4. ↑ Dr. Hír, János. Potenciális korai- és középső miocén ősgerinces lelőhelyek Észak-Magyarországon, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX., 247. o. (2005) 
  5. ↑ a b Boros, László. Harangod földrajzi vázlata, 14. o. 
  6. ↑ Spéder, ferenc. A Harangod-vidék természetföldrajzi vázlata [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2019. június 7. [archiválás ideje: 2019. június 7.] 
  7. ↑ Zsebesi, László. Alsódobsza vázlatos története, 85. o. 
  8. ↑ Szakáll, Sándor. A Szerencsi-dombság ásványai, 60-61. o. (1998) 
  9. ↑ Boros, László. Harangod földrajzi vázlata, 15. o. 
  10. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  12. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  13. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  14. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  15. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  16. ↑ Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  17. ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
  18. ↑ Alsódobsza Helységnévtár
  19. ↑ Alsódobsza Helységnévtár
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alsódobsza&oldid=26916486”