Déli harangszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)
A nándorfehérvári diadal (ismeretlen 19. századi festő munkája)
A Hunyadi Mátyásról elnevezett Mátyás-harang a kalotaszentkirályi templom kertjében

A déli harangszó minden nap déli 12 órakor megszólaló, az Úrangyala imádságra hívó harangszó. Az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban, de Magyarországon a legtöbb protestáns templomban is harangoznak délben.

A déli harangozás a keresztények török feletti győzelméért való imádkozásra felhívó déli harangozást elrendelő pápai „Imabulla”, illetve az alig 3 héttel később kivívott nándorfehérvári diadal hírét országszerte követő ünnepi harangozások összekapcsolódásával vált a nándorfehérvári diadal és a török elleni győzelmi imádságra hívó szokássá.[1][2]

Az 1456. július 22-én kivívott törökök elleni győzelmet, a Nándorfehérvári diadalt, egész Európa kitörő lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadta, első évfordulóján[1] III. Kallixtusz pápa a győzelmi örömhír megérkezésének napját – augusztus 6-át, "Urunk színeváltozása" ünnepét – főünneppé nyilvánította, és a Cum hiis superioribus annis kezetű imabulla korrekciójában a déli harangszóhoz hálaadó imádságot rendelt[3]

Az összes ország templomaiban naponta háromszor harangoztassanak. A hívők, hallva a harangszót, imádkozzák el a Miatyánkot és az Üdvözlégyet a török ellen.
Cum hiis superioribus annis

Története[szerkesztés]

Déli harangozást először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelt el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.

1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában ("Cum hiis superioribus annis") III. Kallixtusz pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó müezzin kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért. A déli harangozást elrendelő bullát a pápa három héttel a nándorfehérvári győzelem előtt hirdette ki a Szent Péter bazilikában, ami a diadal szinte egy időben terjedő hírével Európa-szerte összekapcsolódott, közben III. Kallixtus augusztus 6-án értesülve a diadalról, maga is új értelmezést adott bullájának, hivatalos kapcsolatot teremtve a harangszó és a nándorfehérvári diadal között, mondván „Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek”. Mindezek után a déli harangszó, a nándorfehérvári diadal dicsőségét hirdető és egyben a keresztények török feletti győzelméért imára felhívó szokásként, fokozatosan átment a köztudatba.[2][1] A mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá, később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.[4]

III. Kallixtusz pápa bullája, 1456. június 29. „(…) Hogy az egész nép, fajra és nemre való tekintet nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a három órai és az esti ima között, tudniillik az esti imára való harangozás előtt, de legalább olyan tájban, egy vagy több zengő haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, félórás időközönként háromszor harangozzanak minden egyes nap, ahogy az Angyali üdvözletre harangozni szokás, s akkor ki-ki az Úr imádságát (…) háromszor mondja el.”

Hunyadi János hadseregével 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére. Ugyancsak a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa az Urunk színeváltozásának ünnepét augusztus 6-ára.

VI. Sándor pápa az 1500-as szentévben, augusztus 9-én a török veszedelem miatt – a déli időre helyezve – ismét elrendelte a harangozást.

Szokások[szerkesztés]

Irodalmi vonatkozás[szerkesztés]

II. Mehmed oszmán szultán ostromolja Nándorfehérvár várát 1456-ban, török miniatúra
…Hogy az Isten mit tartott róla, azt nem tudom. De bizonyos, hogy ebből a tömérdek kiontott vérből, mely oroszlánrészben a magyaroké volt, nem háromlott egyéb észlelhető eredmény, csak az, hogy azóta déli tizenkét órakor a világ minden keresztény tornyában meghúzzák a harangokat, amint azt a pápa őszentsége a nándorfejérvári győzelem emlékére elrendelte. Minthogy éppen akkor dőlt a csata diadalra, mikor a naptányér a mennybolt közepére ért. Ah, istenem, micsoda drága harangszó nekünk, és még nimbusznak is mily keveset mutat! Mert ki tudja azt most már idegen világrészekben vagy itthon is valamely kis faluban, ha mélán megkondul délben a nagy harang, hogy abból a magyarok lelke sír elesett ősapákért?
Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Hunyadi és a déli harangszó | Urban Legends (hu-HU nyelven). Urbanlegends.hu. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  2. ^ a b Szűcs Jenő: Miért szól délben a harang? História 1981-04|Digital Textbook Library (en-US nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  3. A nándorfehérvári diadal, rubicon.hu
  4. 'A déli harangszó' (magyar nyelven). puszta.com. (Hozzáférés: 2010. január 20.)
  5. ^ a b Déli harangszó. Magyar katolikus lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2012. július 22.)

További információk[szerkesztés]