Richard von Weizsäcker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard von Weizsäcker
Bundesarchiv Bild 146-1991-039-11, Richard v. Weizsäcker.jpg
A Német Szövetségi Köztársaság 6. elnöke
Hivatali idő
1984. július 1.1994. június 30.
Előd Karl Carstens
Utód Roman Herzog
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1920. április 15.
Stuttgart
Elhunyt 2015. január 31. (94 évesen)
Berlin
Párt Kereszténydemokrata Unió

Szülei Ernst von Weizsäcker
Házastársa Marianne von Kretschmann
Gyermekei
  • Robert K. von Weizsäcker
  • Andreas von Weizsäcker
  • Beatrice von Weizsäcker
  • Fritz von Weizsäcker
Foglalkozás politikus
Iskolái
  • Göttingeni Egyetem
  • Balliol College
Vallás evangélikus kereszténység

Díjak
  • Vaskereszt
  • Bundesverdienstkreuz
  • Schärfste Klinge
  • Order of the White Rose of Finland
  • Order of the Quetzal
  • Order of Antonio José de Irisarri
  • Order of the Netherlands Lion
  • Goldene Kamera
  • German Sports Badge
  • Order of the Falcon
  • Royal Order of the Seraphim
  • Elefántrend
  • Heinrich Heine Prize
  • Royal Victorian Chain
  • Nansen Refugee Award (1992)
  • Heinz-Galinski-Award
  • Order Zasługi Rzeczypospolitej Polskiej
  • Augsburg Peace Prize
  • German Leo Baeck Award
  • Olimpiai érdemrend
  • Magyar Köztársasági Érdemrend
  • German citizenship price
  • Buber-Rosenzweig-Medal
  • Order of Merit of Baden-Württemberg
  • Humanismus prize
  • Dr. Leopold Lucas Prize
  • Erich-Kästner award
  • Fehér Oroszlán-rend
  • emperor Otto award
  • Corine Literature Prize
  • Martin Luther Medal
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1986. április 24.)
  • berlini díszpolgár
  • Eric-M.-Warburg-Award (2014)
  • Ernst Reuter Medal
  • Geuzenpenning
  • Four Freedoms Award - Freedom Medal
  • Giuseppe Motta Medal
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Harnack medal (1990)

Richard von Weizsäcker aláírása
Richard von Weizsäcker aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard von Weizsäcker témájú médiaállományokat.

Richard Karl Freiherr von Weizsäcker (Stuttgart, 1920. április 15.Berlin, 2015. január 31.[1]) német politikus. 1984 és 1994 között a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Hivatali ideje alatt egyesült újra Németország. Államfői megbízatását megelőzően 1981 és 1984 között Nyugat-Berlin polgármestere volt.

Meggyőződéses evangélikusként feltétlen híve és támogatója volt Európa keleti része integrálásának. Még Erich Honeckerhez is ellátogatott. A magyar rendszerváltás után találkozott Antall József magyar miniszterelnökkel.

Családja[szerkesztés]

Apja, Ernst Heinrich von Weizsäcker a Német Császári Haditengerészet tisztjeként részt vett a skagerraki csatában. A háború után külügyi szolgálatba lépett. A második világháborúban SS-brigádot vezetett, és tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. Ő rendelte el a franciaországi zsidók deportálását az auschwitzi koncentrációs táborba. A nürnbergi perben az emberiség elleni bűncselekmények vádjával hét év börtönre ítélték, de az 1950-ben kihirdetett általános amnesztia nyomán visszanyerte szabadságát.

Pályafutása[szerkesztés]

Richard von Weizsäcker gyerekkorát Dániában, Svájcban és Berlinben töltötte. Az érettségi után nyelveket, történelmet és filozófiát tanult Oxfordban és Grenoble-ban. 1938-ban munkaszolgálatra hívták be, amit katonai szolgálat követett. 1939 szeptemberében részt vett a lengyelországi hadjáratban, majd a szovjet frontokon harcolt. 1945 áprilisában megsebesült. A háború után jogot és történelmet tanult a Göttingeni Egyetemen. 1948/49-ben apja védőügyvédje mellett jogi asszisztens volt a nürnbergi perben.

1953-tól a gazdasági szférában dolgozott (Mannesmann AG. Düsseldorf, magánbankok, C. H. Boehringer gyógyszergyár Ingelheim am Rhein). 1954-ben a CDU tagja lett. 1962-ben a Német evangélikus egyházi gyűlés elnökévé választották, és ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. 1968-tól 1975-ig a németországi egyházak ökomenikus tanácsának volt a tagja. 1969-ben a Bundestag képviselője, mandátumát 1981-ig megtartotta. 1973-ban parlamenti küldöttséggel a Szovjetunióba látogatott. 1974-ben indult a elnökválasztáson, de Walter Scheel ellenében veszített. 1978-ban Berlinbe költözött, és az ellenzék vezetője lett. 1981-ben Berlin polgármesterévé választották. 1983 szeptemberében hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Kelet-Berlinben találkozott Erich Honeckerrel, és a német evangélikus egyház tanácsának tagjaként beszédet mondott a Wittemberg templomában.

1984-ben Németország elnökévé választották. Ködösítés nélkül beszélt Németország közelmúlt történelméről. Kiállt a demokratikus és keresztény értékekért, és a politikai konszenzus helyreállítására törekedett. Támogatta a Szovjetunióval és az NDK-val való párbeszédet és kibékülést. Valamennyi német állampolgár elnökének tartotta magát, ezért az NDK lakosaihoz is intézte szavait. Németország kapitulációjának 40. évfordulója alkalmából beszédet mondott a Bundestagban. Úgy fogalmazott, hogy Németország 1945. május 8-án szabadult fel. 1989-ben újraválasztották. A berlini fal ledöntése után arra figyelmeztetett, hogy a két német állam összenövéséhez türelem szükséges. Visszavonulása után számos vezető testület elnökeként előadásokat tartott, és továbbra is állást foglalt aktuális politikai vitákban.

Írásai[szerkesztés]

  • Von Deutschland aus – Reden des Bundespräsidenten
  • Von Deutschland nach Europa. Die bewegende Kraft der Geschichte
  • Richard von Weizsäcker im Gespräch mit Gunter Hofmann und Werner A. Perger
  • Vier Zeiten. Erinnerungen
  • Drei Mal Stunde Null? 1949 – 1969 – 1989
  • Was für eine Welt wollen wir? Richard von Weizsäcker im Gespräch mit Jan Roß
  • Die Deutschen und ihre Nachbarn
  • Der Weg zur Einheit

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ehemaliger Bundespräsident Richard von Weizsäcker ist tot (német nyelven). Süddeutsche Zeitung. (Hozzáférés: 2016. november 8.)

Források[szerkesztés]