Káptalan-terem (Sopron)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Káptalan-terem gótikus oszlopai

A soproni Káptalan-terem a 13. századi építészet egyik legszebb megmaradt emléke. Az eredetileg téglalap alaprajzú, síkmennyezetű teret az 1340-es években gótikus stílusban átalakították, festésmaradványai ebből az időszakból származnak. Jelenleg a bencés rend tulajdonában és kezelésében van.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A soproni Fő téren a Tűztoronnyal szemben álló Kecske-templom mellett, a kolostor épületében található. A templomból egy folyosón keresztül lehet megközelíteni a kolostor kerengőjén keresztül.

Története[szerkesztés]

Az egykori ferences rendház terme eredetileg imahelynek épült. 1406-ban három kápolnával bővítették Dági (Agendorfer) Márton hagyatékából. Az északi kápolnát két női szentet ábrázoló freskó díszíti, a középső kápolna boltozatának záróköve Isten Bárányát ábrázolja, míg a délin az Agendorfer család címere látható: a közös tőből kinövő három levél.[1]

1552-től a termet ravatalozóként, később temetkezési kápolnának használták. A 18. században barokk stílusban átalakították. 1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, ezután a ferences rendi kolostor és templom hosszú évtizedekre gazdátlanná vált. Csak 1802-ben vették újra használatba a bencés szerzetesek, akik rendbe hozták a ferencesek által kényszerűen elhagyott épületegyüttest.[2]

1949-51-ben került sor a műemléki helyreállításra, ekkor a Káptalan-termet helyreállították és visszaállították késő gótikus formáját.[3]A templom és a káptalanterem belépődíj nélkül látogatható.

Látnivalói[szerkesztés]

A belépőt szoborfülkés lépcsőház fogadja a kapu mögött. A középkori figurális és ornamentális festés mellett említésre érdemes 1779-ben készült mennyezeti freskója is (Dorffmeister István műve). A freskó Szent Ferencet és a többi ferences szentet ábrázolja.

Alvó ember és denevér

Az oszlopfejezeteken levélornamentikába bújtatott, állattestű, emberfejű szimbolikus alakok jelenítik meg a főbűnöket.

  • alvó ember és denevér – restség
  • állattestű férfi és nő – bujaság
  • kuporgó majom – kevélység
  • medve – falánkság
  • rák – állhatatlanság
  • patás lábú női lény és vigyorgó, görnyedt szörny – irigység.
  • szárnyas ördög (griff) – hitetlenség
  • térdelő nőalak – hiúság

A díszítések között az építtető Geisel család kecskés címere is megtalálható.

A teremben az építészeti értékeken kívül a Soproni Múzeum középkori kőszobrászati emlékeit láthatjuk.

Jegyzetek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Kecske-templom

További információk[szerkesztés]