Arany János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany János
Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)
Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)
Született
1817. március 2.[1][2]
Nagyszalonta
Elhunyt
1882. október 22. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Ercsey Julianna
Gyermekei Arany Julianna
Arany László
Foglalkozása
Iskolái Debreceni Református Kollégium
Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend
Halál oka tüdőgyulladás
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert

Arany János aláírása
Arany János aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arany János témájú médiaállományokat.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2.Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára, a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, munkája miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a „hallgati ember” titulussal is illették. Fordítói munkái közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.

Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek lett, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. A szegény családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. A magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, aki páratlanul nagy szókinccsel rendelkezett, hiszen műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. A műveiben szereplő történelmi alakok írásai révén váltak igazán halhatatlanná, és az utókornak talán még a múltat is ragyogóbbá tette. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az ő költészete lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.

Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.
Szerb Antal[3]

Élete[szerkesztés]

Az Arany család címere 1634-ből

Az Arany család ősi fészke Köleséren található, innen költöztek előbb Szilágynagyfaluba,[4] majd Szalontára; első földjüket és nemességüket Bocskai Istvántól kapták, címerüket I. Rákóczi György adományozta 1634-ben, de ezt elvesztették, amikor Mária Terézia 1745-ben herceg Esterházy Pál Antalnak adományozta a hajdúvárosokat. A nemeslevél birtokában a família 1778 óta külön pereskedett jussáért, de nemességüket jogi úton sem sikerült visszaszerezniük.[m 1][5]

1817. március 2-án született, egy kis házat és kevés földet birtokló család tizedik gyermekeként. (Kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben.) Szülei, Arany György (1757Nagyszalonta, 1844. január 2.) és Megyeri Sára (1772. november 2. – Nagyszalonta, 1836. augusztus 20.) földművesek voltak.[6]

Szüleinek késői és egyetlen fiúgyermeke volt; amikor született, nővére már rég férjhez ment, gyermeke is volt. Szülei hívő reformátusok voltak, és így János fiatal korától békés, csendes környezetben nőtt fel. Egészen korán, három-négy éves korában megtanult olvasni, hamuba írt betűk segítségével.[7]

„„Mire iskolába adtak, hova mód nélkül vágytam, [...] már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe estek. [...] A tanító, megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett osztályomban s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók és növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául."[7]

Apja rengeteget mesélt neki a Toldiakról, megszerettette vele a magyar népköltészetet és az irodalmat. Tanulékonysága korán feltűnt: mire hatévesen iskolába került, már nemcsak tökéletesen olvasott, hanem bibliai történeteket, énekeket és a könnyű irodalom termékeit is ismerte. Csodagyereknek tartották, és már iskolai évei alatt városszerte ismertté vált verseiről. Páratlan szókincsre tett szert és a régi magyar nyelv nagy hatást gyakorolt rá, a későbbiekben idegenkedett a nyelvújítás és a romantika magyar nyelvre gyakorolt hatásaitól.[5][8]

Iskolaévei[szerkesztés]

Rekonstruált dolgozószobája a nagyszalontai Arany János Múzeumban

Szalontai iskolaéveinek (1823–31) végén, hogy szülei anyagi helyzetén könnyítsen, a tanulás mellett tanított is, és az iskolában lakott. 1833-ban a költészeti osztályba lépett, majd novembertől Debrecenben a Debreceni Református Kollégiumban tanult. Mivel reményei nem váltak valóra, és pénze is kevés volt, 1834 márciusában Kisújszállásra ment egy évre segédtanítónak, „praeceptornak”, hogy pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Kisújszálláson Török Pál, a későbbi református püspök volt a rektor, aki megnyitotta jeles könyvtárát Arany előtt, és ennek köszönhetően éjjel-nappal olvasott. A német és francia nyelvben is elmélyült, és latinból, németből fordítgatott, sőt a költészettel is kísérletezett.[5]

Egy év múlva visszament Debrecenbe, ahol tanárai is felfigyeltek rá. Kisújszállási ajánlóleveleivel és szorgalmával hamarosan az osztály élére került, és a tanítás folytán anyagi helyzete is tűrhetővé vált. Például magántanítványai közé tartoztak Erdélyi József tanár lányai. Az iskolai egyhangúságot megunó Arany azonban ekkoriban nem tanító, hanem festő vagy szobrász akart lenni, így 1836 februárjában önként elhagyta a kollégiumot. Ez a kilépés azt eredményezte, hogy középfokú tanulmányait nem fejezte be, és emiatt nem kaphatott végbizonyítványt sem.[7][8]

Színészi kitérő[szerkesztés]

Gyakran járt színházba, hiszen Debrecenben erre bőven volt lehetősége. 1836-ban önéletrajzi vallomásai szerint minden erkölcsi és anyagi kényszerítés nélkül hagyta el az iskolát, és élete válaszút elé került. Ferenczy István szobrászatának híre vonzotta nagyon, aki az 1830-as évek ünnepelt zsenije volt. A szobrászat gondolatával titokban foglalkozó Arany megingott, és inkább Thália zászlaja alá állt be, ha rövid időre is. Az alig húszéves ifjú 1836 februárjában Debrecenben a Fáncsy Lajos és László József igazgatása alatt működő színtársulathoz szegődött egy évre. A társulat azonban a korra oly jellemző módon pár hónap múlva feloszlott. A rövid időszak ellenére is több darabban játszhatott. A Bolond Istók című elbeszélő költeményének második énekében életrajzi említésnek tudható be, amit saját színészi pályájáról írt.[9]

Első fellépése valószínűleg – Bolond Istókéhoz hasonlóan – a színpad mögött történt, és ennek során a színpad átrendezésekor székeket pakolt. Lépésről lépésre szoktatták ugyanis hozzá a színpadi léthez. A debreceni színlap először 1836. március 3-án említette meg a nevét Ernst Raupach népszerű regényes színjátékában, az Ördög Róbertben, ahol a tanácsnokot alakította. Ezután több darabban feltűnt, hol a második favágó vagy éppen a jövendő századbeli inas epizódszerepében. Nem jelentős színészi megnyilvánulások, de azért arra is lehetősége adódott, hogy énekes szerepkörben szép basszus hangját is megmutassa. Talán legjelentősebb színészi szerepét kapta március 26-án, amikor Babocsay Istvánnak 1805-ben nyomtatásban is megjelent drámájában, a Vígkedvű Mihályban Biczó István városi tanácsnokot alakíthatta.

A társulat felbomlásáról a Bolond Istókban így írt Aranyː

Egy reggel – épen a bolondok napja,
Az ő nevenapja, april elseje
Volt, hogy fülét a hír oldalba csapja,
Hogy társaság nincs, már csak hült helye.

A fennmaradt iratok tanúsága szerint május 1-jén szűnt meg a társulat, de valószínűleg voltak ennek előzményei, és ezért kötötte a költő a bolondok napjához a felbomlást. Egyébként egész áprilisban színpadon volt, de továbbra sem jutott nagyobb szerephez.[9][10]

Ezután részben a társulat romjaiból szervezett, Hubay Gusztáv által toborzott vándorszínészcsapathoz csatlakozott, és Nagykároly, majd Szatmár, végül pedig Máramarossziget lett vándorlásuk célállomása. A néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás során megtapasztalta az egyre érezhetőbb nyomort, továbbra sem jött a nagy színészi szerep, és így kialudt a színészet iránti fellángolása. Egy éjszaka, álmában halottnak látta édesanyját, ezért elhagyta a társulatot, és gyalog hazaindult. Otthon megtudta, hogy apja megvakult, és két héttel később anyja kolerában hunyt el – ennek hatására egy ideig még a költő is elhallgatott benne.[9] Egyháza és a város részvéttel tekintett a fiú sorsára, és megválasztották őt conrectornak. Szülőhelyén a grammatikai osztályokat tanította 1839 tavaszáig, majd egy évig írnokként helyezkedett el a városnál, végül rendes aljegyző lett Nagyszalontán.[6]

Az 1836-tól 1840-ig terjedő időszakban is sokat olvasott: Shakespeare-t (német fordításban), elővette Homéroszt is, a francia irodalomból pedig François Fénelon Télemakhosz kalandjai című regénye és Florian művei után Molière-t kezdett olvasni, illetve Crébillon rémdrámáit forgatta. Ez időszakban találta meg élete párját is, és fontos lett számára, hogy házasságához biztos anyagi hátteret teremtsen, így kevesebb ideje maradt az irodalom tanulmányozására.

1840 novemberében vette feleségül Ercsey Juliannát, egy ügyvéd törvénytelen és vagyontalan leányát. Úgy döntött, hogy az esküvő után már nem foglalkozik annyit olvasással és különböző művek tanulmányozásával, hanem helyette minden szabadidejét szeretett feleségével töltötte. Munkájában szorgalmas és kiegyensúlyozott volt, kisebb peres ügyekben segédkezett, marhapasszusokat állított ki, és a hivatali életben kiválóan teljesített, még a megyei táblabírák is elismerték tevékenységét. Ekkoriban új ismeretekkel is gyarapodott, hiszen munkájából adódóan kitanulta a földmérést. Házasságukból 1841-ben született Juliska lánya és 1844-ben László fia, aki később ismert bankár, népköltészet-gyűjtő, kitűnő költő és irodalomtudós lett. Gyermekeinek sikereire Arany mindig nagyon büszke volt. Halála után fia rendezte sajtó alá Arany hátrahagyott iratait és levelezését négy kötetben.[11][12]

Elismert költővé válása: az Elveszett alkotmány és a Toldi[szerkesztés]

Petőfi rajzára
Arcom vonásit ez ábrázolatban
Szemed, hiszem, hogy híven fölleli.
De úgy, ha amit a festő hibázott,
A költő azt utána képzeli.

1842 tavaszán Arany egykori tanulótársa, Szilágyi István Szalontára érkezett rektori minőségben, és a költőt az irodalmi munkásság folytatására buzdította: elsősorban a görög tragédiaszerzők lefordítását javasolta neki. Szilágyi István inspirálására, teljesen egyedül tanult meg angolul. Beszélni nem tudott, csak az írásképet ismerte. Az angol szövegeket összevetette a német fordítással, és így kezdett el nyelvtankönyv segítségével lépésről lépésre haladva egyre jobban elmélyülni az angol nyelvű irodalomban. A nyelvben jártasságot szerezve Shakespeare-t kezdte tanulmányozni és fordítgatni. 1845 nyarán írta az Elveszett alkotmány című szatirikus eposzt, amelyet beküldött a Kisfaludy Társaság vígeposzpályázatára. A mű meg is jelent a Kisfaludy-társaság Évlapjai VII. kötetében, és vele a 25 arannyal járó pályadíjat is elnyerte, bár Vörösmarty bírálta hexametereit. A kritikai kifogások azonban nem vették el a kedvét, sőt további munkára inspirálták Aranyt.[6]

1846-ban az Életképekben (I. évfolyam 13. sz.)[13] jelent meg tőle egy falusi beszély[m 2]: Egyszerű beszélyke, Úti tárczámból és egy másik Hermina címmel (II. évf. 9. sz.). Az 1846. március 28-án megjelent Egyszerű beszélyke volt Arany első nyomtatásban is megjelent írása.[14]

1846-ban a Kisfaludy Társaság ismét irodalmi pályázatot írt ki. A feltételeket Erdélyi János állította össze és az ő utasítására került be a követelmények közé a népies forma. A pályázat szövege: „Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. A forma és a szellem pedig népies legyen. Beküldés határnapja: 1846. november 26. Jutalma 15 db arany.” A Toldi már egyöntetű győzelmet aratott, és nemcsak a pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte), hanem bírálói ámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult feléje. Petőfi volt az egyik első, aki üdvözlésére sietett, és látatlanul is levélben köszöntötte őt. Szilágyi István találóan azt írta Aranynak, hogy a „Toldinak nagy máj adatik”.[14]

Ez időtől kezdve folyamatosan írt az Életképekbe és a Pesti Divatlapba kisebb költeményeket. 1847-ben készítette el a Toldi estéjét[m 3] és a Murány ostromát. 1847. június 1-je és 10-e között Petőfi meglátogatta Szalontán, és ettől kezdve szoros barátság szövődött köztük, és rendszeresen leveleztek egymással. Ez a levelezés jelentős kor- és irodalomtörténeti emlék is egyben. Úgy írt és fordított ez időben, hogy közben napi tíz órai hivatali munkáját is ellátta, és családjára is odafigyelt.[14]

1848-ban a Kisfaludy Társaság felvette tagjai közé. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt néhány verset és kisebb elbeszélést írt a folyóiratokba és néhány közéleti helyzetdalt is. Ilyen például a Nemzetőr-dal, de nem hozott létre jelentős esztétikai értéket, mivel az akkori közösségi hangnem távol állt szubjektív líraiságától. A kormány által megindított Nép Barátja című lap szerkesztését nem vállalta el, csak nevét kölcsönözte hozzá, míg a tényleges szerkesztő Vas Gereben volt. Arany eleinte több költeményt és népszerű politikai cikket írt bele, de 1849. március 10-től már a neve sem fordult elő a lapon. Nemzetőrként részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körüli katonai szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. Jegyzői hivatalát 1849 tavaszáig megőrizte, de a város nem tudta fizetni a tisztviselőit, ezért a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumnál vállalt fogalmazói állást. A hivatalával összefüggésben Debrecenbe, majd Pestre költözött. Mindeközben családja végig Szalontán maradt, ahol otthont adott Petőfi családjának 1849 január végétől májusig.[6]

Június végétől megkezdődött a cári csapatok elöli menekülés. Nagyszalontán keresztül vonultak vissza Görgei tábornok egységei. Néhány napig nála húzta meg magát menekülő és bujdosásra kényszerülő írótársai közül Vörösmarty Mihály és Bajza József. Nemsokára ő is menekülésre fogta, és elbujdosott. Erdőkben töltötte napjait, és később, amikor visszamerészkedett otthonába, éjszakákat töltött felöltözködve, arra várva, hogy hátha őt is letartóztatják. A félelem mellett legalább ilyen teherként jelentkezett, hogy „csaknem földönfutó valék”, ahogy írta később, mert az 1849-es év a teljes anyagi ellehetetlenülés szélére sodorta őket.[14]

A szabadságharc után[szerkesztés]

Arany Nagykőrösön
Arany János lakóháza Nagykőrösön
Arany János emléktáblája a nevét viselő általános iskola bejáratánál. (Nagykőrös, Hősök tere 8.)
Nagykőrösön a nevét viselő általános iskola falán (Molnár Elek munkája (1960). Nagykőrös, Hősök tere 8.)
Emléktáblája a nevét viselő gimnázium falán. (Sári Zoltán munkája (2010). Nagykőrös, Hősök tere 6.)

A világosi fegyverletétel után nem tartóztatták le, rövid bujdosás után közéleti szerepet nem vállalva visszatérhetett Szalontára. Időközben Tisza Lajos meghívta Gesztre, hogy fiát, Domokost költészetre oktassa. Szemléletének ellentmondásaira jellemző, hogy az elbukott magyar szabadságharcot kétféleképpen értékelte: elégikusan és ironikusan. 1850-től kezdve megint írhatott, és folyóiratokban leginkább lírai költeményeket publikált. A Bach-korszakban lassan azért hozzákezdett anyagi helyzetének rendezéséhez, a Nép Barátja tiszteletdíjaiból nádfedeles, rozzant, kétszobás parasztházat tudott vásárolni, melyhez volt egy apró gyümölcsöse is.[15]

Az 1851. év második felében a nagykőrösi református egyház hívására a nagykőrösi református gimnáziumban a magyar és latin nyelv és irodalom tanárává választották, és az év őszén egész családjával Nagykőrösre költözött. A hely mezővárosi létéből fakadó parlagiasságával feloldhatatlan ellentmondásba került tehetsége, tíz éven keresztül mégis lelkiismeretes és pontos tanár volt. Folyóiratokban rendszeresen publikált, és ebből az időszakból származnak nagyobb művei is. Nagykőrösi tanárként rendszeresebben kezdte tanulmányozni a magyar nyelvet és irodalmat, illetve a világirodalom nagyobb eposzait is újraolvasta. Néhány értekezést írt az Uj Magyar Museumba is (1854, 1857).[14]

A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként[szerkesztés]

A Magyar Tudományos Akadémia tízévi szünet után megtartott nagygyűlésén, 1858. december 15-én előbb levelező, majd még aznap rendes tagjává választotta. Székét 1859. október 31-én Zrínyi és Tasso című értekezésével foglalta el. Ekkoriban sokat betegeskedett, gyomorbántalmak kínozták. Hívták többfelé tanárnak, de nem vágyott új állásra, valami másra, sokkal mozgalmasabb életre vágyott. 1860. július 15-én a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, így Pestre költözött, és még az év novemberében megindította a Szépirodalmi Figyelőt, amelyet 1862. október végéig szerkesztett.[6]

Szalay László elhunytával a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett. 1865. január 26-tól, majd az új alapszabályok kihirdetése után, 1870. január 17-én a közgyűlés főtitkárnak nyilvánította.[6]

A főtitkári teendők alól megromlott egészsége miatt több ízben is kérte felmentését. 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az akadémia nem fogadta el, hanem egy évre szabadságra küldték. Miután ez letelt, megismételte lemondását, amit az akadémia szintén nem fogadott el, hanem megint egy évre szabadságolták. 1879-ben harmadszor is kérte a felmentését, és ezt már elfogadták. A döntéshozóknak közben az is feltűnt, hogy főtitkári fizetését, melyet egyébként az alapszabályok életfogytig biztosítottak neki, már az eltelt két évben sem vette fel. Arany ki is jelentette, hogy végleges visszalépése után sem fogja azt elfogadni. Ezért arra kérték, hogy legalább az akadémia palotájában levő főtitkári lakást használja a továbbiakban, és – hogy senkiben se merülhessen fel kétely – a nagygyűlés tiszteletbeli főtitkári címmel ruházta fel, és igazgatótaggá választotta őt.[16]

A walesi bárdok keletkezése[szerkesztés]
Arany János családja körében 1863 körül

1857-ben, Ferenc József és Erzsébet királyné magyarországi látogatása alkalmából a kormánypárti Budapesti Hírlap főszerkesztője – mások mellett – felkérte Arany Jánost egy üdvözlőbeszéd megírására. Az alkotást akadályozó tartós betegségre hivatkozva[m 4] tért ki a felkérés elől. Az utókor a 2000-es évek közepéig azt gondolta, ekkor írta, saját fiókjában tartva, A walesi bárdok című balladát. Új bizonyítékok szerint a vers valójában csak négy évvel később, 1861 körül született, részben Széchenyi István Ein Blick című pamfletjének hatására, részben pedig mert megtudta, hogy egy másik költő, Tóth Endre Ötszáz gael dalnok címmel ugyancsak megírta a walesi bárdok történetét. Például az „a koronád legszebb gyémántja” szófordulatot szó szerint Széchenyitől vette át Arany. Ebben az „óangol” balladában Eduárd angol király látogatásra indul újonnan leigázott tartományába, Walesbe. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Edward maga Ferenc József, a walesi bárdok pedig a magyar költők. 1863-ban az általa ugyanebben az évben indított Koszorú című lapban jelent meg először A walesi bárdok. A verset a cenzúra miatt nem sajátként, hanem mint egy óangol ballada fordításaként írta alá.[17][18]

A Koszorú folyóirat 1865 júniusának végén szűnt meg. Arany mindkét lapban számos cikket, írói arcképeket, értekezést a magyar verselésről és bírálatokat írt. Belső feszültsége jót tett költészetének, mert versek írására ösztönözte. Lírája ebben az évtizedben bontakozott ki legsokoldalúbban. Mélyen átélte a polgárosodó világ elidegenedését. 1865-ben leánya, Juliska, méhgyulladást kapott – szervezete legyengült, majd a tüdőbaj végképp legyőzte, fél évvel azután meg is halt, hogy Szél Kálmántól megszületett kislánya, Szél Piroska (a költő unokája). Szeretett leányának váratlan halála mélyen megrendítette Aranyt, olyannyira, hogy amikor verset kezdett írni lánya emlékére, a negyedik sor után megakadt, s ezt írta füzetébe a folytatás helyett: „Nagyon fáj! nem megy!” A családi életében bekövetkezett tragédia hatására több mint egy évtizedre a költő is elhallgatott benne. 1868-tól Aranyék nevelték Juliska kislányát, aki 21 éves korában ugyancsak a tüdőbaj áldozata lett.[15]

Betegsége és halála[szerkesztés]

Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, de, mint azt A walesi bárdok keletkezése is mutatta, az uralkodót ki nem állhatta. Ferenc József azonban 1866-ban mégis elismerve érdemeit arany érdemkereszttel tüntette ki. A Belügyminisztériumból az MTA címére kiküldött érdemkeresztet nem akarta elfogadni, ezért értesítette a belügyminisztert, hogy visszautasítja azt. A megkeresésére hamar választ kapott, hogy nem teheti meg, mert a Hivatalos Lap már leközölte a kitüntetést. Ezután nem tehetett egyebet, minthogy a kitüntetés mellé írt egy fricskát, és a fiókjában felbontatlanul őrizte, a kettőt együtt a halála után találták meg a fiókjában.[m 5][19]

Arany Szent István-rendje Föntmaradt egy anekdota, amely szerint egy főrend Andrássy Gyula miniszterelnökkel beszélve nehezményezte az Aranynak adományozott rendjelet, mondván, hogy ez a rendjel eddig csak igen magas rangúaknak járt ki. Mire Andrássy ezt felelte: „– Meg tudná mondani Excellenciád, ki volt Raffaelo korában a külügyminiszter?” Tényleg, ki is volt a külügyminiszter?[20]

Ferenc József koronázása alkalmával újabb, immáron fejedelmi kitüntetést adományozott a magyar nemzet akkor élő legnagyobb költőjének, 1867-ben a kiváltságosak közé is emelte, és a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Arany természetesen ezt az uralkodói kegyet is megpróbálta visszautasítani, de báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszternek írt tiltakozására azt a választ kapta, hogyː „...neked jogodban áll e rendjelt nem hordani, s ezt alkalmasint tenni is fogod, de azt visszaútasítani, ahhoz bizony, barátom, nincs jogod. Nemcsak a fejedelem iránti tiszteletet, de más érdekeket sértenél meg... ” Közben az újságból értesült, hogy a belügyminiszter „Budán folyó év és hó 11-én 2366. elnöki szám alatt kibocsátott” rendelete az ő kitüntetéséről szól. Ekkor tiltakozásul írt báró Wenckheim Béla belügyminiszternek is. A két miniszter személyesen is felkereste, és végül hosszas citálás és levélváltások után írta e sorokatː„– Én tartottam magamat, míg lehetett, de végre belátván, hogy nagy demonstrationalis látszat nélkül (mitől mindig írtóztam) a visszautasítás meg nem történhetik, beleegyeztem... ”[20]

1865-től 1876-ig eredeti művein alig dolgozott valamit. Miután megvált főtitkári hivatalától, a visszavonulás jót tett irodalmi munkásságának, mert számos lírai költeményt és balladát írt ez időben. Művei a Margit-sziget tölgyfái alatt, egyfajta őszi virágzásképpen születtek. 1879-ben készült el a Toldi szerelme című elbeszélés tizenkét énekben, melynek első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is jutalmával tüntette ki. A társaság ötven aranyos jutalmából alapítványt hozott létre. Élete végén Arany nagyobb vállalásai közül csak a Toldi szerelmét fejezte be. Irodalmi tevékenységét ekkor már az is nehezítette, hogy megrendült az egészsége: 1868-ban veszélyes máj- és bélgyulladást állapítottak meg nála, emiatt rendszeres gyógyfürdést írtak elő neki. Évente látogatta a karlsbadi fürdőt, de megfordult Szliácsfürdőn is.[21] 1870-ben korának legnevesebb sebésze Kovács Sebestény Endre operálta meg, és több epekövét is eltávolította. Hallása és látása is romlani kezdett, de felesége gondoskodásának és a megfelelő étrendjének köszönhetően néha-néha megint elláthatta hivatalát, és koronaként még az irodalommal is foglalkozhatott. A fulladozó, nehéz légzése azonban napközben is gyakran jelentkezett, de különösen a reggeli és a hajnali órákat nagyon megszenvedte.[15]

Az 1870-es évek során befejezte a Hamlet és a János király fordítását, lefordította Arisztophanész összes műveit, elkészült a Bolond Istókkal, valamint megírta az Őszikék című ciklusát, és bevégezte a Toldi-trilógia középső részét, a Toldi szerelmét. Régi betegsége, a heveny hörgőgyulladás 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Végül a Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán ráadásul meg is fázott, és tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és néhány nappal később, 1882. október 22-én déli 12 órakor elhunyt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia palotájában, élete 66., házasságának 42. évében.[15]

Temetésére 24-én, délután 3 órakor került sor a Kerepesi temetőben a református egyház szertartása szerint. Végső nyughelyére az akadémia tagjai testületileg kísérték. Ravatalánál Gyulai Pál, Szász Károly és Török Pál református püspök tartott gyászbeszédet. Később a Margit-szigetről áttelepített tölgyeket ültettek a sírja fölé.[22] A Kisfaludy Társaságban 1883. október 24-én Gyulai Pál a Magyar Tudományos Akadémián,[23] az 1884. június 8-i ülésen pedig Szász Károly tartott fölötte emlékbeszédet.[16]

Arany költészete[szerkesztés]

Képek a költőről
Arany János 1848-ban Barabás Miklós litográfiája
Arcképe képeslap sorozaton
Morelli Gusztáv fametszete
A költő arcképe
Arany János utolsó portréja (1882)
Arany János az európai magyar olvasó legnagyobb bánata: Európa nem vette tudomásul. Holott – vélik – ő mutathatta volna meg legjobban, mire képes ez a nyelv és ez a költészet: ő volt a magyar vers és nyelv legnagyobb mestere.
Németh G. Béla

A magyar irodalom legkiemelkedőbb epikus költője és az egyik legnagyobb magyar népi költőfejedelem.[24] Majdnem fél évszázados költői munkássága során folyamatosan, de mennyiségileg és minőségileg egyenetlen eloszlásban születtek költeményei, ám mégis tökéletes irodalmi művek sokaságát alkotta meg. Jelentős verset minden költői szakaszában lehet találni. Pályakezdésének ideje az 1845–1849 közötti időszak. A következő a szabadságharc utáni költészete (1849–1866) és a pályafutása végén született az Őszikék-korszak (1877–1880). Remek balladái miatt kortársai „a ballada Shakespeare-jeként” tisztelték, és a magyar írók közül kiemelkedett páratlan szókincsével is, hiszen vitathatatlanul ő rendelkezett a leggazdagabb magyar szókinccsel.[25][26]

Hogy mennyire gazdag volt ez? Összehasonlították az irodalmi műveiben használt egyedi szavakat Vörösmarty Mihály, József Attila, Petőfi Sándor, Babits Mihály és Ady Endre hasonló műveiben előfordulókkal. Arany igen jelentős 60 ezer körülit, a második Vörösmarty 44 ezer körülit, míg a közülük sereghajtó Petőfi 20 ezer körüli egyedi szót használt.[m 6][27] Ilyen ma már ritkán használt szavak például a műveiben előforduló olyan állatnevek, mint a toportyán (aranysakál, Toldi – Negyedik ének)[28]) és a pitypalaty (fürj, Télben című vers).[29]

Elbeszélő költeményei[szerkesztés]

Arany elbeszélő költemények, más néven verses vagy költői elbeszélések, illetve az ő idejében használatos elnevezéssel költői beszélyek formájában írta meg már az első komolyabb irodalmi alkotását is. Ez volt Az elveszett alkotmány, mely hét énekből álló, hexameteres vígeposz. Ezzel a Kisfaludy Társaság pályázatát elnyerte, de Vörösmarty Mihály még fenntartással fogadta Arany János bemutatkozását. A későbbi irodalmi szempontból sokkal jelentősebb költeményei azonban már meghozták a költői hírnevet és az általános elismerést.[6]

A Toldi kézirata (Arany László ajándékozta 1886-ban Lehr Albertnak annak emlékére, hogy a Lehr Toldi-kommentárja megnyerte az Akadémia nagyjutalmát)

A legjelentősebb – és mind közül kiemelkedik terjedelmében is – elbeszélő költeménye a Toldi-trilógia, mely a Toldi (1847), a Toldi estéje (1854) és a Toldi szerelme (1879) részekből áll össze. A művekben szereplő Toldi Miklóst sokáig kitalált személynek gondolták. Bebizonyosodott azonban, hogy Arany által a magyar hősök közé emelt, valóban kivételes fizikai adottságú bihari birtokos nemes valós személy és nem mesebeli hős. A trilógia nagy része történeti tényekkel is alátámasztható, azonban vélhetően vannak kitalált részek is benne, ilyen lehet például a testvérével kialakult konfliktusa, harca a farkasokkal vagy a cseh vitézzel vívott sajátos párbaja.[30]

Ez a trilógia azonban nemcsak Toldi nevét emelte magasba, hanem a szerzőét is halhatatlanná tette. Érdekesség, hogy a trilógia három része három különböző időpontban - teljesen más történelmi korszakokban - született és nem a történések időrendben készült el. Hasonló nagyszabású munka lehetett volna a hun eredettörténetből vett Csaba-trilógia de ennek csak az első része, a Buda halála készült el teljesen.[31]

Ezekből néhány fontosabb felsorolása és rövid bemutatása következikː

  • Toldi (1847): A Kisfaludy Társaság pályázatára készített mű, melyet vélhetően az előző pályázaton díjnyertes Az elveszett alkotmányt ért Vörösmarty bírálat is inspirált. A történet ihletét vélhetően Ilosvai Selymes Péter Az híres nevezetes Tholdi Miklos-nak cselekedeteiről és bajnokságáról való história című krónikája adta. A kiírt pályázaton a mű nem csak díjat nyerte meg, hanem példátlan módon a kitűzött tizenöt aranyat kivételesen húszra emelték fel. Arany ezzel az alkotásával ünnepelt költővé vált és jeles írók figyelme fordult feléje. A Toldi műfaját tekintve elbeszélő költemény, mely tizenkét énekből áll. Költői képekben gazdag alkotás és ezek közül is kiemelkedik az álom-allegória: „Majd az édes álom pillangó képében, Elvetődött arra tarka köntösében...”[31][32]
  • Toldi estéje (1854): A Toldi váratlanul nagy sikere ösztönözte az újabb mű megírására. Levelében értesítette barátját Petőfi Sándort, hogy „Egy Toldit akarok még írni, Toldi Estéjét…”. A kéziratot 1848. április 1-jén elküldte Petőfinek, de a forradalmi események miatt, majd csak 1854 tavaszán jelent meg. A fogadtatása a késedelem ellenére éppoly lelkes volt. Eötvös József rögtön a megjelenés után Aranynak küldött levelében így írt: „Ha valaha művet láttam, mely minden követeléseimnek megfelelt: Toldi Estéje az…” Gyulai Pál a rettenthetetlen kritikus nem kevesebbet állított, minthogy: „Arany Jánosé az első hely a magyar költészetben.”[31][33][34]
  • Buda halála (1863): Arany a kiegyezés előtti években írta Budapesten abban az időben, amikor a vállalkozó kedve újraéledt. Ez a tervezett hun-trilógia egyedül befejezett része. A történetben Buda király megosztja hatalmát öccsével Etelével. Ez a lemondás vezet aztán a király halálához. A tragikum kifejezése, a metaforákban gazdag fordulatok, nagy művészi hatású és korszerű alkotássá emelte a hun-trilógiát.[35][36]
  • A nagyidai cigányok (1851): A vers a szabadságharc egyfajta ironikus értékelése. A magyar nemesség azon liberális álláspontjával értett egyet, ami hitt a lassú, de szerves fejlődésben. Kossuth nézeteit nem fogadta el maradéktalanul és álmodozónak gondolta. Ironikus szatírájának és világképének változásában sokat köszönhet Kemény Zsigmond Forradalom után című röpiratának (1850). A versben a groteszk hangvételt nagy nyelvi igénnyel valósította meg: „Ló, három, szilajok, valamint a csiga, … Dicsőségünk nem fér papirosomra, Nohát nem is bántom. … Lenyakazva egymást, szépen megbékéltek. F…e nép a cigány: megölné az apját, Mert nem néz a senkit, – igaz, hogy nem is lát.”[35][37]
  • A Bolond Istók első éneke 1850-ben míg a második 1878-ban készült el. A költeményben előrehaladva bontakozik ki az önmagát kigúnyoló elbeszélő hangnem. A Bolond Istók valójában megtorpanások sorozata, melyben végül a mesélőnek elfogy a története.[35][38][39]
  • Toldi szerelme (1879): Élete vége felé a költő nagy vállalkozásai közül befejezett mű. Jóval terjedelmesebb és meséjében is bonyodalmasabb, mint bármelyik másik Arany költemény. Nagy sikert aratott alkotás, első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is a jutalmával tüntette ki.[31][40]

Lírai költészete[szerkesztés]

Arany pályája több korszakra is felosztható, azonban lírai költészetének darabjai minden egyes alkotói szakaszában megtalálhatóak. A majdnem fél évszázados költői tevékenységében ezek mennyiségileg és minőségileg is egyenetlen eloszlásúak. Jelentős és kiemelkedő korszak a nagykőrösi időszak. Az 1860-as években a lírai költészet a Bach-korszak bukásával talaját vesztette és Pestre költözésétől ez nála is megfigyelhető, hiszen költészete másként bontakozik ki. Az 1861-1877 közötti időszakban átélt élmények lírai megörökítése ugyan elmaradt, de egyfajta kárpótlásként lírai szövegek az őszikék versciklusában azért előfordulnak.[41][42]

A szabadságharc utáni időkben a vallás szerepe a természettudományok fejlődésével a korábbiakhoz képest bizonyos mértékben visszább szorult. A túlvilágba vetett hit és a földöntúli élet hitele kétségessé vált és így megrázó élménnyé lett a halál véglegessége. Arany átérezte korának nagy világnézeti válságát és lélektani hatását. Költészetére hatott, hogy az európai szabadságküzdelmek mind sorra elbuktak. A magyar szabadság elvesztése miatt érzett kiábrándultság és az elveszett remény pedig rányomta bélyegét lírai költészetére.[41]

Korai darabjai között két igazán kiemelkedő vers van: A rab gólya (1847) és a Nemzetőr-dal (1848).

  • A rab gólya (1847): Az 1847-ben írt népies költeményében a lírai kisepika megteremtésére tett kísérletet. A rab madárnak egy fehér gólyának a költői hagyományból vett allegóriáját, a belső kiszolgáltatottságot lélekállapotként ábrázolta. A madarak általában a szabadságot jelképezik, de itt a törött szárnyú gólya vélhetően a költő lelkiállapotát jeleníti meg. Ő ezidőben Szalontán élt egyfajta vidéki elszigeteltségben és ennek az érzésnek ad hangot a költeményben.[43][44]
  • Nemzetőr-dal (1848): A forradalmi lelkesedés és a népies dalköltészet egyesülése, mely a katonatoborzók hangulatát idézi meg. A közösségi ének szabályának megfelelően hiányzik belőle a szubjektív líraiság. Ez a költemény megzenésítését követően népdallá is vált.[41][45]

A későbbi és az ötvenes évek első felének lírája javarészt Nagykőröshöz köthető. A Letészem a lantot (1850) ugyan még a költözés előttire datálható, de ezeket a költeményeit a szabadságharcbukása érlelte lírikussá. E korszak (1849–1866) jelentősebb versei az alábbiakː[46]

  • Letészem a lantot (1850): A mű fél évvel a szabadságharc leverése után íródott. A műfaja elégia és már a címe is beszédes, hiszen a költő tart a megtorlástól és arra készül, hogy tényleg letészi a lantot. Két létállapotot állít szembe egy értékben gazdag múltat és egy értékszegény világot a jelent. Versében a múlt a jelenből visszatekintve tűnik elő. A versszakok végén refrénként tér vissza a fájdalom: "Hová lettél, hová levél, Ó lelkem ifjúsága? "[43][47]
  • Családi kör (1851): Arany lirizált kisepikájának egyik legismertebb és méltán népszerű verse. A benne lévő bensőséges idill teljesen más, mint az ötvenes évek más ilyen jellegű lírai költeményeié. Apaközpontú világával a Toldit idézi meg, és egyfajta hangulatos életképben ünnepi megvilágítást kap a család mindennapos együttléte, ahol a vendégként fogadott „béna harcfi” képében betör a történelmi valóság is.[48]
  • Kertben (1851): A mű szavait idézve „Közönyös a világ… az élet - Egy összezsúfolt táncterem, … Nagy részvétel, ha némelyikünk - Az ismerőst … megismeri.” A költeményben feltör a szabadságharc leverése miatt érzett elkeseredés, melyet iróniával fejezett ki. A fegyverletétel után ugyan fejlődésnek indult a tőkés rendszer, de az nem magyar érdekeket szolgált. A polgárosodástól a magyarság többsége csak hátrányokat szenvedett. Alexander Bach nevével fémjelzett rendszer működése tönkre tette a személyes kapcsolatokat és egyfajta gépnek tekintette az embereket. Ez a vers ennek a fásultságnak a bemutatása.[43][49]
  • Visszatekintés (1852): A versben megjelenik az illúziók köddé válása, a céltalanság, a kiüresedés, az idill elérhetetlen messzesége és az is, hogy már a halál sem megoldás. Stílusában kevert hangnemű, egyszerre elégikus, ironikus puritán életvitelt kudarcként ábrázolja. A mű befejezésében Arany a HitReménySzeretet hármasságnak a biedermeier almanach-költészet bibliai hagyományához folyamodik.[43][50]
  • A lejtőn (1852–57): Ez a költeménye is elégikus hangnemben íródott dalszerű vers, mely nyolcas és nyolcadfeles trocheusok váltakozásából áll. Első és utolsó sorai két olyan irodalmi műre utalnak, amelyek fontos szerepet töltöttek be a szerző élményvilágában. A vers kezdete Edgar Allan Poe A holló című híres költeményét idézi fel. A záró rész azokra a sorokra emlékeztet, amelyek a Hamletben Ophelia halálának körülményeit beszélik el.[43][51][52]

Balladái[szerkesztés]

A ballada (a provanszál balada, azaz „tánc” szóból eredeztetik) a szépirodalomban meghatározását tekintve az epikának egy lírai jegyeket is mutató költői műfaja. Greguss Ágost szerint „Tragédia dalban elbeszélve.” Arany elsősorban lírikus költő volt, de a gondolatiasabb líra felé vonzódott. A Toldi estéje és a balladái jó példák erre. 1853 után kezdett balladákat írni még nagykőrösi tanársága idején és kétségtelenül ezek a legjobban szerkesztett költemények életművében. Végigkomponáltságuk egyedülálló, és ilyen típusú balladákkal a magyar irodalomban majd Ady Endrénél lehet megint találkozni.[53]

Már 1847-ben is kísérletezett a balladával, de ezen verstípusait a nagykőrösi években emelte igazán magas színvonalra. Közel állt hozzá a történetet kihagyásokkal, párbeszédekkel dramatizáló ballada, amit a skót és a székely népköltészetből ismert meg. Nem úgy, mint a történetet lassabban adagoló románcot, melyet a latin népek (elsősorban spanyolok) költészetéből és még talán a németektől ismerhetett meg. Jól bizonyítható ez a Hunyadi-balladakör két megírt részének: az V. Lászlónak (1853) és a Mátyás anyjának (1854) az összehasonlításakor, mivel az előbbit lényegesen nagyobb igénnyel írta meg.[35]

Balladatípusai három szerkezeti megoldást tartalmaznak. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának lehet nevezni. Ez áll legközelebb a románchoz, nevezik még népies balladának is. Ide tartoznak első balladakísérletei: A varró leányok (1847), Az egri lány (1853) és két nagy vers: Zách Klára (1855) és A walesi bárdok (1857).[53] Korai balladái közül a fontosabbak:

  • Zách Klára (1855): A magyar történelem egyik leghírhedtebb merényletét Záh Felicián követte el, akinek családját különös kegyetlenséggel IKároly Róbert parancsára kivégezték. Többek közt Záh lányát Klárát is. A versben tömbszerűen szaggatott történetmondással le van lassítva az elbeszélés. A lépcsőzetes szerkezetet a bosszúálló királyné szavainak idézése zárja le és az utolsó sorokban a magyar haza kilátástalan helyzetén kesereg a költő.[55]
  • A walesi bárdok.[m 7][17][56] Több versében a bűn és bűnhődés gondolatát állította középpontba és ezekhez tartozik A walesi bárdok is. Versformája az úgynevezett skót ballada. A szakaszos tördeltség benyomását erősítő belső ismétlések itt is uralkodó szerepet visznek mind az elbeszélésben, mind a párbeszédben, sőt közöttük is. A tetőpontot nem az elhallgatás, majd a mondatszerkesztés síkján megvalósított fokozás idézi elő, hanem a nyelv felemelése a betű szerinti szintről a szójátékok és igei metaforák szintjére: „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehellet megszegik. – ” Történeti tényekkel egyébként nem alátámasztott, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot ténylegesen kivégeztetett volna.[57]

Második balladatípusát történelminek lehet nevezni, melyet többszólamú, előrehaladó szerkezet jellemez. Ennek a típusnak távolibb a rokonsága a románccal. Történelmi balladái politikai célzatosságot hordoznak magukban. Az 1850-es években fel kellett rázni a nemzetet fásultságból, és Arany ebben nagy szerepet vállalt magára. Az V. László végszavaival – „De visszajő a rab…!” – vélhetően az császár börtöneiben raboskodó magyar hazafiak hozzátartozóiba próbált lelket önteni, a Zách Klára Haynau bosszúját idézte fel, a Szondi két apródja és A walesi bárdok arra emlékeztetett, hogy a nemzetét szerető magyar költőnek nincs miért dicsőítenie Ferenc Józsefet. Arany a nemzeti önrendelkezés eszményének értékét akkor állította középpontba, amikor a magyar függetlenséget eltörölték, és történeti példázataival egyszerre tanított a megalkuvás elutasítására és a sorssal szembeszegülő kemény próbatételre is. Két jelentős verse sorolható be ebbe a balladatípusba az V. László és a Szondi két apródja, de ide köthető még az Ágnes asszony (1853) és Az örök zsidó (1860) is:[35]

  • V. László (1853): A Hunyadi-balladakör elsőként megírt része. Írásmódja töredékes mondatszerkesztésű. Egy állítmányhoz egyszerre kapcsol betű szerint és metaforikusan olvasandó alanyt: „Buda falán a rab – Egy-egy felhődarab – Ereszkedik alá.” A költemény tördeltsége fokozódik attól kezdve, hogy a foglyok megszöknek, a király pedig Prágába menekül.[58]
  • Szondi két apródja (1856): Itt a kétszólamúság a vezérmotívum. A történet alapjául az időbeli eltérés szolgál. Az apródok a múltat idézik fel, míg Ali szolgája viszont a jelenről beszél. Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk önteremtő fejlődés során jött létre, az előrehaladás addig tart, amíg a hangnem ki nem meríti önmaga lehetőségeit. Ezen a tetőponton a belső ismétlések zsúfoltsága („álla halála”) már-már a mesterkéltséget súrolná, de ekkor a kevésbé míves nyelvezetű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet.[59]
  • Ágnes asszony (1853): Ennek az erősen lirizált versnek a megalkotásakor az egyén sorsának egyetemes kérdései foglalkoztatták aranyt.[m 8] Arany e művében a bűnt teszi kérdésessé: Ágnes asszony úgy érzi, nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt valami. E műben a körkörösség a drámai monológ szerkezetéhez hasonlít, és a költő a lelkiismeret, az önvád jelképes kifejezésével egyetlen lélekállapot tárgyiasítását adja – mint A rab gólyában vagy Az örök zsidóban.[60]
  • Az örök zsidó (1860): A legjelentősebb alkotói korszakát lezáró nagy verse. Műfaját tekintve elégikus líra és tragikus ballada ötvözete. Az örök zsidó legendájáról szóló történet Párizsi Máté angol szerzetes 13. századi krónikájából ismert.[m 9] Ez a történet másokat például Vörösmartyt is foglalkoztatta, de költeménye töredékben maradt csak fenn. Arany új verstípust alakított ki ebben a művében, ami csak a 19. század közepén jelent meg az európai költészetben. Az örök zsidó azt reméli, hogy egyszer talán végre megáll a végtelen rohanás. Mivel a szöveg végig egy elképzelt szereplő magánbeszéde, ezért eldöntetlen, vajon a létnek értelmet ad-e a vég?[m 10][61]

Harmadik típusú, nagyvárosi balladái a késői korszakának „Őszikék”-balladái. E korszakban előtérbe kerültek misztikus babonás motívumok, felerősödött költészetében az erkölcsi szigor és megjelent a nagyváros-ellenesség. Ezekben az 1877-ben keletkezett balladákban kevesebbnek tűnik a drámai rész, és a párbeszédeket magánbeszédekkel helyettesíti a költő. Erre a korszakra az is jellemző, hogy pár hónap alatt több költeményt ír, mint előtte hosszú évek során.[62] Az Őszikék korszak fontosabb balladái:

Gyárfás Jenő: Tetemrehívás (1883)
  • Tetemre hívás: Késői korszakának az egyik legnépszerűbb és talán legtöbbet vitatott balladája. Egy középkori kis faluban játszódó történetben egy apa keresi késszúrás által maghalt fia gyilkosát úgy, hogy segítségül hívja az istenítéletet. Az olvasót magával ragadja a sajátos ritmika és a misztikus történet. A hatás nem maradt el, hiszen Gyárfás Jenőt oly módon megihlette, hogy megfestette a Tetemrehívást. A képére nézve és Arany sorait olvasva "...döbbenet által a szív ere fagy...", ki lehet jelenteni, hogy tapintható a drámai feszültség. A néphit szerint ugyanis a halott sebe gyilkosának jelenlétében újra vérezni kezd.[63][64]
  • Tengerihántás: A műben két elbeszélő szerepel. Egyikük majd csak a keretnek tekinthető első és utolsó versszakban szólal meg. A kereten belüli történet folyamán az ellenszólam egyaránt olvasható a keretként szolgáló helyzet betű szerinti leírásának és a kereten belüli történet metaforikus értelmezésének: „Dalos Eszti a mezőre kiment ő, / Aratókkal puha fűvön pihent ő; / De ha álom ért reájok, / Odahagyta kis tanyájok. / – Töri a vadkan az irtást – / Ne tegyétek, ti leányok!” Még az utolsó előtti versszak sem kivétel: a jelen betű szerinti leírása itt is a múlt metaforája.[65]
  • Híd-avatás: Egy hídavatásról szól, valószínűleg a Margit híd avatásáról, mely az öngyilkosságra készülő emberek egyik lehetséges helyszínévé vált. Áll az új híd, és sorban emberek érkeznek hozzá. Éjszaka és csend van, azonban egyszerre tömeg gyűlik a hídhoz mindenféle társadalmi osztályból, fiatalok, öregek, nők férfiak, gyerekek és mind mintegy önmagukból kikelve, bűvölet alatt, avatásként a mélybe vetik magukat. Felbukkanni látszik az a régi, középkori babona is, amely szerint az elmúlás előtt a halál egy utolsó táncra viszi a haldoklót. Az egész abszurd helyzet egyfajta tánc könnyedségével zajlik a költeményben.[66]
  • Vörös Rébék: A késői balladái közül talán ez a legeredetibb. Egy népmondai töredék alapján íródott, mely a vers első két sorában idézetként szerepel. A cím egy asszonyra, Rebekára utalhat, akinek vörös haja van. Ez a ballada a paraszti életet és a misztikumot idézi, és egy sajátságos kapcsolatra mutat rá.[67]
  • A kép-mutogató: A vásári képmutogatásról szól a költemény, mely Arany János utolsó balladája. A történet két fontos szereplő és két polaritás köré szerveződik. Az egyik ilyen szövegalkotó tényező Petőfi Sándor, a másik pedig vélhetően Széchenyi István.[68]

Arany és a zene[szerkesztés]

17 dal a 19-ből
Cím Szöveg
A hegedű száraz fája Arany János
A tudós macskája Arany János
Igyunk biz azt egy-egy kicsit Arany János
Zách Klára Arany János
A toronyban delet harangoznak Petőfi Sándor
A tintás üveg Petőfi Sándor
Csokonai Petőfi Sándor
Éji dal Petőfi Sándor
A szép fényes katonának Amade László
Bú kél velem Kölcsey Ferenc
Esteledik, szól a gulya kolompja Bartalus István
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál
Erdő mellett estvéledtem
Szép jóestét
Túl a hegyen
Én ültettem a cédrusfát
Elveszett a tarka tyúkom

Arany János már gyermekkorában gitározott és zongorázott. Saját elmondása szerint, amikor Debrecenben felcsapott színésznek, szép csengő hangja volt. Értett a kottaíráshoz is, de nem tudni, kitől tanulta. Életének utolsó éveiben, az 1870-es évek elején névnapjára gitárt kapott ajándékba a barátaitól. Emlékezetből leírta ifjúkorának mindegy 150 kedvelt dalát. Gitározás közben Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Amade László és a saját verseire született, kíséret nélküli melódiákat papírra vetett, és azzal adta át Bartalus István barátjának, hogy csak halála után hozhatja nyilvánosságra. Bartalus 1883. január 31-én a Kisfaludy Társaság ülésén jelentette be az Arany hagyatékából maradt dalokat, és Láng Fülöp operaénekes előadásában, Bartalus zongorakíséretében tízet elő is adott közülük.

Jakab István zenésítette meg a Nemzetőr-dal (1848) című versét, mely népdallá vált.[45] Arany Jánosnak az 1874–82 közötti évekből 19 saját dala maradt fenn, ezek közül tíz megjelent nyomtatásban 1883-ban Bartalus István zongorakíséretével. Arany néhány dalszöveget is írt. 1849-ben Festetics Leó zenéjére írta Kondorosi csárda mellett című versét.[69]

1856. április 17-én küldte el Hej iharfa, juharfa című versét Simonffy Kálmán zeneszerzőnek. Ugyancsak 1856-ban írta Volt nekem egy rigószőrű paripám kezdetű versét, melyet Egressi Samu zenésített meg.[70]

Pázmán lovag című vígballadájának témája ifj. Johann Strauss egyedüli operájának volt témája, Dóczy Lajos átírásában.[53]

Műfordításai[szerkesztés]

Kezdetben latin, görög és német nyelvű munkákból fordított, de ahogy haladt előre az angol nyelvben, úgy ért oda élete legjelentősebb fordításaihoz. Műfordításainak eredménye, hogy nevéhez köthető a magyar műfordítás-irodalom fellendítése. 1860-ban lett a Kisfaludy Társaság igazgatója, és az ő irányításával alakult meg a Társaság Shakespeare-bizottsága. Ez indította aztán meg a legnagyobb arányú magyar műfordítási vállalkozást, a teljes Shakespeare-kiadást. Tizenkilenc kötetben, 1864 és 1879 között jelentek meg a sorozat részei, melynek kiadási költségeit Tomori Anasztáz vállalta magára. Arany a már régebben megkezdett János királlyal és a Szentivánéji álommal szerepelt, illetve a sorozathoz készítette el a klasszikussá vált Hamlet-fordítását.[71]

Jelentősebb műfordításai:

Versek[szerkesztés]

Színművek[szerkesztés]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Prózafordítások[szerkesztés]

Egyesületi, testületi tagságai[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli főtitkára, igazgatója és rendes tagja
  • A Kisfaludy Társaság igazgatója és rendes tagja
  • A Concordia budapesti jótékonysági egylet tiszteletbeli tagja
  • A bölcsészhallgatókat segítő egyesület bizottságának tiszteletbeli tagja

Emlékezete[szerkesztés]

Arany János emlékezete
Arany János és Arany László síremléke Budapesten. Kerepesi temető: 14-sziget. Stróbl Alajos szobrászművész és Kallina Mór építész alkotása. Kivitelezők: Kauser cég, Strozzi cég[m 12]
Arany János szobra Nagyszalontán. Kiss István szobrászművész alkotása (1992).
Arany János mellszobra (Debrecen, Hajó utca Juha Richárd alkotása)
Budapest V. kerület Arany János utca 1 szám alatti emléktábla
Arany János portrészobra Szegeden
Arany János és Madách Imre emléktáblája Szliácsfürdőn

Műveinek teljes gyűjteményét a költő halála után csakhamar kiadta régi kiadója, Ráth Mór; összes munkáit nyolc kötetben 1884–1885-ben, hátrahagyott iratait és levelezését pedig fia, Arany László szerkesztésében és jegyzeteivel, négy kötetben 1887 és 1889 között. 1895 és 1898 között jelentek meg négy kötetben Zichy Mihály által illusztrált Arany-balladák. Ezt a sorozatot hasonmás kiadásban a 2017-es Arany János-emlékév nyitányára ismét kiadták.[72][73]

Arany János bronzszobrát a költő műveiből vett alakokkal (Toldi, Rozgonyi Piroska) Stróbl Alajos mintázta, a Magyar Nemzeti Múzeum előtt állították fel, és 1893 tavaszán leplezték le. Tiszteletére portrészobrot avattak a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban, a Dóm tér keleti oldalán. (A szobor szintén Stróbl alkotása.) Szintén szobrot állított nagy szülötte tiszteletére szülővárosa, Nagyszalonta is, és itt található a helyiek által Csonkatoronynak nevezett Arany János Emlékmúzeum.[74]

Szalontai szülőháza nem maradt meg, de a helyére a város önkormányzata építtetett egy tájjellegű épületet. A benne kialakított, néprajzi jellegű helytörténeti kiállítást 2010 júniusában adták át a közönségnek.[74] Erdélyben emlékezete külön figyelmet kap, és évfordulós megemlékezéseket, ünnepi eseményeket és koszorúzásokat szerveznek ilyen alkalmakkor.[75][76] 1903–1948 között Temesváron működött az Arany János Társaság, mely a költő emlékének ápolását és az irodalom- és a nyelvművelést tűzte ki célul.[77]

Nagykőrösön nevét viseli az Arany János Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium,[78] és a városban működik az irodalmi, tudományos és művészi tevékenységgel foglalkozó Arany János Társaság.[79] A magyarországi települések többségében lehet találni róla elnevezett utcákat továbbáː

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az Arany család őseiről, nemesi rangjáról, címeréről, valamint a nemesi cím visszaszerzésére tett peres eljárásról lásd: Arany László Az Arany család nemesi címe című jegyzetét a Wikiforrásban.
  2. Beszély a novella régies elnevezése.
  3. 1847. július elején fogott hozzá. A mű teljes egészében 1848. március 20-án már kész volt, de csak hat és fél évvel később, 1854 őszén jelent meg.
  4. Tisztelt Szerkesztő Ur! Vettem becses felszólitását, de nem vagyok oly állapotban, hogy annak eleget tehessek. Physicai bajom, mely a lélekre tompítólag, a kedélyre leverőleg hat, s melyben évek óta sinlődöm, akadályoz a munkában. Hivatkozom az összes szépirodalmi lapokra s egyéb folyóiratokra, melyek jóllehet szűntelen sűrgetnek, egy év óta alig közöltek tőlem valamit, s ha igen, az is valamely régibb töredék volt. Így hát nem én vagyok az oka, ha rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél: lesznek mások, fiatalabbak, kik azt a helyet díszesebben betöltik mint én. [...] tisztelője Arany János
  5. Az érdemrendet rejtő doboz csomagolópapírjára ezt írta: „Hasfájásban szenvedek, Érdemkeresztet küldenek, Ha csak egyet tojhatnám, Száz keresztért nem adnám.” A történetet Vámbéry Rusztem közlése alapján 1942 táján Faludy György jegyezte le.
  6. A magyar nyelvben összesen 60-100 ezer ilyen szó van, és egy átlagos értelmiségi egyévnyi beszédét rögzítve körülbelül 25-30 ezret használ.
  7. Utóbbi ballada keletkezéséről a 2000-es évek közepéig azt gondolták, hogy Ferenc József és Erzsébet királyné 1857-es magyarországi látogatása alkalmából készült. A 2000-es évek közepén viszont Milbacher Róbert rekonstruálta A walesi bárdok keletkezésének körülményeit, és ennek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy a balladát 1861 körül írhatta vagy legalábbis fejezhette be, részben Széchenyi István Ein Blick című pamfletjének hatására, részben pedig azért, mert megtudta, hogy egy másik költő, Tóth Endre Ötszáz gael dalnok címmel ugyancsak megírta a walesi bárdok történetét.
  8. A Zách Klárában a líraiság úgy nyilvánul meg, hogy a külső történés kihagyásai a belső történésre irányítják a figyelmet.
  9. Karthaphilos, Pilátus ajtónállója a halálra ítélt Krisztust a palotából kiléptekor megütötte, és ezt mondta: Menj már, miért késlekedsz. Krisztus így felelt neki: Én megyek, de te várj, míg visszatérek. Forrás: Csáky Zsolt : Az önkényuralomtól a kiegyezésig Arany János (1817 - 1882
  10. A költemény művészi hatása összefügg azzal, hogy Arany kínzó kérdésként fogalmazza meg és egyetemes jelképbe kivetítve tárgyiasítja a belső feszültségnek okát, amely döntő szerepet játszott élményvilágában.
  11. a Hamlet, dán királyfi Arany János kedvenc olvasmányai közé tartozott és nem véletlen, hogy az ő remek fordításában vált a magyar irodalom szerves részévé. Arany fordítása után csak jelentéktelen fordítások születtek: Zigány Árpád (1899, prózafordítás), Telekes Béla (1904), Szabó T. Attila (1929, prózafordítás).
  12. A temető egész területe az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt műemlék

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12029046b
  3. Szerb Antal: Arany János. magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  4. Sándor Boglárka Ágnes: Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban (magyar nyelven). szabadsag.ro, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2016. március 2.)
  5. ^ a b c Arany János Gyermek- és ifjúkora (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. március 3.)
  6. ^ a b c d e f g Gyulai Pál 1884
  7. ^ a b c Arany János életrajza (magyar nyelven). tudasbazis.sulinet.hu, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2016. március 3.)
  8. ^ a b Arany János
  9. ^ a b c Bayer József. „Arany Jánis színészi pályája” (magyar nyelven) (pdf) (Budapesti Szemle), 283-296 old.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. május 5.)  
  10. Kardos Lajos. „Arany János színészi pályája és a Bolond Istók” (magyar nyelven) (pdf) (Kisebb Közlemények), 276-280 old.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. május 5.)  
  11. Gyulai Pál 1884 Pintér Jenő hetedik kötet 234. old Sőtér István IV. kötet 96. old
  12. Boldizsár Noémi: A jó feleség aranyat ér. hetek.hu, 2010. november 12. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  13. Frankenburg Adolf. „Életképek 1846-os számai” (magyar nyelven) (pdf) (Életképek), 283-388 old.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. május 5.)  
  14. ^ a b c d e Sőtér István IV. kötet
  15. ^ a b c d Gyulai Pál 1884 Sőtér István IV. kötet
  16. ^ a b SZTE Egyetemi Könyvtár
  17. ^ a b Milbacher Róbert. „Szegény, szegény Eduard királyǃ? (Újabb adalékok A walesi bárdok értelmezéséhez)” (magyar nyelven) (pdf) (Irodalomtörténet year=2006/1), 44–90. old.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. október 29.)  
  18. Magyarország története, 30. rész - Út a kiegyezéshez, ismeretterjesztő filmsorozat 2009 rendező: M. Nagy Richárd, Varga Zs. Csaba (magyar nyelven). ujszo.com, 2010. április 4. (Hozzáférés: 2016. november 1.)
  19. Arany Jánosnak sem kellett az érdemkereszt (magyar nyelven). ujszo.com, 2016. augusztus 27. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  20. ^ a b Kiczenko Judit: ARANY JÁNOS ÉS A SZENT ISTVÁN-REND (magyar nyelven) (pdf). btk.ppke.hu, 2016. augusztus 27. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  21. Slávni návštevníci kúpeľov (szlovák nyelven). kupelesliac.sk. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  22. Arany János sírja - a Nemzeti Sírkert 22. parcellája (magyar nyelven). muemlekek.info. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  23. Gyulai Pál emlékbeszéde Arany János felett (magyar nyelven). GYULAI PÁL VÁLOGATOTT MŰVEI, 1883. október 24. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  24. Tarlósi János: Arany János a népi költőfejedelem (magyar nyelven). Déli Magyar Krónika, 2014. március 1. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
  25. Arany János lírája (magyar nyelven). sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. március 6.)
  26. Géher István: MAGYAR „HAMLET”: ARANY JÁNOSFURCSA ÁLCÁJA (magyar nyelven). holmi.org, 2005. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  27. Géher István: Ennek a magyar költőnek a legnagyobb a szókincse (magyar nyelven). szeretlekmagyarorszag.hu, 2005. március 31. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  28. Arany János: Toldi Negyedik ének (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  29. Arany János - Télben (magyar nyelven). meseld.hu. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  30. Ki volt valójában Toldi Miklós? (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  31. ^ a b c d Toldi trilógia (magyar nyelven). Arany János összes költeménye. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  32. A Toldi felépítése (magyar nyelven). tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  33. Arany János. Toldi estéje, Magyarázta: Lehr Albert, Budapest: Franklin Társulat, 5–12., 50–53. o (1905) 
  34. Toldi estéje (1848) (magyar nyelven). tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  35. ^ a b c d e Sőtér István IV. kötet Csáky Zsolt
  36. Arany János (1817-1882): BUDA HALÁLA (magyar nyelven). Irodalom és művészetek birodalma, 2013. április 12. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  37. A nagyidai cigányok (1851) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu, 2013. április 12. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  38. Arany János összes költeményei (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  39. Arany János elbeszélő költeményei (magyar nyelven). sites.google.com. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  40. Toldi szerelme (magyar nyelven). A magyar irodalom története.. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  41. ^ a b c Arany János lírája (magyar nyelven). sulinet. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  42. Bori Imre: Az első "modern" verseskönyv: az Őszikék (magyar nyelven). A magyar irodalom modern irányai I., Újvidék, 1985. 93-100. (Hozzáférés: 2016. december 7.)
  43. ^ a b c d e Csáky Zsolt
  44. Girasek Edmond: Madár-motívumok Arany János költészetében (magyar nyelven). doksi.hu. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
  45. ^ a b Tary Lujza: Nemzetőrdalok (magyar nyelven). 48asdalok.btk.mta.hu. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
  46. Lírája a nagykőrösi években (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  47. Arany János: Letészem a lantot (verselemzés) (magyar nyelven). tananyag.net. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  48. Családi kör (1851) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  49. Kertben (1851) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  50. Visszatekintés (1852) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  51. A lejtőn (1857) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  52. Arany János összes költeményei (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 30.)
  53. ^ a b c A nagykőrösi évek balladái. magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 18.)
  54. Mátyás anyja (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 18.)
  55. Zách Klára (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  56. A walesi bárdok kézirata (magyar nyelven). MTA KIK. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  57. A walesi bárdok elemzése (magyar nyelven). tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  58. Arany János - V. László (1853) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  59. Arany balladái - Szondi két apródja (magyar nyelven). tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  60. Arany János - Ágnes asszony (1853) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  61. Arany János - Az örök zsidó (1860) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  62. Arany János - Az Őszikék balladái (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  63. Tetemre hívás (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  64. Arany és XIX. századi történeti festészetünk (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  65. Arany János - Tengeri-hántás (1877) (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  66. Arany János - Híd-avatás (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  67. Arany János - Vörös Rébék (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  68. Sárkány János: Adalékok Arany utolsó balladájához (magyar nyelven). wikibooks.org. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
  69. Hungaroton Dalai
  70. Lakatos Vince (1919.). „Arany János mint zeneszerző” (magyar nyelven) (pdf) (Irodalomtörténet), 40–43. p.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. június 30.)  
  71. Sőtér István. A magyar irodalom története - 52. A MŰFORDÍTÁS-IRODALOM (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó,. ISBN 963 05 1643 5 (1965). Hozzáférés ideje: 2016. november 26. 
  72. Válogatás Zichy Mihály Arany balladáihoz készített illusztrációiból (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  73. Hasonmás kiadásban jelentek meg Arany János Zichy Mihály által illusztrált balladái (magyar nyelven). mta.hu, 2016. november 25. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  74. ^ a b Nagyszalonta Arany János Emlékmúzeum (magyar-román-angol nyelven). partiumimuzeumok.ro. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  75. Arany János emlékezete (magyar nyelven). lexikon.kriterion.ro. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  76. Arany János emlékezete Nagyszalontán (magyar nyelven). reggeliujsag.ro, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  77. Pomogáts Béla. „Temesvár a magyar irodalomban” (magyar nyelven) (pdf) (Forrásfolyóirat), 52-60 old.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. május 5.)  
  78. Az Arany János Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium weboldala (magyar nyelven). ajrg.hu. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  79. Arany János Társaság honlapja (magyar nyelven). aranytarsasag.ajrg.hu. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  80. Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium (magyar nyelven). ajgm.mozanaplo.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  81. Szegedi Arany János Általános Iskola (magyar nyelven). arany-szeged.mozanaplo.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  82. Arany János Gimnáziumi Intézményegység (magyar nyelven). aranyjanosiskola.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  83. Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium (magyar nyelven). nyharany.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  84. Arany János Általános Iskola (magyar nyelven). aranyjanosisk.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  85. Arany János Líceum (magyar-román nyelven). gsaranyjanos.ro. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  86. Arany János Alapiskola (magyar-román nyelven). suli.sk. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  87. Arany János Általános Iskola (magyar-szerb nyelven). aranyjanos.edu.rs. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  88. Arany Janos Magyar Iskola / Hungarian School (angol nyelven). hun-suli.itgo.com. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  89. Arany János Magyar Iskola (magyar nyelven). aranyjanosiskola.org. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  90. Arany János Színház (magyar nyelven). MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  91. Parisiana-tól az Új Színházig (magyar nyelven). ujszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  92. Aranyról, Jókairól és Ganzról neveztek el kisbolygókat (magyar nyelven). hvg.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  93. Margócsy István (2010.). „Weöres Sándor: Negyedik szimfónia – Értelmezési kísérlet” (magyar nyelven) (2000 Irodalmi és társadalmi havi lap Lapszám: 12). (Hozzáférés ideje: 2016. június 30.)  
  94. Babits Mihály: Változatok egy gyerekdalra (magyar nyelven). sulinet. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  95. Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra (magyar nyelven). dokk.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  96. Toldi trágár átírása (magyar nyelven). atomki.hu. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  97. Kőrizs Imreː TOLDI ÉJSZAKÁJA (magyar nyelven). HOLMI online kiadás. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  98. A magyar ifjúsági irodalom sorozatban Arany János:Toldi emlékérem (magyar nyelven). penzvero.hu. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  99. Arany János Tehetséggondozó Program honlapja (magyar nyelven). ajtp.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)
  100. Arany János-díj és -érem 2012 (magyar nyelven) (pdf). Tudomány és Magyarság 3.. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  101. Arany János-érem (magyar nyelven). Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)
  102. Arany János-díj a tudományos kutatásért (magyar nyelven). Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)
  103. Arany János-díj (magyar nyelven). aranyjanosalapitvany.hu/dij.html. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  104. Arany János portréképével kiadott 1932-es 2 filléres postabélyeg (angol nyelven). catawiki.com, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2016. március 6.)
  105. Arany János portréképével kiadott 1957-es 2 forintos postabélyeg (angol nyelven). philatelia.net, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2016. március 6.)
  106. Arany János-emlékév (magyar nyelven). nepszava.hu, 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.)

Források[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Gyulai Pál: Arany János balladái
  • Riedl Frigyes: Arany János, Budapest, 1887.
  • Péterfy Jenő: Arany János Őszikéi, Budapesti Szemle, 1888. május, 54. köt. 137. sz. / P.J. Válogatott Művei, Budapest, 1983. 632-638.
  • Keresztury Dezső: így élt Arany János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
  • Németh G. Béla: Arany János, in: Uő, Mű és személyiség, Budapest, 1970. 7–41.
  • Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége, Argumentum Kiadó, Budapest, 1994.

További információk[szerkesztés]

Arany János emlékpad, "Toldi estéje"
(Alsógöd-Városvédők Egyesülete)
Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Arany János témában.

Művei:

Szakirodalom:

Arany János linkek:

Arany János emlékpadok:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]