Karl Carstens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Carstens
Karl Carstens (1973)
Karl Carstens (1973)
A Német Szövetségi Köztársaság 5. elnöke
Hivatali idő
1979. július 1.1984. június 30.
Előd Walter Scheel
Utód Richard von Weizsäcker
Katonai pályafutása
Csatái második világháború

Született 1914. december 14.
Bréma
Elhunyt 1992. május 30. (77 évesen)
Meckenheim
Sírhely Riensberger Friedhof
Párt Kereszténydemokrata Unió

Házastársa Veronica Carstens
Foglalkozás politikus
Iskolái
Vallás Evangelical Church in Germany

Díjak
  • berlini díszpolgár
  • Bajor Érdemrend
  • Grand Cross of the Order of Isabella the Catholic
  • Charlemagne-díj (1984. május 31.)
  • Hanns Martin Schleyer Prize (1986)

Karl Carstens aláírása
Karl Carstens aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Carstens témájú médiaállományokat.

Karl Carstens (Bréma, 1914. december 14.Meckenheim, 1992. május 30.) konzervatív német politikus, az NSZK elnöke 1979 és 1984 között.

Pályakezdet[szerkesztés]

Apja, a brémai Kereskedelmi Főiskola tanára és oktatásügyi tanácsosa az első világháborúban a francia fronton esett el. Az érettségi után 1933-ban kezdte meg jogi tanulmányait a Frankfurti egyetemen. Diákként eljutott Dijon, Königsberg, München és Hamburg egyetemeire is. A jogi pályafutáshoz szükséges államvizsgákat 1936-ban és 1939-ben tette le, 1938-tól kezdve jogászdoktor. 1939 és 1945 között a német hadseregben szolgálva légvédelmi tüzérként vett részt és 5 évig az NSDAP tagja volt. 1945-ben Brémában kezdte újra jogi pályafutását.

1948-ban a Yale Egyetemen tanult tovább, és ott is megszerezte a jogi diplomát. 1949 és 1953 között a brémai szenátus jogi tanácsadójaként a városállam NSZK-hoz delegált megbízottjaként dolgozott. 1952-ben a Kölni Egyetemen habilitált, ahol 1960-tól az Európai Közösségek Jogtudományi Intézetét is vezette. 1955-ben belépett a CDU-ba.

Az NSZK élén[szerkesztés]

1954-ben az újjászerveződő német diplomácia szolgálatába szegődött. 1955-ig az NSZK nagykövete volt a strasbourg-i Európa Tanácsnál, majd a bonni Külügyi Hivatalnál dolgozott, amelynek nyugat-európai külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője lett. 1970-től kezdve két évig vezette a bonni Külügyi Kutatóintézetet, de 1972-ben a Bundestag képviselőjévé választották, ezért pályafutását ott folytatta. A CDU-frakció vezetőjeként az akkor ellenzéki párt egyik legfontosabb embere volt a parlamentben.

1976. december 14-én (62. születésnapján) Carstenst a Bundestag elnökévé választották. Három évvel később, 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag közös ülésén az NSZK ötödik elnökévé választották. 16 külföldi útja során 24 államot keresett fel, az NSZK szövetségesei mellett kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a harmadik világ országai felé is. Életkora miatt nem vállalta a második elnöki periódusát. 1992-ben Bonn mellett hunyt el, néhány nappal később Brémában a riensbergi temetőben kísérték utolsó útjára.

Források[szerkesztés]