Anime

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az anime (アニメ, ejtése [anime], az „animation” szó rövidüléséből) a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve. A műfaj eredeti hazájában több korosztályt is megcéloz, és az élőszereplős filmekhez hasonlóan készülnek az idősebbek számára is például romantikus, komikus, akció- és drámaanimék, sőt erotikus, pornográf tartalmúak is.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anime sajátos formája a mangához képest kissé késleltetve, a második világháborút követő zaklatott lelki világú Japánban alakult ki. Például számos műben megfigyelhető az atombomba gombafelhője. Egyik ilyen az Akira, mely a 80-as évek egyik nagy anime disztópiája, amikorra a feszült társadalmi helyzet bizonyos alkotókból fokozott borúlátást váltott ki. Sokszor jellemző a sötét jövőkép, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él a japán társadalomban a nukleáris csapás okozta sokk. Más rajzfilmek közvetlenül a bombatámadásokat dolgozzák fel történelmi valószerűséggel, példaképp említhető a Hadasi no Gen (はだしのゲン Mezítlábas Gen).

XIX. sz-i fakocka illusztráció

A japán animáció rajzstílusa a japán képregényművészetből vezethető le: a manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát (a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk), valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vették alapul: nagy kék szemű, szőke és karcsú.

Oszamu Tedzuka tekinthető a műfaj egyik atyjának, akinek első fekete-fehér képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930–1940-es évek amerikai rajzstílusára. Ezeket a jegyeket animációs filmjeiben is átültette, amikben Oszamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett. A japán animátorok tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában a valóságot egyre precízebben visszaadó animációs színvonalat céloztak meg. Így Japánban egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.

Ekkora válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában és az általában nyugati világban úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre, mint gyerekes szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában van vele, hogy a képregények és az animációs film egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem a gondolatvilágra is értendő. Egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző, ami jól látható a Neon Genesis Evangelionban vagy a Szentjánosbogarak sírjában (Grave of Fireflies – 1988), ez utóbbi háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket a háborúban.

Az animék manapság világszerte, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendenek.

Kifejezőeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mangából átvett érzelemkifejezések

Az anime kialakította sajátságos kifejező eszközkészletét. Nem minden anime él ezekkel az effektekkel, de ha igen, akkor általában ugyanazt értik alatta:

  • Állóképek használata: a jelenet dinamizmusát, drámaiságát fokozza, akár a lassított felvétel az élőszereplős filmeken. A kép kimerevítésével az hangsúlyosabbá, jelentőségteljesebbé válik, mintegy beleég a néző emlékezetébe. (A modern amerikai filmgyártás átvenni látszik ezt a technikát, olyan sikeres filmekben is alkalmazták, mint például a Mátrix vagy a Mission: Impossible 2.)
  • Sebességvonalak: többnyire az állóképek mögött, a háttér helyén láthatók. A mozgás gyorsaságát az amerikai képregények is gyakran vonalakkal jelzik – az animében ilyenkor a háttér helyét teljesen a sebességvonalak veszik át.
  • Szemek: jó és gonosz szereplők közötti megkülönböztetésre is használják, a gonoszoknak általában keskeny szemük van. Például: Icsimaru Gin.
  • Izzadságcsepp: a vígjátékok leggyakoribb eleme. Ha valaki nagyon „lefárad”, vagy kínos helyzetbe keveredik, a feje mellett és felett jelenik meg egy hatalmas csepp. Ez többnyire társul a megfelelő fáradt, vagy döbbent arckifejezéssel, de működik háttal álló, vagy meglepetését titkolni akaró szereplővel is.
  • Super Deformed (SD) vagy más néven csibi: egy-egy viccesebb jelenetnél fordul elő, hogy a szereplő hirtelen átalakul saját maga kicsinyített, gyerekes formájába, és úgy beszél vagy tesz valamit. Ez az alak fokozza a komikus helyzetet, a szereplő viselkedését, tettét a külalakjára is kivetíti.
  • Egyéb gesztusok, jellemző arcok és formák: ilyen a tarkóra tett kézzel való kínos nevetgélés, vagy az idegesség esetén a homlokon megjelenő kereszt alakú, lüktető ér. Ezek általában a hagyományos japán ábrázolásból, illetve a hagyományos színjátszás gesztusai közül alakultak ki és terjedtek el.

Csoportosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az animének rengeteg műfaja létezik, a hagyományos, élőszereplős filmekhez hasonlóan: akció, kaland, gyerekmesék, romantika, dráma, középkorban játszódó vagy fantasy, sci-fi, okkult/horror, erősen pornográf (hentai).

A legtöbb anime átmenetet képez több műfaj között, és ezek több jellegzetességét vegyíti. Így az egyes filmek kategóriákba szorítása nehézségekbe ütközhet. Előfordul, hogy egy animének látszólag egyszerű története van a felszínen, de ezzel egyidőben létezik egy bonyolultabb, mélyebb cselekmény és karakterfejlődés. Szokásos, hogy egy akciódús anime humoros, romantikus vagy akár szívbe markoló elemeket is magában foglal. Ugyanúgy előfordulhatnak egy elsősorban romantikus animében erős akciójelenetek. Nem ritkák azok a történetek, amik látszólag viccesen bugyután kezdődnek, de a végkifejlet drámai, komoly mondanivalóval.

Anime- és manga műfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek:

  • Kodomo: (子供 – gyerek, gyermek) elsősorban kisgyermekek számára készült anime vagy manga, ilyen például a Doraemon.
  • Moé: olyan anime vagy manga, amiben nagyon pajkosak vagy cukik a szereplők, ilyen például a Little Snow Fairy Sugar. A moé önmagában is egy jellemző, tipikus moé szereplő például egy szép, okos, de ügyetlen, szégyellős, szemüveges lány, mint például Mijuki Takara a Lucky Starból.
Mecha: az Eva Unit 02, Neon Genesis Evangelion

Fiú:

  • Sónen: (少年 – fiú), azaz elsősorban fiúk számára készített anime vagy manga, mint például a Dragon Ball Z.
  • Szeinen: a sónenhez hasonlít, felnőtt férfiak számára készül, például az Oh My Goddess!. Sokan „hárem anime” címen említik a stílust, mivel a főhős egy tucat szépséges lánnyal „kénytelen” élni, általában a saját házában. Ezt az élethelyzetet gyakran tömik teli fan service jelenetekkel, de a hentai műfajban is találkozhatunk vele.

Lány:

Wikipe-tan, a Wikipédia megszemélyesítésére használt mangaszerű lány szereplő
  • Sódzso: (少女 – lány) elsősorban lányok számára készített animék, ilyen például a Fruits Basket. Általában kifejezetten nőies témákat, problémákat vet fel a történet.
    • Mahó sódzso: (魔法 少女 – „mágikus lány”) a sódzso alműfaja olyan történetekkel, amikben szerepet játszik egy vagy több, varázserővel felruházott lány, mint például a Sailor Moon. Ritkán, de előfordul, hogy hentai animék is használnak ilyen szereplőket.
  • Dzsoszei: (japánul ’fiatal nő’), olyan anime vagy manga aminek felnőtt nők képezik a célközönségét, ez az egyik legritkább műfaj.

Progresszív: művészfilmek, nagyon stilizált animék, például a Neon Genesis Evangelion, The End of Evangelion.

Elegáns:

  • Bisónen: (japánul ’gyönyörű fiú’) olyan animék összefoglaló neve, amikben nőies, gyengéd, megnyerő és érzékeny alakként ábrázolják a fiúkat vagy férfiakat, például a Fusigi Júgi.
  • Bisódzso: (japánul ’gyönyörű lány’) olyan animék összefoglaló neve, amikben csinos lányok szerepelnek, például a Magic Knight Rayearth.

Szexualitás:

  • Eccsi: (japánul ’illetlen szexualitás’) könnyű szexuális humort tartalmaz, például a Love Hina. Az ilyennél csak szexuális utalás van: kilátszó fehérnemű. Fanservice-nek is nevezzük (mellékes a történetben, és általában a fiúk kedvéért).
  • Hentai (hentáj): (japánul ’abnormális’ vagy ’perverz’) általában nyugaton pornografikus vagy erotikus animét értik alatta. Japánban ezeket poruno vagy ero címen keresik. Például: Moon Light Lady.
  • Sónen-ai: (japánul ’fiúszerelem’) férfi szereplők közötti szerelemre vagy románcra fókuszál, Japánban egyre kevésbé használják ezt a kifejezést, mivel a pedofíliára utalhat, ehelyett inkább a „Boys Love”-ot (BL) használják. Gyakran a sódzso mangák közé sorolják őket, mivel olvasóik legtöbbször fiatal lányok. A stílus egyik jellemző képviselője a Gravitation, Loveless.
  • Jaoi: a sónen-ai erotikusabb változata. Míg a sónen-ai mangákban maximum csókjelenetek vannak, addig a jaoi gyakran tartalmaz részletesen megrajzolt szexjeleneteket. Például jaoi az Ai no Kuszabi, Haru vo Daiteita, Papa to kiss in the dark.
  • Sódzso-ai: (japánul ’lányszerelem’) olyan animére vagy mangára utal, amik női szereplők közötti szerelemre vagy románcra fókuszálnak. A sódzso műfajába sorolják, mivel leginkább fiatal lányoknak szánt animékről/mangákról van szó. Ilyen például a Sódzso kakumei Utena.
  • Juri: A sódzso-ai erotikusabb formája, ugyanaz igaz rá, mint a jaoira és a sónen-ai-ra. A hentai kategória is gyakran tartalmaz juri jeleneteket, mint például a Sexy Demon Queen, mivel többnyire annak is a célközönsége a férfi nézők.

Az anime megjelenési formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mahuri nevű animekarakter rajza

A legtöbb animét a következő négy kategória egyikébe lehet besorolni:

  • Az egész estés filmek, amiket többnyire mozikban vetítenek, a három kategória közül a legmagasabb költségvetéssel és a legjobb képminőséggel készülnek. Népszerű anime mozik például az Akira vagy a Chihiro Szellemországban, illetve a mostanában hazánkban is népszerű Ghost in the Shell, és A vándorló palota (szintén Mijazaki Hajao alkotása). Vannak anime filmek, amiket filmes vagy animációs fesztiválokra készítenek, ezek általában rövidebbek és alacsonyabb költségűek. Ilyen például a Téli nap (冬の日, Fuju no hi) vagy Oszamu Tezuka Legend of the Forest c. filmje. Amatőrök is készítenek sikeres fesztivál-filmeket, leghíresebb köztük a Hosi no Koe (Egy távoli csillag hangjai), amelyet Sinkai Makoto és felesége egyetlen Apple gépen készített el több évi munkával. Előfordul még, hogy tévésorozatok epizódjait összeszerkesztik egy filmmé, ez többnyire hosszabb lesz, mint egy átlagos mozifilm.
  • Az anime tévésorozatok rövidebb, valamilyen rendszerességgel televízióban közvetített részekből állnak. Ezek általában rosszabb minőségűek az OVA-knál vagy a filmeknél, mert a produkciós költségek az összes epizódra szétterítve lépnek fel. Az epizódok tipikus hossza 23 perc, hogy reklámokkal együtt éppen kitöltsön egy félórás tévés időszeletet. Egy átlagosan rövid sorozat 26 epizódból áll, de vannak fél szezonos, azaz 13 epizódon keresztül futó sorozatok is. (Vagy még rövidebbek.) Amennyiben egy sorozat nem eléggé sikeres, előfordul, hogy félbehagyják a készítését és 10 vagy 20 epizód után befejezik (például Hime-csan no ribbon, Spirale Kizuna). A legtöbb anime tévésorozatnak van nyitóklipje (opening) és záróklipje (ending), ezek a nagyobb költségvetésű sorozatoknál általában évente négyszer változnak (például Hagaren). Gyakran jellemző az epizódba beszúrt rövid, humoros vagy buta jelenet is („eyecatcher”), amivel a reklámok elejét vagy végét jelzik.
  • Az OVA (Original Video Animation – kb. eredeti videoanimáció); vagy OAV (Original Animated Video) anime gyakran a televíziós minisorozatokra emlékeztet. Az OVA-k többnyire 2-20 epizódból állnak, illetve léteznek sorozaton kívüli („one-shot”) darabok, amik általában rövidebbek egy film hosszánál. Nevüket onnan kapták, hogy eredetileg videón jelentek meg; ma már a DVD a jellemző médium. Az OVA-k általában a filmhez közeli minőségűek. Többnyire összefüggő történetet mondanak el. Népszerű OVA animék például az FLCL, a Bubblegum Crisis, vagy a Tencsi Mujo!. Főcím, vége-főcím és eyecatcher néha előfordul az OVA-kban, de nem törvényszerűen. 2008 nyarától az OAD (original animation DVD) megnevezés is kezdett használatba kerülni, általában ezek a kiadványok tartalmazzák a DVD mellett az anime alapjául szolgáló manga egy kötetét is.[1]
  • Az ONA (Original Net Animation – kb. eredeti netanimáció) egy egyelőre ritkán használt rövidítés, az OVA mintájára, csak az interneten terjesztett (többnyire fizetős letöltéssel) anime. Az OVA-khoz hasonlóan magas költségvetésű, illetve minőségű. Az epizódszám nem szükségszerűen alacsony. Például Ghost in the Shell – Stand Alone Complex.
  • Említést érdemel a fansub és a fandub jelenség, amely nem önálló műfaj, hanem a külföldi rajongók által végzett tevékenység, amelynek során a nyugaton kevesek által érthető japán szöveget a nyelvben járatos amatőr rajongók angol feliratozással látják el, vagy önkéntes munkában szinkronizálják. Mivel sok japán manga és anime soha nem kerül hivatalos (licencelt) formában tengerentúli kiadásra, a fansub mozgalom kényszerűségből figyelmen kívül hagyja a szerzői jogokat. A legtöbb fansub azonban tartalmaz a műbe illesztett kérést, hogy hivatalos megjelenés esetén a nézők a kereskedelmi terméket is vásárolják meg, elősegítve ezzel az anime/manga nemzetközi elterjedését.
  • Megemlítendő, hogy animékből nincsenek évadok a klasszikus értelemben véve. Külföldi oldalakon season-ökről szoktak beszélni, ami nem teljesen egyenlő az évad szavunkkal. Emellett a japánok más elven gyártják az animációs filmeket, így ezért sem illik rájuk az évad szó. Mi történetszálakról, külön főcímmel rendelkező kapcsolódó sorozatokról, és forgalmazói évadokról beszélhetünk. A forgalmazói évad azt jelenti, hogy az adott sorozat forgalmazója vagy jogtulajdonosa egyszerre hány részes adagot árusít adott tárgyéven belül vagy rövidebb időszakon belül. (Például Naruto harmadik forgalmazói évadjának vetítése közben a közép-európai Animax azonnal megvásárolta az utolsó adagot is.) Ezt mostanában szokás epizódcsomagnak is nevezni. A sorozatok elején és közepén 52 részes csomagokban árusítanak a forgalmazók. Amikor a sorozat végéhez viszonylag kevés rész hiányozna, akkor a forgalmazó azokat a részeket is hozzácsapja az utolsó adaghoz. Például InuYasha esetében 63 részes a harmadik forgalmazói évad, illetve az alapvetően 64 részes "Full Metal Alchemist: Testvériség" egyben megvásárolható. Előfordul olyan is, hogy hivatalosan két külön sorozatnak minősülő folytatásos történetet a forgalmazó egybecsomagol, ezáltal a két sorozat két forgalmazói évaddá válik nálunk. Így történt ez a Slayers és a történet folytatásaként szolgáló "Slayers: Next" című sorozattal. (Így nálunk a két sorozat egy sorozatként, "Slayers - A kis boszorkány" címen jelent meg.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]