Danzig Szabad Város
| Danzig Szabad Város | |||
| a Népszövetség protektorátusa | |||
Freie Stadt Danzig (németül) 1920 – 1939Wolne Miasto Gdańsk (lengyelül) | |||
| |||
 | |||
| Danzig Szabad Város elhelyezkedése (lila színnel) | |||
| Nemzeti himnusz: Für Danzig | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Danzig | ||
| Terület | 1966 km² | ||
| Népesség | 366 730 (1923) fő | ||
| Vallás | evangélikus kereszténység | ||
| Államvallás | |||
| Pénznem | Papiermark (1923-ig) Danzigi gulden (1923 után) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Államfő | Népszövetségi főbiztos | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Danzig Szabad Város témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Danzig Szabad Város (németül: Freie Stadt Danzig, francia nyelven Ville libre de Dantzig, lengyelül: Wolne Miasto Gdańsk) egy részben autonóm városállam volt a mai danzigi kerületben. 1920. november 15-én a versailles-i békeszerződés értelmében különleges státuszt kapott, amelyet 1939-ig, a második világháború kezdetéig őrzött.[1][2] Területe Danzigot és kétszáz környező települést fogta össze.
A Népszövetség rendelkezése szerint Németországtól és Lengyelországtól is különálló terület volt, de nem vált függetlenné,[3] hanem kötelező vámunióban Lengyelországgal a Népszövetség protektorátusa maradt. A lengyelek jogot kaptak a közlekedés, a hírközlés és a kikötő fenntartására és fejlesztésére.[4] Létrehozásának fő céljaként Lengyelországot kiépített kikötőhöz akarták juttatni a Balti-tengeren, de figyelembe vették, hogy a lakosság 95%-a német.[5] Először (1807-ben) Napóleon hasította ki a Porosz Királyságból, és Danzigi Köztársaságnak nevezte el, de hét év múlva már az oroszoké lett. 1815-ben a Bécsi kongresszus visszaadta Poroszországnak. 1871-ben lett az egységes Németország területe, mint fontos kereskedelmi központ.[6]
A szerződésben függetlenségét a győztes antanthatalmak: a franciák és a britek garantálták. Fő céljuk Lengyelország és a Balti-tenger közvetlen kapcsolata volt – a másodlagos Königsberg (a jelenlegi Kalinyingrád) és Németország átjárásának nehezítése. Első elnökét a Népszövetség jelölte ki. 1894 négyzetkilométeres területén óriási többségben németek laktak. Négy nagyobb városában, a 252 faluban és 63 tanyán 1920 körül mintegy 350 000 ember élt; a lengyelek aránya a 20 százalékot se közelítette. A parlamenti részvételért németek alapította pártok csatáztak, a fizetőeszköz a német gulden volt.[6]
1933-ban a városban az NSDAP helyi szervezete vette át az irányítást, és felszámolta a demokratikus ellenzéket. A második világháború első napjaiban, a lengyelországi hadjárat során a Szabad Város státuszt megszüntették és területét beolvasztották a Harmadik Birodalomba. A háború végén a város a szovjet Vörös Hadsereg megszállása alá került, ami után azt végleg Lengyelországhoz csatolták.
1947-re 126 472 danzigi németet telepítettek ki az Odera és Neisse folyóktól nyugatra lévő német területekre és helyükre 101 873 közép-lengyelországi és 26 629 egykori kelet-lengyelországi lakost telepítettek.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Danzig – Biographie einer Stadt (német nyelven). C.H. Beck, 189. o. (2011. február 1.). ISBN 978-3-406-60587-1
- ↑ Das Bistum Danzig in Lebensbildern (német nyelven). LIT Verlag, 8. o. (2003). ISBN 3-8258-6284-4
- ↑ Public International Law. Routledge, 199. o. (2010. július 21.). ISBN 0-203-84847-0
- ↑ Yale Law School: The Versailles Treaty June 28, 1919: Part III. The Avalon Project. [2008. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 3.)
- ↑ Chestermann, Simon. You, the People; United Nations, Transitional Admininistration and State building. Oxford University Press, 20. o. (2004). ISBN 978-0-19-926348-6. Hozzáférés ideje: 2011. április 26.
- ↑ a b Ághassi Attila
- ↑ Bykowska, Sylwia (2005). „Gdańsk – Miasto (Szybko) Odzyskane” (lengyel nyelven). Biuletyn Instytutu Pamięci Narodowej 9–10 (56–57), 35–44. o. [2007. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1641-9561. (Hozzáférés: 2009. július 24.)