Déli harangszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)
A nándorfehérvári diadal (ismeretlen 19. századi festő munkája)
A Hunyadi Mátyásról elnevezett Mátyás-harang a kalotaszentkirályi templom kertjében

A déli harangszó minden nap déli 12 órakor megszólaló, az Úrangyala imádságra hívó harangszó. Az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban, de Magyarországon sok helyen protestáns templomok is harangoznak délben. Az 1456. július 22-én kivívott törökök elleni győzelmet, a Nándorfehérvári diadalt, egész Európa kitörő lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadta, a pápa a győzelmi örömhír megérkezésének napját – augusztus 4-ét, "Urunk színeváltozása" ünnepét – főünneppé nyilvánította, és az Imabulla korrekciójában a déli harangszóhoz hálaadó imádságot rendelt. [1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.

1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában ("Cum hiis superioribus annis") III. Kallixtusz pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért. Így a mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.[2]

III. Kallixtusz pápa bullája, 1456. június 29. „(…) Hogy az egész nép, fajra és nemre való tekintet nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a három órai és az esti ima között, tudniillik az esti imára való harangozás előtt, de legalább olyan tájban, egy vagy több zengő haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, félórás időközönként háromszor harangozzanak minden egyes nap, ahogy az Angyali üdvözletre harangozni szokás, s akkor ki-ki az Úr imádságát (…) háromszor mondja el.”

Hunyadi János hadseregével 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére. Ugyancsak a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa az Urunk színeváltozásának ünnepét augusztus 6-ára.

VI. Sándor pápa az 1500-as szentévben, augusztus 9-én a török veszedelem miatt – a déli időre helyezve – ismét elrendelte a harangozást.

Szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A nándorfehérvári diadal, rubicon.hu
  2. 'A déli harangszó' (magyar nyelven). puszta.com. (Hozzáférés: 2010. január 20.)
  3. ^ a b Déli harangszó. Magyar katolikus lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2012. július 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]