Ugrás a tartalomhoz

Szöul tömegközlekedése

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szöul tömegközlekedése
Adatok
Ország Dél-Korea
VárosSzöul
Működés kezdete1899
Üzemeltetés
TarifarendszerT-Money, Upass
Napi forgalom10 800 000 fő [2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul tömegközlekedése témájú médiaállományokat.

Szöulban a modern értelemben vett tömegközlekedés 1899-ben indult meg az első villamosvonal kiépítésével. Ezt követte az első taxik megjelenése az 1900-as évek elején, majd a 20-as évek végén megjelentek az autóbuszok is. Az első metrót 1974-ben nyitották meg, azóta már 22 vonalra bővült a hálózat, mely a világ egyik leghosszabbja is egyben. A légi közlekedést az incshoni nemzetközi repülőtér és a kimphói nemzetközi repülőtér szolgálja ki, melyeket elővárosi vasúttal és metróval is meg lehet közelíteni. Szöul a vasútközlekedés egyik forgalmas csomópontja is egyben. A városban vonaljegyeken túl T-Money elektronikus kártyával is lehet használni a tömegközlekedési hálózatokat. A szöuli tömegközlekedési jegyrendszert a világ legjobbjának nevezték meg 2015-ben.[3] 2017-ben naponta 7,8 millió utas használta a metrót, a buszok pedig 4,2 millió embert szállítottak.[4]

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Régi villamoskocsi a Szöuli Történeti Múzeum előtt

1899-ben megindult a villamosközlekedés,[5] Szöul lett a második ilyen kelet-ázsiai város. 1910-ben 37, 1935-ben már 154 villamos közlekedett.[6] A város a koreai háborút követően növekedésnek indult, az igényeket a villamosvonal és az autóbuszok már nem tudták kiszolgálni. 1966-ban fogalmazódott meg először a sínpálya felszedése és egy metróhálózat kiépítése, ám az ötletet akkor nem támogatta a politikusok többsége. Jang Theksik polgármester terjesztette elő a metró konkrét tervét, amit az akkori elnök, Pak Csong Hi először elvetett, majd Korea Japánba delegált nagykövetének, I Huraknak a közbelépése nyomán mégis elfogadott. A szöuli metróhálózat első vonalának építése így 1971-ben kezdődött meg, japán gazdasági és technikai segítséggel; az 1-es vonalat 1974-ben nyitották meg.[7]

1912-ben jelent meg az első taxivállalat a városban,[5] a buszközlekedés pedig 1928-ban, az első buszokat japán társaság üzemeltette.[8] 1949-ben a koreai kormány engedélyt adott magán busztársaságoknak buszok üzembe állítására. Az 1980-as években építették ki a buszsávokat a városban és 1995 óta légkondicionált buszok közlekednek. Az 1980-as évek óta a kereslet a buszközlekedés iránt csökken, köszönhetően az autók növekvő számának és a metróhálózatnak. 2004-ben átalakították a buszközlekedést, 420 vonalon közlekednek gázüzemű buszok.[8]

Fizetőeszközök

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
T-Money kártya

A Szöulon belüli tömegközlekedésre vonaljegyen kívül T-money-kártya is használható, mely érvényes a buszokra, a metrókra és a taxikban is.[9] A T-money kártyák újratölthető kártyák, melyekkel olcsóbb az utazás. A kártya Deluxe verziója a megtett kilométerek után pontgyűjtési lehetőséget is kínál. A kártya a metrón kívül más közlekedési eszközökön is felhasználható, például buszokon és taxik esetében is. Szöulon kívül Kjonggi tartományban, Tedzsonban, Incshonban, Teguban és Puszanban is használható.[10][11]

A T-Money mellett elérhető az M-PASS kártya is, mely a szöuli 1-9 metróvonalakra, az incshoni metróvonalra, az AREX vonalra, személyvonatokra és a szöuli helyi érdekű vasutakra érvényes (a Sinbundang vonal kivételével). A kártya 20 utazást tesz lehetővé egy nap, 1, 2, 3, 5 és 7 napos verzióban kapható. A kártya T-Money-kompatibilis, így amennyiben megfelelő kredit található rajta, a leutazott 20 utazást követően T-Money-ként funkcionálva lehet tovább használni, akár üzletekben való vásárlásra is.[11]

Biztonság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szöuli metró területén kamerarendszer működik, de ezen felül az üzemeltetők számos más eszközzel igyekeznek növelni az utasok biztonságérzetét. Okostelefonokban elérhető NFC-kommunikáció segítségével például lehetséges a taxikból üzenetet küldeni családtag részére, melyben szerepel a taxiba szállás időpontja, helyszíne és a taxi azonosítója. Egy mobilapplikáció segítségével a metró Wi-Fi-hálózatát használva azonnal lehet értesíteni a rendőrséget metrókocsiban történt bűncselekmény esetén.[3]

Buszhálózat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Zöld „gyűjtőbusz” Szöulban

Szöult expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok kötik össze a környező városokkal. Ezek általában más-más terminálról indulnak, a csonghap típusú terminálok mindkét típusú buszt indítják. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반). Szöulnak hat nagy buszterminálja van, ezek közül három csonghap (kevert) típusú, kettő expresszterminál, egy pedig intercity terminál.[12]

A Szöulon belüli buszjáratokat szín szerint különböztetik meg. A kék buszok a fő utak mentén közlekednek és hosszabb távolságokat tesznek meg. A zöld buszok rövidebb útvonalakon közlekednek, ezek úgynevezett „gyűjtőbuszok”, a metróhoz és a hosszabb útvonalakon közlekedő buszjáratokhoz viszik az utasokat. A piros buszok expressz járatok, melyek a külvárosba közlekednek. A sárga buszok egy kerületen belüli körjártok. A szöuli utak többségének saját buszsávja van a gyorsabb közlekedés biztosítására. A buszok számozása kerületfüggő.[9][13]

Taxi

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nemzetközi taxi Szöulban

A szöuli taxik négyféle színűek, a hagyományos taxik fehér, ezüst vagy narancssrága színűek, az úgynevezett nemzetközi taxik narancssárgák, a jumbo és a deluxe taxik feketék. A nemzetközi taxik oldalán international felirat, és Szöul jelképe, a Hecshi figura szerepel. Ezekből a taxikból ingyenesen hívható tolmácsszolgálat, ahol többek között angolul, japánul és kínaiul tudó diszpécserek segítenek kommunikálni a taxisofőrrel. A deluxe taxik ára magasabb, ezek a járművek magasabb színvonalú szolgáltatást biztosítanak, mint a hagyományos taxik. A jumbo feliratú taxik nagyobbak, nyolc utas szállítására alkalmasak. A legális szöuli taxik kizárólag taxiórával mért viteldíjat kérhetnek az utasoktól. A fővárosi taxik nagy részében lehet bankkártyával vagy T-Money-kártyával is fizetni, ezt a lehetőséget a taxik oldalán mindig jelzik.[14][15]

Metróhálózat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Sinbundang vonal vezető nélküli automata járművei

Szöul fejlett metróhálózattal rendelkezik, mely minden kerületet összeköt egymással és a környező településekkel. 18 vonallal rendelkezik, melyek összekötik a fővárost Incshonnal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél-Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is. Utasforgalma 2012-ben meghaladta a 2619 millió főt, ezzel a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított.[16] A metróvonalakat több különböző társaság üzemelteti, köztük az állami vasút, a Korail is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[17] A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.[18]

Szöuli metróvonalak
 1-es vonal
 2-es vonal
 3-as vonal
 4-es vonal
 5-ös vonal
 6-os vonal
 7-es vonal
 8-as vonal
 9-es vonal
 AREX
 Kjongi–Csungang
 Kjongcshun vonal
 Szuin–Pundang vonal
 Sinbundang vonal
 Incshon  1
 Incshon  2
 EverLine
 U vonal
 Kjonggang vonal
 Ui LRT
 Szohe vonal
 Kimpho Goldline

Vasúti közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
KTX vonat Szöul állomáson

Szöult a főbb városokkal vonatok kötik össze. A legtöbb városba a KTX nagysebességű vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.[19]

A főbb vasútállomások:[20]

Légi közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöult két nagy repülőtér szolgálja ki: a korábbi a Kimpho repülőtér (ez eredetileg Kimphóban volt, de azt 1963-ban Szöulhoz csatolták), ami az egyetlen repülőtér volt Szöulban a koreai háború alatti felépítése után. Más helyi repülőterek is épültek a háború alatt, ilyen volt például a Joido.

2001-es megnyitása óta az Incshoni nemzetközi repülőtér (Jongdzsong-sziget, Incshon) lényegesen megváltoztatta a Kimpho szerepét, ugyanis Incshon fogadja szinte az összes nemzetközi járatot[21] és a helyi járatok nagy részét is, míg Kimpho eleinte csak a helyi járatokat bonyolította le. Kimpho forgalma ennek megfelelően először visszaesett, 2011-re azonban nyereséges reptérré lépett elő, mintegy 300 belföldi és 30 külföldi járattal, főleg üzletemberek használják.[22] Járatokat üzemeltet például a Haneda nemzetközi repülőtérre, valamint a Sanghaj Hungcsiao nemzetközi repülőtérre, de Pekingbe, Oszakába és Nagojába is indulnak innen repülőgépek.[23]

Az Incshoni nemzetközi repülőteret 2005 óta 2014-ig a Nemzetközi Repülőterek Tanácsa minden évben megválasztotta a világ legjobb repülőterének.[24] Ázsia nyolcadik legforgalmasabb repülőtere volt 2013-ban, teherforgalmát tekintve pedig a negyedik.[25] Mindkét repülőteret meg lehet közelíteni tömegközlekedéssel, Kimphót az 5-ös és a 9-es metróval és az AREX reptéri metróval, Incshont pedig az AREX vonal mellett KTX nagysebességű vasúttal is.[26][27][28]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Major Traffic Statistics". Seoul. 2016. szeptember 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. augusztus 23..
  2. ↑ 2012-es adat[1]
  3. 1 2 ""The Smart Public Transportation System in Seoul is the World's Best"". Korea Herald. 201503-25. Hozzáférés: 2015-08-30. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  4. ↑ "179 born, 118 die every day in Seoul" (angol nyelven). The Korea Times. Hozzáférés: 2018. december 12..
  5. 1 2 "History". Seoul Metropolitan Government. 2014. szeptember 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 9..
  6. ↑ "History of Trams in Seoul". Kojects. 2013. február 16. Hozzáférés: 2014. szeptember 29..
  7. ↑ "Seoul's first subway line opened in 1974". Korea Times. 2011. február 13. Hozzáférés: 2014. július 25..
  8. 1 2 "Seoul Buses: 60 Years of Ups and Downs". Korea Times. 2009. június 24. Hozzáférés: 2014. szeptember 29..
  9. 1 2 "New Bus System of Seoul". Korea Tourism Organization. 2014. július 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5.. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  10. ↑ "Subway". Korea Tourism Organization. 2014. augusztus 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 11..
  11. 1 2 "Transportation Cards". Korea Tourism Organization. 2014. július 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 11..
  12. ↑ "Express and Intercity Buses". Korea Tourism Organization. 2014. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5..
  13. ↑ "Seoul Bus". Korea Tourism Organization. 2014. október 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5.. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  14. ↑ "Taxis". Visit Seoul. 2014. szeptember 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 29..
  15. ↑ "Taxis". Korea Tourism Organization. 2014. szeptember 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 29.. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  16. ↑ "The world's longest metro and subway systems". Railway Technology. 2013. december 10. Hozzáférés: 2014. július 24..
  17. ↑ "Sanghajban van a világ leghosszabb metróhálózata". MNO. 2013. december 29. 2013. december 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 29..
  18. ↑ "What are the world's best metro systems?". CNN. 2013. január 9. Hozzáférés: 2014. július 24..
  19. ↑ "KTX". Korail. Hozzáférés: 2014. július 25..
  20. ↑ "Railroad in Korea". Korea Tourism Orgaization. 2014. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5.. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  21. ↑ "REPORT ON DEVELOPMENT AND OPERATION OF INCHEON INTERNATIONAL AIRPORT" (pdf). ICAO. 2004. április 2. Hozzáférés: 2014. szeptember 5..
  22. ↑ "Gimpo Airport Turns Fortunes Around". Chosun Ilbo. 2011. február 16. Hozzáférés: 2014. szeptember 5..
  23. ↑ "Real time flight information". Gimpo International Airport. 2014. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5..
  24. ↑ "Incheon Airport tops service quality for 9th year". Korea Herald. 2014. május 27. 2019. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 25..
  25. ↑ "ACI releases World Airport Traffic Report 2010" (PDF). 2011. augusztus 1. 2012. március 24. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. április 29..
  26. ↑ "KTX to start passenger service to Incheon Airport". 2014. június 16. Hozzáférés: 2014. augusztus 26..
  27. ↑ "From Incheon Airport to Seoul". Korea Tourism Organization. 2014. szeptember 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 26..
  28. ↑ "Korea's International Airports". Korea Tourism Organization. 2018. június 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 5..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szöul_tömegközlekedése&oldid=29166048”