Bzurai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bzurai csata
Lengyelországi hadjárat
A lengyelek déli támadásait ábrázoló térkép
A lengyelek déli támadásait ábrázoló térkép
Dátum 1939. szeptember 9.19[1]
Helyszín Lengyelország, Kutno környéke
Eredmény Német győzelem
Harcoló felek
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Németország Flag of Poland 2.svg Lengyelország
Parancsnokok
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Gerd von Rundstedt[1]
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Johannes Blaskowitz
Flag of Poland 2.svg Tadeusz Kutrzeba[1]
Flag of Poland 2.svg Władysław Bortnowski
Haderő
12 gyalogoshadosztály
5 páncélos és gépesített hadosztály
425 000 katona[1]
8 gyalogoshadosztály
2-4 lovasdandár
225 000 katona[1]
Veszteségek
8000 halott[2]
4000 fogságba esett
50 harckocsi
100 gépkocsi
20 tüzérségi ágyú
18 000[2] - 20 000[1] halott
32 000 sebesült[2]
170 000 fogságba esett[2]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bzurai csata témájú médiaállományokat.

A bzurai csata (vagy kutnói csata) a második világháború kezdő hadműveletének, az 1939-es Lengyelország elleni támadásnak egyik csatája volt, melyet 1939. szeptember 9. és 19. közt vívott a lengyel és német haderő.[3] A csata végén a németek egy átkaroló hadműveletet hajtottak végre a lengyelek ellen, ezzel megnyerve a csatát és megszerezve Nyugat-Lengyelországot.

A Varsótól nyugatra, a Bzura folyó mellett vívott ütközet volt az 1939 szeptemberi német hadjárat legnagyobb csatája.[4] A lengyelek egy kitörési kísérlete kezdetben sikereket hozott, de végül a németek koncentrált ellentámadása legyőzte a lengyel haderőt.

Háttér[szerkesztés]

A szembenálló felek elhelyezkedése 1939. augusztus 31-én, és a németek haditerve
Lengyel lovasság Sochaczewnál 1939-ben

A lengyelek németek elleni védelmi terve - a Nyugat terv - főként a határok védelmére koncentrált.[5] Ezt a tervet inkább politikai, mint katonai megfontolások alapján dolgozták ki, mivel a lengyelek attól féltek, hogy a németek, miután visszaszerzik a Versailles-i békeszerződés során elvesztett területeiket megpróbálják befejezni a háborút, és megtartani a területeket.[1] A határok ilyen védelme kockázatos volt, de a lengyelek azzal számoltak, hogy egy német támadás esetén a britek és a franciák támadást indítanak Németország ellen. Mint később kiderült, ez nem így lett.[1] Ennek köszönhetően a Władysław Bortnowski tábornok vezette Pomerániai Hadsereg a lengyel korridorban találta magát két oldalról németekkel körülvéve. Ugyanekkor a Poznańi Hadsereget - melyet Tadeusz Kutrzeba tábornok vezetett - a Második Lengyel Köztársaság legnyugatibb szegletébe szorították, így elvágva azt eredeti védelmi pozíciójától, valamint a többi lengyel hadseregtől.[1]

A német támadás már a háború első napjaiban bebizonyította a lengyelek védelmi tervének könnyelműségét.[6] A Pomerániai Hadsereget legyőzték a Tuchola erdei csatában, amely így arra kényszerült, hogy visszavonuljon délkelet felé.[6] Eközben a Poznańi Hadseregnek, amely bár nem szembesült komolyabb német támadásokkal, kelet felé kellett vonulnia, a többi hadsereg veszteségei miatt (északon a Pomerániai Hadsereg, délen pedig a Łódźi Hadsereg szenvedett vereséget). Mivel a Poznańi Hadseregtől északra és délre lévő hadsereg is visszavonult, a poznańiaknak is ezt kellett tenniük, hogy megelőzzék az oldalba támadásukat.[6] Szeptember 4-én a Poznańi Hadsereg átvonult Poznańon, az ellenség szabad prédájának hagyva a várost, annak ellenére, hogy egész eddig a hadsereg nem találkozott komolyabb német egységekkel.[6] Szeptember 6-án a Pomerániai és Poznańi Hadsereg egyesült, megalkotva a hadjárat legerősebb lengyel egységét. Az így létrejött hadsereg vezetésére Bortkowski tábornokot jelölték ki.[6]

Szeptember 7-én a lengyelek felfigyeltek a németek Łęczyca felé nyomulására, ami azzal fenyegetett, hogy elvágja a lengyel csapatok esetleges menekülési útvonalát.[6] Szeptember 8-ra az előretörő német csapatok elérték Varsót, megkezdve a lengyel főváros ostromát.[6] Ugyanekkor elvesztették a Poznańi Hadsereg nyomát, amiből a német vezetés arra következtetett, hogy a lengyel csapatokat vasúton Varsóba szállítják, hogy segítsék a város védelmét. A németek nem voltak tisztában azzal, hogy a Poznańi és Pomerániai Hadsereget összevonták, sőt utóbbival a Tuchola erdei csatában elszenvedett veresége után nem is nagyon számoltak.[6] Szeptember 8-ra a németek biztosra vették, hogy a Visztula folyótól nyugatra sikerült felszámolniuk a lengyel ellenállás számottevő részét, így már készültek a folyón való átkelésre, majd a túlparton lévő lengyel haderő legyőzésére.[2]

Mindezidő alatt Kutrzeba tábornok és vezérkara azt gyanította, - már a támadást megelőzően is - hogy a közeli hadseregekkel vállalhatnák a csatát a németekkel, ezért kidolgoztak egy támadást dél felé, hogy kisegítsék a Łódźi Hadsereget.[7] A hadjárat első heteiben ezt a tervüket Edward Rydz-Śmigły marsall - a lengyel vezérkari főnök - visszautasította.[7] Szeptember 8-ra Kutrzeba elvesztette a kapcsolatot Rydz-Śmigły-vel - aki időközben áthelyezte székhelyét Varsóból Bresztbe - így Kutrzeba úgy döntött végrehajtja tervét.[7] A lengyelek nem voltak túl jó helyzetben, ugyanis a német csapatok közel álltak ahhoz, hogy körbezárják a lengyeleket. A német 8. Hadsereg biztosította a Bzura folyó déli partját, a német 4. Hadsereg a Visztula északi partját Włocławektól Wyszogródig, sőt egyes német alakulatok Inowrocław felől a Poznańi és Pomerániai Hadsereget támadták, és Płock közelében átkeltek a Visztulán.[7]

Szembenálló felek[szerkesztés]

A lengyel haderőt a csatában a Poznańi és Pomerániai Hadsereg képezte.[1] A németek ezzel szemben a Johannes Blaskowitz vezette 8. hadsereget; a Dél Hadseregcsoport, Walther von Reichenau vezette 10. hadseregét; az Észak Hadseregcsoport Günther von Kluge vezette 4. hadseregének egységeit; valamint néhány légi egységet (Luftflotte 1 és Luftflotte 4) sorakoztathattak fel.[1]

A csata[szerkesztés]

A csata három szakaszra bontható:

1. szakasz - A lengyelek támadást indítanak Stryków felé, mellyel oldalba akarják támadni a németek 10. hadseregét (szeptember 9–12).[1]
2. szakasz - A lengyelek támadást indítanak Łowicz felé (szeptember 13–15.)[1]
3. szakasz - A németek ellentámadásba kezdenek, mellyel legyőzik a lengyeleket, akik visszavonulnak Varsó és Modlin felé (szeptember 16–19).[1]

Lengyel lovasdandár a bzurai csatában

Szeptember 9-én éjjel a lengyel Poznańi Hadsereg ellentámadást indított a Bzura folyótól délre, a német 8. hadsereg Łęczyca és Łowicz közt lévő, Stryków felé tartó egységei ellen.[8][9] Tadeusz Kutrzeba, a Poznańi Hadsereg parancsnoka észrevette, hogy a Johannes Blaskowitz tábornok által irányított német 8. hadsereget északról mindössze a 30. gyalogoshadosztály védi, egy 30 km széles védelmi vonal mentén, míg a hadsereg maradéka Varsó felé halad. A lengyel támadás fő csapását a Edmund Knoll-Kownacki tábornok vezette egységek végezték, azaz a Knoll-Kownacki hadműveleti csoport. Ebbe a lengyel 14., 17., 25., és 26. gyalogoshadosztály tartozott.[10][8][9] A támadás jobb szárnyát alkotó csapatok - köztük a Stanisław Grzmot-Skotnicki tábornok vezette Podolska lovasdandár - Łęczyce térségében vette fel a harcot, míg a bal szárny csapatai - mint például a Roman Abraham tábornok parancsnoksága alatt álló Wielkopolska lovasdandár - Łowicz felől indultak meg Głowno irányába.[11][8][9] Ezek a csapatok komoly veszteségeket okoztak a németeknek. A kezdeti lengyel előrenyomulás következtében a német 24. és a 30. gyalogoshadosztály nagyjából 1500 halottat és 3000 hadifogságba került katonát könyvelhetett el.[8][9][12] A lovasdandárok a sebezhető német szárnyakra törve, visszaszorították az ellenséges csapatokat. TKS és TK–3 felderítő harckocsijaikat szintén hatékonyan tudták alkalmazni a németek ellen.[13]

A német csapatokat eredeti helyüktől körülbelül 20 km-rel visszább szorították déli irányba, és a lengyeleknek számos települést sikerült visszaszerezniük, többek közt Łęczycat, Piąteket, és Góra Świętej Małgorzaty-t.[8] Szeptember 10-én a lengyel 17. gyalogoshadosztály Małachowiczénél szembetalálkozott a német 17. gyalogoshadosztállyal. Szeptember 11-én a lengyelek folytatták támadásukat, továbbhaladva Modlna, Pludwiny, Osse és Głowno felé.[8]

Az előretörő lengyel 18. gyalogoshadosztály

Bár kezdetben a németek alábecsülték a lengyelek előrenyomulását, szeptember 11-én a német vezetés úgy döntött, hogy átvezénylik a német 10. és 4. hadsereg fő erőit, a Dél Hadseregcsoport tartalékosait, és a 4. légiflotta gépeit a Bzura felé. Az átvezényelt csapatok közt volt a német 1. és 4. páncéloshadosztály és az 1. SS páncéloshadosztály (Leibstandarte SS Adolf Hitler).[14] A németek vitathatatlan légifölénye miatt a napközbeni lengyel csapatmozgások igen korlátozottak voltak.[9] A következő napon a lengyelek elérték a StrykówOzorków vonalat. Ugyanezen a napon értesült Tadeusz Kutrzeba tábornok arról, hogy a Łódźi Hadsereg visszavonult a modlini erődbe. Ezt tudván Kutrzeba úgy döntött, hogy beszüntetik a támadást és inkább Sochaczewen és a Kampinos erdőn keresztül megpróbálnak áttörni Varsó felé.[9][14] Ezzel a csata első szakasza véget ért.

Szeptember 14-én reggel Władysław Bortnowski tábornok csapatai megkezdték a csata második szakaszát. A lengyel 26. és 16. Gyalogoshadosztály Łowicz mellett átkelt a Bzurán, a lengyel 4. gyalogoshadosztály pedig elérte a Łowiczt és Głownót összekötő utat. Ekkor azonban Bortnowski értesült róla, hogy a német 4. páncéloshadosztály visszavonult a Varsó külvárosában lévő állásaiból. Attól tartva, hogy az elvonuló páncéloshadosztály veszélyt jelenthet embereire, visszavonulást parancsolt a 26. gyalogoshadosztálynak.[14]

Lengyel hadoszlop bombázásának következményei, előtérben egy Bofors légvédelmi ágyúval

Szeptember 15-én és 16-án a lengyel Pomerániai Hadsereg védelmi állásokat épített ki a Bzura északi partján. Stanisław Grzmot-Skotnicki tábornok csoportja Kutno és Żychlin közt helyezkedett el, Michał Karaszewicz-Tokarzewski tábornok Gąbin melletti egységei és a Poznańi Hadsereg, a Bzura menti Sochaczewben lévő egységei pedig készen álltak, hogy elinduljanak Varsó felé. Hogy bekerítsék, és elpusztítsák a lengyel csapatokat, a németek a 10. hadseregük nagy részét (két páncélos, egy gépesített és három könnyűgyalogos hadosztályt, melyek összesen 800 harckocsival rendelkeztek) bevetették. A lengyel csapatok minden oldalról történő megtámadása szeptember 16-án kezdődött a Luftwaffe támogatásával. Még szeptember 15-én a lengyel csapatokat kiszorították Sochaczewből, akik így csapdába estek a Bzura, a Visztula, és a német csapatok által alkotott háromszögben.[9][15] A német 1. páncéloshadosztály - miután Sochaczew és Brochów közt átkelt a Bzurán, és megütközött a lengyel 25. Gyalogoshadosztállyal - elfoglalta Ruszkit, de ezután előrenyomulásuk megtorpant. A lengyelek Sochaczewtől északra szintén átkeltek a Bzurán és Varsó felé vonultak vissza.[16][9][15] A folyón való átkeléskor a lengyel csapatoknak nehézfelszerelésük nagy részét hátra kellett hagyniuk.[15] Szeptember 17-én a német nehéztüzérség ágyúzni kezdte a Brochówtól északra fekvő átkelőt, és a hadjárat legnagyobb légihadművelete is megkezdődött, amiben a Luftwaffe megkísérelte szétbombázni, és ezzel megbénítani a lengyel csapatokat.[9][15]

Szeptember 17-én éjjel a Poznańi Hadsereg megtámadta a német csapatokat, hogy Witkowice és Sochaczew közt kitörjenek a németek gyűrűjéből. A lengyel 15. gyalogoshadosztály és a Podolska Lovasdandár Witkowicénél ismét átkelt a Bzurán. Brochownál szintén ezt tette a 25. és 17. gyalogoshadosztály. A 14. Gyalogoshadosztály Łaziska közelében gyülekezett. Eközben a Pomerániai Hadsereg Osmolin, Kierozia és Osiek falvak felé indult.

Reggel a németek a Bzura mindkét partján dél felé kezdték űzni a lengyeleket, amiben több mint 300 repülőgép, valamint a nehéztüzérség is segítségükre volt.[15] A német tarackok a Visztula jobb partján lévő, magaslaton elfoglalt helyüket kihasználva egész nap lőhették a lengyel állásokat.[15] Két napnyi kemény küzdelmet követően a lengyelek lőszere és élelme elfogyott, így további kitörési kísérleteik ellehetetlenültek.[17]

Következményei[szerkesztés]

„Katonáim minden idők egyik legnagyobb és legpusztítóbb csatájában harcoltak.”
   – Johannes Blaskowitz szeptember 20-i parancsa[1]

A németek gyűrűjéből mindössze néhány lengyel egységnek sikerült kijutnia.[15] Ezek az egységek - főként szeptember 19-én és 20-án - elérték Varsót és Modlint, átvágtak a Kampinos erdőn, majd megküzdöttek a térségben lévő német csapatokkal (ilyen ütközet volt például a Wólka Węglowa-i csata).[9][18] A gyűrűből kijutók közt volt Kutrzeba, Knoll-Kowacki és Tokarzewski tábornok, Abraham tábornok két lovasdandárja (Wielkopolska és Podolska), valamint a 15. és 25. gyalogoshadosztály. Az ottmaradók (4., 14., 17., 26. és 27. gyalogoshadosztály), akik nem tudtak átkelni a folyón, Bortnowski tábornok vezetésével szeptember 18. és 22. közt kapituláltak.[2][9] A lengyel veszteségek körülbelül 20 000 halottra tehetők, akik közülük három tábornok (Franciszek Wład, Stanisław Grzmot-Skotnicki és Mikołaj Bołtuć) volt.[1] A németek ezzel szemben 8000 embert vesztettek.[2]

A csatát követően a megmaradt német hadosztályok Varsó és Modlin felé indultak, majd hamarosan mindkettőt körülvették. A bzurai akció tehát a lengyelek vereségével ért véget, de a kezdeti lengyel sikerek miatt a németek Varsó felé nyomulását sikerült néhány napig visszatartani. A Wehrmacht kénytelen volt néhány egységét átvezényelni a Varsó felé tartó csapatoktól,[19] ami lehetővé tette a fővárost védő lengyelek számára, hogy jobban megszervezzék a város hosszútávú, de végül sikertelen védelmét.[20]

A csata emellett megmutatta a kezdeményezés fontosságát, valamint bizonyította hogy a lovasság még mindig fontos szerepet játszhat a csatatéren, illetve hogy a légierő szerepe egyre fontosabb, és végül igazolta, hogy az egyszerű számbeli fölény még mindig komoly tényező.[21][1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.14
  2. ^ a b c d e f g Wojna Światowa. Historia Polski. [2007. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.)
  3. A források eltérően adják meg a csata végét. Valahol szeptember 18-at, valahol szeptember 19-et jelölik meg a csata utolsó napjának. A Brockhaus Multimedial Lexikon szerint a csata vége szeptember 19-én volt.
  4. The Second World War: An Illustrated History , Putnam, 1975, ISBN 0-399-11412-2, Google Print snippet (p.38)
  5. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz...., 34-128.
  6. ^ a b c d e f g h Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.5
  7. ^ a b c d Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.6
  8. ^ a b c d e f Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.8
  9. ^ a b c d e f g h i j k Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.11
  10. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz...., 120-22.
  11. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....,124.
  12. Elble Rolf, 1975, Die Schlacht an der Bzura im September 1939 aus deutscher und polnischer Sicht
  13. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....,124-125.
  14. ^ a b c Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.9
  15. ^ a b c d e f g Cisowski, Zalewski, Bitwa..., p.10
  16. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....,127.
  17. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....
  18. Cisowski, Zalewski, Bitwa..., pp.12–13
  19. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....,128.
  20. Seidner, Stanley S. Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz....,128-129.
  21. Andrzej Kunert a "Wrzesień 1939 9/19 - Bzura" című videóban azt állítja, hogy legalább egy támadást lemondtak, miután a több napnyi ébrenlét után a katonák már menetelés közben is elaludtak. - Wrzesień 1939 9/19 - Bzura, YouTube-videó

Források[szerkesztés]

  • (lengyelül) Sławomir Cisowski, Wojciech Zalewski, Bitwa nad Bzurą, Chwała Oręża Polskiego 26 (47), Rzeczpospolita, 20 January 2007 (publication contains a map of the battle).
  • Stanley S.Seidner, Marshal Edward Śmigły-Rydz Rydz and the Defense of Poland, New York, 1978.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of the Bzura című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.