Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
1914-es filmplakát
A Magyar Királyság az első világháborúban a központi hatalmak oldalán, az Osztrák–Magyar Monarchia részeként és nem külügyeiben független hatalomként vett részt. 1914-től 1918-ig tartó háború frontvonala néhány alkalommal a történelmi Magyarország területét is elérte: először az 1914-es orosz offenzíva során, az év őszén egy rövid szerémségi szerb támadással, majd a román hadsereg 1916-os erdélyi betörésekor. Az antant országainál csekélyebb gazdasági potenciálú, több fronton lekötött, nemzetiségi problémákkal terhelt, a háború során egyre inkább a Német Birodalom alá rendelődő monarchia a háború végére szétesett, átadva helyét több (önmagát nemzetállamnak minősítő, de heterogén összetételű) utódállamnak.
A front és a hátország 1918 októberében omlott össze. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a padovai fegyverszünetet, amely Magyarországról sem katonai, sem területi rendelkezéseket nem tartalmazott. Károlyi Mihály miniszterelnök Magyarország Ausztriától függetlenségét hangsúlyozandó magyar részről külön fegyverszünetet kötött; ez volt az ország déli és keleti határait rögzítő belgrádi katonai konvenció, aminek folytán a szerbek, a románok, majd az egyezményben nem említett csehek Magyarország területének nagy részén bevezették saját közigazgatásukat.
Az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus rendszer és az azt felváltó, rövid életű kommün képtelen volt feltartóztatni az antant túlerejét. Magyarország teljes területét megszállták, és a megcsonkított Magyarországot a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el. A Párizs környéki békeszerződések (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó trianoni diktátum) a második világháború kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségeiről, az egyes politikai erők felelősségéről a történészek és a politikusok mindmáig vitatkoznak.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Női finom-harisnyanadrág
A harisnyanadrág szerkezetileg két hosszú harisnyából és az azokat összekötő nadrágrészből áll. Szorosan a testre simuló ruhadarab, amelynek nadrág része a derékig ér. Leginkább nők és kisgyerekek hordják, bár készül harisnyanadrág férfiak számára is. A női viseletben ma már teljesen általános és így fontos divatcikk is, a kisgyerekek leginkább télen viselik a hideg elleni védelemért, a férfiak harisnyanadrág-viselete kivételesnek számít, például nagyon hideg környezetben, bizonyos sportokhoz (például búvároknak és korcsolyázóknak), balett-táncosoknak, és egyes esetekben – hangsúlyozott szorító hatású kivitelben – mint gyógyászati segédeszköz is szerepel.
A harisnyanadrág eredete a reneszánsz korára nyúlik vissza, de akkor csak férfiak viselték. A nők nem mutathatták a lábukat nyilvánosan. A mai harisnyanadrágra némileg hasonló ruhadarabra az első utalás az a lábszárra szorosan simuló selyemnadrág, amit a velencei fiatal férfiak viseltek rövid zekéjük alatt a 14. században. Ez fényes és élénk színű volt, gyakran hímzés is díszítette. Amikor azonban a 16. században divat lett a combig érő rövid buggyos nadrág és a lábszárak hangsúlyozása, fontos lett a harisnya, amelynek csípőig fel kellett érnie, és amit szalagokkal egyfajta alsónadrághoz kellett erősíteni. Ebből alakult ki az egy darabból álló harisnyanadrág. A későbbi századok divatja azután mellőzte ezt a viseletet, és a különálló alsóruha és harisnya vált általánossá.
Károly Róbert volt a magyar Anjou-ház alapítója. Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermeke születésekor a Caroberto nevet kapta — ami nem a Károly és a Róbert összetétele. Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, ami ellensúlyozza a Német-római Császárság nagyhatalmi helyzetét, emellett gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A honor rendszer kiépítésével a regálé – királyi jogon szerzett – jövedelmekre alapozva pénzügyi és költségvetési reformokat hajtott végre úgy, hogy jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit.
Lajos diplomáciai tevékenysége közvetlen érdekeltségein kívül is kiterjedt több európai államra: sem Lajos előtt, sem utána nem volt magyar uralkodó, aki ilyen aktív külpolitikát folytatott volna az ország határain túl minden irányban. Petőfi szavaival: akkoriban „Magyar tenger vizében húnyt el Éjszak, kelet s dél hullócsillaga”. Uralkodása idején Magyarországon fénykorát élte a lovagikultúra. Ebben nagy szerepe volt, hogy az Anjou-ház kapcsolatai révén a Magyar Királyság szorosabban kapcsolódott a Nyugat-Európában kialakult művészeti és szellemi irányzatokhoz.
Lajos igazi „lovagkirály” volt: uralkodását végigkísérték az itáliai, dalmáciai, litvániai és balkáni hadjáratok, amelyekben személyesen is jeleskedett, nem egyszer veszélyes helyzetbe sodorva magát. Egy padovai krónikás szerint Lajos „a világ leghatalmasabb fejedelme a keresztények között és a legrettegettebb király a hitetlenek szemében Nagy Károly császár halála óta”.
Utolsó éveiben – a lovagi eszményeknek megfelelően – „… félrevonult az emberi sokaság nyüzsgésétől, és az ájtatos, elmélkedő életet választotta magának, hogy szívvel-lélekkel és teljes áhítattal élhessen a jámbor cselekedeteknek, és imádkozásba merülhessen. Ebben állhatatosan meg is maradt”. A lovagkirály személyes kvalitásai és dicsőséges hadjáratai megihlették még a 19. századi magyar nemzeti romantika költőit is (Petőfi, Berzsenyi, Arany), de személye szerepel a kortárs Giovanni Boccaccio eklogáiban is.
Cuvier munkássága alapozta meg a gerincesek őslénytanát, kibővítette Linné rendszerét a törzzsel, amit mind az élő, mind a fosszilis fajok besorolásánál alkalmazott. Arról is ismert, hogy a fajok kihalásáról szóló tudományos ismereteket is ő alapozta meg, ami előtte még nem volt elfogadott nézet. Cuvier a földtörténetet elemző munkáiban azt feltételezte, hogy katasztrófák következtében, például egy nagyobb vízözön után az egyik helyen kipusztult élővilágot „újrateremtett fajok” pótolhatják. Ezeknek a nézeteinek az eredményeként a kora 19. századi katasztrofizmus meghatározó támogatójává vált. A Párizsi-medence geológiai rétegeinek vizsgálatakor Alexandre Brongniart-ral közösen rakták le a biosztratigráfia alapjait. Arról is nevezetes, hogy ellenezte Jean-Baptiste Lamarck és Étienne Geoffroy Saint-Hilaire evolúciós elméleteit. Mivel nem talált bizonyítékot az evolúcióra, azt gondolta, hogy az állatfajok állandóak maradnak és nem változnak meg földi életük során. A kövületek és a létező élőlények közötti különbségeket a katasztrófaelmélettel magyarázta.
Legismertebb és egyben egyik legjelentősebb műve a 15 kötetes Le Règne Animal (Az állatok birodalma, 1817). Természettudományi munkásságát már életében is elismerték, 1819-ben főnemesi címet, Franciaország pairje (Pairie de France) adományoztak neki. Ettől fogva Cuvier bárónak nevezték. Cuvier-t 1818-ban a Tudományos Akadémia negyven halhatatlanja közé választotta, és az Eiffel-tornyon megörökített nevek listáján szereplő 72 tudós között a nyolcadik helyen szerepel a felsorolásban. 1832-ben Párizsban kolerajárvány pusztított, és ő is ekkor hunyt el. Munkásságát többen folytatták, talán a legnevezetesebb követői a svájci születésű amerikai Louis Agassiz és az angol Richard Owen.
Az Apollo-program az Amerikai Egyesült Államok második — a hosszas előkészítés miatt a repülések sorrendjében harmadik — emberek részvételével végrehajtott űrprogramja volt 1961 és 1972 között. A program célja kettős volt: a fő cél az ember Holdra juttatása, a mögöttes politikai cél a hidegháborúűrversenyében az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása.
A holdprogramot hivatalosan 1961. május 25-én John F. Kennedy elnök jelentette be a kongresszusban; ezt tekintik az Apollo-program hivatalos kezdetének. A beszédben Kennedy 9 éves határidőt tűzött ki. A célt 1969. július 21-én érték el, amikor az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong és Buzz Aldrin a Holdra lépett. Őket még öt űrpáros követte, így összesen hatszor szálltak holdra a NASA űrhajósai. Armstrongék útját négy, űrhajósokkal végrehajtott tesztrepülés előzte meg; egy holdutazás sikertelen volt. Az Apollo-programot egy tragédia is beárnyékolta: az első tesztrepülés előkészületei közben meghalt három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee, amikor kigyulladt az űrkabinjuk.
A repüléseket egy speciális űrhajórendszerrel hajtották végre. Ez az Apollo típusú űrhajóból és a holdra szállás kulcsának számító holdkompból állt; hordozóeszközeik a szintén speciálisan erre a feladatra tervezett Saturn V és Saturn IB rakéták voltak. A program hardverét később sikerrel alkalmazták más űrprogramokban, így a Skylab-programban és a Szojuz–Apollo repülésen is.
„
Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.
”
– Neil Armstrong 1969
A program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát. Az űrhajósok által visszahozott kőzetminták és a kihelyezett műszerek mérései forradalmi változásokat hoztak a Naprendszer történetének, kialakulásának, a Föld-Hold rendszer fejlődéstörténetének megismerésében. Az Egyesült Államok az Apollo-programra több mint 19,5 milliárddollárt költött.
II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat. Hunyadi János a július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztesek segítségével vereséget mért a törökökre.
Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.
A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, III. Kallixtusz pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért.
A hidat a polgárháborúban lerombolták, de nemzetközi összefogással újra felépült. 2004. július 23-án avatták fel, és azóta ismét régi alakjában látható. A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság de jure fővárosának.
A város etnikailag továbbra is megosztott. A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgócsapatuk is van. A városban a legnépszerűbb sport a labdarúgás; sporttörténeti érdekesség, hogy az első boszniai labdát 1903-ban Budapestről kapták. Mostar jelenleg Hercegovina gazdasági központja, az ipari zóna a város nyugati részén alakult ki. A turisták által is sűrűn látogatott Mostar Bosznia-Hercegovina legmelegebb városa: forró napokon akár 45 °C-ot is mérhetnek.
A koreai dorama (hangul: 한국드라마, hanguk turama, RR:hanguk deurama?) koreai nyelven készült, jobbára minisorozat formátumú Dél-Koreában gyártott televíziós sorozat, speciális jellemzőkkel, ami megkülönbözteti a hagyományos televíziós sorozatoktól vagy a szappanoperáktól. A sorozatok két típusra oszthatóak, a kortárs időkben játszódó modern sorozatokra és a történelmi, kosztümös doramákra, melyek koreai elnevezése szaguk(sageuk) (사극). Ezen belül számos műfaj figyelhető meg, a romantikus vígjátékokon, akciósorozatokon át a sci-fi elemeket felvonultató fúziós sorozatokig.
Sorozatokat az 1960-as évek óta forgatnak Dél-Koreában, a ma ismert „dorama” formátumú, egy évados, rövidebb (12–24 részes) sorozatok gyártása az 1990-es évek óta jellemző, és a hagyományosan jóval több epizódos történelmi sorozatokat is ebben a szellemben kezdték el átalakítani, létrehozva a „fúziós szaguk(sageuk)” fogalmát. A koreai doramákat rendszerint nagyon szoros tempóban forgatják, közvetlenül az adott epizód adásba kerülése előtt akár órákkal, a forgatókönyv csak vázlatosan elkészített, a nézői visszajelzések tükrében bármikor változtatnak rajta, ami a színészektől az állandó készültséget követeli meg. A produkciós cégek gyakran küzdenek anyagi problémákkal.
A koreai dorama a koreai hullám részeként nem csak Ázsiában, de Európában és Amerikában is népszerű, a leghíresebbeket számos országban hagyományos televíziócsatornák is vetítik, A palota ékköve című sorozatot például 91 ország vásárolta meg, köztük Magyarország is. Külföldön ezen kívül legálisan licencelt videomegosztó portálokon is közzéteszik a legtöbb doramát, vannak olyan portálok is, amelyek az angol mellett más nyelvű feliratokkal is ellátják az epizódokat.
Jean Calvin (magyarosan: Kálvin János, eredeti nevén: Jean Caulvin vagy Cauvin), (Noyon, 1509. július 10. – Genf, 1564. május 27.) francia származású svájci reformátor, humanista tudós, a kálvinizmus névadója. Bamber Gascoigne szerint „a legnagyobb elme és a legjobb szervező” a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”.
Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Huszonhatéves korában írt fő műve, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott, az Institutio Religionis Christianae („A keresztény vallás rendszere”), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. A vallástörténeti szemponton túlmenően, Kálvin azzal is hatott a nyugati kultúrára, hogy megváltoztatta a munkaszemléletet, ideológiai alapot biztosítva ezzel a további fejlődéséhez.
„Kálvin egyéniségéből hiányzott a humor és kellem. Keresztény sztoikus volt: komor, szigorú, hajthatatlan, ám a márvány felület alatt a szenvedély és vonzalom tüze égett” - írja róla Philip Schaff (1819-1893) teológus és egyháztörténész. Megszólalásaiban megmutatkozott klasszikus műveltsége; ha nagy sokaság előtt beszélt is, az érveivel a tanultakhoz szólt és nem használta a demagógia fegyverét. A vallási vitákban az egyházatyákat a pontos hely megadásával, emlékezetből idézte.
Új helyszínként a bahreini illetve a kínai nagydíj került be a versenynaptárba. A bahreini futam a harmadik, a kínai verseny pedig a tizenhatodik volt a bajnokság menetrendjében. Az osztrák nagydíj hét év után először nem volt része a sorozatnak.
A 2004-es szezonban tizenhárom nemzet huszonöt versenyzője vett részt. Legnagyobb számban Brazília képviseltette magát öt versenyzőjével, de Németország és Olaszország is egyaránt négy-négy fővel volt jelen. Michael Schumacher új rekordot állított fel az egy szezonban megnyert futamok számát tekintve: tizenhárom versenyen intették le elsőnek ez évben. Ezzel saját, 2002-es rekordját döntötte meg, amikor tizenegy futamon volt első.
Megjegyzések, vita:[szerkeszt (vitalap módosítása)][frissítés] A 2004-es Formula–1 világbajnokság tíz éves (2004-2014) évfordulós cikk. Andrew69. 2014. július 23., 17:12 (CEST)
augusztus 7. 12.00 és augusztus 10. 23.59 között: Apollo–15
Az Apollo–15 az Apollo-program kilencedik repülése volt, egyben a negyedik olyan, amelynek során űrhajósok szálltak le a Holdra. Dave Scott parancsnok és Jim Irwin holdkomppilóta a küldetés 13 napos idejéből három napot tartózkodott a holdfelszínen, négy holdsétát végezve.
Az Apollo–15 már „J-típusú” repülésként jutott a Holdra, amely hosszabb tartózkodási időt, bővített műszerkészletet és tudományos programot jelentett. Az űrhajó1971. július 26-án indult, a parancsnok David R. Scott, a parancsnoki modul pilótája Alfred M. Worden és a holdkomppilóta James B. Irwin volt. Az expedíció célkitűzése a program első három repülésén már megkezdett tudományos kutatómunka folytatása, új vizsgálatok végrehajtása volt. A részletes kutatómunka érdekében a holdkompot több készlet szállítására tették alkalmassá, hogy a Holdon való tartózkodást 68 órára növelhessék.
Az Apollo–15 legnagyobb újítása az első holdjáró (holdautó) feljuttatása és használata volt, amely megkönnyítette az űrhajósok munkáját. A holdautóval 27,9 km-es utat tettek meg, de alkalmas lett volna 60 km megtételére is, azonban biztonsági okokból a holdkomptól sohasem távolodtak el 7 km-nél messzebbre vele. A holdjáró tervezését a magyar származású Pavlics Ferenc vezette mérnökcsoport végezte. Az asztronauták már az újabb típusú, főként a holdjáró szabta követelmények miatt áttervezett, a mozgást megkönnyítő űrruhában repültek. Újdonságként a program keretében először Scotték juttattak ember irányította űrhajóról indított szondát Hold körüli pályára, amely a gravitációs teret és a napszelet vizsgálta.
Az űrhajósok felállították a harmadik ALSEP (Apollo Lunar Surface Experiment Package) mérőállomást, és megteremtették az összeköttetést a Földdel, kezdetét vette a korábban felállított ALSEP állomásokkal együtt a Hold távolságának három pontos lézerbemérése a Földről, ezen kívül a három felszíni holdséta alatt összesen 77 kilogrammnyi holdkőzetet és talajmintát gyűjtöttek. Végül augusztus 7-én sikerrel hazatértek a Földre.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Kenilworth Road, a csapat stadionja
A Luton Town, teljes nevén Luton Town Football Club angol labdarúgócsapat. A klubot 1885-ben alapították, jelenleg a Football League Two résztvevőjeként az angol labdarúgás negyedik legmagasabb osztályában szerepel.
A Luton az első dél-angol klub, amely működését gazdasági alapokra helyezte, már 1890-ben fizetést adott játékosai egy részének, majd egy évvel később már minden játékosa rendszeres pénzügyi juttatásban részesült a klub alkalmazottjaként. A klub az 1955-56-os szezonban szerepelt először az első osztályban, ekkor tizedik lett. 1959-ben kupadöntőt játszhatott. 1960-ban kiesett, majd tizennégy év után jutott fel ismét.
A Luton 1981-től tudott ismét tartósan az első osztályban maradni, nem sokkal később, 1988-ban érte el addigi legnagyobb sikerét, miután a ligakupa döntőjében 3–2 arányban legyőzte az Arsenalt. A sorozatban egy évvel később is eljutott a döntőig, ám ekkor vereséget szenvedett a Nottinghamtől.
A klub 1992-ben búcsúzott az első osztálytól. Pénzügyi nehézségek miatt három év alatt három osztályt esett vissza, ezért szerepelt az ötödosztályban is. Stadionja a Kenilworth Road, amely valamivel több, mint tízezer néző befogadására alkalmas.
A hosszú kések éjszakája (német nyelvterületen„Röhm-Putsch” vagy „Kolibri művelet”) az NSDAP által 1934. június 30-a és július 2-a közt végrehajtott politikai gyilkosságok sorozata. Az akció során meggyilkolták a náci párt „baloldali”, strasserista frakciójának vezető alakjait, a névadójukkal, Gregor Strasserrel együtt, valamint közismert náciellenes konzervatív ellenfeleket (köztük a korábbi kancellárt, Kurt von Schleichert és Gustav Ritter von Kahrt, aki leverte Hitler sörpuccsát 1923-ban). A meggyilkoltak között sokan voltak tagjai a paramilitáris SA-nak, a barnaingeseknek.
Adolf Hitler az SA és vezetője, Ernst Röhm ellen fordult, mert tartott az SA függetlenségétől, és az SA-nak az utcai harcokban edződött tagjait politikai hatalmára már veszélyesnek tartotta. Másrészt meg akarta nyugtatni Németország hivatalos hadseregének, a Reichswehrnek a vezetőit is, akik szintén félve figyelték az SA növekvő befolyását és egyben meg is vetették azt – különösen Röhm törekvését, amely a Reichswehrnek az SA-ba való beolvasztását szorgalmazta a saját vezetése alatt. Hitler arra is felhasználta e tisztogatást, hogy megtámadja vagy megsemmisítse új rendszerének kritikusait, különösen azokat, akik lojálisak voltak Franz von Papen kancellárhelyetteshez, és végezetül kiváló alkalom volt ez számára a régi ellenségeivel való végleges leszámolásra is.
A tisztogatásoknak legalább 85 halálos áldozata volt, de összességében számuk elérhette a százas nagyságrendet is. A név szerint ismert nyolcvanöt áldozat közül csak ötven került ki az SA soraiból. Néhány becslés 150 és 200 közötti meggyilkoltról szól, és több mint ezer ismert ellenzékit is letartóztattak. A gyilkosságok nagy részét az SS és a Gestapo, a rezsim titkosrendőrsége hajtotta végre. Ez a tisztogatás meghozta és biztosította Hitler számára a Reichswehr támogatását, mivel a német bíróságok is demonstrálták a rezsim iránti hűségüket, így a kormány könnyedén és gyorsan félre tudta söpörni az ítélet nélküli kivégzések évszázados tilalmát.
A kivégzések kitervelése során az események a „Kolibri” kódnevet kapták, ezzel a jelszóval a kivégzőosztagokat utasították a végrehajtásra. A kódnév valószínűleg önkényes választás eredménye lehetett. A „Hosszú kések éjszakája” mint kifejezés a német nyelvben (németül: Nacht der langen Messer) elsődlegesen tömeggyilkosságot jelent és csak általában jelöli a bosszút. A németek ma is a Röhm-puccs kifejezést – a náci rezsim kifejezését – használják ezekre a gyilkosságokra, függetlenül ennek nem bizonyított értelmezésétől és attól, hogy az öldöklés szükséges volt-e egy összeesküvés megelőzéséhez. Német szerzők ezt gyakran idézőjelek közé teszik, vagy az úgynevezett Röhm-puccs formulával élnek.
Imperator Caesar Augustus divi filius, születési nevén Caius Octavius, később Caius Julius Caesar (Kr. e. 63. szeptember 23. – Kr. u. 14. augusztus 19.) a Római Birodalom első császára (uralkodott Kr. e. 27-től haláláig, Kr. u. 14-ig ), a római történelem egyik legfontosabb alakja volt. Az Octavianus nevet maga soha nem használta, bár örökbefogadása után a régi szokás szerint neve ez lett volna: Caius Julius Caesar Octavianus.
Karrierje Caius Iulius Caesar fogadott fiaként, a dictator híveinek támogatását elnyerve indult, ám kiváló államférfiként jelentős mértékben különböző politikát folytatott. Az idő őt igazolta: nemcsak egyszemélyi uralma stabilizálódott évtizedekre, hanem a császárság rendszere is, melynek politikai, államigazgatási, katonai és társadalmi alapjait egyaránt ő vetette meg.
Caius Octavius lovagrendi családban született. Korán (Kr. e. 59-ben) elhunyt, velitraei származású, praetorságig jutó apja – szintén Caius Octavius – Caius Iulius Caesar unokahúgát, Atia Balbát vette feleségül, így a megszülető gyermek a későbbi dictator unokaöccse lett. Ez a rokoni kapcsolat döntő volt mind Octavius személyes életének, mind a történelem alakulásának szempontjából.
A Pax Romana (Róma békéje) volt Augustus jelszava, mely szerint a birodalomban a római békét hozta el kormányzásával. Ennek szellemében Róma sehol sem szólt bele a provinciák vallási, gazdasági és törvénykezési életébe. Meghagyta a helyi elitet és a társadalmi struktúrákat. Alacsony adókat vetett ki a provinciákra (maximun 2,5%-ot) ami fedezte a római közigazgatás és a megszálló csapatok költségeit. Róma a világkereskedelemből akart komoly haszonra szert tenni, ehhez pedig béke kellett. Ennek hosszú távú eredményként stabilizálódott az örökletes egyeduralom, egyben a latin nyelv és műveltség a birodalom egész területén meghonosodott.
Kiemelt szócikke halálának idén kerek 2000. évfordulójával párosul. Halálának augusztus 19-i napja a Kezdőlapon a 34. hét eleje (augusztus 18. – augusztus 21.) keretébe illik.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Scandal tagjai balról jobbra: Ogava Tomomi, Ono Haruna, Szuzuki Rina és Szaszazaki Mami
A Scandal (スキャンダル?, ’Botrány’; gyakran SCANDAL-ként stilizálva) egy japánpop-rock együttes, amely 2006 augusztusában alakult Oszakában. A zenekar jelenlegi felállása 2006. augusztus 21-én alakult ki, amikor a három alapító tag; Ono Haruna énekes és gitáros, Szaszazaki Mami gitáros és Ogava Tomomi basszusgitáros mellé csatlakozott Szuzuki Rinadobosként. 2008-ban egyetlen kiadott indie kislemezzel meghívásokat kaptak Amerikába, Európába és Ázsiába is. 2008 áprilisában az Epic Records kiadóval szerződtek, a mainstream sikert a 2009-ben megjelent Best Scandal című első stúdióalbumukkal érték el: az ötödik helyen mutatkoztak be az Oricon eladási listáján, melyre egyetlen kizárólag nőkből álló együttes sem volt képes a Zone 2002-es debütálása óta, valamint jelölték őket a legjobb új előadónak járó díjra az 51. Japan Record Awardson.
A második nagylemezük, a Temptation Box 2010-ben jelent meg; megismételte az előző lemez kereskedelmi sikerét, sőt azt valamivel túl is teljesítette; először érték el egy hivatalos slágerlista csúcsát, amikor a Taijó to kimi ga egaku Story kislemez a hongkongi J-pop slágerlista élére állt, saját televíziós műsorukat is az album népszerűségének köszönhették, valamint belekóstolhattak a szinkronszínészi munkába is. Harmadik stúdióalbumukat 2011-ben adták ki, s bár műfaját tekintve eltért a korábbi lemezektől, a kasszáknál mégis hasonlóan teljesített, mint elődei. Negyedik nagylemezükkel, a 2012-ben megjelent Queens Are Trumps: Kirifuda va Queennel új rekordot állítottak fel, mivel az a negyedik helyezést érte el az Oriconon, és korábban ugyanis egyetlen, kizárólag nőkből álló együttesnek sem sikerült, hogy az első négy nagylemezük mindegyike a legjobb ötben mutatkozzon be a japán eladási listán. Következő stúdióalbumukkal, a 2013-as Standarddal tovább javítottak saját rekordjukon.
Saját bevallásuk szerint ők játsszák a „legerőteljesebb lányos japán pop-rock” zenét. Onón, a frontemberen kívül a többi három lány is énekel a dalok többségében. A kezdeti középiskolás imázsukat, amely a sailor fukuhoz hasonlító egyenruhákat és azokhoz illő bakancsokat jelentett, a Baby Action című albumuktól levetették, ez a zenéjükben is nagy változást hozott, mivel a dalok szerkezete bonyolultabb és összetettebb, ennek ellenére összességében mégis lágyabbak lettek.
Két aranylemezük van, animékben hallható dalaiknak és a tengerentúli fellépéseiknek köszönhetően pedig jelentős nemzetközi rajongótáborra tettek szert. A japán sajtó szerint a hangszeren játszó női együttesek számának növekedése a szigetországban elsősorban a Scandalnek is köszönhető, valamint a „lányegyüttesek új korszakának” első számú képviselőjeként tekintenek rájuk.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
1895-ben készült, Lee-rendszerű kötőgép az Óbudai Múzeum gyűjteményében
A kötőgép a textiliparban alkalmazott gépek közé tartozik: a kézi munkával végzett kötés gépesített megoldásaként kötött kelmék és/vagy darabáruk készítésére szolgál. A gyártáshoz használt fonal hurkaiból egymáshoz kapcsolódó szemeket képez – ezek együttese a kötött kelme.
A programozható vezérlésű gépekkel a szemek kialakítása és kapcsolódása sokféleképpen módosítható, így változatos mintájú és tulajdonságú kelmék állíthatók elő — a sokféle ruházati cikk mellett különféle ipari, mezőgazdasági, egészségügyi termékek ia. Ezek nagy népszerűsége és elterjedése a kötőgépek gyors fejlődéséhez vezetett; a kötőgép a textilipar fontos termelő berendezésévé vált. Ilyen gépeket korábban csak Európában és az USA-ban gyártottak, de ma már Ázsia számos országában is, és egyre növekvő mértékben. Magyarországon számottevő kötőgépgyártás nem volt (kivéve egyfajta síkkötőgép gyártását az 1960-as, 70-es években), ma egyáltalán nincs.
A kötőgépet egy angol lelkész, William Lee találta fel 1589-ben, eredetileg harisnyák kötésére. 2014-ben ennek 425. évfordulóját ünnepli a textilipar. Találmányának támogatására hiába kérte I. Erzsébet királynőt, és a kézzel dolgozó harisnyakötő iparosok is ellenségesen fogadták. Miután Maximilien de Béthune (Sully herceg) felkérte, hogy találmányát honosítsa meg Franciaországban is, Lee 1612-ben gyártelepet rendezett be Rouenban. Találmányát azonban itt sem méltatták eléggé, az csak halála után kapta meg az elismerést. 1614-ben - a kötőgép feltalálásának 25. évfordulóján - hunyt el. Így 2014-ben a kötőgépen felül a feltaláló és lelkész William Lee személyéhez kötődő 400. évfordulós jubileum is méltó megemlékezést kíván.
Egy 1895-ből származó Lee-rendszerű kötőgép az Óbudai Múzeum gyűjteményében
Áthozva az adminüzenőről:
Kedves Adminisztrátorok, kérlek, továbbítsátok az illetékes(ek)nek a következő javaslatomat:
Ebben az évben van 425 éve, hogy William Lee 1589-ben feltalálta a kötőgépet. Javasolom, hogy ebből az alkalomból valamikor kerüljön a Kötőgép szócikk a kezdőlapra. Mivel a feltalálás közelebbi dátuma (hónap) nem ismert, tulajdonképpen mindegy, hogy mikor jelenne meg, de azt megérdemelné, hogy még ebben az évben sor kerüljön rá. - Üdv. --Elkágyévita2014. augusztus 7., 16:56 (CEST)[válasz]
A Nap egy G2V színképtípusú csillag, amely a felénél jár mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének. 5 milliárd év múlva, a hidrogén elhasználása után vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul. Mivel anyaga képlékeny plazma, a különböző szélességi körökön eltérő sebességgel forog; míg az egyenlítői területek 25, a sarkvidékek csak 35 naponként fordulnak körbe. Az eltérés miatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitöréseket és – különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkező felcserélődésének idején megszaporodó – napfoltokat alakítanak ki.
Éltető ereje miatt a Nap kulturális és vallási jelentősége is kiemelkedő. Asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal: . Ez a jel Réókori egyiptomi napisten hieroglif jele is. Számos tudományág szempontjából azért is jelentős, mert némely jelenségeket nem tudunk előállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.
Két alfaja van. A rétisassal(Haliaeetus albicilla)fajkomplexumot alkot, vagyis külsejük nem vagy alig különbözik, de nem képesek szaporodni egymással, genetikailag külön fajok. Előterjedési területe magába foglalja Kanadát és Alaszkát, az Amerikai Egyesült Államok kontinentális területének legnagyobb részét és Észak-Mexikót. Az olyan élőhelyeket kedveli, amelyeken nagy, táplálékkal teli, nyílt vizeket és hatalmas, öreg fákat talál, hogy nyugodtan fészkelhessen.
Legfőbb táplálékai halak, de sok mást is zsákmányol. Vadászat közben „rázuhan” az áldozatra, amit karmaival kap el. Csőre nagy, kampós. Az ivarérettséget 4–5 évesen éri el. Az észak-amerikai madarak közül a fehérfejű rétisas fészke a legnagyobb: két méter széles, négy méter mély, és akár 1 tonnás is lehet. A felnőttek tolla általában barna, fehér fejjel és farokkal. A nemek egyforma színűek, de a tojók nagyobbak, mint a hímek. A fiatalok teljesen barnák. Angol neve „Bald Eagle”, ami kopasz sast jelent; korábban a „bald” szó fehérfejet is jelentett, tehát a jelentése valójában fehérfejű.
A fehérfejű rétisas a 20. század utolsó évtizedeiben az USA legnagyobb részén kihalófélben volt, bár Alaszkában és Kanadában igen jól állt. Ma állományainak helyzete mindenütt jó, ezért 1995. július 12-én az USA szövetségi kormánya a végveszélyben levő állatok listájáról a veszélyeztetett állatok listájára helyezte át. 2007. június 28-án a szövetségi kormányt követve az úgynevezett alsó 48 állam is levetette a sast a végveszélyben levő állatok listájáról.
Makó (románulMacǎu, jiddisülמאַקאָוו) városCsongrád megyében a Maros jobb partján, a román határ közelében, a nevét viselő járás központja. Első írásos említése 1247-ből maradt fenn, amikor a település helyén folyami átkelő jött létre. A török hódoltság alatt többször elpusztították, de lakói mindig visszatelepültek.
Makó főként a makói hagyma révén ismert, ami hungarikum. Turisztikai vonzerejét növeli, hogy Magyarország legvirágosabb városa. Legfőbb vendégcsalogató eleme az a termálvíz, amit a fúrások 1956-ban juttattak felszínre. A Termál- és Gyógyfürdőt az évtizedek alatt folyamatosan bővítették; 2012 januárja óta teljesen új épületegyüttessel, wellness-, gyógy- és élményelemekkel várja a látogatókat. A gyógyvíz jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki.
Polinéziából érkezett lakói az i. sz. első évezred első felében telepedtek le a szigeten, és az évszázadok alatt jelentős kultúrát hoztak létre. A minden más lakható helytől távoli sziget azonban túlnépesedett, ami elsősorban az erdők kiirtása miatt ökológiai és civilizációs katasztrófát okozott. Mire az európai felfedezők megérkeztek, a lakosság két-háromezer főre csökkent az egy évszázaddal korábbra valószínűsíthető 15 000-ről. A 19. században perui rabszolga-kereskedők a sziget lakosságának nagy részét elhurcolták dél-amerikai latifundiumokra, ezután pedig a kevés visszatérő által behozott, addig ismeretlen betegségek csaknem teljesen kiirtották az őslakosságot, amely 1877-re 111 főre csökkent.
A 19. és főleg a 20. században világszerte nagy érdeklődést váltottak ki a Húsvét-sziget kőszobrai. Sok tudós vizsgálódott itt, és könyvtárnyi tudományos irodalom dolgozta fel a sziget történetének különböző aspektusait. A legnagyobb közönségvisszhangot Thor Heyerdahl kutatásai váltották ki, és ezzel a norvég kutató hatalmas mértékben hozzájárult a sziget népszerűsítéséhez annak ellenére, hogy fő elméleteit a tudományos közösség nem fogadta el.
A mai lakosság túlnyomórészt az idegenforgalomból él: repülőgépekkel és nagy üdülőhajókkal turisták ezrei érkeznek rendszeresen a kellemes éghajlatú szigetre.
Az 1939-es lengyelországi hadjáratban az országot a hitleriHarmadik Birodalom, a sztáliniSzovjetunió és egy kisebb, németbarát szlovák kontingens szállta meg. Ezzel a hadjárattal kezdődött el a hat éven át tartó második világháború. A konfliktust a lengyelek 1939-es védelmi háborúnak(Wojna obronna 1939 roku), a németek lengyelországi hadjáratnak(Polenfeldzug) nevezik, a német vezérkar pedig Fehér hadműveletként(Fall Weiss) utalt rá. Néha egyszerűen lengyel szeptemberi háború vagy 1939-es lengyel–német háború néven említik.
Az 1939. augusztus 31-én végrehajtott, németek által megrendezett „lengyel támadás” (gleiwitzi incidens) után szeptember 1-én a német csapatok három oldalról: északról, délről és nyugatról törtek be Lengyelországba. A hosszú határon széttagolt lengyel hadseregnek hamar vissza kellett vonulnia kelet felé. Miután szeptember közepén a lengyelek elveszítették a bzurai csatát, a németek vitathatatlan fölénybe kerültek. A lengyel csapatok délkelet felé vonultak vissza, hosszú védekezést tervezve a romániai hídfőnél. Itt kellett kivárniuk a szövetségesek feltételezett ellentámadását, ami kisegítette volna a lengyeleket szorult helyzetükből.
1939. szeptember 17-én a szovjetVörös Hadsereg a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részeibe. A szovjetek ezzel érvényesítették a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékát, amely Kelet-Európát német és szovjet érdekszférára osztotta fel. A második front létrejöttével a lengyel kormány belátta, hogy a romániai hídfő védelme nem lehetséges, és elrendelte a csapatok kimenekítését az akkor még semleges Romániába. Október 1-re Németország és a Szovjetunió teljesen lerohanta Lengyelországot, bár a lengyel kormány soha nem adta meg magát. A megmaradt szárazföldi- és légierőt kimenekítették Romániába és Magyarországra. A szövetséges Franciaországban, az Egyesült Királyságban és a francia gyarmat Szíriában újjászervezett lengyel hadsereghez sok menekült csatlakozott.
A szeptemberi hadjárat után ellenállási mozgalom szerveződött. A lengyel fegyveres erők a háború végéig részt vettek a szövetségesek hadműveleteiben. Németország a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított támadással elfoglalta a szovjetek által megszállt lengyel területeket, amiket a Vörös Hadsereg 1944-es előrenyomulásakor vesztett el. A háborúban Lengyelország háború előtti lakosságának több mint 20%-át vesztette el; a megszállással véget ért a második Lengyel Köztársaság.
A Lengyelországi hadjárat szócikknek a kezdőlapi Kiemelt rovatba jelölése a 2014-37-2 helyre, vagyis a 37. hét második felére szeptember 11-től – szeptember 14-ig.
Ezért javasoljuk a kettő közötti szeptember 11. és 14. közti időszakaszt. A javasolt két kép pedig mind tartalmilag, mind látványilag kiegészíti egymás, mondhatni a kettő egy pár. --*feridiákvita2014. augusztus 17., 23:01 (CEST)[válasz]
Kell ide ilyen hosszú szöveg? Teljesen szétfeszíti a Kezdőlapot. A mellette levő Tudtad-e rovatban nagyobb az üres fehér terület, mint a szöveggel megírt rész. Kicsit tömöríteni kellene. --Rleventeüzenet2014. szeptember 11., 15:26 (CEST)[válasz]
@*feridiák: Botrányosnak tartom, hogy mégis kiment ez mint "legszebb cikkeink egyike", miközben ott virít a tetején a forráskérő. Jó lenne, ha a jövőben nem jelölnénk a Wikipédia legkiemeltebb helyére olyan csillagos cikket, amivel probléma van. XiaolongÜzenő2014. szeptember 14., 21:38 (CEST)[válasz]
38. hét
szeptember 15. 0.00 és szeptember 18. 11.59 között: I. Ágoston mexikói császár
Az ősi baszk családból származó Agustín igen fiatalon csatlakozott az új-spanyolországi hadsereghez. Az 1810-ben kitört függetlenségi háború kezdetén több ajánlatot is kapott a felkelőktől, hogy csatlakozzon hozzájuk, de ő a spanyolok pártjára állt. Hat évig harcolt így a függetlenség ellen, ezalatt sikereinek köszönhetően fokozatosan lépdelt felfelé a katonai ranglétrán.
Amikor 1820-ban Spanyolországban forradalom tört ki, és VII. Ferdinánd kénytelen volt visszaállítani az antiabszolutista cádizi alkotmányt, Mexikóvárosban az arisztokrácia titkos mozgalmat szervezett az alkotmány új-spanyolországi életbe léptetésének megakadályozására, akár a Spanyolországtól függetlenedés árán is. A La Profesa-i összeesküvés résztvevői Iturbidét kérték fel, kezdje meg harcát a déli hegyekben megbúvó, az alkotmányt is támogató maradék felkelők ellen. Mivel katonailag nem tudta legyőzni őket, tárgyalásokon meggyőzte Vicente Guerrerót, hogy egyesítsék erőiket és közösen vívják ki a függetlenséget, igaz, nem az eredetileg tervezett formában, hanem alkotmányos monarchiaként. Így született meg 1821 elején az Iguala-terv és a Három Garancia Hadserege, majd nyáron a córdobai egyezmény. A hadsereg ünnepélyesen bevonult a fővárosba, amivel lezárult a 11 éve tartó háború, és Mexikó elnyerte függetlenségét.
Az így létrejött régensségben Iturbide magához ragadta az összes államirányító szervet, majd amikor világossá vált, hogy a Bourbon-ház egyetlen tagja sem kívánja a felajánlott mexikói trónt elfogadni, népi mozgalom Iturbidét segítette a trónra. 1822 nyarán koronázták császárrá I. Ágoston néven. A számos, egymással szemben álló társadalmi csoport törékeny egyensúlyát nem tudta fenntartani, a kongresszust pedig feloszlatta. Lázadások törtek ki ellene, melyek következtében 1823 tavaszán le kellett mondania. Európába hajózott, ám rövid toszkánai és angliai tartózkodás után 1824 nyarán, híveinek biztatására visszatért Mexikóba. Mivel hazájának törvényhozása időközben árulóvá nyilvánította, és halálbüntetést szabott ki rá, megérkezése után azonnal elfogták és kivégezték.
A magyar forint pénzérméi (és pénzjegyei) 1946. augusztus 1. óta hivatalos fizetőeszközök Magyarországon. Pénztörténetünk példátlan inflációja után született meg a jó forint. A XX. század második felének magyar történelmét jól tükröző forintérméket 1946 óta verik. A pénzérmék között vannak közforgalmi céllal vertek, forgalomba hozott emlékveretek és kifejezetten a gyűjtők számára vert, kereskedelmi forgalomban megvásárolható emlékérmék is. Ez utóbbiakat többnyire valamilyen évfordulóra (pl. híres személy születésnapja alkalmából) gyártják kis példányszámban, gyakran jó minőségű nemesfémből (ezüst, arany).
Jelen szócikk csak a forgalmi célra vert érméket és emlékvereteket mutatja be. A pénzérméket az Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat, illetve annak jogutódja, a Magyar Nemzeti Bank többségi tulajdonában lévő Magyar Pénzverő Zrt. készíti. Az előállítás költségeit forgalomba hozójuk, a Magyar Nemzeti Bank fedezi. Az érméket forint (Ft) és fillér (f) címletekben verték (1 Ft = 100 f). A forint forgalomba hozatalakor a kétfilléres volt a legkisebb forgalmi címlet és az ötforintos a legnagyobb; a folyamatos értékvesztés miatt 2014-ben az ötforintos a legkisebb érmecímlet és a kétszázas a legnagyobb.
A legnagyobb pénzérme előlapján a legnagyobb magyar nevét viselő Széchenyi lánchíd, hátlapján a Magyar Nemzeti Bank székháza, majd 1994-től 1998-ig Deák Ferenc képe volt látható, jelenleg a hátlapon a Lánchíd. A legnagyob banjegy pedig a húszezer forintos, melynek hátlapján az egykori pesti Képviselőház látható és Deák Ferenc már ennek előlapján szerepel.
A magyar forint kiemelkedő fontosságát jelzi, hogy Magyarország alaptörvényébe is bele van foglalva, a nemzeti jelképek és nemzeti ünnepek mellett hivatalos fizetőeszközünk is ott szerepel.
A jelölésből ajánlás lett, és a két kiemelt születésnapi időpontot magába foglaló 38. héten szeptember 18. és 21. között a magyar forint szócikke kinn volt a Kezdőlapon. Befejezésül ide hoztam a Kezdőlapra került végét, kiegészítve a szöveget a kapcsolódó képekkel.
A forint forgalomba hozatalakor a kétfilléres volt a legkisebb forgalmi címlet és az ötforintos a legnagyobb; a folyamatos értékvesztés miatt 2014-ben az ötforintos a legkisebb érmecímlet és a kétszázas a legnagyobb.
A legnagyobb pénzérme előlapján a legnagyobb magyar nevét viselő Széchenyi lánchíd, hátlapján a Magyar Nemzeti Bank székháza, majd 1994-től 1998-ig Deák Ferenc képe volt látható, jelenleg a hátlapon a Lánchíd. A legnagyobb banjegy pedig a húszezer forintos, melynek hátlapján az egykori pesti Képviselőház látható és Deák Ferenc már ennek előlapján szerepel.
A magyar forint kiemelkedő fontosságát jelzi, hogy Magyarország Alaptörvényébe is bele van foglalva, a nemzeti jelképek és nemzeti ünnepek mellett hivatalos fizetőeszközünk is ott szerepel.
Zrínyi Miklós horvát bán látványos sikereket ért el az 1664. évi hadjáratokban. Ilyen nagy haditette volt a törökök utánpótlását biztosító eszéki híd felégetése; emellett még számos dél-dunántúli várat visszavett a törököktől. Ezeknek a sikereknek a kiaknázását az udvari haditanács késlekedése gátolta meg, mivel sokáig nem adtak utasítást a hadjárat folytatására. Már az egész háború sikere forgott kockán, és a Zrínyiújvárjúnius 30-i eleste miatt felháborodott Zrínyi távozott a frontról. A bán a vereséget Raimondo Montecuccolinak, az osztrák hadsereg főparancsnokának tulajdonította.
Az erejét alaposan túlértékelő török sereg a Rába folyó felé vonult Vas vármegyében, hogy a folyót átlépve megostromolhassa és elfoglalja a császárvárost. A Szentgotthárdnál álló, több nemzetiségű keresztény erők 1596 óta először nyílt összecsapásba bocsátkoztak a török fősereggel. A korszerűbb nyugati seregek – bár ellátásuk szűkös volt – megverték és visszaszorították a törököket, a franciákra féltékeny Habsburgok azonban békét kötöttek Vasváron. Mindezért Zrínyi teljesen kiábrándult az udvarba vetett hitéből, és Habsburg-ellenes szervezkedésbe kezdett.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Angol képeslap a 19. századból
A születésszabályozás, más néven fogamzásgátlás vagy termékenység-szabályozás alatt a terhesség bekövetkezését megakadályozó eszközöket és módszereket kell érteni. A születésszabályozás tervezését, biztosítását és alkalmazását családtervezésnek nevezik. A biztonságos szex, azaz a férfi vagy női óvszer használata egyúttal a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzését is szolgálja. Ősidők óta alkalmaznak különböző születésszabályozási módszereket, de az eredményes és biztonságos fogamzásgátlás csak a 20. században vált elérhetővé.
A fejlődő országokban mintegy 222 millió nő kívánja elkerülni a teherbeesést, mégsem jutnak hozzá a modern fogamzásgátló módszerekhez. A két terhesség között eltelt idő meghosszabbításával a születésszabályozásnak köszönhetően javulhatnak a felnőtt nők szülési körülményei és gyermekeik túlélési esélye is. A fejlődő országokban a nők keresete, vagyona, testtömegindexe, valamint gyermekeik iskolai lehetőségei és egészsége egyaránt javulhat a fogamzásgátláshoz való hozzáférés biztosításával. A túlnépesedéssel küzdő országokban a születésszabályozás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, hiszen kevesebb lesz az eltartott gyermek, több nő vesz részt a munkaerőpiacon, és csökken a szűkös erőforrások felhasználása. Magyarországon ezzel szemben a születésszám visszaesése a jellemző, ami az 1950-es évek eleje óta tart, és 2011-re 90 ezer fő alá, soha addig nem látott mélységbe zuhant. Mindezek mellett a magyarországi terhességeknek csak a 68%-a kívánt terhesség. Magas emiatt az abortuszok száma, amely ugyan 1990-hez képest húsz év alatt a felére csökkent, de a további csökkentés érdekében kiemelten kell kezelni a fiatalok felvilágosítását és a születésszabályozási módszerek megismertetését.
Nagy államférfiként és jó szervezőként ismert uralkodó. Teljesen átalakította birodalma kormányzati rendszerét és jogi szabályait (a bizonyítás szabályozása, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek és erőszakos cselekedetek elbírálása). Egyiptomban csatornákat építtetett, létrehozta a királyi utat. Az infrastruktúra fejlesztése révén fejlődött a kereskedelem is.
Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint II. Kurus perzsa király. Hadserege csak görög segítséggel menekült meg a szkíták elleni hadjáratban. Többször is megpróbálta elfoglalni Görögországot, de i. e. 492-ben a flottája viharba került és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét a marathóni csatában.
Maga rendelte el, hogy sírját Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i, majdnem függőleges sziklafalba vágják. Az iránta és birodalmának gazdagsága iránt érzett nosztalgia halála után is fennmaradt; erre utal az „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” szólás. A magyar költészetben például Arany JánosToldi című művében, a 12. ének 15. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.
Belgium történelme, az őskortól egészen napjainkig, szorosan összekapcsolódik a németalföldi régió, illetve szomszédai, Hollandia és Luxemburg történelmével. Belgium területén keresztül húzódik a germán és az újlatin nyelveket beszélő népcsoportokat elválasztó képzeletbeli határvonal. Az országban ennek megfelelően két nagy nyelvi-kulturális közösség, a francia és a flamand él, illetve az ország keleti részén található német kisebbség is.
Belgium neve az ókorban itt megtelepült törzs, a Belgae nevéből származik. A Kr. e. 1. században a rómaiak meghódították a területet, ahol Gallia Belgica néven alapítottak provinciát. A római birodalom bukása után a terület előbb a frankok befolyása alá került és a Frank Birodalom része volt, majd körülbelül a 11. század közepére önálló feudális államok alakultak ki.
Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva, több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést, és Rómába utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az Opérában sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a belgiumi és a németországi hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között Pestre is.
Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a Fantasztikus szimfónia, amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló vezérmotívumot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, akik a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálták. Hangszereléstana máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagy sikerű nagyoperájátA trójaiak címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a Liszt Ferencen, Wagneren, Verdin és Mahleren át egészen Richard Straussig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.
Mindkettőtőket megértem. Van egy konstruktív javaslatom. Míközben Aggházy Károly februárra előrekerült, kimaradt Hector Berlioz1869. március 8-i halálának idén öttel osztható jubileumi évfordulója. Két problémát oldhatunk meg egyúttal. Javaslom, kerüljön ide. *feridiákvita2014. július 17., 21:12 (CEST)[válasz]
A képet feltöltöttem még egyszer, körbevágva, vízjel nélkül. Így a két kép megegyezik. Az első kép a Commonson kiemelt minősítést kapott. Ez a vízjel nélküli változata. További képek találhatóak ITTTambovita2014. augusztus 6., 11:03 (CEST)[válasz]
október 9. 12.00 és október 12. 23.59 között: Világűr
A világűr az égitestek közötti légüres térség. A Földlégköre és a világűr között nincs éles határ. A legáltalánosabban elfogadott határvonal a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség által meghatározott 100 kilométeres magasság (a Kármán-vonal), de a funkcionalizmus hívei szerint a világűr ott kezdődik, ahol már létezhet orbitális mozgás. Az Amerikai Egyesült Államokban – éppen emiatt a funkcionalista nézet miatt – a 80 km magasságig eljutott pilótákat már asztronautáknak nevezik és a világűrt megjárt egyénként jegyzik be őket. Az űreszközök visszatérésekor 120 km magasságtól válik jelentőssé a légkör fékező hatása, a visszaúton tehát itt ér véget a világűr. A világűr területi felosztása földközpontú: bolygónktól kifelé induló térségekre osztjuk a teret az alacsony Föld körüli pályától az univerzum határáig.
Neve ellenére a világűr nem teljesen üres. Apró porszemcsék, molekulák és atomok formájában itt is van anyag, de sűrűsége olyan kicsi, amilyet a legjobb földi laboratóriumokban sem lehet előállítani. A világűrt 2,7 Khőmérsékletűkozmikus háttérsugárzás tölti be, amely az ősrobbanás egyik fontos következménye.
A világűr felfedezése 1957. október 4-én indult a Szputnyik–1 felbocsátásával, és azóta is töretlenül halad. A holdra szállás az Apollo-programban, a víz felfedezése a Marson, esetleg a heliopauzát elérő Voyager szondák kiemelkedő eredmények voltak, de mellettük számos más, az űr megismerését szolgáló, kevésbé látványos program is futott. Ezek a programok ötven év alatt több tudást adtak kezünkbe a világegyetemről, mint amennyit az előző több ezer évben tanultunk róla.
Balkány képei: bal oldalon: a református templom, felül: a Fő utca, háttérben a főtérrel, alul: a szökőkút a Mokka téren, jobb oldalon: a mamutfenyő a Csiffytanyán, középen: a város címere.
Szűkebb értelemben a kifejezést a kínai Vörös Hadsereg Első vagy Központi Hadseregének a Csianghszi(Jiangxi) tartományi Jütu(Yudu)ból a Sanhszi(Shanxi) tartománybeli Jenan(Yanan)ba átvonulására használja a történetírás. Ebben az értelemben 1934. október 16-tól 1935. október 19-ig tartott. Bővebb értelemben a hosszú menetelés magába foglalja két másik hadsereg, a Második és a Negyedik Vörös Hadsereg mozgásait is. Ezek 1936. október 22-ig tartottak.
A legfontosabb és legismertebb átcsoportosítás Csianghszi(Jiangxi) tartományból indult 1934 októberében. A Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege, amit egy tapasztalatlan katonai bizottság vezetett, a teljes megsemmisülés előtt állt. A kommunisták védekezésképpen nyugat, majd észak felé menekültek a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang(Guomindang)-csapatok elől, és 370 nap alatt mintegy 12 500 kilométert tettek meg (legalábbis az utólagos hivatalos kommunista értékelések szerint). Vezetésüket a bizottságtól fokozatosan Mao Ce-tung(Mao Zedong) és Csou En-laj(Zhou Enlai) vette át. Útjuk Nyugat-Kína legnehezebb terepviszonyai között vezetett először nyugatra, majd északnak, Sanhszi(Shanxi) tartományba.
A hosszú menetelés tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának 90%-át elvesztette. Ez a részsiker alapozta meg Mao Ce-tung(Mao Zedong) vezető szerepét a pártban.
A szovjet politikai vezetésben a fegyveres túlerőt alkalmazni akarók a tárgyalásos megoldást keresők fölébe kerekedtek, és miután a másik szuperhatalom vezetői közölték, hogy nem nyújtanak segítséget a magyar kormánynak, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadták Magyarországot. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át vívott, sok áldozatot követelő hősi szabadságharca a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én. Közel negyedmillió magyar menekült nyugatra. 1957 januárjától a forradalom és szabadságharc résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték.
Az egypárti diktatúra pártállamát a nemzetközi és hazai változások eredményeként harminchárom év múlva, békés úton váltotta fel a többpárti demokrácia. E történelmi fordulat utáni első szabadon választott országgyűlés alakuló ülésén a képviselők első tettükként törvénybe iktatták az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét és nemzeti ünneppé nyilvánították annak kezdőnapját, október 23-át.
A hatályos alkotmánytörvény J) cikkének meghatározása szerint október 23. napja az "1956. évi forradalom és szabadságharc" emléknapja-ünnepe.
Elsődlegesen ezért javaslom ennek kiemelt szócikkét.
Ezt a Kezdőlap Évfordulók/'4, '9/10-23 és Ünnepek/10-23 sablonja egy kerek 25 éves évfordulós eseménnyel egészíti ki, az új Magyar Köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása ünnepével.
A szovjet politikai vezetésben a fegyveres túlerőt alkalmazni akarók a tárgyalásos megoldást keresők fölébe kerekedtek, és miután a másik szuperhatalom vezetői közölték, hogy nem nyújtanak segítséget a magyar kormánynak, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadták Magyarországot. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át vívott, sok áldozatot követelő hősi szabadságharca a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én. Közel negyedmillió magyar menekült nyugatra. 1957 januárjától a forradalom és szabadságharc résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték.
Az egypárti diktatúra pártállamát a nemzetközi és hazai változások eredményeként harminchárom év múlva, békés úton váltotta fel a többpárti demokrácia. E történelmi fordulat utáni első szabadon választott országgyűlés alakuló ülésén a képviselők első tettükként törvénybe iktatták az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét és nemzeti ünneppé nyilvánították annak kezdőnapját, október 23-át.
Kolozsvárnak a keleti és az északi várfalakon kívüli peremnegyedeit a 19. századig hóstátokként ismerték. Az itt lakó földműves népet (hóstátiak) hagyományos életmódja, belső szokásrendszere külön közösséggé kovácsolta, büszkén vallották és vallják magukat mind a mai napig városi polgároknak, de ugyanakkor „földészeknek” is. A mai, a közösség megjelöléséül szolgáló kifejezés eredetileg területet jelölt.
Napjainkban a Hóstát, mint területről alkotott fogalom, leginkább a történelmi (várfallal övezett) belvárostól keletre eső városrészre vonatkozik, amelynek egykori főutcái a Magyar (mai nevén Bulevardul 21. Decembrie 1989) és a Külső Közép utca (mai nevén Calea Dorobanților). De a Hóstát kiterjed az úgynevezett Kétvízközre és Hídelvére is, valamikor fel egészen Monostorig. Korábban a Hídelve számított a legnépesebb hóstátnak. A fogalom a 20. század első felében vált egy településföldrajzi megjelölésből olyan identitásjelzővé, amely az egykori hóstátokból az újabb külterületekre kiszorult hóstátiakat, immár mint törzsgyökeres kolozsvári polgárokat az újonnan érkezőktől, a folyamatosan betelepülő magyar rurális (Nádas-menti, székelyföldi, aranyosszéki, mezőségi, szamosháti) népességtől is markánsan, elválasztja.
A hagyomány úgy tartja, hogy Bocskai István, Erdély fejedelme hajdúkat telepített a Hóstátba, és a közvélemény az ő leszármazottaikat látja a hóstátiakban. A hóstátok lakossága Erdély minden részéről verődött össze. A legtöbben a közeli Kalotaszegről és a Mezőségről, a Kolozsvár közvetlen környezetében lévő falvakból érkeztek. Megélhetésük alapja a gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés volt. Noha a 18–19. században is újabb bevándorlókkal gyarapodtak, oly egységes és sajátos kultúrát alakítottak ki, hogy a romániai magyar nemzetiség egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának tekinthetők. Hagyományaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték; ennek egyik külső jeléhez, a földész viselethez az idősebb nemzedékek még ma is ragaszkodnak és erről könnyen felismerhetők.
Isaac Asimov[ˈaɪzək ˈæzɪˌmɔf] (született Iszaak Judovics Ozimov, oroszul Исаак Юдович Озимов, 1920. január 2. – 1992. április 6.) orosz származású amerikai író és biokémikus. Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett, művei jelentek meg a Dewey-féle tizedes osztályozás minden főosztályában, kivéve a filozófiát.
Asimovot a tudományos-fantasztikus irodalom mesterének ismerik el széles körben. Egyike volt a múlt századi sci-fi három nagy öregjének: A két másik sci-fi klasszikus, akivel együtt Asimov népszerűvé tette a tudományos-fantasztikus irodalmat, Robert A. Heinlein (1907–1988) és Arthur C. Clarke (1917–2008).
Asimov legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt. Az Űrvadász-sorozatot Paul French álnév alatt jelentette meg.
Népszerűek olvasmányos stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő munkái, illetve tudományos újságírói tevékenységének eredményéből, a több mint 1600 esszéből válogatott esszékötetei. Ilyen ismeretterjesztő művei például a Guide to Science („Útikalauz a tudományhoz”), a három részes Understanding Physics („Értsük meg a fizikát”), az Asimov's Chronology of Science and Discovery („Asimov kronológiája a tudományról és felfedezésekről”), vagy magyar nyelven A biológia rövid története és a Robbanó napok. Esszékötetei például az Asimov on Science („Asimov a tudományról”), az Asimov on Astronomy („Asimov a csillagászatról”) vagy a magyarul is megjelent A Hold tragédiája.
Régi tagja és alelnöke is volt a Mensának, habár nem mindig szívesen; „intellektuálisan harcias”-ként jellemezte tagtársait. Jobban élvezte, hogy az Amerikai Humanista Szervezet elnöke lehetett. Róla nevezték el az Asimovkisbolygót, az Asimov's Science Fiction magazint és két különböző Isaac Asimov-díjat is.
Ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal szemben, elsősorban a protestáns vallásgyakorlás és a rendi szabadságok megsértése miatt. Fiatalon, 23 évesen választották a kuruc hadak főgenerálisává. Törekedett a mozgalom Erdélytől való politikai függetlenítésére, ami 1682-ben sikerült török támogatással. Ugyanakkor egészen hatalma 1685-ös elvesztéséig nem szakított véglegesen Béccsel, számos alkalommal kezdeményezett béketárgyalásokat, felajánlotta a császárnak biztosítandó fegyveres támogatást a török kiűzésére, ám feltételeit az udvar rendre elutasította.
Javaslom a Kezőlapra Késmárki gróf Thököly Imre kuruc hadvezér, Felső-Magyarország, majd Erdélyfejedelme kiemelt szócikkét annak 335. évfordulója alkalmából, hogy kurucai élén 1679. november 3-án nagy győzelmet aratott a császáriak felett az Abaúj vármegyeiÚjfalunál a szikszói csatában. A Hősök terén lévő szobra alatt is ezen győzelme a kiemelt. Továbbá a szikszói győzelem 325. évfordulóján, 2004-ben napra november 3-án búcsúztatták a Hősök terén az utolsó leszerelő sorkatonákat, akiket önkéntes haderő váltott fel, így ekkor született meg az Önkéntes Hadsereg Napja, és 2014-ben ennek 10. évfordulójára is emlékezünk. - *feridiákvita2014. október 24., 19:40 (CEST)[válasz]
november 6. 12.00 és november 9. 23.59 között: Berlini fal
A berlini fal megerősített határzár volt, amely 1962 és 1989 között választotta el a nyugati hatalmak megszállása alatt álló Nyugat-Berlint a szovjet megszállás alatt álló Kelet-Berlintől. A falat az NDK építette 1961-ben, hogy gátat vessen a keletnémet lakosság tömeges nyugatra távozásának, amelyet a szocialista társadalmi modellel szembeni elégedetlenség váltott ki.
A kezdetben csupán szögesdrótból és téglakerítésből álló építmény az idők folyamán egyre kifinomultabb, a szökést lehetetlenné tevő műszaki zárrá fejlődött. A német fővárost átszelő falnál 200-nál több ember veszítette életét. A berlini fal a szuperhatalmak szembenállásának, Európa és a német nemzet megosztottságának jelképévé vált.
1989. november 9-i leomlása Nagy-Berlin újraegyesülésének, a fővárosból kiindulva az egységes Németország újjászületésének és a jaltai világrend megszűnésével az összeurópai és egyetemes emberi egyesülés világtörténelmi folyamatának szimbolikus eseménye lett. Ez adja meg annak jelentőségét, hogy a berlini falból az első téglát a magyarok verték ki.
A Berlini fal leomlásának, a német újraegyesülés és vele az összeurópai egyesülés kezdetének 25. évfordulója alkalmából javasoljuk a 45. hét vége: a november 6. és november 9. közötti helyre betenni. Egyben a 20. évfordulót Kezdőlapon kiemelt szócikkel ünneplés 5. évfordulója tiszteletére akkori szövegének felfrissítésével és a párhuzamos Évfordulók rovat lényegi kiegészítéssel is emlékezünk.
A berlini fal megerősített határzár volt, amely 1962 és 1989 között választotta el a nyugati hatalmak megszállása alatt álló Nyugat-Berlint a szovjet megszállás alatt álló Kelet-Berlintől. A falat az NDK építette 1961-ben, hogy gátat vessen a keletnémet lakosság tömeges nyugatra távozásának, amelyet a szocialista társadalmi modellel szembeni elégedetlenség váltott ki.
A kezdetben csupán szögesdrótból és téglakerítésből álló építmény az idők folyamán egyre kifinomultabb, a szökést lehetetlenné tevő műszaki zárrá fejlődött. A német fővárost átszelő falnál 200-nál több ember veszítette életét. A berlini fal a szuperhatalmak szembenállásának, Európa és a német nemzet megosztottságának jelképévé vált.
1989. november 9-i leomlása Nagy-Berlin újraegyesülésének, a fővárosból kiindulva az egységes Németország újjászületésének és a jaltai világrend megszűnésével az összeurópai és egyetemes emberi egyesülés világtörténelmi folyamatának szimbolikus eseménye lett. Ez adja meg annak jelentőségét, hogy berlini falból az első téglát a magyarok verték ki.--*feridiákvita2014. szeptember 17., 15:17 (CEST)[válasz]
46. hét
november 10. 0.00 és november 13. 11.59 között: Szöul
A Han folyó két partján fekvő város történelme i. e. 18-ra nyúlik vissza, a mai Szöul délkeleti részén ekkor alapította meg a fővárosát Pekcse(Baekje), a három koreai királyság egyike. Szöul a történelmi Korea fővárosa volt 1394-től 1948-ig, egy rövid időszaktól (1399–1405) eltekintve.
2012-ben a világvárosok listáján a nyolcadik helyet foglalta el, a világ egyik pénzügyi és kereskedelmi központja. Itt található a legnagyobb koreai konglomerátumok, például a Samsung, az LG Group és a Hyundai székhelye. A Forbes magazin 2008-ban a világ hatodik gazdaságilag legerősebb városaként jelölte meg. Szöul az ázsiai országok egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, többek között a thaiok, a japánok és a kínaiak körében is, részben a koreai hullám hatásának köszönhetően.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Jazz a brit Queen rockegyüttes hetedik stúdióalbuma. 1978. november 14-én jelent meg. Producerei az együttes tagjai, valamint Roy Thomas Baker voltak. Az 1970-es évekre a Queen világszerte ismert sztárzenekarrá nőtt, állandó szereplői voltak a bulvárlapoknak, amelyek rendre az együttes, és főleg Freddie Mercury botrányairól cikkeztek. A következő albumukkal tovább akarták vinni a pár éve megkezdett folyamatot, mely szerint egyszerűsítik az együttes megszólalását a korai bonyolult zenéjükhöz képest. Ennek ellenére producernek Roy Bakert, a korábbi túlprodukált hangzásuk kialakításában nagy szerepet vállaló veterán producert kérték fel.
Baker hasznosította a más együttesekkel szerzett tapasztalatait a felvételek során, és közösen egy feszesebb tempójú, kevésbé túlhangszerelt, ugyanakkor zeneileg rendkívül sokszínű anyagot vettek fel. A felvételek teljes egészében külföldön zajlottak, rengeteg nézeteltéréssel és veszekedéssel, valamint rendszeres éjszakai mulatozással.
A lemezt a maga idejében meglehetősen negatívan fogadták a kritikusok, elmarasztalták a dalok minőségét, az együttes hozzáállását, mely szerint csak a haszonszerzés fontos nekik, nem a művészet – híressé vált Dave Marsh kritikája a Rolling Stone-ban, amelyben fasisztának nevezte az együttest. Az albumot és a dupla A-oldalas „Fat Bottomed Girls”/„Bicycle Race” kislemezt megbotránkoztató módon reklámozták: ötven meztelenül kerékpározó nő részvételével versenyt rendeztek, lefilmezték és lefényképezték a versenyt, a filmet videoklipként, a képeket pedig a borítóba rejtett posztermellékletként használták fel (Amerikában mindkettőt cenzúrázták). Mindazonáltal napjainkban sokkal enyhébben ítélik meg a kritikusok, sőt, egyesek az együttes egyik legjobb lemezének tartják.
A Watzmann a harmadik legmagasabb németországi hegymasszívum az Alpokban. A csúcspontját Watzmann-Mittelspitzének („Középső-csúcs”), illetve Großer Watzmannak („Nagy Watzmannak") nevezik. A masszívum a Berchtesgadeni-Alpok második legmagasabb kiemelkedése a Hochkönig-masszívum (2941 m) után. A Watzmann keleti fala a Keleti-Alpok legmagasabb fala. A hegységből három főcsúcs emelkedik ki: a Mittelspitze 2713 m, a Südspitze 2712 m, a Hocheck pedig 2651 m magas.
A hegygerincet a Südspitz és a Hocheck között Watzmanngratnak hívják. A kisebb csúcsokból főleg a Kleiner Watzmann („Kis Watzmann”) ismert, amit gyakran Watzmannfraunak („Watzmann asszonya”) vagy röviden Watzfraunak („Watzmanné”) is hívnak, valamint a Watzmann „gyermekei” (Watzmann-Kinder). Berchtesgadenből nézve jobbra látszik a Großer Watzmann, balra a Kleiner Watzmann és köztük a Watzmann-Kinder. Ezen a híres látványon alapul a Watzmann legendája.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) Budapest legrégibb, egyben egyik legismertebb állandó hídja a Dunán, a magyarfőváros egyik jelképe. Építését grófSzéchenyi István kezdeményezte és finanszírozását báróSina György szervezte, illetve nagyobb részét állta is. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is.
A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angolWilliam Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjaitMarschalkó Jánoslőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett ki, ebből a híd 4,4 millióba került.
A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 21-én nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pillérekboltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.
A Lánchíd (1899-től Széchenyi lánchíd) 1849-es felavatása, továbbá a második világháborúban elpusztított és újjáépített hídnak a 100. évfordulón, 1949-ben újravatása, végül az újjáépített Erzsébet híd 1964. november 21-i forgalomnak átadása jubileumi évfordulói tiszteletére javaslom a 47. hét vége: a november 20. és november 23. közötti helyre betenni. - *feridiákvita2014. szeptember 17., 10:19 (CEST)[válasz]
48. hét
november 24. 0.00 és november 27. 11.59 között: Concorde
A repülőgép kifejlesztése a brit és francia kormánynak jelentős anyagi terhet jelentett, de a British Airways számára nagy bevételt hozott szolgálati ideje alatt. Az első menetrendszerű járatot az Air France és a British Airways indította 1976. január 21-én. A 2000-es Concorde-katasztrófa, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások és több más kedvezőtlen tényező miatt 2003. október 24-én kivonták a forgalomból. Az utolsó üzemképes Concorde utasok nélkül 2003. november 26-án szállt fel utoljára, a filtoni repülőtér múzeuma felé, de a gép a visszavonulása után is a repülés egyik jelképe maradt.
Összesen húsz repülőgép épült Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Ezek közül hat volt prototípus vagy tesztrepülőgép. Egyformán hét-hét példányt adtak át az Air France és a British Airways részére. Története során egyszer, 1985. szeptember 14-én a British Airways G-BOAF lajstromjelű Concorde-ja Budapesten járt. Hasonló típusú repülőgép volt a szovjetTupoljev Tu–144-es, de az kevésbé lett sikeres.
Katonai pályafutása során Churchill harcolt a malakandi hadseregben az északnyugati határvidéken (India és Afganisztán határán), Szudánban az omdurmáni csatában és Dél-Afrikában a második búr háborúban. Ebben az időben komoly ismertségre és hírnévre tett szert helyszíni tudósítóként. A politikai élet élvonalában eltöltött hatvan év során számos politikai és kormányzati pozíciót birtokolt. Az első világháború előtt kereskedelmi, majd belügyminiszterként szolgált liberális kormányokban. A háború idején több minisztériumot is irányított, így az Admiralitás Első Lordja, hadfelszerelési miniszter, hadügyminiszter és légügyi miniszter is volt. Rövid ideig katonaként is szolgált a nyugati fronton, ahol a Királyi Skót Lövészek 6. zászlóalját vezette. A két világháború között pénzügyminiszteri tisztséget viselt.
A második világháború kitörése után Churchillt ismét kinevezték az Admiralitás Első Lordjává. Neville Chamberlain lemondását követően, 1940 májusában az Egyesült Királyság miniszterelnöke lett, és ő vezette a tengelyhatalmak legyőzésére irányuló brit erőfeszítéseket. Beszédei óriási mozgósító erőt jelentettek a szövetséges erők és a brit lakosság számára egyaránt. 1945-ben, az elvesztett általános választások után az ellenzék vezére lett. 1951-ben ismét miniszterelnök lett, majd 1955-ben végleg visszavonult. Halála után állami temetésben részesült, amelyen rendkívül nagy számban vettek részt a világ vezető politikusai.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A vörös szoba álma egyik illusztrációja
A vörös szoba álma (hagyományos kínai: 紅樓夢; egyszerűsített kínai: 红楼梦; pinjin(pinyin) hangsúlyjelekkel: Hóng lóu mèng) Cao Hszüe-csin(Cao Xueqin) 曹雪芹 regénye, amelyet a legjelentősebb klasszikus kínai regényként tartanak számon. A mű kezdetben A kő története (Si-to csi(Shitou ji)) 石頭記 / 石头记 címen kéziratos formában terjedt Pekingben, még Cao Hszüe-csin(Cao Xueqin) életében. A regény első nyomtatott változata 1791–92-ben jelent meg és 120 fejezetből állt. Ezt a változatot Cseng Vej-jüan(Cheng Weiyuan) 程偉元 / 程伟元 (? – 1818) és Kao O(Gao E) 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) állították össze és adták ki. Máig nem tisztázott a regény utolsó negyven fejezetének szerzősége. A regényt a romantika és a realizmus stílusjegyeinek keveredése jellemzi, éppúgy megtalálhatók és meghatározók benne a mindennapi élet eseményei, mint a természetfeletti jelenségek, a szereplőket pedig egyszerre irányítják a lelki tényezők és a sorsuk. A regény nem egységes cselekményszövésű, hanem inkább különálló epizódok sorozatából álló mű, melyben a szerző a Csia(Jia) 賈 / 贾 család hanyatlását ábrázolja nagy részletességgel. A családhoz számos rokon, szolga és szolgáló járul, így a 30 főszereplő mellett több mint 400 mellékszereplő tűnik fel a regény lapjain. A legtöbb figyelmet a fiatal Csia Pao-jü(Jia Baoyu), a családfő tehetséges, de makacs és öntörvényű örököse kapja, aki hanyagolva a társadalmi és a családi hagyományokból fakadó kötelezettségeit, intim viszonyba kerül számos unokahúgával és szolgálójával. A regény a nagycsaládról hűen adja vissza a felsőbb osztályok életét a Csing(Qing)-dinasztia (1644–1911) korai szakaszában, míg a szereplők egyedi ábrázolása olyan pszichológiai mélységet ér el, amilyen számos szakértő szerint korábban nem létezett a kínai irodalomban.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Feketeszakáll korabeli ábrázolása
Feketeszakáll, avagy Edward Teach (említik Tache-ként vagy Thatch-ként is; 1680 körül – 1718. november 22.), angol kalóz, akinek nevét a Karib-térségben és az Atlanti-óceán nyugati részén rettegték. Fiatal koráról keveset tudni, valószínűleg az angliaiBristolban született. „Anna királynő háborúja” idején egy államilag engedélyezett, kalózlevéllel rendelkező rablóhajón, privateeren szolgálhatott tengerészként, mielőtt letelepedett volna a karibi New Providence szigetén. A sziget Benjamin Hornigold kalózkapitány székhelye volt, akinek legénységéhez Teach 1716 körül csatlakozhatott. Hornigold egy általa elfoglalt szlúp parancsnokává tette és sokáig együtt portyáztak, immár független tengeri rablókként. Kicsivel később flottájukat még két hajóval tudták bővíteni, melyek közül az egyik kapitánya Stede Bonnet volt. Hornigold 1717-ben felhagyott a kalózkodással, és magával vitt két hajót is.
Teach ezek után elfoglalt egy francia kereskedőhajót, átkeresztelte Anna királynő bosszújára, és 40 ágyúval szerelte fel. Ekkor vált hírhedt kalózzá, gúnynevét sűrű fekete szakálláról és félelmetes megjelenéséről kapta; egyes feljegyzések szerint égő kanócok lógtak kalapja alól, hogy ezzel rémítse meg ellenségeit. Több tengeri rablóval szövetkezve blokád alá vonta a dél-karolinaiCharleston kikötőjét. Miután sikeresen megsarcolta a lakosokat, zászlóshajója zátonyra futott egy homokdűnén az észak-karolinaiBeaufort közelében. Ekkor Bonnet és Feketeszakáll útjai szétváltak, és a kalózvezér letelepedett Bath Townban. Itt királyi kegyelmet kapott, ám rövid időn belül ismét a tengereket járta, és magára vonta Virginia kormányzója, Alexander Spotswood figyelmét. Spotswood katonákból és tengerészekből álló legénységet toborzott, akik 1718. november 22-én csapdába csalták Feketeszakállt. A Robert Maynard főhadnagy által vezetett katonák és a Feketeszakáll irányítása alatt harcoló kalózok között lezajló kegyetlen csata során Teach és legénységének nagy része életét vesztette.
Teach, a ravasz és számító kalózvezér, céljai eléréséhez inkább támaszkodott félelmetes megjelenésére, mint az erőszakra. A manapság róla elterjedt képpel – miszerint egy hagyományosan zsarnok kalóz lett volna – ellentétben hajóit mindig legénysége beleegyezésével irányította, és nem ismert olyan feljegyzés sem, hogy bántotta vagy megölte volna az általa fogvatartottakat. Halála után alakját romantizálták, számos kalóztémájú mű ihletője lett.
Periklész olyan nagy hatással volt az athéni társadalomra, hogy a kortárs történetíró, Thuküdidész „Athén első polgárának” nevezte. A Déloszi Szövetséget Athén birodalmává alakította, és ő vezette honfitársait a peloponnészoszi háború első két évében. Athéni vezető szerepének idejét (i. e. 461–429) gyakran nevezik „Periklész korának”, amelybe időnként beleveszik a perzsa háborúkat vagy a halála utáni időszakot egészen az i. e. 4. század elejéig.
Az athéni demokrácia egyik úttörője. Ezt olyannyira szorgalmazta, hogy kritikusai populistának nevezték. Támogatta az irodalmat és a művészeteket, aminek köszönhetően Athén az ókori Görögország kulturális és oktatási központjává vált. A perzsák által lerombolt várost — közte az Akropolisz máig fennmaradt épületeit — újjáépíttette, így a Parthenónt is. Ez a merész vállalkozása amellett, hogy megszépítette Athént és növelte fényét, munkát is adott az embereknek.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A tépőzár két elemének nagyított képe (a horgos ill. a hurkos szalagfelület)
A tépőzár napjaink egyik fontos, ma már nélkülözhetetlen oldható záró vagy rögzítő eleme. Ruházati termékeken, háztartási és lakástextíliákon, bőrdíszmű árukon, cipőkön, gyógyászati eszközökön, csomagolásokon, járműveken és sok más helyen is alkalmazzák gyors, tartós, biztos megfogású zárásra, kézzel oldható nyitásra, kisebb-nagyobb tárgyak oldható rögzítésére.
A tépőzár feltalálója a svájci Georges de Mestral (1907–1990), aki az ötletet a bojtorján „működéséből” merítette, és sikerült textilből hasonlóan „horgos-hurkos” rendszert előállítania. A hagyomány szerint 1941-ben egy vadászatról hazatérve csak nagy nehezen tudta eltávolítani a bojtorján nadrágjába és kutyájának szőrébe akadt terméseit; ez adta az ötletet egy hasonló elven működő, a bojtorján apró, rugalmas horgait utánzó záróelem kifejlesztéséhez.
A tépőzáras, oldható rögzítés főleg a ruházkodásban terjedt el: eredményesen alkalmazzák gombok, csatok, cipzárak helyett kabátokon, nadrágokon, zsebek, cipők, szandálok és csizmák zárására (cipőfűző vagy csatok helyett). Használják még különböző bőrdíszműárukon (táskákon, bőröndökön, tárcákon stb.), hátizsákokon, sporteszközökön, szőnyegek, függönyök, kárpitok rögzítésére, az egészségügyben pelenkák, maszkok, gyógyászati segédeszközök rögzítéséhez stb., még műszív rögzítésére is. Kiválóan bevált a járműiparban például üléshuzatok rögzítésére, egyes felszerelési tárgyak, kábelek rögzítésére, az űrhajózásban ugyancsak tárgyak és az űrhajós öltözékek egyes elemeinek zárására, rögzítésére. Az űrhajósok öltözékében speciális szerepe is van, így a sisakba épített velcro-bélyeg teszi lehetővé, hogy megvakarhassák orrukat. Nagy felhasználója a tépőszalagoknak a hadsereg is, amely az egyenruhákon sok helyütt alkalmazza ezt a záróelemet. Ugyancsak katonai alkalmazása, hogy katonai járművek oldalára tépőszalaggal rögzítenek lövedékálló kerámialemezeket. A tépőzárat használják műgyep, sőt, paróka rögzítésére is.
A vár alaprajza a nyolcas számjegyhez hasonlítható, két részre osztott: felső udvarra (nyugaton), illetve alsó udvarra (keleten). A két udvart összekötő épületek az évszázadok alatt elpusztultak. Napjainkban az udvarokon is csak az egykori épületek alapjai láthatók, mivel az elsősorban fából készült helyiségeket vagy elbontották, vagy elhanyagolták, és miután romba dőltek, nem építették őket újjá.
A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni — kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuózává vált. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást, itt vette feleségül másod-unokatestvérét, Maria Barbara Bachot.
A következő évben ismét a weimari udvarba került, ezúttal mint orgonista és kamaramuzsikus. 1717-ben elhagyta Weimart és a kötheni herceg szolgálatába állt. Itt írta kamara- és versenyműveinek jelentős részét. Feleségének halála után rövidesen ismét megnősült: Anna Magdalena Wilkent vette el. 1723-ban, a zenerajongó kötheni herceg halála után Bach megpályázta és elnyerte a LipcseiTamás-templomkántori állását. Életének utolsó negyed századában iskolai és templomi tevékenysége mellett rengeteget komponált, és elvállalta a Collegium Musicum igazgatását is. Mindennapjait megnehezítették az anyagi gondok és gyakori konfliktusai az iskola vezetésével. Rohamosan gyengülő látása miatt szemműtétet végeztek el rajta, de az nem sikerült, és Bach megvakult.
Hatása felmérhetetlen az európai zenekultúrára. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében érkezett csúcspontjára a barokk hangszeres polifónia. E stílus legfontosabb műfaja, a fúga általa nyerte el legtökéletesebb és legkoncentráltabb kifejezőerejét. Műveinek jó része vallásos tárgyú; ezek alapja a protestáns korál. Művészete a barokk kor zenei törekvéseinek hatalmas összefoglalása.
Kiemelten gazdag életművéből 2014 adventjében fokozott aktualitást kap a háromszáz éve, 1714. december 2-án, az akkori advent első vasárnapján az új egyházi év kezdetének tiszteletére komponált műve: a Nun komm, der Heiden Heiland, amely először akkor hangzott fel a weimari vártemplomban.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A NOB vezetősége Athénben az 1896-os első újkori olimpián
Az olimpiai játékok több sportágat magába foglaló nemzetközi eseménysorozat. Az újkori olimpiai játékok sora – az ókori olimpiák mintájára, másfél évezred szünet után – 1896-ban Athénban kezdődött el, és minden olimpiád elején tartották meg. Az eseménysorozatot egészen 1920-ig csak nyáron rendezték meg, az első téli olimpiát 1924-ben FranciaországChamonix nevű városa szervezhette. A nyári és a téli olimpiai játékokat 1992-ig egy éven belül rendezték, 1994-től a nyári játékok az olimpiád első, a téli játékok pedig az olimpiád harmadik évében vannak.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-ben jött létre a francia Pierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére. Ahogy az olimpiai mozgalom nőtt, kialakult a szerkezete és összetettsége. Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) lett. Az egymást követő olimpiai játékokon folyamatosan emelkedett a részt vevő nemzetek száma, mígnem a létező országok nagy része már képviselte magát az eseményen. A híradástechnika fejlődése nyomán a közönség is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a játékok felé, így vált az olimpia a legnézettebb televíziós sporteseménnyé. Az olimpizmus fejlődése egy idő után már az esemény megrendezésében okozott gondokat, ezért a NOB a megrendezésre kerülő sportágak számát és a részt vevő sportolók létszámát is korlátozni kénytelen, ez utóbbi miatt vezették be a kvalifikációs rendszert. Az újkori olimpiai játékok története során olyan új hagyományok épültek be a rendezvényekbe, mint a nyitó- és a záróünnepségek megrendezése vagy az érmek átadásának ünnepélyes volta. Az olimpia népszerűsége különböző problémákat is hozott magával, például a politikai és a gazdasági szektor mind erőteljesebb beavatkozási szándékait, a terrorizmus megjelenését, a korrupciót.
Magyarország az újkori olimpiai mozgalomban az elinditásától kezdve aktív szerepet játszott. Kemény Ferenc sportszervező tanár által képviselve volt a NOB 1894-es megalapításánál. Kemény Ferenc a Magyar Olimpiai Bizottság 1895-ös megalapításának is motorja volt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetőségének tagjaként képiselte hazánkat Athénban az 1896. évi első újkori olimpián, ahonnan Hajós Alfréd első magyar olimpiai bajnokként jött haza. A mögöttunk hagyott 20. század kivételes sportsikerekben is gazdag. Mára pedig eljutottunk oda, hogy a 2024. évi nyári olimpiai játékok magyar megrendezésének kérdése is napirendre került.
Miskolcon kezdte iskoláit, és fiatal kora ellenére majdnem beállt az 1848–49-es forradalom és szabadságharckatonái közé. A szabadságharc leverése után a bécsi politechnikumban mérnöknek tanult, de ezt családi okok miatt nem tudta befejezni. Bécstől is meg kellett válnia, hiszen nem jelent meg a kötelező sorozáson, ezért büntetésből 12 évre besorozták katonának, ahonnan csak nagy szerencsével tudott hamarabb leszerelni.
Nevéhez fűződik a magyar paleolit-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberekMagyarország területén. Termékeny természetrajzi írói munkássága mellett mint tudományszervező is jeleskedett, hiszen 1877-ben alapította és tíz évig szerkesztette a Természettudományi Füzeteket, továbbá 1893-ban alapította és haláláig szerkesztette a ma is megjelenő Aquila madártani folyóiratot. Közzétett tanulmányai közül több mind a mai napig forrásként is használható. A Magyar Ornitológiai Központ alapító igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd később elnöke. 1879 és 1886 között az Országgyűlés munkájában függetlenségi párti képviselőként vett részt. A természettudomány érdekében végzett munkássága elismerésre méltó, politikusi tevékenysége jelentős és mindezek mellett az igényes ismeretterjesztés egyik magyarországi megteremtője volt.
2014. június 10., 15:44 (CEST)
.jpg)
.jpg)
Üzenő 2013. december 18., 14:01 (CET)
Megoldva--Hkoala .jpg){kind=small}
2014. augusztus 25., 18:08 (CEST)
Hagyj üzenetet 2014. augusztus 8., 11:07 (CEST)
. Ez a jel Ré ókori egyiptomi napisten hieroglif jele is. Számos tudományág szempontjából azért is jelentős, mert némely jelenségeket nem tudunk előállítani, csak a Napon megfigyelni. Ezek a tudományágak: plazmafizika, magnetohidrodinamika, atomfizika, részecskefizika.
.jpg)
ellenzem, a szócikken akkora forráskérő virít, mint ide Makó. Xiaolong 
Üzenő 2014. szeptember 4., 10:28 (CEST)
üzenet 2014. szeptember 11., 15:26 (CEST)
megjegyzés Nem túlzás egy év alatt kétszer? --Hkoala 
2014. június 8., 14:30 (CEST)
2014. október 5., 18:34 (CEST)
vita 2014. november 11., 23:23 (CET)
támogatom Andrew69. 
