Pesszárium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pesszárium

A pesszárium egy méhnyakra felhelyezhető gumisapka, amely mechanikai úton akadályozza meg a fogamzást.

Kör alakú, peremére kifeszített vékony rugalmas gumiból készült védekezési eszköz. Szexuális együttlét előtt fel kell helyezni a hüvelyen keresztül a méhszájra. A pesszárium felületére, különösen a peremére szoktak spermicid (spermaölő) gélt rakni, ami által a védettség fokozódik. A gumigyűrűt az együttlét után csak 6 órával szabad eltávolítani. Magyarországon kapható változata a Lea contraceptivum, egyméretes, korszerű, alapanyaga szilikon, hormonmentes. A hozzá ajánlott gél is természetes hatóanyagú (tejsav bázisú), Contragel grün a neve.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1: húgyhólyag, 2: szimfízis, 3: húgycsőnyílás, 4: hüvelybemenet, 5: méhtest, 6: hátsó hüvelyboltozat, 7: méhnyak, 8: pesszárium, 9: végbél

A pesszárium felhelyezése előtt alaposan kezet kell mosni, hogy elkerüljük a bakteriális fertőzéseket.[1]

Vízbázisú síkosítóval kell bekenni a pesszárium szélét, hogy segítse a felhelyezést. Egy teáskanálnyi (5 ml) spermicid síkosítóval a középső részét és a szélét kenjük be felhelyezés előtt vagy felhelyezés után egy applikátor segítségével.[2]

A szeretkezés előtt kell felhelyezni és a férfi utolsó magömlése után 6-8 órával kell eltávolítani a hüvelyből.[3] Minden megismételt szexuális együttlét előtt újabb 5 ml spermicid gélt kell applikátorral a hüvelybe juttatni, de a pesszáriumot nem szabad a helyéről eltávolítani. Amikor legalább 6-8 óra eltelt az együttlét után, akkor el kell távolítani és langyos szappanos vízzel alaposan megtisztítani. 24 óránál tovább nem ajánlott bent hagyni.[2]

A pesszáriumot olajbázisú termékekkel nem szabad használni. Az olajbázisú síkosítók és az olajtartalmú hüvelyben ható gyógyszerek használatakor a gumiból készült pesszáriumok elszakadhatnak.[3]

A gumi egy idő után kezd elhasználódni. A használattól és a tárolási körülményektől függően 1-3 évente cserélni kell a gumiból készült pesszáriumokat.[4] [5] A szilikonból készült pesszáriumok tovább használhatók, akár 10 évig is.

Több különböző méretű pesszárium létezik. A nőnek megfelelő méret kiválasztását a nőgyógyász végzi el.

A helyesen felhelyezett pesszárium befedi a méhnyakat és a szeméremcsont mögött helyezkedik el. Ha a megfelelő méretű pesszárium helyett kisebb van felhelyezve, akkor nem fedi be teljesen a méhnyakat és közösülés közben elmozdulhat onnan.[2] Ha nagyobbat használunk, akkor túl nagy nyomást fejt ki a húgycsőre és megakadályozza a húgyhólyag teljes kiürülését, ami megnöveli a húgyúti fertőzések kialakulásának esélyét.[2] A túl nagy pesszárium megsértheti a hüvely falát és seb alakulhat ki.[6]

Ha négy kilogrammnál nagyobb mértékben változik a nő testsúlya, akkor meg kell vizsgálnia nőgyógyásznak, hogy a továbbiakban mekkora pesszáriumot kell használni.[3] A szokásos egészségügyi iránymutatás a nő testsúlyának csökkenésekor az, hogy nagyobb méretű pesszáriumot kell használni. Bár ezt sokan megkérdőjelezték.[7]

Hüvelyi szülés után nagyobb méretűre kell cserélni.

A nő használhat különböző méretűeket, a menstruációs ciklus változásai szerint. Sokan menstruáció alatt nagyobbat használnak. Ovuláció idején is lehet nagyobbat felhelyezni.[8]

Sok országban recept nélkül is be lehet szerezni.

Működési elv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pesszárium fizikai akadályt képez. Teljesen befedi a méhnyakat, ezért a méhszájon keresztül nem tudnak bejutni a spermiumok a méhbe. A pesszárium rugalmas pereme szorosan hozzáér a hüvely falához, ami tovább növeli a biztonságot.

A pesszárium megjelenésétől kezdve sokan úgy gondolják, hogy a spermicidek jelentősen növelik a hatékonyságot. A spermicid nélküli használat hatékonyságának megállapítására kevés vizsgálat történt.[9]

Előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pesszárium nem zavarja meg a női ciklust.

Akik ritkán élnek nemi életet, inkább mechanikus fogamzásgátlókat használnak, mert más fogamzásgátló eszközökkel szemben nem kell minden nap a születésszabályozással foglalkozni.[1]

Kevésbé költséges más fogamzásgátló módszerekhez képest.[2]

Kockázatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok a nők vagy partnereik, akik allergiásak a gumira, ne használjanak gumiból készült pesszáriumot!

Magas a húgyúti fertőzések kialakulásának esélye.[10]

Toxikus sokk szindróma léphet fel.[2]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azért, hogy ne jöjjön létre nem kívánt terhesség, már több ezer éve használnak különböző eszközöket a méhnyak befedésére. Több kultúrában olajos papírból készített tampont vagy megfelezett citromot alkalmaztak erre a célra. Cédrus gyantájából vagy mézből előállított ragadós készítményekkel növelték a hatásfokukat.[11] Jóval később jelentek meg azok a pesszáriumok, amelyek nem mozdultak el, a perem belsejébe beépített rugónak köszönhetően.

Charles Goodyear 1844-ben feltalálta a gumi vulkanizálását, ami elősegítette a gumiból készült termékek létrejöttét.

Az 1880-as években megjelent Wilhelm Peter Johannes Mensinga német nőgyógyász írása egy olyan gumiból készült fogamzásgátló eszközről, amelynek a peremében rugó van. Mensinga a C. Hasse álnevet használta írásaiban. Hasse-Mensinga néven értékesítették ezt a fogamzásgátló eszközt.[12][13][14] Évtizedekig ez volt az egyetlen beszerezhető pesszárium.

Edward Bliss Foote amerikai orvos az 1860-as években a modern pesszárium elődjét tervezte meg és később womb veil néven került forgalomba.[15]

1940-ben a méhszájsapka népszerűbb volt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a pesszárium volt a legszélesebb körben használt fogamzásgátló eszköz. Az 1960-ban megjelenő méhen belüli fogamzásgátló eszközök és fogamzásgátló tabletták miatt, a pesszáriumot használó nők száma drasztikusan csökkent.[14]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Johnson, Jennifer: Diaphragms, Caps, and Shields. Planned Parenthood, 2005. december 1. (Hozzáférés: 2006. október 15.)
  2. ^ a b c d e f Allen, Richard (2004. január 1.). „Diaphragm Fitting”. American Family Physician 69 (1), 97–100. o, Kiadó: American Academy of Family Physicians. PMID 14727824. Hozzáférés ideje: 2006. október 15.  
  3. ^ a b c Diaphragm. Feminist Women's Health Center, 2006. január 1. (Hozzáférés: 2006. október 15.)
  4. Ortho-McNeil Pharmaceutical. "After your doctor or health care provider prescribes your Ortho diaphragm" (PDF). Press release. Elérés: 2007-07-22.
  5. S. Marie Harvey, Sheryl Thorburn Bird and Meredith Roberts Branch (2004. december 1.). „A New Look at an Old Method: The Diaphragm”. Perspectives on Sexual and Reproductive Health 35 (6), 270–3. o. DOI:10.1363/3527003. PMID 14744659.  
  6. Diaphragms: Management of Side Effects. PocketGuide for Family Planning Service Providers: Barriers and Spermicides. Reproductive Health Online, 2003. (Hozzáférés: 2007. szeptember 15.)
  7. Kugel C, Verson H (1986.). „Relationship between weight change and diaphragm size change”. Journal of obstetric, gynecologic, and neonatal nursing : JOGNN / NAACOG 15 (2), 123–9. o. DOI:10.1111/j.1552-6909.1986.tb01377.x. PMID 3517255.  Fiscella K (1982.). „Relationship of weight change to required size of vaginal diaphragm”. The Nurse practitioner 7 (7), 21, 25. o. DOI:10.1097/00006205-198207000-00004. PMID 7121900.  
  8. Weschler, Toni. Taking Charge of Your Fertility, Revised, New York: HarperCollins, 232. o (2002). ISBN 0-06-093764-5 
  9. Cook L, Nanda K, Grimes D (2001.). „Diaphragm versus diaphragm with spermicides for contraception”. Cochrane Database Syst Rev (2), CD002031. o. DOI:10.1002/14651858.CD002031. PMID 11406025.  
  10. Fihn S, Latham R, Roberts P, Running K, Stamm W (1985.). „Association between diaphragm use and urinary tract infection”. JAMA 254 (2), 240–5. o. DOI:10.1001/jama.254.2.240. PMID 3999367.  Heaton C, Smith M (1989.). „The diaphragm”. Am Fam Physician 39 (5), 231–6. o. PMID 2718900.  
  11. A History of Birth Control Methods. Planned Parenthood, 2002. június 1. (Hozzáférés: 2010. december 16.)
  12. Über die facultative Sterilität vom prophylaktischen und hygienischen Standpunkt (Pseudonym C. Hasse), Verlag Louis Heuser, Neuwied/Berlin 1882
  13. Aus dem ärztlichen Leben. Ratgeber für angehende und junge Ärzte (Pseudonym C.Hasse), Verlag Otto Borghold, 1886
  14. ^ a b (2000. február 1.) „Evolution and Revolution: The Past, Present, and Future of Contraception”. Contraception Online (Baylor College of Medicine) 10 (6).  
  15. Robert Jütte, Contraception: A History (Polity Press, 2008, originally published in German 2003), p. 154; Andrea Tone, Devices and Desires: A History of Contraceptives in America (MacMillan, 2001), p. 57 online;