Szöul tömegközlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szöul tömegközlekedése
Close-up of official 2013 subway map used by Seoul Metropolitan Rapid Transit.jpg
Adatok
Ország Dél-Korea
Város Szöul
Működés kezdete 1899
Üzemeltetés
Tarifarendszer T-Money, Upass
Napi forgalom10 800 000 fő[2]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul tömegközlekedése témájú médiaállományokat.


Szöulban a modern értelemben vett tömegközlekedés 1899-ben indult meg az első villamosvonal kiépítésével. Ezt követte az első taxik megjelenése az 1900-as évek elején, majd a 20-as évek végén megjelentek az autóbuszok is. Az első metrót 1974-ben nyitották meg, azóta már 19 vonalra bővült a hálózat, mely a világ egyik leghosszabbja is egyben. A légi közlekedést az incshoni nemzetközi repülőtér és a kimphói nemzetközi repülőtér szolgálja ki, melyeket elővárosi vasúttal és metróval is meg lehet közelíteni. Szöul a vasútközlekedés egyik forgalmas csomópontja is egyben. A városban vonaljegyeken túl T-Money elektronikus kártyával is lehet használni a tömegközlekedési hálózatokat. A szöuli tömegközlekedési jegyrendszert a világ legjobbjának nevezték meg 2015-ben.[3]

Története[szerkesztés]

Régi villamoskocsi a Szöuli Történeti Múzeum előtt

1899-ben megindult a villamosközlekedés,[4] Szöul lett a második ilyen kelet-ázsiai város. 1910-ben 37, 1935-ben már 154 villamos közlekedett.[5] A város a koreai háborút követően növekedésnek indult, az igényeket a villamosvonal és az autóbuszok már nem tudták kiszolgálni. 1966-ban fogalmazódott meg először a sínpálya felszedése és egy metróhálózat kiépítése, ám az ötletet akkor nem támogatta a politikusok többsége. Jang Theksik polgármester terjesztette elő a metró konkrét tervét, amit az akkori elnök, Pak Csong Hi először elvetett, majd Korea Japánba delegált nagykövetének, I Huraknak a közbelépése nyomán mégis elfogadott. A szöuli metróhálózat első vonalának építése így 1971-ben kezdődött meg, japán gazdasági és technikai segítséggel; az 1-es vonalat 1974-ben nyitották meg.[6]

1912-ben jelent meg az első taxivállalat a városban,[4] a buszközlekedés pedig 1928-ban, az első buszokat japán társaság üzemeltette.[7] 1949-ben a koreai kormány engedélyt adott magán busztársaságoknak buszok üzembe állítására. Az 1980-as években építették ki a buszsávokat a városban és 1995 óta légkondicionált buszok közlekednek. az 1980-as évek óta a kereslet a buszközlekedés iránt csökken, köszönhetően az autók növekvő számának és a metróhálózatnak. 2004-ben átalakították a buszközlekedést, 420 vonalon közlekednek gázüzemű buszok.[7]

Fizetőeszközök[szerkesztés]

T-Money kártya

A Szöulon belüli tömegközlekedésre vonaljegyen kívül T-money-kártya is használható, mely érvényes a buszokra, a metrókra és a taxikban is.[8] A T-money kártyák újratölthető kártyák, melyekkel olcsóbb az utazás. A kártya Deluxe verziója a megtett kilométerek után pontgyűjtési lehetőséget is kínál. A kártya a metrón kívül más közlekedési eszközökön is felhasználható, például buszokon és taxik esetében is. Szöulon kívül Kjonggi tartományban, Tedzsonban, Incshonban, Teguban és Puszanban is használható.[9][10]

A T-Money mellett elérhető az M-PASS kártya is, mely a szöuli 1-9 metróvonalakra, az incshoni metróvonalra, az AREX vonalra, személyvonatokra és a szöuli helyi érdekű vasutakra érvényes (a Sinbundang vonal kivételével). A kártya 20 utazást tesz lehetővé egy nap, 1, 2, 3, 5 és 7 napos verzióban kapható. A kártya T-Money-kompatibilis, így amennyiben megfelelő kredit található rajta, a leutazott 20 utazást követően T-Money-ként funkcionálva lehet tovább használni, akár üzletekben való vásárlásra is.[10]

Biztonság[szerkesztés]

A szöuli metró területén kamerarendszer működik, de ezen felül az üzemeltetők számos más eszközzel igyekeznek növelni az utasok biztonságérzetét. Okostelefonokban elérhető NFC-kommunikáció segítségével például lehetséges a taxikból üzenetet küldeni családtag részére, melyben szerepel a taxiba szállás időpontja, helyszíne és a taxi azonosítója. Egy mobilapplikáció segítségével a metró Wi-Fi-hálózatát használva azonnal lehet értesíteni a rendőrséget metrókocsiban történt bűncselekmény esetén.[3]

Buszhálózat[szerkesztés]

Zöld „gyűjtőbusz” Szöulban

Szöult expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok kötik össze a környező városokkal. Ezek általában más-más terminálról indulnak, a csonghap típusú terminálok mindkét típusú buszt indítják. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반). Szöulnak hat nagy buszterminálja van, ezek közül három csonghap (kevert) típusú, kettő expresszterminál, egy pedig intercity terminál.[11]

A Szöulon belüli buszjáratokat szín szerint különböztetik meg. A kék buszok a fő utak mentén közlekednek és hosszabb távolságokat tesznek meg. A zöld buszok rövidebb útvonalakon közlekednek, ezek úgynevezett „gyűjtőbuszok”, a metróhoz és a hosszabb útvonalakon közlekedő buszjáratokhoz viszik az utasokat. A piros buszok expressz járatok, melyek a külvárosba közlekednek. A sárga buszok egy kerületen belüli körjártok. A szöuli utak többségének saját buszsávja van a gyorsabb közlekedés biztosítására. A buszok számozása kerületfüggő.[8][12]

Taxi[szerkesztés]

Nemzetközi taxi Szöulban

A szöuli taxik négyféle színűek, a hagyományos taxik fehér, ezüst vagy narancssrága színűek, az úgynevezett nemzetközi taxik narancssárgák, a jumbo és a deluxe taxik feketék. A nemzetközi taxik oldalán international felirat, és Szöul jelképe, a Hecshi figura szerepel. Ezekből a taxikból ingyenesen hívható tolmácsszolgálat, ahol többek között angolul, japánul és kínaiul tudó diszpécserek segítenek kommunikálni a taxisofőrrel. A deluxe taxik ára magasabb, ezek a járművek magasabb színvonalú szolgáltatást biztosítanak, mint a hagyományos taxik. A jumbo feliratú taxik nagyobbak, nyolc utas szállítására alkalmasak. A legális szöuli taxik kizárólag taxiórával mért viteldíjat kérhetnek az utasoktól. A fővárosi taxik nagy részében lehet bankkártyával vagy T-Money-kártyával is fizetni, ezt a lehetőséget a taxik oldalán mindig jelzik.[13][14]

Metróhálózat[szerkesztés]

A Sinbundang vonal vezető nélküli automata járművei

Szöul fejlett metróhálózattal rendelkezik, mely minden kerületet összeköt egymással és a környező településekkel. 18 vonallal rendelkezik, melyek összekötik a fővárost Incshonnal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél-Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is. Utasforgalma 2012-ben meghaladta a 2619 millió főt, ezzel a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított.[15] A metróvonalakat több különböző társaság üzemelteti, köztük az állami vasút, a Korail is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[16] A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.[17]

Szöuli metróvonalak
  1-es vonal
  2-es vonal
  3-as vonal
  4-es vonal
  5-ös vonal
  6-os vonal
  7-es vonal
  8-as vonal
  9-es vonal
  AREX
  Kjongi–Csungang
  Kjongcshun vonal
  Pundang vonal
  Szuin vonal
  Sinbundang vonal
  Incshon  1
  Incshon  2
  EverLine
  U vonal
  Kjonggang vonal

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Szöult a főbb városokkal vonatok kötik össze. A legtöbb városba a KTX nagysebességű vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.[18]

A főbb vasútállomások:[19]

Légi közlekedés[szerkesztés]

Szöult két nagy repülőtér szolgálja ki: a korábbi a Kimpho repülőtér (ez eredetileg Kimphóban volt, de azt 1963-ban Szöulhoz csatolták), ami az egyetlen repülőtér volt Szöulban a koreai háború alatti felépítése után. Más helyi repülőterek is épültek a háború alatt, ilyen volt például a Joido.

2001-es megnyitása óta az Incshoni nemzetközi repülőtér (Jongdzsong-sziget, Incshon) lényegesen megváltoztatta a Kimpho szerepét, ugyanis Incshon fogadja szinte az összes nemzetközi járatot[20] és a helyi járatok nagy részét is, míg Kimpho eleinte csak a helyi járatokat bonyolította le. Kimpho forgalma ennek megfelelően először visszaesett, 2011-re azonban nyereséges reptérré lépett elő, mintegy 300 belföldi és 30 külföldi járattal, főleg üzletemberek használják.[21] Járatokat üzemeltet például a Tokiói nemzetközi repülőtérre, valamint a Sanghaj Hungcsiao nemzetközi repülőtérre, de Pekingbe, Oszakába és Nagojába is indulnak innen repülőgépek.[22]

Az Incshoni nemzetközi repülőteret 2005 óta 2014-ig az Airports Council International minden évben megválasztotta a világ legjobb repülőterének.[23] Ázsia nyolcadik legforgalmasabb repülőtere volt 2013-ban, teherforgalmát tekintve pedig a negyedik.[24] Mindkét repülőteret meg lehet közelíteni tömegközlekedéssel, Kimphót az 5-ös és a 9-es metróval és az AREX reptéri metróval, Incshont pedig az AREX vonal mellett KTX nagysebességű vasúttal is.[25][26][27]

Források[szerkesztés]

  1. Major Traffic Statistics. City of Seoul, 2012. (Hozzáférés: 2017. március 1.)
  2. 2012-es adat[1]
  3. ^ a b “The Smart Public Transportation System in Seoul is the World’s Best”. Korea Herald, 2018. augusztus 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
  4. ^ a b History. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  5. History of Trams in Seoul. Kojects, 2013. február 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  6. Seoul’s first subway line opened in 1974. Korea Times, 2011. február 13. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  7. ^ a b Seoul Buses: 60 Years of Ups and Downs. Korea Times, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  8. ^ a b New Bus System of Seoul. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  9. Subway. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  10. ^ a b Transportation Cards. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  11. Express and Intercity Buses. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  12. Seoul Bus. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  13. Taxis. Visit Seoul. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  14. Taxis. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  15. The world's longest metro and subway systems. Railway Technology, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  16. Sanghajban van a világ leghosszabb metróhálózata. MNO, 2013. december 29.
  17. What are the world's best metro systems?. CNN, 2013. január 9. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  18. KTX. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  19. Railroad in Korea. Korea Tourism Orgaization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  20. REPORT ON DEVELOPMENT AND OPERATION OF INCHEON INTERNATIONAL AIRPORT (pdf). ICAO, 2004. április 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  21. Gimpo Airport Turns Fortunes Around. Chosun Ilbo, 2011. február 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  22. Real time flight information. Gimpo International Airport. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  23. Incheon Airport tops service quality for 9th year. Korea Herald, 2014. május 27. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  24. ACI releases World Airport Traffic Report 2010 (PDF), 2011. augusztus 1. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  25. KTX to start passenger service to Incheon Airport, 2014. június 16. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  26. From Incheon Airport to Seoul. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  27. Korea’s International Airports. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)

További információk[szerkesztés]