Horst Köhler (politikus)
| Horst Köhler | |
 | |
| A Német Szövetségi Köztársaság 9. elnöke | |
| Hivatali idő 2004. július 1. – 2010. május 31. | |
| Előd | Johannes Rau |
| Utód | Christian Wulff |
| Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója | |
| Hivatali idő 2000. május 1. – 2004. március 4. | |
| Előd | Michel Camdessus |
| Utód | Rodrigo Rato |
| Született | 1943. február 22. Heidenstein, Főkormányzóság |
| Elhunyt | 2025. február 1. (81 évesen)[1][2] Berlin[2][3] |
| Sírhely | St. Annen-Kirchhof |
| Párt | Kereszténydemokrata Unió |
| Házastársa | Eva Luise Köhler |
| Foglalkozás | közgazdász, politikus |
| Iskolái | Tübingeni Egyetem (doktorátus, közgazdaság-tudomány, politikatudomány) |
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Horst Köhler aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horst Köhler témájú médiaállományokat. | |
Horst Köhler (Heidenstein, Főkormányzóság, 1943. február 22. – Berlin, 2025. február 1.) német közgazdász, politikus. 1998 és 2000 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke, majd 2004-ig a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója. A Német Szövetségi Köztársaság elnöke 2004. július 1. és 2010. május 31. között.
Származása
[szerkesztés]A második világháború alatt a Német Birodalomhoz tartozó Főkormányzóság területén született besszarábiai németek gyermekeként. A háború után, 1945-ben családja Markkleebergbe menekült, onnan pedig 1953-ban a Német Szövetségi Köztársaságba távoztak, ahol később Ludwigsburgban találtak új otthonra.
Életpályája
[szerkesztés]1963-ban érettségizett, majd kétéves katonai szolgálatot teljesített. 1965-ben vették fel a tübingeni Eberhard-Karls-Egyetemre, ahol 1969-ben szerzett okleveles közgazdászi diplomát, 1977-ben doktorált.
1969 és 1976 között a tübingeni Alkalmazott Gazdasági Kutatóintézet referense, itt szerezte meg doktori fokozatát. 1980-ig a német szövetségi gazdasági minisztériumának munkatársa volt, majd innen átkerült a schleswig-holsteini tartományi kancelláriára Gerhard Stoltenberg tartományi miniszterelnök alá. Az ő javaslatára helyezték át Köhlert a szövetségi pénzügyminisztériumba kabinetfőnöknek, majd alosztályvezetői kinevezést kapott. 1989-ben a pénz- és hitelügyi osztály vezetőjévé nevezték ki.
A Kereszténydemokrata Unió (CDU) tagja. 1990-ben Hans Tietmayer utódaként a szövetségi pénzügyminisztérium államtitkára lett. Hatáskörébe tartoztak a pénzügyi és monetáris kapcsolatok, így ő volt a német delegáció vezetője a maastrichti szerződés tárgyalásain és a német újraegyesítéssel kapcsolatos végső tárgyalásokon. Később Helmut Kohl kancellár „serpája” lett és ilyen minőségében több G7-es találkozó egyik fő előkészítője.
1993-ban hagyta el a szövetségi pénzügyminisztériumot, a Német Takarékpénztári és Zsírószövetség elnöke, 1994-ben ennek európai szövetségének elnöke lett. 1998-ban távozott mindkét helyről, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökévé választották. Alatta dolgozott egy időben Németh Miklós volt magyar miniszterelnök is. 2000-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójává nevezték ki.
2004-ben a kereszténydemokrata CDU, a keresztényszociális CSU és a liberális FDP Köhlert jelölte Johannes Rau helyére a szövetségi elnöki posztra, emiatt lemondott az IMF-ben betöltött pozíciójáról. A szociáldemokrata SPD és a Zöldek Gesine Schwan politológus, professzornő személyében először indítottak nőt a legmagasabb német pozícióra. A szövetségi elnököt választó Bundesversammlung 2004. május 23-án 604-589 arányban választotta meg Köhlert erre a posztra. Jelölését követően több szakszervezet és baloldali gondolkodású műhelyek (pl. ATTAC) hevesen kritizálták IMF-es múltja miatt.
2008. május 22-én bejelentette, hogy indulni kíván az újraválasztásért. Az SPD jelöltje ismét Gesine Schwan volt, a Baloldali Párt Peter Sodann színművészt indította. A választást 2009. május 23-án tartották, ahol Köhlert már az első fordulóban megerősítették tisztségében. 2010. május 31-én azonnali hatállyal lemondott tisztségéről. Lemondását egy korábbi rádióinterjúban tett kijelentése utáni erős kritikákkal magyarázta.
Családja
[szerkesztés]Nős, felesége Eva Luise Köhler tanár, aki 1972 és 1990 között az SPD tagja volt. Két fiúgyermekük született.
Kiadványai
[szerkesztés]- Freisetzung von Arbeit durch technischen Fortschritt. Sprint, Tübingen, 1977, 780507088 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában (Zugl.: Tübingen, Univ., Diss., 1977)
- Offen will ich sein und notfalls unbequem. Hoffmann und Campe Verlag, Hamburg, 2004, ISBN 978-3-455-09477-0
- Henning Mankell-lel szerkesztőként: Schicksal Afrika: Denkanstöße und Erfahrungsberichte. Rowohlt Taschenbuch, Reinbek bei Hamburg, 2010, ISBN 978-3-499-62644-9
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horst Köhler im Alter von 81 Jahren gestorben, 2025. február 1.
- ↑ a b Zum Tode von Bundespräsident a. D. Horst Köhler. Bundespräsidialamt, 2025. február 1.
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. február 1.)
Források
[szerkesztés]- Horst Köhler (2004–2010) (német nyelven). bundespraesident.de. (Hozzáférés: 2016. október 26.)
- Horst Köhler Managing Director (angol nyelven). imf.org. (Hozzáférés: 2016. október 26.)
Irodalom
[szerkesztés]- Robert Grünbaum: Der aufrechte Gang. Opposition und Widerstand in SBZ und DDR. Bundespräsident Horst Köhler und Rainer Eppelmann im Gespräch mit Zeitzeugen und Schülern. szerk.: Bundespräsidialamt és Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur, Metropol, Berlin 2010, ISBN 978-3-940938-33-6 (németül)
- Gerd Langguth: Horst Köhler. Biografie. (= dtv 24589). dtv, München 2007, ISBN 978-3-423-24589-0 (németül)
További információk
[szerkesztés]- A szövetségi elnök honlapja (németül)
- Az Origo cikke Horst Köhler elnökké választásáról
