Robert A. Heinlein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert A. Heinlein
Heinlein-face.jpg
Heinlein autogramot osztogat az 1976-os Worldconon
Élete
Született 1907. július 7.
Butler, Missouri, USA
Elhunyt 1988. május 8. (80 évesen)
Carmel, California, USA
Nemzetiség amerikai
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, novella
Irodalmi irányzat sci-fi
Alkotói évei 1939–1988
Fontosabb művei Őrjárat a világűrben
Csillagközi invázió
A Galaxis polgára
Irodalmi díjai Hugo-díj (hétszeres)
Nebula-díj (1974)
Locus-díj (hatszoros)
Prometheus Award (négyszeres)
Robert A Heinlein signature.svg
Robert A. Heinlein aláírása

Robert Anson Heinlein (1907. július 7.1988. május 8.) amerikai sci-fi író, a hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia. Mindezekre utal az is, hogy Heinleint, Isaac Asimovot és Arthur C. Clarke-ot a science fiction „nagy hármasaként” tartják számon.[1]

Leggyakoribb témái társadalmi vonatkozásúak voltak: radikális individualizmus, libertarianizmus, vallás, a fizikai és érzelmi szeretet közti kapcsolat és spekulációk a liberális családi viszonyokról. Ezen témák iránt tanúsított ikonoklaszta hozzáállása vezetett ahhoz, hogy különböző művei egymástól nagyon különböző ideológiákat takarnak. Például 1959-es regénye, a Csillagközi invázió a kritikusok nagy többsége szerint a militarizmust dicsőíti. Ezzel szemben 1961-es regénye, az Angyali üdvözlet a szexuális forradalom és az ellenkultúra úttörőjének váratlan szerepébe helyezte őt.

Heinlein négy Hugo-díjat is nyert regényeiért, valamint ötven évvel első megjelenésük után három műve is „Retro-Hugo”-díjat kapott – ezeket a díjakat visszamenőleg osztják ki azon évek legjobb műveiért, amelyekben nem osztottak ki Hugo-díjat. Szintén ő volt az, aki az első Damon Knight Memorial Grand Master díjat kapott az Amerikai sci-fi és fantasy írók szervezetétől, életművének elismeréseként.

Műveiben Heinlein olyan szavakat is alkotott, amelyek később az angol nyelv részévé váltak, úgymint például a „grok”, a „TANSTAAFL” és a „waldo”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heinlein az Amerikai Tengerészeti Akadémia (USNA) évkönyvében

Heinlein (ejtsd: hájnlájn[2]) 1907. július 7-én, Rex Ivar és Bam Lyle Heinlein gyermekeként született a Missouri állambeli Butlerben, de gyerekkorát már Kansas City-ben töltötte.[3] Bár az erkölcsi vonatkozásaitól megszabadult, korának, környezetének értékrendje, szemléletmódja műveire is hatással volt. 1929-ben, az Amerikai Tengerészeti Akadémián végzett, s tisztként szolgált a tengerészetnél. Nem sokkal diplomaosztója után házasodott, de ez a házasság csak egy évig tartott.[2] Második feleségét, Leslyn Macdonaldot 1932-ben vette el. Leslyn radikális politikai nézeteket vallott, ennek köszönhető, hogy Isaac Asimov – Heinlein feleségéhez hasonlítva – „egy heves liberalista”-ként jellemezte a 30-as évekbeli Robertet.[4] Heinlein a USS Roper fedélzetén is szolgált 1933–34-ben, ahol a tengerészeti hadnagyi rangig vitte. 1934-ben tbc megbetegedése miatt leszerelt a tengerészettől. Hosszú kórházi kezelése alatt fogalmazódott meg benne a vízágy ötlete, amelyről később több művében is részletes leírást adott. Többek közt ezek a regények akadályozták meg a találmány majdani gyakorlati megvalósítóit annak jogvédésében. A hadsereg is nagy hatással bírt Heinleinra: egész élete során mélyen hitt a lojalitásban, a vezetésben, és egyéb, a katonasággal összefüggő eszmékben.

Leszerelése után Heinlein diplomásoknak szánt kurzuson vett részt a Kaliforniai Egyetemen, matematika és fizika tárgyból, később azonban ezt egyrészt egészségügyi problémái, másrészt politikai ambíciói miatt otthagyta.[5] Magát rengeteg különböző munkából tartotta el, beleértve az ingatlanüzletet és az ezüstbányászatot is. Heinlein az 1930-as években aktív tagja volt Upton Sinclair szocialista mozgalmának, mely a kaliforniai szegénység megszüntetését tűzte ki célul, majd amikor Sinclair 1934-ben a Demokrata Párt jelöltjeként a kaliforniai kormányzó címért indult, Heinlein a később sikertelennek bizonyult kampányban dolgozott. Ő maga Kalifornia állam alsóházbeli tagságra pályázott, szintén sikertelenül.[6] Későbbi éveiben Heinlein titkolta szocialista múltját, politikai tapasztalatairól félénken írt, általában a fikció leplébe burkolózva. 1954-ben ezt írta: „…jópár amerikai… azt hangoztatta, hogy Joseph McCarthy »terroruralmat« hozott létre. Ti rettegtek? Mert én nem, pedig az én múltam intenzív politikai aktivitást takar, McCarthy beállítottságától jóval balrább”[7]

Robert A. Heinlein, L. Sprague de Camp és Isaac Asimov Philadelphia hadihajógyárában, 1944-ben

Bár nem szűkölködött a kampányt követően sem – a tengerészet kis összegű rokkantnyugdíjat folyósított neki – Heinlein írni kezdett, hogy jelzálogát kiegyenlítse. Első novellája, az Életvonal 1939-ben jelent meg, az Astounding magazin hasábjain. Rövid időn belül a „társadalmi” sci-fi irányvonalát követő új mozgalom egyik vezéralakjává vált. A második világháború alatt repülési mérnökként dolgozott a haditengerészetnél, ő toborozta Isaac Asimovot és L. Sprague de Campet is, hogy a philadephiai hadihajógyárban dolgozzanak.

Ahogy a háború 1945-ben véget ért, Heinlein újraértékelte karrierjét. Az atomtámadás Hirosima és Nagaszaki ellen és a hidegháború kitörése politikai témájú írások publikálására ösztökélte, mindemellett pedig be szándékozott törni a jobban fizető piacokra. Négy nagy hatású története jelent meg a The Saturday Evening Postban, majd 1947 februárjában a Zöld dombok a Földönnel – a sci-fi írók körében elsőként – kitört a „ponyvairodalom gettójából”. 1950-ben a Destination Moon („Célállomás: Hold”) dokumentum-jellegű filmmel – melynek történet- és forgatókönyvírója, szövegkönyv-társszerzője, valamint számos effektjének kiötlője volt – elnyert egy Oscar-díjat a filmtrükkökért. Mindezek mellett az 1950-es évek során egy gyermekregényekből álló sorozatot publikált a Scribner's kiadónál.

Robert és Virginia Heinlein egy 1952-es újságcikkben, melynek címe: „Egy ház, ami megkönnyíti az életet”. Heinleinék – mindketten mérnökök lévén – jópár innovatív felszereléssel kiegészítették otthonukat

Heinlein 1947-ben elvált második feleségétől is, majd a következő évben nőül vette Virginia „Ginny” Gerstenfeldet, akivel 40 évvel később bekövetkezett haláláig együtt volt. Kétségkívül Ginnyről mintázta jópár intelligens, vadul független női karakterét. 1953–54-ben a Heinleinek körbeutazták a világot, amit Robert Tramp Royale („Királyi csavargás”) című művében örökített meg, s az utazás során szerzett élményei remek háttéranyagot biztosítottak sci-fi regényeihez, mint például a Podkayne of Mars („Podkayne a Marsról”) címűben, melynek szerves részét képezi egy űrutazás. Asimov úgy hitte, azzal együtt, hogy Ginnyt feleségül vette, Heinlein átlendült a politikai jobboldalra. A pár ugyanis 1958-ban megalkotta a Patrick Henry League-et (mellyel a nukleáris kísérleteket támogatta), majd 1964-ben közösen dolgozott Barry Goldwater kampányában. Asimov ezen meglátását azonban ugyanúgy befolyásolhatta az a téves törekvés, amely a libertarianizmust a hagyományos jobb- és baloldali politika skálájába akarta besorolni, mint Heinlein ikonoklazmusa, valamint hogy nem akarta magát beskatulyázni semmilyen ideológiába (beleértve a libertarianizmust is). Ginny hatása sokkal egyértelműbben megfigyelhető irodalmi és tudományos téren, lévén, hogy ő volt férje kéziratainak első olvasója, és magánál Heinleinnál is jobb mérnök hírében állt.[8]

Robert és Virginia Heinlein Tahitin (1980)

Könnyen lehet, hogy a Heinlein ifjúsági regények, azaz fiataloknak szánt írásai a legfontosabb munkája, hiszen tudományosan és szociálisan éretté neveli a tinédzser olvasóközönséget, mint például az „Őrjárat a világűrben” c. regényében is. Bár a sorozat köteteiben végig népszerű témákat használt, az 1959-es Csillagközi inváziót azonban a Scribner kiadó szerkesztőbizottsága visszadobta a regény ellentmondásosságára hivatkozva. Ezek után Heinlein úgy érezte, felszabadult a gyermekírói skatulyából, s elkezdte írni a „saját dolgom, a saját módomon”, publikálva egy sor könyvet – beleértve leghíresebb műveit, az Angyali üdvözletet („Stranger in a Strange Land”, 1961) és a A Hold börtönébent („The Moon Is a Harsh Mistress”, 1966) is –, melyekkel újrafestette a sci-fi határait.

1970-től kezdve viszont Heinlein számos egészségi krízisen esett át, amit lelkesen űzött hobbija, a kőművesség csak súlyosbított. (Egy magánlevélben úgy hivatkozott rá, mint az „általános és kedvenc elfoglaltsága a könyveken túl”.[9]) Számára az évtized egy életveszélyes hashártyagyulladással indult, amiből teljes felépülése több mint két évig tartott. De amint elég jól volt ahhoz, hogy írni tudjon, nekilátott a Time Enough for Love-nak (1973), ami számos, későbbi műveiben is megjelenő témát hozott fel.

Az 1970-es évek közepén két cikket is írt a Britannica Compton Yearbook című évkönyvnek.[10] Ginnyvel keresztül-kasul bejárta az országot, az amerikai véradást segítve, majd 1976-ban, Kansas Cityben harmadszor is díszvendége volt a Sci-fi világgyűlésének (World Science Fiction Convention). 1978-as tahiti vakációja során átmeneti isémiás rohamot kapott. A következő hónapokban egyre kimerültebb lett, egészségi állapota ismét romlani kezdett. A probléma oka – mint kiderült – egy blokkolt feji verőér volt, így Heinlein átesett az egyik első ilyen típusú bypass-műtéten. Sebészeti kezelése új erőre ébresztette, 1980 után még öt regény írt 1988. május 8-án bekövetkezett haláláig, amikor is álmában, tüdőtágulás és szívelégtelenség következtében hunyt el.

Akkortájt épp egy új World as Myth típusú regényének jegyzetein dolgozott. Több művét csak halála után adták ki.[11]

Írói pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai munkái (1939–1960)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heinlein nem érte meg első regénye, a For Us, The Living: A Comedy of Customs (1939) kiadását. Robert James csak később találta meg a kéziratot, a művet így 2003-ban adták nyomdába. Habár regénynek megbukott,[3] lévén kicsit több, mint egy leplezett tanulmány Heilein társadalmi elméleteiről, érdekes betekintést ad az emberről, mint szociális állatról vallott radikális elveire, beleértve a szabad szerelmet. A könyvben jelen van számos, más történetekben is megtalálható ideológiájának csírája.

Minden bizonnyal Heinlein legalábbis megpróbált ezen elveivel konzisztens életet élni – még a 30-as években is –, második feleségével, Leslynnel például nyitott kapcsolatban éltek. Nudista is volt[2] – a nudizmus és testi tabuk gyakori témái műveinek. A hidegháború ideje alatt pedig háza alá óvóhelyet épített, ahogy azt a Farnham's Freeholdban tárgyalja.[2]

Érett munkái (1961-1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késői munkái (1980-1987)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon megjelent regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robert J. Sawyer: The Death of Science Fiction, Sir Arthur Clarke Named Recipient of 2004 Heinlein Award
  2. ^ a b c d D. A. Houdek: FAQ: Frequently Asked Questions about Robert A. Heinlein, the person (2003), ld. még a For Us, the Living című mű 2004-es, amerikai változatának végén található életrajzot (261. o.)
  3. ^ a b William H. Patterson, Jr.: Robert Heinlein – A biographical sketch (The Heinlein Journal, 1999. július, 7–36. o.) online változat
  4. Isaac Asimov: I, Asimov
  5. For Us, the Living 2004-es kiadásának utószava, 245. o.
  6. Heinlein baloldali demokrataként indult egy konzervatív körzetben, és republikánus ellenfele trükkje miatt ennél tovább nem is jutott (For Us, the Living 2004-es kiadásának utószava, 247. o. valamint A Bathroom of Her Own)
  7. Tramp Royale, 1992, ISBN 0-441-82184-7, 62. o.
  8. The Passing of Ginny Heinlein
  9. Virginia Heinlein 1988-as levele Michael A. Banks-nek
  10. Paul Dirac és az antianyag, valamint vérkémia témákban. Az előbbi – melynek egy változata „Paul Dirac, Antimatter, and You” címen megjelent az Expanded Universe című antológiában is – kitűnően demonstrálja mind Heinlein népszerűsítő képességeit, mind fizikai tudásának felszínességét. Az utószóban megjelenik egy normalizáló egyenlet, amit – helytelenül – a Dirac-egyenletként mutat be.
  11. Spider Robinson Heinlein egy 1955-ös, jegyzetekkel ellátott kerettörténetére alapozva írta meg 2006-ban Variable Star című regényét. Heinlein posztumusz művei közt találhatunk egy levélgyűjteményt, melyet felesége szerkesztett, egy 1946-os, gyakorlati politikáról írt könyvet és egy élménybeszámolót első, 1954-es világkörüli túrájukról. A Podkayne of Mars és Red Planet című regényeit – melyeket akarata ellenére átszerkesztettek eredeti megjelenésük előtt – az eredeti szöveggel újra kiadták. Az Angyali üdvözlet angol eredetije, a Stranger In a Strange Land először rövidebb formában jelent meg, ma pedig mindkét formája előfordul.

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert A. Heinlein témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]