VIII. Eduárd brit király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VIII. Eduárd
Eduárd 25 évesen
Eduárd 25 évesen

Nagy-Britannia és a Brit Domíniumok királya, India császára, Windsor hercege
Uralkodási ideje
1936. január 20.1936. december 11.
Elődje V. György
Utódja VI. György
Életrajzi adatok
Uralkodóház Windsor-ház
Született 1894. június 23.
White Lodge, London
Elhunyt 1972. május 28. (77 évesen)
Párizs, Franciaország
Nyughelye Frogmore, Berkshire, Anglia
Házastársa Wallis Simpson
Édesapja V. György
Édesanyja Mária brit királyné
VIII. Eduárd aláírása
VIII. Eduárd aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Eduárd témájú médiaállományokat.


VIII. Eduárd (Edward Albert Christian George Andrew Patrick David of Windsor; 1894. június 23.1972. május 28.) az Egyesült Királyság és a Brit Domíniumok királya és India császára 1936. január 20-tól 1936. december 11-i lemondásáig.

Eduárd V. György király és Tecki Mária legidősebb fiaként született. Apja 1910-es trónralépése után walesi hercegként ő volt a trónörökös. Az első világháború során a hadseregben szolgált és többször is a frontra látogatott.

Apja halála után, 1936 januárjában lett az Egyesült Királyság és India uralkodója. Több kérdésben is megmutatkozott, hogy nem szívesen veszi figyelembe az udvari protokollt és az íratlan hagyományokat. Néhány hónappal beiktatása után belpolitikai válságot idézett elő, amikor feleségül kérte az amerikai Wallis Simpsont, aki korábban már kétszer elvált (másodszor Eduárd kedvéért). A Brit Nemzetközösség országainak miniszterelnökei ellenezték a házasságot, mert a vallási konvenciók szerint nem lehetett olyan felesége, akinek még élnek korábbi férjei; ez különösen azért okozott gondot, mert királyként Eduárd volt az anglikán egyház feje is. Eduárd tudta, hogy ha mégis feleségül veszi Simpsont, akkor a brit kormány lemond és alkotmányos válság jön létre. A király úgy döntött, hogy inkább lemond a trónról, de feleségül veszi szerelmét. Utódja legidősebb öccse, Albert lett, aki VI. György néven uralkodott. Eduárd összesen 326 napig volt Nagy-Britannia királya, megkoronázására nem került sor.

Lemondása után megkapta a számára létrehozott Windsor hercege címet. 1937 júniusában Franciaországban összeházasodott Simpsonnal. Eduárd már a második világháború előtt is szimpatizált a náci Németországgal és meglátogatta Adolf Hitlert, ezért Franciaország német megszállása után a Bahamák kormányzójává nevezték ki, hogy távol maradjon az ország vezetésétől. A világháború után lemondott és Franciaországban élt feleségével, egészen a haláláig.

Ifjúsága[szerkesztés]

Eduárd (balról a második) apjával, Albert öccsével és Mária húgával (1899)

Eduárd 1894. június 23-án született London richmondi kerületében, a Richmond Parkban fekvő White Lodge kastélyban.[1] Apja György yorki herceg (a trónörökös Eduárd fia), anyja Tecki Mária volt; Eduárd volt az első gyermekük. Eduárd ekkor - apja és nagyapja után - harmadik volt a brit örökösödési sorban. Anyai nagyapja a német származású Ferenc tecki herceg (Franz von Teck) volt.

A kisgyereket Edward White Benson canterburyi érsek keresztelte meg 1894. július 16-án a White Lodge zöld szalonjában Eduárd Albert Keresztély György András Patrik Dávid névre. Neveit nagyapja (Eduárd walesi herceg), apai dédnagyapja (Albert herceg), dédnagyapja (IX. Keresztély dán király) és Anglia, Skócia, Írország és Wales védőszentjei tiszteletére kapta.[2]

Az arisztokrácia köreiben megszokott módon Eduárdot és testvéreit nem közvetlenül a szüleik, hanem nevelőnők gondozták. Egyikük szülei látogatása előtt rendszeresen megcsipkedte őt; erre Eduárd sírva fakadt, a szülők pedig inkább elküldték őket.[3] Miután ez a praktika kiderült, a nevelőnőt a gyerek bántalmazása miatt elbocsátották.

Apja, György herceg a szigorú nevelés híve volt[4] ("az apám félt az anyjától, én féltem az apámtól, én meg alaposan teszek róla, hogy a gyerekeim féljenek tőlem", mondta), tudott gyöngéd is lenni gyerekeihez.[5]

Eduárd kadétként a Hindustan csatahajón (1910)

Eduárd első magántanára Helen Bricka volt. Viktória királynő 1901-es halála után szülei kilenc hónapos birodalmi körútra indultak, őt és testvéreit pedig nagyszüleikre, VII. Eduárd királyra és Alexandra királynőre bízták, akik szeretettel halmozták el unokáikat. A szülők visszatérése után Eduárd és testvérei két új magántanárt kaptak (Frederick Finchet és Henry Hansellt) akik szigorúan számon kérték rajtuk a kirótt tananyagot és Eduárdot majdnem 13 éves koráig nevelték.[6] Ezután tengerésztisztnek tanult. 1907-ben felvették az Osborne Naval College-be, ahol két évet töltött. Mivel ezt az iskolát nem kedvelte, a képzés maradék két évében a Royal Naval College diákja volt. Ekkor kapta el a mumpszot, ami a feltételezések szerint terméketlenné tette.[7]

VII. Eduárd halála után, 1910. május 6-án a herceg apja, V. György lett Nagy-Britannia és India uralkodója. Eduárd automatikusan megkapta a Cornwall hercege és Rothesay hercege címeket, 16. születésnapján, 1910. június 23-án pedig a trónörököst megillető walesi hercegi cím tulajdonosa lett. Megkezdődött előkészítése az uralkodói kötelezettségekre is. Félbehagyta tengerésztiszti képzését (bár még három hónapot szolgált kadétként a Hindustan csatahajón), majd beiratkozott az Oxfordi Egyetem Magdalen College-ébe. Életrajzírói szerint az egyetemi képzésre ekkor még nem volt eléggé felkészült. Eduárd kiváló lovasnak bizonyult és tagja lett az egyetemi lovaspóló-csapatnak.[8] Nyolc szemeszter után, fokozat vagy diploma megszerzése nélkül hagyta ott Oxfordot.[9]

Wales hercegeként[szerkesztés]

Eduárd az első világháború alatt

Eduárd walesi hercegi beiktatására 1911. július 13-án került sor a caernarfoni várban.[10] A látványos ceremóniát a walesi származású pénzügyminiszter (később miniszterelnök) David Lloyd George szervezte, akinek sikerült rávennie a herceget, hogy walesi nyelven is szóljon néhány szót a beiktatási beszédében.[11][12]

Az első világháború 1914-es kitörésekor a katonakorú Eduárd belépett a gránátos gárdaezredbe és a frontra kérette magát. Lord Kitchener hadügyminiszter azonban ezt megakadályozta, mert tartott attól, hogy a németek elfoghatják a trónörököst.[13] A herceg ennek ellenére elsőkézből megtapasztalta a lövészárokharcot és gyakran látogatta a frontvonalat, amiért 1916-ban Hadikereszttel tüntették ki. A háborús veteránok között népszerű volt, bár ténylegesen nem sokat tett a győzelemért.[14] Eduárd megtanult repülőgépet vezetni; először 1918-ban emelkedett a levegőbe, később pedig megszerezte a pilótaigazolványt.[15]

Az 1920-as években mind bel-, mind külföldön számos alkalommal helyettesítette apját, V. Györgyöt a hivatalos alkalmakkor. Magas rangja, vonzó külseje és nőtlensége miatt sokat írtak róla az újságok. Népszerűségének csúcsán ő volt a legtöbbet fényképezett híresség.[16]

A walesi herceg arcképe (Reginald Grenville Eves képe, kb. 1920

Több látogatást tett az ország szegénység sújtotta területeire.[17] 1919 és 1935 között összesen tizenhatszor utazott a Brit Birodalom különböző országaiba és gyarmataira. 1931 januárja ás áprilisa öccsével, György kenti herceggel együtt 29 ezer km-nyit utazott, amikor az Oropesa utasszállító hajóval Dél-Amerikába ment, majd egy körút után Párizs érintésével repülőgéppel tért vissza Londonba, a windsori parkban kialakított leszállóhelyre.[18] [19][20]

Wales és Windsor hercegeként tett olyan megnyilvánulásokat is, amelyek abban az időben nem keltettek feltűnést, később azonban megrontották a közvélemény róla kialakított képét.[21] 1920-ban például azt írta az ausztrál bennszülöttekről: "Ezek a legvisszataszítóbb teremtmények, akiket valaha is láttam!! Ezek az emberi lények legalacsonyabb ismert formái és a majmok legközelebbi rokonai."[22]

1919-ben a herceg lett a Wembley Parkban rendezendő Brit Birodalmi Kiállítás szervezőbizottságának elnöke és ebben a minőségében javasolta egy "nagy nemzeti sportpálya" felépítését; így ő volt a Wembley Stadion egyik ötletgazdája.[23]

Szerelmi kalandjai[szerkesztés]

Eduárd 1932-ben

Eduárd 1917-ben, még a világháború alatt viszonyt kezdett egy párizsi kurtizánnal, Marguerite Alibert-rel. A következő évben szakított vele, hogy szerelmet valljon egy gazdag textilgyáros lányának, Freda Dudley Wardnak, aki ekkor már egy parlamenti képviselő felesége volt. Alibert megtartotta a herceg indiszkrét leveleit és feltehetően zsarolni is próbálta velük Eduárdot. 1923-ban Alibert meggyilkolta gazdag egyiptomi férjét, de a bíróság felmentette, egyesek szerint a királyi ház nyomására.[24]

Az 1920-as 30-as években a herceg felelőtlen, nőcsábászkodó viselkedésével felháborította apját, aki szerette volna, ha megházasodik, ahelyett hogy férjes asszonyokkal kezd. Alan Lascelles, aki nyolc évig volt Eduárd magántitkára, azt írta hogy "valamilyen öröklődési vagy fiziológiai okból (a herceg) normális mentális fejlődése teljesen leállt, amikor elérte a serdülőkort".[25] V. György ki is jelentette, hogy "miután meghaltam, ez a fiú tizenkét hónapon belül tönkreteszi magát"[26]

Az amerikai Time magazin már 1929-ben arról írt, hogy Eduárd csúfolódva Erzsébet királynénak nevezte öccse, Albert feleségét. Albertnek és Erzsébetnek ekkor már volt két lánya, Erzsébet és Margit, míg Eduárd meg sem házasodott. V. György is azt szerette volna ha kisebbik fia örökli a trónt: "Imádkozom Istenhez, hogy a nagyobbik fiam soha nem nősüljön meg és ne legyenek gyerekei és semmi se kerüljön Bertie (Albert), Lilibet (a kis Erzsébet) és a trón közé."[27]

1930-ban a herceg megkapta apjától a Fort Belvedere kastélyt.[28] Ettől fogva ide hozta újabb és újabb barátnőit (többnyire férjes asszonyokat), többek között Freda Dudley Wardot és Thelma Furnesst (egy brit főrend amerikai feleségét), aki bemutatta neki Wallis Simpsont. Simpson 1927-ben vált el első férjétől a tengerésztiszt Winfield Spencertől és ekkor Ernest Simpson brit-amerikai üzletember felesége volt. Furness egyik külföldi útja alatt Eduárd és Wallis Simpson összejöttek, bár a herceg tagadta az apja előtt, hogy a nő a szeretője lenne.[29] Az újabb viszony egy férjes asszonnyal tovább rontotta a herceg és apja közötti kapcsolatot. V. György és felesége 1935-ben egyszer találkozott Simpsonnal, de a későbbiekben nem voltak hajlandóak fogadni őt.[30] A korányt és a királyi családot komolyan aggasztotta, hogy a trónörökös egy kétes múltú, elvált külföldi nővel tart kapcsolatot és titokban a nemzetbiztonsági erőkkel is megfigyeltették őket.[31]

Uralkodása[szerkesztés]

VIII. Eduárd a parlament 1936-os ülésszakának megnyitóján

1936. január 20-án V. György meghalt és a walesi herceg VIII. Eduárd néven az Egyesült Királyság és India trónjára került. Már másnap megszegte az udvari protokollt, amikor trónra lépésének kihirdetését a St James's Palace egyik ablakából a még mindig férjezett Simpson társaságában nézte végig.[32] Ő volt az ország első uralkodója, aki repülőgépen ült (a norfolki Sandringhamból repült Londonba).[33]

A kormány bizonytalan volt abban, hogyan viszonyuljon az új királyhoz. Amikor Eduárd meglátogatta Dél-Wales nyomorgó falvait és felkiáltott "valamit tenni kell", azt úgy értelmezték, hogy bele akar szólni a belpolitikai ügyekbe. Nem szívesen küldték el a bizalmas iratokat az uralkodó rezidenciájára, mert tudták, hogy nem sok figyelmet szentel nekik és attól tartottak, hogy Simpson vagy valamelyik vendége beléjük olvashat.[34]

Eduárd szakított azzal az íratlan szabállyal is, hogy az egymást követő uralkodókat a pénzérméken másik profiljukból ábrázolják. Ragaszkodott hozzá, hogy apjához hasonlóan bal profilból mutassák, mert így látszott a haja választéka.[35] Lemondása előtt csak néhány érme készült el, amelyeket a gyűjtők nagy becsben tartanak.[36] Az Eduárdot követő VI. György fenntartotta a hagyományt és szintén balra nézett a pénzérméin, mintha Eduárd eltévelyedése meg sem történt volna.[37]

VIII. Eduárd bal profilja egy brit pénzérmén

1936. július 16-án a Buckingham-palota mellett lovagolt, amikor egy ír férfi (Jerome Bannigan, más néven George McMahon) elővett a kabátjából egy pisztolyt, de a rendőrök még azelőtt legyűrték, hogy elsüthette volna. A tárgyaláson azt állította, hogy "egy idegen nagyhatalom" akarta rávenni, hogy ölje meg a királyt, amit ő jelentett a kémelhárításnak és az egész akciót az MI5 szervezte az idegen ügynökök lebuktatására. A bíróság nem fogadta el a magyarázatát és egy év börtönre ítélték.[38] Ma úgy gondolják, hogy Bannigan tényleg kapcsolatban állt a kémelhárítással, bár a történet többi része továbbra is homályban maradt.[39]

Augusztus és szeptember során a király és Sipmson a Nahlin luxusyachton mediterrán körúton vett részt. Októberre világossá vált, hogy Eduárd feleségül akarja venni a nőt, aki elindította a második férjétől való elválás jogi procedúráját.[40] Megkezdték a király és a leendő királyné koronázásának előkészületeit. Az egyház ellenvetései miatt a koronázást nem a hagyományos helyszínen, a westminsteri apátságban tartották volna, hanem szekuláris ceremóniával a Banqueting House palotában.[41]

Eduárd lemondása[szerkesztés]

VIII. Eduárd és Wallis Simpson Jugoszláviában, 1936-os mediterrán körútjukon

1936. november 16-án a király a Buckingham-palotába rendelte Stanley Baldwin miniszterelnököt és közölte vele, hogy amint Wallis Simpson válása véglegessé válik, feleségül fogja venni. Baldwin megmondta neki, hogy az alattvalói erkölcsi okból nem fogják elfogadni házasságát és nem fogják eltűrni, hogy Simpson legyen a királyné.[42] Uralkodóként Eduárd volt az anglikán egyház feje is, márpedig az egyház nem ismerte el az olyan elvált nővel való házasságot, akinek még élt az előző férje.

Eduárd morganatikus házasságot javasolt, így Simpson nem lett volna királyné és gyerekeik nem örökölték volna a trónt. A brit és a domíniumi (Kanada, Ausztrália, stb) kormányok azonban ezt is elfogadhatatlannak vélték.[43] Utóbbiaknak a Nemzetközösséget létrehozó westminsteri statútum alapján vétójoguk volt az örökösödést és a királyi címeket illető változásokban."[44] Mind az ausztrál, mind a kanadai és a dél-afrikai miniszterelnök határozottan ellenezte, hogy a király egy elvált nőt vegyen feleségül; az ír kormányfő érdektelenséget nyilvánított, míg az új-zélandi nem is ismerte a botrány hátterét.[45] A csalódott Eduárd csak annyit válaszolt, hogy "Ausztráliában nem laknak sokan" és az ő véleményük nem számít.[46]

VIII. Eduárd lemondó nyilatkozata

Eduárd kijelentette Baldwinnak, hogy ha nem veheti feleségül a szerelmét, akkor lemond. A miniszterelnök erre három lehetséges utat mutatott a királynak: vagy elveti a házasság gondolatát, vagy "miniszterei akarata ellenére házasodik" vagy átadja öccsének a trónt.[47] Egyértelmű volt, hogy a második lehetőség választása esetén a kormány lemond és alkotmányos válság következik.[48] Eduárd úgy döntött, hogy lemond a trónról.[49]

A király a Fort Belvedere kastélyban írta alá a lemondó nyilatkozatot 1936. december 10-én három öccse, Albert yorki herceg, Henrik gloucesteri herceg és György kenti herceg jelenlétében.[50] Utolsó uralkodói cselekedete másnap a lemondási törvény jóváhagyása volt. A westminsteri statútum előírásainak megfelelően valamennyi domíniumnak is el kellett ismernie az uralkodó lemondását.[51]

December 11-én este az immár ismét herceg Eduárd rádióbeszédben mondta el döntése hátterét: "Lehetetlennek bizonyult számomra hordozni a királyi kötelességek és felelősségek nehéz terhét annak a nőnek a támogatása és segítsége nélkül, akit szeretek."[52] Eduárd másnap elutazott Ausztriába és csak hónapokkal később találkozott Simpsonnal, amikor annak válópere már befejeződött.[53] Nagy-Britannia új királya Eduárd legidősebb öccse, Albert lett, aki a VI. György nevet vette fel. Trónörökösként Albert idősebb lányát, Erzsébetet jelölték meg.

Windsor hercegeként[szerkesztés]

Vi. György december 12-én a Titkos tanács ülésén bejelentette, hogy bátyját Windsor hercege címmel ruházza fel.[54] Azt szerette volna, hogy ez legyen uralkodása első elfogadott törvénye, bár a formális dokumentumokat csak a következő év márciusában írták alá. Királyi hercegként Eduárdot nem választhatták meg a parlament alsóházába és s Lordok Házában sem beszélhetett politikai kérdésekről.[55] Az 1937. május 27-én kiadott kiváltságlevél kikötötte, hogy a Windsor hercege cím csak Eduárdra vonatkozik, sem felesége, sem gyermekei nem használhatják.

Château de Candé, az esküvő színhelye

A herceg 1937. június 3-án vette feleségül Wallis Simpsont (aki eddigre már elvált második férjtől és nevét Wallis Warfieldre változtatta). Az esküvőre Franciaországban, a Tours melletti Château de Candé kastélyában került sor. Az anglikán egyház elítélte a házasságot, de egy darlingtoni lelkész, Robert Anderson Jardine vállalta hogy összeadja a párt. VI. György megtiltotta a királyi család tagjainak, hogy részt vegyenek a ceremónián.[56], emiatt Eduárd és felesége sokáig neheztelt rá, mert szerették volna ha a herceg testvérei (Henrik gloucesteri herceg és György kenti herceg) elmegy az esküvőjükre.[57]

A brit kormány nem volt hajlandó Windsor hercegét és feleségét felvenni a királyi család éves jövedelmét biztosító listára, így Eduárd minden bevételét személyesen a király fizette. Jövedelme megállapításakor Eduárd eltitkolta, hogy jelentős összeget halmozott fel walesi herceg korában, amikor a Cornwalli hercegség jövedelmei is hozzá folytak be. VI. György bérleti díjat is fizetett bátyjának a Sandringham House és a Balmorali kastély után, amelyeket Eduárd az apjuktól örökölt és személyes vagyonába tartoztak.[58] A herceg eleinte naponta zaklatta telefonon a királyt, pénzt kért tőle és azt hogy felesége is kapja meg a királyi hercegnői címet; György végül letiltatta a hívásait.[59]

A windsori herceg és a család többi tagjai között a viszony évtizedekig feszült maradt. Eduárd úgy tervezte, hogy egy-két évet Franciaországban tölt, majd visszaköltözik Angliába. VI. György azonban azzal fenyegette meg, hogy nem folyósítja az apanázsát, ha külön meghívás nélkül visszatér az országba.[58]

A második világháborúban[szerkesztés]

Hitler (jobbra), a windsori herceg (középen) és felesége (1937)
Eduárd megtekint egy SS-szakaszt (1937)

1937 októberében Eduárd és felesége (a brit kormány tanácsa ellenére) Németországba látogatott és Obersalzbergben Adolf Hitlerrel is találkozott. A náci tisztelgést is végrehajtó brit herceggel sokat foglalkoztak a német újságok.[60] Az Osztrák–Magyar Monarchia korábbi londoni nagykövete Albert von Mensdorff-Pouilly-Dietrichstein (V. György rokona és barátja) szerint Eduárd rokonszenvezett a fasizmussal, mint a kommunizmus előretörésének megakadályozójával és szívesen látott volna egy német–brit szövetséget.[61] Maga a windsori herceg kijelentette, hogy miután megtapasztalta az első világháború harcmezőin a „szörnyűségek végtelen jeleneteit”, helyesnek véli a Németországgal szembeni békítő politikát[62] Hitler maga is úgy vélte, hogy Eduárd rokonszenvezik a náci Németországgal és ha nem mond le korábban, a német–angol viszony sokkal jobb lehetne. Albert Speer így idézte a Führert: „Biztos vagyok benne, hogy vele elérhettük volna az állandó baráti viszonyt. Ha a helyén marad, egészen más lenne a helyzet. A lemondása komoly csapás volt a számunkra.”[63]

A herceg és felesége Franciaországban telepedtek le. 1939 májusában a verduni csatamezőt meglátogatva interjút adott az amerikai NBC-nek, amelyben az első világháború szörnyűségeit emlegette és reményét fejezte ki, hogy az emberiség nem lesz olyan őrült, hogy még egy hasonló háborúba kezd. A BBC ebben Hitler megbékítésének propagandáját látta és nem vette át a műsort,[64] bár a brit újságok beszámoltak róla.

A második világháború kitörése után Louis Mountbatten a HMS Kelly rombolóval visszaszállította a hercegi párt Angliába. Eduárd ezután vezérőrnagyi rangban (bár korábban már néhány fokozattal magasabb tiszteletbeli hadseregtábornoki rangot is viselt) csatlakozott a franciaországi brit expedíciós erőkhöz.[33] 1940 februárjában a hágai német követ, Julius von Zech-Burkersroda azt állította, hogy a windsori herceg elárulta a szövetségesek belgiumi védelmi terveit Németországnak, amit a herceg később tagadott.[65][66] A német előrenyomulásakor a windsori herceg délre menekült; előbb Biarritzba, aztán 1940 júniusában előbb Spanyolországba, majd Portugáliába. Lisszabonban egy bankárnál, Ricardo de Espírito Santónál lakott és német ügynökök (Walter Schellenberg) megpróbálták rávenni, hogy térjen vissza Spanyolországba. A németbarát Franco országában nagyobb befolyást tudtak volna gyakorolni rá és Churchill közben már hadbírósággal fenyegette a herceget, ha nem tér azonnal vissza a Brit Birodalom területére. A németek már Eduárd elrablását tervezték,[67] de a brit kormány eközben kinevezte a herceget a Bahama-szigetek kormányzójává és a házaspár augusztus 1-án az amerikai Excalibur utasszállítóval elhagyták a portugál fővárost. A New Yorkba tartó hajó a herceg kedvéért tett kitérőt Lisszabonba, aki augusztus 9-én kiszállt Bermuda szigetén és egy héttel később egy kanadai gőzössel utaztak tovább a Bahamákra.[68] A windsori herceg nem szerette a rá kiosztott feladatot, állomáshelyét "harmadosztályú brit gyarmatnak" tartotta.[69] A brit külügyminisztérium erőteljesen tiltakozott, amikor hajókirándulásra akart indulni a svéd nagytőkés, Axel Wenner-Gren jachtján, akiről azt gondolták, hogy közeli kapcsolatban áll Hermann Göringgel.[70] Kormányzóként 1942-ben megoldotta az alacsony bérek miatt kirobbant tiltakozások problémáját (amikért ő a „kommunista bajkeverőket” és a „közép-európai zsidókat” okolta.[71] A háború vége felé, 1945. március 16-án lemondott posztjáról.[33]

Eduárd (balra) 1945-ös washingtoni látogatásakor

Egyes történészek úgy vélik, hogy Hitler győzelme esetén Eduárdot ültette volna egy fasiszta Anglia élére.[72] Általános volt a vélekedés, hogy a windsori herceg szimpatizált a nemzetiszocializmussal és azért helyezték a Bahamák élére, nehogy Londonban bajt keverjen, vagyis félreállították. 1940-ben csodálatát fejezte ki arról, ahogyan a németek átszervezték a társadalmukat, Franciaország megszállása után pedig megkérte a német hadsereget, hogy fegyveresekkel őriztessék a házait Párizsban és a Riviérán (amit azok meg is tettek).[73] 1941-ben interjút adott az amerikai Liberty újságnak, amiben azt állította, hogy „Hitler a megfelelő és logikus (választás) a német nép vezetőjeként” és szerinte az amerikai elnöknek kellett volna közvetítenie a békekötésért.[74] A herceg később tiltakozott, hogy szavait félremagyarázták.[75] Carl Alexander von Württemberg, Amerikába menekült német főnemes szerint a herceg felesége, Wallis Simpson 1936-ban lefeküdt Joachim von Ribbentroppal (aki akkor londoni nagykövet volt) és később is kapcsolatban maradt vele és államtitkokat adott át neki.[76]

1945 márciusában VI. György király Hitler az elfoglalt friedrichshofi kastélyba küldte a királyi könyvtár és a kémelhárítás egy-egy emberét, hogy elhozzák onnan Viktória királynő és lánya (aki III. Frigyes német császárhoz ment férjhez) levelezését. Charles Higham angol író szerint az akció tényleges célja az volt, hogy megszerezzék a windsori herceg Hitlerhez írt kompromittáló leveleit.[77]

Memoárjaiban Eduárd elismerte, hogy csodálta a németeket, de tagadta, hogy náciszipmatizáns lett volna. Hitlerről ezt írta: „A Führer nekem némileg nevetséges figurának tűnt a színpadias pózaival és bombasztikus önhittségével.”[78]

Kései évei[szerkesztés]

A háború után a hercegi pár visszatért Franciaországba és gyakorlatilag visszavonultak; Eduárd kormányzósága után nem töltött be hivatalos tisztséget. Jövedelmét a brit kormány időszakos juttatásaival és illegális valutakereskedelemmel egészítette ki.[33][79] A francia kormány névleges bérleti díjért rendelkezésére bocsátott egy villát Párizsban és felmentette a jövedelemadó fizetése alól.[80][81] 1951 Egy király története" címmel megjelentette (nem saját maga írta) emlékiratait, kilenc évvel később pedig írt egy könyvet a brit királyi család öltözködéséről Viktória királynőtől kezdve egészen az ő koráig.

Windsor hercege, felesége és Richard Nixon amerikai elnök (1970)

A házaspár egyfajta hírességként élte életét az 1950-és és 60-as években: partikat adtak és sokat ingáztak Párizs és New York között. Közismert volt, hogy bolondultak a mopszaikért.[82] 1953 júniusában nem vettek részt II. Erzsébet koronázásán, csak a televízióban nézték az eseményt. A herceg azt mondta, hogy nincs rá precedens, hogy egy volt uralkodó ott legyen utódja koronázásán.[83] 1955-ben meglátogatták Washingtonban Eisenhower amerikai elnököt, 1970-ben pedig Nixon elnök díszvendégei voltak egy vacsorán.[84]

A királyi család soha nem fogadta be Eduárd feleségét; anyósa, Tecki Mária egyszer sem fogadta hivatalosan. Maga a herceg időnként találkozott az anyjával és öccsével és elment VI. György 1952-es temetésére is. 1965-ben a házaspárt Londonban fogadta II. Erzsébet. Az utolsó formális esemény amelyen jelen voltak, az az 1968-as temetés volt, amelyen Eduárd öccsének (György kenti hercegnek) a feleségét búcsúztatták. 1969-ben meghívták Károly walesi hercegi beiktatására, de oda már nem ment el.[85]

Windsor hercegének címere

A 60-as években Eduárdnak egyre több gondja akadt az egészségével. 1967 decemberében Houstonban a hasi aortájának aneurizmája miatt műtötték meg, két hónappal később pedig a bal szemén levált a retinája. 1971-ben a kora ifjúságától dohányzó hercegnél torokrákot diagnosztizáltak. Sugárterápiát kapott, de ennek ellenére 1972. május 28-án, egy hónappal 78. születésnapja előtt, párizsi otthonában meghalt. Testét visszaszállították Angliába és Frogmore-ban, a királyi temetkezőhelyen helyezték örök nyugalomra Viktória királynő mauzóleuma mögött.[86] 1965-ig Eduárd és felesége úgy tervezték, hogy Amerikában, Baltimore-ban egymás mellé temetik őket, de ekkor II. Erzsébet engedélyezte mindkettejüknek a királyi temető használatát.[87] Wallis 14 évvel később követte férjét.[88]

Kitüntetései[szerkesztés]

Uralkodóként teljes címe "Őfelsége, Nyolcadik Eduárd, Isten kegyelméből Nagy-Britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Domíniumok királya, a hit védelmezője, India császára" volt.

Brit kitüntetések[szerkesztés]

Trónra lépésekor valamennyi, a Brit Birodalomhoz tartozó lovagrend fejévé vált, függetlenül attól, hogy megkapta-e a kitüntetéseket előtte. Lemondása után VI. György helyreállította kitüntetései korábbi fokozatát.

Külföldi kitüntetések[szerkesztés]

Coat of Arms of Edward, Prince of Wales (1910-1936).svg
Coat of Arms of the United Kingdom (1837-1952).svg
Coat of Arms of the United Kingdom in Scotland (1837-1952).svg
Coat of Arms of Edward, Duke of Windsor.svg
Eduárd címere walesi hercegként (1911–1936)
Címere az Egyesült Királyság uralkodójaként (1936)
Címere az Egyesült Királyság uralkodójaként Skóciában (1936)
Windsor hercegeként (1937–1972)

Származása[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Windsor, p. 1
  2. Ziegler, 6. o.
  3. Windsor, 7. o.; Ziegler, 9. o.
  4. Windsor, 25–28. o.
  5. Ziegler, 30–31. o.
  6. Parker, 12–13. o.
  7. Kirsty McLeod. „Historical Notes: The lamentable legacy of royal parenting”, Independent, 1999. február 15. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 10.) 
  8. Polo Monthly, June 1914, p. 300, <http://www.hpamembers.co.uk/document_archive/yearbooks/1914%20Mar%20-%201914%20Aug.pdf>. Hozzáférés ideje: 25 March 2015
  9. Parker, 14–16. o.
  10. Weir, Alison (1996), Britain's Royal Families: The Complete Genealogy Revised edition, London: Pimlico, p. 327, ISBN 0-7126-7448-9
  11. Windsor, 78. o.
  12. Ziegler, 26–27. o.
  13. Roberts, 41. o.; Windsor, 109. o.
  14. Ziegler, 111. o.; Windsor, 140. o.
  15. Edward VIII (Jan–Dec 1936), Official website of the British monarchy, <https://www.royal.uk/edward-viii-jan-dec-1936>. Hozzáférés ideje: 18 April 2016
  16. Broad, Lewis (1961), The Abdication: Twenty-five Years After. A Re-appraisal, London: Frederick Muller Ltd, pp. 4–5
  17. Windsor, 215. o.
  18. Erskine, Barry, Oropesa (II), <http://www.ecsodus.com/PSNC/fleet/O-1920.html>. Hozzáférés ideje: 15 December 2013
  19. "Arrival at Windsor by Air", The Straits Times (National Library, Singapore), 30 April 1931, <http://eresources.nlb.gov.sg/newspapers/Digitised/Article/straitstimes19310430-1.2.53.aspx>. Hozzáférés ideje: 18 December 2013
  20. "Princes Home", The Advertiser and Register (National Library of Australia), 1 May 1931, <http://trove.nla.gov.au/ndp/del/article/45763837>. Hozzáférés ideje: 18 December 2013
  21. Ziegler, 448. o.
  22. Godfrey, Rupert, ed. (1998), "11 July 1920", Letters From a Prince: Edward to Mrs. Freda Dudley Ward 1918–1921, Little, Brown & Co, ISBN 0-7515-2590-1
  23. Grant, Philip: The British Empire Exhibition, 1924/25
  24. Rose, Andrew (19 April 2013), A new documentary suggests Edward VIII's former lover got away with murder thanks to a royal cover-up, <http://www.dailymail.co.uk/femail/article-2310957/New-documentary-suggests-Edward-VIIIs-lover-got-away-murder.html>
  25. Lascelles, Sir Alan 'Tommy' (20 November 2006), "Prince Charmless: A damning portrait of Edward VIII", Daily Mail, <http://www.dailymail.co.uk/news/article-417388/Prince-Charmless-A-damning-portrait-Edward-VIII.html>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  26. Middlemas, Keith & Barnes, John (1969), Baldwin: A Biography, London: Weidenfeld and Nicolson, p. 976, ISBN 0-297-17859-8
  27. Airlie, Mabell (1962), Thatched with Gold, London: Hutchinson, p. 197
  28. Windsor, 235. o.
  29. Ziegler, 233. o.
  30. Bradford, 142. o.
  31. Ziegler, pp. 231–234
  32. Windsor, 265. o.
  33. ^ a b c d Colin Matthew "Edward VIII, later Prince Edward, duke of Windsor (1894–1972)", Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, doi:10.1093/ref:odnb/31061, retrieved 1 May 2010
  34. Ziegler, 273–274. o.
  35. A. Michie, God Save The Queen
  36. Edward VIII. Royal Mint Museum. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  37. Coinage and bank notes, Official website of the British monarchy, <https://www.royal.uk/coinage-and-bank-notes>. Hozzáférés ideje: 18 April 2016
  38. George Andrew McMahon: attempt on the life of H.M. King Edward VIII at Constitution Hill on 16 July 1936, The National Archives, Kew, 2003, <http://www.nationalarchives.gov.uk/releases/2003/january2/attempt.htm>. Hozzáférés ideje: 5 March 2011
  39. Cook, Andrew (3 January 2003), "The plot thickens", The Guardian (London), <http://www.theguardian.com/politics/2003/jan/03/past.monarchy>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  40. Broad, 56–57. o.
  41. Antiques Roadshow, BBC One, 14 October 2007. Banqueting House staff discovered plans for the coronation, including a hand-drawn scheme for the decoration of the hall.
  42. Windsor, 330–331. o.
  43. Windsor, 346. o.
  44. Statute of Westminster 1931 c.4, UK Statute Law Database, <http://www.legislation.gov.uk/ukpga/Geo5/22-23/4/contents>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  45. Bradford, 187. o.
  46. Bradford, 188. o.
  47. Windsor, 354–355. o.
  48. Beaverbrook, Lord (1966), Taylor, A. J. P., ed., The Abdication of King Edward VIII, London: Hamish Hamilton, p. 57
  49. Windsor, 387. o.
  50. Windsor, 407. o.
  51. Heard, Andrew (1990), Canadian Independence, Simon Fraser University, Canada, <http://www.sfu.ca/~aheard/324/Independence.html>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  52. Edward VIII, Broadcast after his abdication, 11 December 1936, Official website of the British monarchy, <http://www.royal.gov.uk/pdf/edwardviii.pdf>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  53. Ziegler, 336. o.
  54. London Gazette, 12 December 1936
  55. Bradford, 201. o.
  56. Williams, Susan (2003), The historical significance of the Abdication files, Public Records Office of the United Kingdom, <http://www.nationalarchives.gov.uk/releases/2003/january30/significance.htm>. Hozzáférés ideje: 1 May 2010
  57. Ziegler, 354–355. o.
  58. ^ a b Ziegler, 376–378. o.
  59. Ziegler, 349. o.
  60. Donaldson, 331–332. o.
  61. Rose, Kenneth (1983), King George V, London: Weidenfeld and Nicolson, p. 391, ISBN 0-297-78245-2
  62. Windsor, 122. o.
  63. Speer, Albert (1970), Inside the Third Reich, New York: Macmillan, p. 118
  64. Bradford, 285. o.; Ziegler, 398–399. o.
  65. No. 621: Minister Zech to State Secretary Weizsäcker, 19 February 1940, in Documents on German Foreign Policy 1918–1945 (1954), Series D, Volume VIII, p. 785, quoted in Bradford, p. 434
  66. McCormick, Donald (1963), The Mask of Merlin: A Critical Biography of David Lloyd George, New York: Holt, Rinehart and Winston, p. 290, <https://archive.org/stream/maskofmerlinacri000286mbp#page/n307/mode/2up>
  67. Bloch, 86, 102. o.; Ziegler, 430–432. o.
  68. Bloch, 119. o.; Ziegler, 441–442. o.
  69. Bloch, 364. o.
  70. Bloch, 154–159. o., 230–233. o.
  71. Ziegler, 471–472. o.
  72. Ziegler, 392. o.
  73. Roberts, 52. o.
  74. Morton, Andrew (2015), 17 Carnations: The Windsors, The Nazis and The Cover-Up, Michael O'Mara Books, <https://books.google.co.uk/books?id=95ARBwAAQBAJ&pg=PT160>. Hozzáférés ideje: 2015-05-25
  75. Bloch, 178. o.
  76. Evans, Rob & Hencke, David (29 June 2002), "Wallis Simpson, the Nazi minister, the telltale monk and an FBI plot", The Guardian (London), <http://www.theguardian.com/uk/2002/jun/29/research.monarchy>. Hozzáférés ideje: 2 May 2010
  77. Higham, Charles (1988), The Duchess of Windsor: The Secret Life, New York: McGraw-Hill Publishers, 388–389. o.
  78. Windsor, 277. o.
  79. Bradford, 442. o.
  80. Ziegler, 534–535. o.
  81. Bradford, 446. o.
  82. Farquhar, Michael (2001), A Treasure of Royal Scandals, New York: Penguin Books, 48. o., ISBN 0-7394-2025-9
  83. Ziegler, 539–540. o.
  84. UPI: "Duke, Duchess Have Dinner With Nixons" The Times-News (Hendersonville, North Carolina) 6 April 1970; 13. o.
  85. Ziegler, 554–556. o.
  86. Ziegler, 556–557. o.
  87. Rasmussen, Frederick (29 April 1986), "Windsors had a plot at Green Mount", The Baltimore Sun (Baltimore)
  88. Simple funeral rites for Duchess, BBC, 29 April 1986, <http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/april/29/newsid_2500000/2500427.stm>. Hozzáférés ideje: 2 May 2010
  89. ^ a b Montgomery-Massingberd, Hugh (ed.) (1977), Burke's Royal Families of the World, 1st edition', London: Burke's Peerage, pp. 311–312, ISBN 0-85011-023-8
  90. Miroslav Marek: Wettin 9 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Bloch, Michael (1982). The Duke of Windsor's War. London: Weidenfeld and Nicolson. ISBN 0-297-77947-8.
  • Bradford, Sarah (1989). King George VI. London: Weidenfeld and Nicolson. ISBN 0-297-79667-4.
  • Donaldson, Frances (1974). Edward VIII. London: Weidenfeld and Nicolson. ISBN 0-297-76787-9.
  • Godfrey, Rupert (editor) (1998). Letters From a Prince: Edward to Mrs Freda Dudley Ward 1918–1921. Little, Brown & Co. ISBN 0-7515-2590-1.
  • Parker, John (1988). King of Fools. New York: St. Martin's Press. ISBN 0-312-02598-X.
  • Roberts, Andrew; edited by Antonia Fraser (2000). The House of Windsor. London: Cassell and Co. ISBN 0-304-35406-6.
  • Williams, Susan (2003). The People's King: The True Story of the Abdication. London: Allen Lane. ISBN 978-0-7139-9573-2.
  • Windsor, HRH The Duke of (1951). A King's Story. London: Cassell and Co.
  • Ziegler, Philip (1991). King Edward VIII: The official biography. New York: Alfred A. Knopf. ISBN 0-394-57730-2.
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Eduárd brit király témájú kategóriát.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward VIII című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Előző uralkodó:
V. György
Anglia királya
1936
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
VI. György