TKS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
TKS
TKS kisharckocsi
TKS kisharckocsi

Típus kisharckocsi
Fejlesztő ország  Lengyelország
Harctéri alkalmazás
Gyártó Państwowe Zakłady Inżynieryjne
Gyártási darabszám 575
Háborús részvétel lengyelországi hadjárat
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság2,58 m
Szélesség1,78 m
Magasság1,32 m
Tömeg 2,6 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 4-10 mm
Elsődleges fegyverzet 1×7,92 mm wz.25 géppuska vagy 1×7,7 mm Hotchkiss géppuska vagy 1×20 mm FK-A wz.38 L/73.5 automata ágyú
Másodlagos fegyverzet -
Műszaki adatok
Motor Polski Fiat 122AC 6 hengeres benzinmotor
Teljesítmény 30/34 kW (40/46 LE)
Felfüggesztés forgózsámoly
Sebesség40/46 km/h
Hatótávolság200 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz TKS témájú médiaállományokat.

A TK (TK–3) és TKS egy lengyel kisharckocsi volt, amelyet a második világháború alatt használtak.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés]

TK-3 kisharckocsi

A TK egy kisharckocsi volt, amelyet a lengyelek terveztek majd gyártottak 1931-től. A jármű alapjául a brit Carden Loyd kisharckocsi továbbfejlesztett alváza szolgált. 1928-ban a brit Vickers-Armstrong társaság előállt a kétfős Vickers Carden Loyd Mark VI-sal, melynek tervezete nagy figyelmet vonzott. Az 1929-es év közepén Lengyelország megvásárolt 10 darab Mark VI-os kisharckocsit és letesztelte június 20-án Rembertówban, (ma Varsó része). 1929 június 29-én, alapos tesztelések után még 10 kisharckocsit, továbbá 5 utánfutót és kiegészítő alkatrészeket rendeltek. A megrendelt felszerelés 1929 szeptemberében érkezett, amelyet újabb átfogó tesztek követtek. Ezek után eldöntötték, hogy a kisharckocsik megfelelnek és használhatóak a motorizált lovassági egységek számára mint megfigyelő járművek. Megvásárolták a licencet és nekiláttak a belföldi fejlesztésnek. A fő problémája a brit kisharckocsiknak a felfüggesztés volt, amely kifárasztotta a kezelőket a hosszú utazások során. Lengyel tervezők először egy-két brit kisharckocsit módosítottak a felfüggesztés feljavításával és erősítésével. A módosításokat követően eldöntötték, nem fogják gyártani a módosított verziót, de folytatni fogják a fejlesztést egy hazai típusnak

Az 1929-es év végén egy prototípus készült TK–1 (Tek 1001 és TK wz.30) néven és ezt követte egy hasonló prototípus - TK–2. A TK–1 és TK–2 nyitott tetejű volt egy 7,92 mm-es wz.25 vagy wz.30-as géppuskával szerelve (egyaránt használták légi és földi célpontok ellen is). A páncélvédettségük 3–7 mm között volt. Mind a kettő nagyon hasonló volt, kisebb különbségekkel a mechanikai szerkezetben. Mind a két típust letesztelték 1930 nyarán Modlinnál (közel Varsóhoz), viszont a teljes gyártás még nem indult be, hanem folytatták a fejlesztést.

1930-ban a TK–1 és TK–2 típusok által szerzett tapasztalatok segítségével gyártottak egy nehezebb és feljavított változatot, a TK–3-ast. A jármű 1931 márciusára lett teljesen kész a tesztelésekre. A tesztek után 1931 július 14-én a TK–3-ast szolgálatra alkalmasnak találták. A gyártás 1931 végén kezdődött. 1931/32-től 1933/34-ig kb. 300 TK–3-as készült a Państwowe Zakłady Inżynierii (Nemzeti Mérnöki Művek) által. A TK–3 Ford Type A motorral készült és ez volt az első lengyel lánctalpas páncélozott jármű. A két főnyi legénység egy könnyen páncélozott (3–8 mm) felépítményben kapott helyet. A TK–3 egy 7,92 mm-es wz.25 géppuskával volt felszerelve. Kiegészítésképpen, többféle (páncélozott és nem páncélozott) utánfutókat (egy és két tengelyű) gyártottak lőszer, üzemanyag, rádió felszerelés, hadianyag szállítására, illetve néha katonákat is szállítottak.

1931-ben egy nagyon érdekes konverziót készítettek, a TK–3 kisharckocsi szállítása céljából, amely egy módosított Ursus teherautó alvázát használta: Autotransport. A kisharckocsit egy kerekes alvázra helyezték, a lánctalpakat eltávolították és egy láncmeghajtást illesztettek a kisharckocsi láncmeghajtó kerekére, majd a szállítójármű hátsó tengelyére átvezetve. Az egyesített járműveket a kisharckocsi sofőrje irányította a kisharckocsiban ülve. Kis számban gyártották és TK–3 valamint TKS kisharckocsikkal felszerelt egységek közé osztották őket. Egy hasonló konverzió készült, amely lehetővé tette a TK kisharckocsiknak a vasúton való közlekedést.

1931 és 1933 között kísérletet tettek az eredeti 7,92 mm-es géppuska lecserélésére egy nehezebb 13,2 mm-es Hotchkiss géppuskára, de ez sosem hagyta el a tervezőasztalt. Ugyanakkor igény mutatkozott egy speciális páncéltörő fegyverzet (13,2–20 mm) kifejlesztésére. 1938-ban egy TK–3-ast felfegyvereztek egy 20 mm Solothurn és egy lengyel 20 mm wz.38 (FK model A) ágyúval, de úgy határoztak, hogy csak TKS típusokat fegyvereznek át. 1939 szeptemberére a TK-3 kisharckocsik már nagyon rossz állapotban voltak és javításra szorultak, de ahelyett hogy kiképzési célokra használják, ahogy tervezték, mindet harci alkalmazásra bocsátották.

1933 júniusában egy felfegyverzett TK–3-as verzió prototípusa vastagabb páncélzattal, STK megnevezéssel, de végül TKS néven elkészült. 1934 februárjában kezdődött a TKS gyártása és 390 darabot gyártottak le a Panstwowe Zaklady Inzynierii gyárában 1939 szeptemberéig. Ebből 20 öntött páncélzattal készült. A TKS licenc alapján gyártott Polski Fiat 122B motorral és több módosítással, beleértve a megerősített felfüggesztést, készült. A fegyverzete mindössze egy darab 7,92 mm-es wz.25 (későbbi) vagy wz.30 (korábbi) géppuska volt, illetve páncélvédettsége 3–10 mm között volt (ez csak kis kaliberű lövedékek ellen volt hatásos).

1936 elején a tervezők azon dolgoztak, hogy lehetővé tegyék a TK–3 és TKS típusok számára a dán Madsen vagy a svájci Solothurn 20 mm-es automata ágyú beépítését. A tesztek során a külföldi fegyverek alkalmatlannak bizonyultak, így a lengyel gyártású 20 mm-es automata ágyú gyártásába kellett kezdeni. 1938/39-ben a lengyel gyártmányú 20 mm-es FK–A wz.38 L/73.5 automata ágyúk (200 méteren 40 mm-es páncélátütő képesség) készen álltak néhány TK–3 és TKS kisharckocsik felfegyverzésére. 1938 júliusától októberig egy-egy TK-3 és TKS lett átalakítva és átfegyverezve. A tesztek után további módosítások után 1939 január elkészült a prototípusa egy 20 mm-es ágyúval felszerelt TKS-nek. A járműveket elkezdték módosítani (újratervezték a felépítmény elülső részét), és felszerelni őket az automata ágyúval, amit egy nagy gömb foglalatban helyeztek el. 100-150 járművet terveztek átalakítani 1940 január 30-ig. Mindössze egy kis számú járművet (egyes források szerint 40) fegyvereztek fel 1939 szeptembere előtt, majd a 10. Gépesített Dandár irányítása alá helyezték őket, ahol parancsnoki járműként használták őket. 2 fő, a vezető és a parancsnok irányította az összes TK típusú kisharckocsit.

1939 szeptember 18-án a bzurai csata folyamán, egy 20 mm-es ágyúval felszerelt TKS Edmund Roman Orlik tiszt kadét parancsnoksága alatt és a Volhíniai Lovas Dandár támogatásával kilőtt három német PzKpfw 35(t) harckocsit (beleértve egy, Victor Hohenlohe hadnagy által vezetett tankot is) a 11. Panzer Regimentből, közel Pociecha-hoz Közép-Lengyelországban.

1932 elején a lengyel mérnökön úgy tervezték, hogy továbbfejlesztik a TK és TKS kisharckocsikat, ezáltal új változatokat tervezve, mint: TKW, TKD, TKF és TKS–D. A TKW egy felderítő könnyű harckocsi/kisharckocsi volt. Az első prototípus 1933-ban készült el, és 1933-1934 között 6 TKW-t gyártottak. A TKW tervezete hasonló volt a brit Patrol Tank Mark I-hez, amely a Vickers Carden-Loyd Mark VI-on alapult. A TKW egy módosított TK-3 kisharckocsi volt teljesen körbeforgatható toronnyal. Két torony létezett, a „régi típus”, ami 7,92 mm-es wz.30-as géppuskával volt fegyverezve, és az „univerzális típus”, ami a nehezebb fegyverzet befogadására volt képes, egészen a 20 mm-ig. 1936-ban az egész projektet törölték a 4TP (PZInz.140) tank miatt. Az "univerzális típusú" torony végül is használatba került a 4TP tankok fejlesztése során. A TKD egy könnyű önjáró löveg volt, melynek első prototípusa 1932 májusában készült el. Mindössze 4 jármű készült 1932 májusa és júniusa között. Ez egy módosított TK–3-as volt egy lengyel 47 mm-es wz.25 „Pocisk” (Töltény) löveggel felszerelve. Ezen kívül volt egy változat, amit egy francia 37 mm-es Puteaux vagy brit 47 mm-es Vickers löveggel szereltek fel. A TKD-kat átalakították CP páncélozott vontatókká a 75 mm-es wz.1879/38-as lengyel változatú francia Schneider lövegek vontatása céljából, amíg a 47 mm-es "Pocisk" lövegeket eladták Kínának. A TKF egy továbbfejlesztett változata volt a TK–3 kisharckocsinak, amit egy Polski Fiat 122B motorral láttak el. A fegyverzete egy 7,92 mm-es wz.25 géppuska, és egy 9 mm-es wz.28 légvédelmi géppuska volt. A TKS–D egy módosított és átfegyverzett TKS kisharckocsi volt, amiből két prototípus készült 1937 áprilisában. Ez egy önjáró löveg volt egy 37 mm-es wz.36 Bofors páncéltörő löveggel. A löveget le lehetett szerelni a járműről és azzal vontathatták, ha szükségét látták. 1938-ban egy TKS-D is részt vett Zaolzie Csehszlovákiától való visszavételében a 10. Motorizált Dandár kötelékében. 1938-ban a projektet törölték a PZInz.160 önjáró löveg miatt, a költségek miatt. PZInz.160/161 egy projekt volt 1937-ben, de soha nem hagyta el a rajzasztalt. 37 mm-es löveggel és két 7.92 mm-es géppuskával fegyverezték volna fel, és egy 4 tagú személyzet kezelte volna. A súlya 4,3 t, a maximális sebessége 50 km/h lett volna. A TKW, TKD és a TKS–D soha nem érte el a gyártási állapotot és mindössze néhány prototípus készült belőlük. 1936-ban végül egy TKS-t szereltek fel egy 37 mm-es Puteaux SA löveggel a géppuska helyére tesztelési célból, de a későbbi sorsa ismeretlen.

Lengyelország exportálni is próbálta a TK szériákat és 1934/35-ben 6 TKS kisharckocsit adtak el Észtországnak. A TKS-t Romániának is megpróbálták eladni, sikertelenül. Spanyolországnak szándékában állt megvenni 80 db TKS-t, de a tranzakció soha nem ment végbe ismeretlen okok miatt. 1937 januárjában Svédország is érdeklődött a TKS után. Vásárolni vagy bérelni akart volna 20-60 darabot tesztelés céljából, de Lengyelország érdektelenséget mutatott.

Alkalmazás[szerkesztés]

1939 szeptemberében a TK szériák gyalogos hadosztályokban, lovassági dandárokban szolgáltak, illetve független egységben, században (13 kisharckocsi) csatlakoztak nagyobb egységekhez. A lengyel páncélos erők fő típusát alkották a kisharckocsik. Ezek a járművek reménytelenül gyengék voltak és szó szerint félresöpörték őket a német Panzerek. Bár a fegyverzetüknek köszönhetően a bátor lengyel TK harckocsizóknak sikerült néhány ellenséges járművet elpusztítani.

Túlélő TK változatok[szerkesztés]

Napjainkban mindössze egy teljesen működőképes TKS kisharckocsi létezik. Ezt a svéd Axvall Harckocsimúzeum adományozta Lengyelországnak, és 2008 óta a Lengyel Hadi Múzeumban van kiállítva. Ezen kívül 3 kisharckocsi van kiállítva az oroszországi Kubinka Harckocsi Múzeumban (TKS típus), a belgrádi Hadi Múzeumban, Szerbiában (TK–3 és TKF típusok). Érdekesség, hogy a svéd TKS túlélte a háborút és az azt követő időszakot Norvégiában, ahol egy helyi farmer traktorként használta. Egy C2P tüzérségi vontatót találtak Belgiumban és megvásárolták a Nemzeti Hadi Történeti Központ részére, ahol jelenleg kiállítási tárgy. Ezen felül még legalább két TKS kisharckocsit rekonstruálnak a lengyelek az eredeti tervet követve.

Változatok[szerkesztés]

  • TK (TK–3) – 1931-ből, kb. 280 db készült
  • TKF – TK kisharckocsi 46 LE-s (34 kW) motorral, kb. 18 db készült
  • TKS – továbbfejlesztett 1933-as modell, kb. 260 db készült
  • TKS 20 mm-es löveggel – kb. 40 db-ot fegyvereztek fel 20 mm-es ágyúval
  • C2P – fegyverzet nélküli könnyű tüzérségi vontató, kb. 200 készült

Kísérleti modellek[szerkesztés]

  • TK–1, TK–2 – első prototípusok
  • TKD – könnyű önjáró löveg 47 mm-es ágyúval, 4 db készült
  • TKW – könnyű felderítő harckocsi toronnyal, 1 prototípus készült
  • TK-3 20 mm-es löveggel – mindössze egy prototípus készült
  • TKS–D – könnyű páncélvadász 37 mm-es Bofors páncéltörő löveggel, kettő készült

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz TKS témájú médiaállományokat.
  • A TKS kisharckocsi (algolul)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a TKS című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.