Brandenburgi kapu
| Brandenburgi kapu | |
| Brandenburger Tor | |
 |
|
| Naplementekor | |
| Hely | Berlin, az Unter den Linden és a Pariser Platz között |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1788-1791 |
| Rekonstrukciók évei | 1815, 1957, 2002 |
| Építési stílus | Klasszicista |
| Felhasznált anyagok | Homokkő |
| Tervező | Carl Gotthard Langhans |
| Építész(ek) | Carl Gotthard Langhans |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | Vámkapu, ma turistalátványosság |
| Alapadatok | |
| Magassága | 26 m |
| Hosszúsága | 65,5 m |
| Szélessége | 11 m |
| Elhelyezkedése | |
 Brandenburgi kapu
Pozíció Berlin térképén
|
|
| é. sz. 52° 30′ 59″, k. h. 13° 22′ 40″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 59″, k. h. 13° 22′ 40″ | |
A Brandenburgi kapu Berlin központjában levő korai klasszicista építmény, a város és egyben Németország jelképe. A kaput Carl Gotthard Langhans építette 1788–1791 között II. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére, és az idők során több olyan eseménynek tanúja volt, amelyek nemcsak Berlin és Németország, hanem Európa és a világ 20. századi történelme szempontjából is fontosak.
A brandenburgi kapu és a Pariser Platz az Unter den Linden út végén találhatóak. A kapu nyugati oldalán a Platz des 18. März-ről induló Straße des 17. Juni a Tiergarten parkot szeli át.
Tartalomjegyzék
Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A brandenburgi kapu 26 méter magas, 65,5 méter széles és 11 méter mély klasszicista homokkő-építmény, amelyet az athéni Akropolisz-beli Propülaia mintájára alakítottak ki. A kapunak két kapuháza és öt kapunyílása van, amelyek közül a középső valamivel szélesebb. Mindkét oldalon hat-hat 15 méter magas dór oszlop áll, amelyek kannelúrája ión stílusú. Az oszlopok átmérője a talapzatnál 1,75 méter. Az attika és a kapunyílások belseje domborművekkel díszített, amelyek többek között Héraklész munkáit ábrázolják. A két kapuházban Mars és Minerva hatalmas szobrai állnak.
A kapu két oldalán egykor a katonai őrség és az adószedők őrházai álltak. A berlini vámfal 1867-68-as lebontásakor a Schinkel-iskolához tartozó Heinrich Strack nyitott oszlopcsarnokokat helyezett el a helyére, amelyek stílusukban a kaput követték.
A kaput a Johann Gottfried Schadow által készített öt méter magas bronzszobor koronázza, amely a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja, ahogy a négylovas szekerén (quadriga) behajt a városba.
Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az 1734-ben épült berlini vámfal a mai brandenburgi kapu elődjének tekinthető. A fal és a brandenburgi kapu építésekor II. Frigyes Vilmos porosz király átalakíttatta a városkaput, így állítva emléket elődje, a nem sokkal korábban elhunyt II. Frigyes porosz király háborúinak. 1793-ban helyezték el a kapu tetejére Johann Gottfried Schadow alkotását, a quadrigán álló Nikével.
1806-ban a jénai csata után Napóleon Párizsba hurcolta a quadrigát, de még mielőtt ott felállíthatták volna, a császár hatalma véget ért. Párizs bevételekor Ernst von Pfuel tábornok lett a francia főváros egy részének a parancsnoka. Neki köszönhetik a berliniek, hogy a győzelem istennője ismét visszatérhetett a brandenburgi kapu tetejére. 1814-ben Blücher csapatai ládákba csomagolták a szobrot és visszaszállították Berlinbe, ahol azután restaurálták. Ekkor került az új hatalmi jelkép, a tölgykoszorún ülő porosz koronás sas az istennő botjára, a Schinkel által javasolt vaskereszt kiegészítéseként. Az 1860-as években a vámfal lebontásakor majdnem mindegyik városkaput lebontották; jelenleg csak a brandenburgi kapu maradt meg.
1918-ig, II. Vilmos német császár lemondásáig a kapu középső átjáróját kizárólag a császári család tagjai, az ő személyes vendégeik, illetve a Pfuel család tagjai használhatták. 1933. január 30-án az SA a brandenburgi kapun áthaladó fáklyásmenettel ünnepelte a nemzetiszocialisták hatalomrajutását. A második világháború alatt a quadrigáról gipszlenyomatot vettek. Berlin ostroma során, miután a quadrigára vörös zászló került, a német katonák többször ágyúval rálőttek és a szobor súlyos károkat szenvedett. Csak egyetlen lófej maradt meg az eredeti szoborcsoportból; ez ma az egyik berlini múzeumban látható. Az oldalépületek is súlyosan megsérültek. 1956. szeptember 21-én a berlini városvezetés elhatározta, hogy a városkaput újra felépítik. A heves viták és kölcsönös szemrehányások ellenére Berlin mindkét fele részt vett az újjáépítésben, amely 1957. december 14-én fejeződött be. A kelet-berlini városi tanács azonban az újrafelállítás előtt eltávolíttatta a vaskeresztet és a sast a quadrigáról, mivel ezeket a porosz militarizmus szimbólumának tekintették.
1961. augusztus 13-a, a berlini fal felépítése után a kapu a lezárt zóna közepére került és sem keletről, sem nyugatról nem lehetett áthaladni rajta. Az építményt csak a keletnémet határőrök közelíthették meg. A későbbi államelnök, Richard von Weizsäcker találóan jegyezte meg a hidegháború idején: „Amíg a brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva marad.“.
1987. június 12-én Ronald Reagan amerikai elnök a következőket mondta egy berlini látogatása során a brandenburgi kapu előtt: Mr. Gorbachev, open this gate! Mr. Gorbachev, tear down this wall! (Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!).
28 évvel a fal építése után, 1989. december 22-én a brandenburgi kaput 100 000 ünneplő ember jelenlétében újra megnyitották.
Az 1989-1990 szilveszter éjjelén súlyosan károsodott quadrigát 1991-ben ismét restaurálták és ekkor visszakapta a vaskeresztet a sassal. A homokkőből készült kapu a környezeti ártalmak miatt szintén rászorult az átfogó restaurálásra . A 22 hónapos munka után a kapu ünnepélyes leleplezése 2002. október 3-án történt meg újra.
Az 1990-es években Berlinben állandó vita tárgya volt, a kaput meg kell-e nyitni az autóforgalomnak. A nyitás elleni érvek között a legfontosabb az volt, hogy a kipufogógázok károsítanák a homokkőből épült kaput. Jelenleg a kapu le van zárva a gépjárműforgalom elől.
A német 10, 20 és 50 centes euróérmék hátoldalán a brandenburgi kapu látható, mint a megosztottság és egység jelképe.
Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A brandenburgi kapu jelentette a határt Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin között és egyúttal a Varsói Szerződés és a NATO országai között. A német újraegyesítésig a hidegháború jelképe volt, majd 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett.
Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Brandenburger Tor című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Peter Feist: Das Brandenburger Tor. (Der historische Ort Nr. 33) Kai Homilius Verlag, Berlin 1997, 2. Auflage 2004, ISBN 3-931121-32-1 (Leseprobe).
- Laurenz Demps: Das Brandenburger Tor – Ein Symbol im Wandel. Verlagshaus Braun, Berlin 2003, 1. Auflage, ISBN 3-935455-15-1.
Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
