Pedofília

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pedofília
Latinul Pedophilia
Angolul Pedophilia
Osztályozás
BNO-10 F65.4
BNO-9 302.2
Adatbázisok
MeSH D010378

A pedofília (a görög παῖς, "gyermek" és φιλία "szeretet" szavakból) a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalom, melyet a pszichiátria mentális betegségnek minősülő parafíliaként tart számon.[1] A pszichiátriai betegségeket rendszerező DSM V a serdülőkor előtti életkort maximum 13 évben határozza meg, és pedofilnak az ilyen gyermek iránt vonzódó személyt tekinti, amennyiben az betöltötte a 16. életévét vagy legalább 5 évvel idősebb a gyermeknél, aki iránt vonzódik.[1] A serdülőkorúak iránti vonzalom a hebefília, melyet a DSM V külön nem határoz meg, azonban a köznyelv nem különbözteti meg a két parafíliát,[2] és az Egészségügyi Világszervezet által használt BNO-10 a pedofília definíciójába beleérti a korai serdülők iránti szexuális vonzalmat is.[3] A hétköznapi szóhasználatban nem tesznek különbséget a gyermeket molesztálók és a pedofilok között, azonban a két kifejezés nem azonos, a pedofília egy mentális betegséget jelöl, és nem minden pedofil egyén valósítja meg tettekben is szexuális devianciáját,[1] illetve a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetői sem mind pedofilok.[4] A pedofília nem egy jogi fogalom, és önmagában a gyermekek iránti vonzalom nem büntetőjogi kategória, ugyanakkor a gyermekpornográfia,[5] gyermekprostitúció, vagy a gyermekek ellen elkövetett szexuális cselekmények igen,[6] és a pedofília diagnózisa nem jelent felmentést a büntetés alól, az ilyen személyek beszámíthatók és büntethetők.

Pedofília a múltban és a jelenben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőtt-gyermek testi viszony korszakonként és kultúránként eltérő megítéléssel bírhat. Bizonyos kultúrákban ma is gyakori a gyermekanyaság vagy gyermek házasság (12 év környékén) és az ottani törvények nem tiltják, bár ma már egyre kevesebb az ilyen társadalom.

Napjainkban a nemi érés folyamata felgyorsult, a gyermekek jóval hamarabb jutnak részletes információkhoz a nemiségről, mint korábban. Azonban vita tárgya, hogy a felgyorsult nemi éréshez szellemi érés is társul-e.

  • Ókori Róma és Görögország: teljesen természetes volt, hogy felnőtt szexuális kontaktusba lépjen nemileg éretlen, vagy alig érett fiatallal, de más országokból és kultúrákból is maradtak fenn ilyen tartalmú írásos emlékek.
  • Japán: a működő „bugyiautomaták” népszerűsége aggodalomra ad okot a társadalomkutatóknak. Közismert tény, hogy a japán férfiak bizonyos rétege szívesen fizet az (alig) használt lánykabugyik birtoklásáért. Szekai Hacu Siavasze Pancu Sókai Gentei magazin egy számához (2007. január) ilyen "promóciós" terméket csomagolt, amivel egyrészt általános felháborodást váltott ki, másrészt rekordmennyiségben kelt el.
  • Egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések: Németországi kutatások arról tanúskodnak, hogy öt esetből négy családon belül történt. Az összes elkövető 0,3 százaléka volt egyházi személy.[7] Reinhard Haller törvényszéki pszichiáter is felhívja rá a figyelmet, hogy „a pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy”, „a legtöbb ilyen eset családban vagy zárt rendszerekben fordul elő, például egyesületekben.” [8] Hasonló álláspontot képvisel Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter professzor, aki azt állítja, hogy „a szexuális zaklatásoknak több mint a fele a családban történik. Ez még inkább igaz az erőszakos cselekményekre."[9] Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 39 millió áldozata van a gyermekek elleni szexuális visszaéléseknek, amelyeket legnagyobb arányban családtagok követnek el.[10] A John Jay Intézet jelentése szerint Amerikában a gyermekkori visszaélések 60 százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli családtagok követik el.[2]

A pedofília tünetei, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofíliára jellemző gyermekek iránti szexuális érdeklődés a serdülőkor környékén jelenik meg, majd az élet során stabil marad. A pedofil hajlamokat az egyén nem választja, hanem csak észleli a saját esetében. Ilyen értelemben a pedofíliát egyesek egyfajta szexuális orientációnak tekintik, hasonlóan a hetero- vagy a homoszexualitáshoz,[11] azonban azoktól eltérően mentális betegségnek minősül, mivel a pedofil vágyak kielégítése pszichológiai és testi veszélyt jelent másokra nézve, és megfelelő orvosi segítséggel a pedofilok egy részében csökkenthető annak kockázata, hogy gyermekeket molesztáljon. Emellett a pedofil egyének a szexuális irányultság tekintetében lehetnek hetero-, homo-, vagy biszexuálisak is.

A pedofilok személyiségjegyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofilok vizsgálata nehéz, mivel a többségük rejtett életmódot folytat és a tudományos vizsgálatok javarészt a szexuális bűnelkövetőkre korlátozódnak. Az ilyen kutatásokban azonban számos, a pedofíliával társuló kóros személyiségjegyet leírtak, így gyakrabban jár együtt például önértékelési zavarokkal, depresszióval, szorongással vagy személyiségzavarokkal.[12] Ezek kivetítése az összes pedofil betegre azonban nem lehetséges, mivel a vizsgálatokba vagy olyanok kerülnek bele, akik szégyellik és orvosi segítséget kérnek, amiből nyilvánvalóan következik, hogy pszichés problémákat jelent számukra az állapotuk, vagy olyanok, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, és a körükben magasabb az antiszociális személyiségjegyek előfordulása.[13] Egy 1983-as vizsgálatban egy 77 tagból álló önsegítő pedofil csoportot hasonlítottak össze egészséges egyénekkel és azt találták, hogy a pedofilokra inkább egyfajta magukba fordulás, félénkség, érzékenység és depresszív attitűd jellemző. A szerzők szerint azonban nem volt egyértelmű, hogy a pedofilok ezen személyiségjegyeik miatt keresik inkább a gyermekek társaságát, vagy ez a félénk, szorongó jellemük inkább a széleskörű társadalmi elutasítottságból és a nemi preferenciájukat rejtegetni kényszerülő életmódjukból, szociális izolációjukból adódik.[14] Egy másik 2013-ban közölt tanulmányban a megkérdezett pedofilok 46 százaléka válaszolta, hogy komolyan foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata a nemi preferenciái miatt, 32 százalékuk ki is tervelte, 13 százalékuk pedig meg is kísérelte.[15]

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofília előfordulási gyakoriságáról csak becslések vannak, a férfiak körében feltehetően 5 százalék alatti az előfordulása.[1] Egy 2014-ben közölt tanulmányban egy online toborozott populációban vizsgálták a pedofília gyakoriságát, a megkérdezett férfiak 6, a nők 2 százaléka mutatott bármiféle hajlandóságot arra, hogy gyermekkel létesítsen szexuális kapcsolatot, ha tudná, hogy nem kapna érte semmilyen büntetést. A férfiak 9, a nők 3 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy gyermekpornográfiát nézzen. Összességében a megkérdezett férfiak 10, a nők 4 százaléka mutatott bármiféle érdeklődést a gyermekekkel kapcsolatos szexualitás iránt.[16] Egy másik, 2015-ös publikációban 1978, 17-20 év közötti svéd férfit kérdeztek a szexuális szokásaikról, közülük 4,2 százalék nézett már valaha gyermekpornográfiát. A vizsgálatban egyben hat olyan független faktort is leírtak, amik összefüggést mutattak a gyermekpornográfia gyakoriságával, ezek közé tartozott például, ha a személynek volt már valaha homoszexuális kapcsolata, ha gyakran nézett pornográfiát, vagy valaha nézett erőszakkal kapcsolatos pornográfiát.[17]

Pedofília és a gyermekmolesztálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofília szót általánosan használják minden gyermekekkel szembeni szexuális bűnelkövetőre, azonban ez tudományos értelemben helytelen szóhasználat, mivel sok gyermekmolesztáló nem kifejezetten a serdülőkor előtti gyermekek iránt vonzódik, vagyis pszichiátriai értelemben nem tekinthető pedofilnak.[1][4][18] A bűnelkövetőket megkülönböztetik aszerint, hogy ténylegesen pedofilok, vagy valamilyen más okból követték-e el tettüket. Az utóbbi kategóriába tartozó személyek rendszerint opportunista módon választják ki áldozatukat, tetteik okaként pedig a stressz, párkapcsolati problémák, a felnőtt partner elérhetetlensége, alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság említhető. A gyermekmolesztálók között a pedofilok arányát durván 20-50 százaléknak tartják,[19] egy 2006-os vizsgálatban a gyermekpornográfia miatt elítéltek 35 százalékát találták pedofilnak, amiből arra következettek, hogy a gyermekpornográfia nézése megbízhatóbb jele a személy pedofíliájának, mint a gyermekmolesztálás.[20] Egy másik vizsgálatban az Egyesült Államokban "pedofil" bűncselekmény miatt elítélt 2429 férfi kikérdezése során csak 7 százalékuk válaszolta, hogy kizárólag gyermekek iránt vonzódik.[21] A gyermek számára idegen bűnelkövetőkhöz képest a pedofília jóval ritkább a gyermeket molesztáló családtagok körében, így az apák és a nevelőapák esetében.[22] A pedofil és a nem pedofil gyermekmolesztálók között a kognitív funkciók tekintetében a neuropszichológiai kutatások szerint is vannak különbségek.[23][24]
Nem minden pedofil molesztál gyermekeket, erről a csoportról azonban meglehetősen kevés ismeret áll rendelkezésre, mivel a kutatások javarészt a bűnelkövetők bevonásával készülnek. A pedofíliát kutató Michael Seto szerint a pedofilok közül azok követnek el végül gyermekkel szembeni szexuális cselekményt, akiknél a pedofília antiszociális személyiségjegyekkel is társul és nem éreznek empátiát az áldozatuk felé.[1]

Hatása a gyermekekre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyermek szellemileg éretlen, nemisége formálódó, szexualitása kialakulatlan, ezért nem képesek helyesen értékelni a szexualitást. Bármilyen módon (erőszak, késztetés) történő ráhatás testi és szellemi fejlődésüket negatívan befolyásolhatja. A gyermekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazás súlyos pszichés és testi következményekkel is járhat.[25][26] Felmérések szerint a szexuálisan bántalmazott gyermekek körében később 51-75 százalékban alakulnak ki pszichés problémák, ezek gyakoribbak és súlyosabbak, ha az elkövető családtag vagy közeli ismerős, ha közösülés is történik, vagy ha erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítik az áldozatot.[27] A tartós pszichés problémák közé tartozik a depresszió,[28] szorongás,[29] önértékelési zavarok, szomatizációs zavarok,[28] evés vagy alvás zavarok,[30] disszociatív- vagy borderline személyiségzavarok,[31] poszt-traumás stressz zavar,[32] ADHD, vagy szexuális diszfunkció.[33] Emellett számos viselkedésbeli probléma is gyakoribb közöttük, pl. az állatkínzás vagy az önsértés,[32] és később többük küzd alkohol- illetve drogproblémákkal, valamint nagyobb arányú a körükben a bűnözés és az öngyilkosság is.[31]

A pszichés hatások mellett a gyermekekkel szembeni szexuális cselekmények komoly fizikai ártalmat is jelenthetnek. A gyermek méretétől és korától, illetve az elkövető erőszakosságától függően a közösülés súlyos sérüléseket okozhat, a hüvely vagy a végbél megrepedhet, belső vérzés alakulhat ki, mely súlyos esetben halálos kimenetelű lehet.[34] Emellett a gyermekek fogékonyabbak a szexuális úton terjedő fertőzésekre, például a fejletlen hüvely nem termel elegendő hüvelyváladékot, ami mind a sérülésekkel, mind a fertőzésekkel szemben csökkent védelmet jelent, a gyermekek esetében gyakoribb nyálkahártya sérüléseken pedig könnyebben bejutnak a kórokozók.[35]

A fentiek miatt a szakemberek egyetértenek abban, hogy a gyermekek védelmében nem szabad következmények nélkül hagyni egyetlen pedofil jellegű bűncselekményt sem.[36]

A beleegyezési korhatár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábbi magyar törvényi szabályozás során a heteroszexuális kapcsolatokban a beleegyezési korhatár 14 év volt, míg a homoszexuális kapcsolatokban 18. Az Alkotmánybíróság diszkriminációra hivatkozva megváltoztatta a törvényt, így ma már a beleegyezési korhatár nem függ a partnerek nemétől.

A kifejezés megtévesztő, és nem szabad elfeledkezni arról, hogy a törvény ilyen helyzetekben zsinórmértékként szolgál. A bíró mérlegelési jogkörébe esnek az olyan esetek, amikor az egyik fél még nem töltötte be a beleegyezési korhatárhoz szükséges életévet, míg a másik fél azt már átlépte. Az ilyen esetek gyakran jelen vannak, és mindig is jelen voltak a magyar bíráskodásban, de a legtöbb esetben az életkorbeli különbség elenyészően kicsi.

A pedofil bűncselekmény az, ha egy felnőtt személy közösül egy gyerekkorú személlyel. Ma Magyarországon a felnőttkor a 18. életév betöltésével kezdődik, a gyerekkor pedig a 14. életév betöltéséig tart. Vagyis a beleegyezési korhatárnak (a betöltött 14. életévnek) érzékelhetően semmi köze sincs a pedofíliához, mivel a megrontást minden esetben egy 18. életévét betöltött személy követi el egy 14. életévénél fiatalabb személlyel szemben.

A pedofília azonban továbbra sem valósít meg büntetőjogi tényállást, lásd még: „Jelenlegi magyar törvényi szabályozás”.

Homoszexualitás és pedofília[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofília létezik mind heteroszexuális, mind homoszexuális változatban.

A homoszexualitás és a pedofília nem feltételezi egymást. A homoszexuálisok többsége felháborodik azon, ha „egy kalap alá veszik” egy „gyermekmolesztálóval”.[37]

Bill Donohue, A Katolikus Liga elnöke számos tudományos kutatási eredményt számba véve rámutat: a gyermekeket molesztálók között kiugró számban szerepelnek homoszexuálisok, ami a statisztikákból is egyértelmű. Egy amerikai tanulmány szerint homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál.[38] A további hivatkozott tanulmányok készítői: Roderick MacLeish Jr, Robert S. Bennett (a National Review Board vezetője), Richard Fitzgibbons pszichiáter és Leslie Lothstein pszichológus.

Az (általában) saját rokonságában elkövetett pedofil visszaélés leginkább annak tudható be, hogy az idősebb fél a lelepleződéstől tartva inkább a vele azonos nemű kiskorúval közösül és éli ki nemi vágyait – mivel a gyermek az ilyen közeledéssel szemben legtöbbször védtelen, nem mer szólni az ilyen esetről, vagy ha mégis megtenné, az esetek egy részében valószínűleg nem hinnének neki.[forrás?]

A pedofíliát a szakemberek többsége szerint nem szabadna „összemosni” a homoszexualitással, hiszen a pedofília jelenleg a parafíliák közé sorolandó, a homoszexualitás pedig a szexuális irányultságok közé.[39] [40]

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofília kialakulásának okai jelenleg nem ismertek, azonban több kutatás összefüggéseket talált bizonyos tulajdonságok, funkcionális vagy strukturális agyi eltérések és a pedofília gyakorisága között.[1] Ezek közé tartozik az alacsonyabb IQ,[41] a balkezesség,[41] a gyakoribb iskolai bukások,[42] az alacsonyabb testmagasság,[43] vagy a gyermekkorban elszenvedett és eszméletvesztéssel is járó fejtrauma.[44] Ezek mellett MR vizsgálatokkal számos strukturális agyi eltérést is leírtak, melyek gyakoribbak a pedofil személyekben, pl. egy 2008-ban közölt tanulmányban azt találták, hogy a pedofil férfiak agyában kisebb a fehérállomány térfogata az átlagnépességhez képest.[45]

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pedofília, mint a parafíliák általában véve, gyógyíthatatlan, a szexuális irányultságot megváltoztató kezelések jelenleg nincsenek.[1] A kezelések célja inkább az, hogy a pedofil egyének számára megkönnyítsék az együttélést az állapotukkal és megakadályozzák, hogy vágyaikat kiéljék és bűncselekményt kövessenek el.[46][47] Egyes vélemények szerint a pedofília nemi orientációnak vehető,[11] és mint olyan, nem megváltoztatható, ahogyan a homoszexuális egyének heteroszexuálisokká történő átnevelése sem lehetséges.[48] A különböző kezelési módszerek hatékonyságát nehéz vizsgálni, különösképp, hogy a tanulmányok döntően a bűnelkövetőkre koncentrálnak, és nem különböztetik meg őket nemi preferenciáik szerint, illetve a bűncselekményt el nem követő pedofilok a társadalmi megvetés és stigmatizálás miatt nem fedik fel magukat, így ebben a csoportban sem vizsgálható a kezelés eredményessége.[1][11]

Kognitív viselkedésterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichoterápiák közé tartozó kognitív viselkedésterápia célja, hogy megtanítsa a pedofil egyént arra, hogyan kezelje az olyan élethelyzeteket, melyek a deviáns szexuális viselkedését kiprovokálnák. Jellemzően a beteg önuralmát és empátiáját próbálják erősíteni és arra törekednek, hogy megváltoztassák a gyermekekkel szembeni szexuális cselekményekkel kapcsolatos nézőpontját a betegnek. Leggyakrabban szexuális bűnelkövetőknél alkalmazzák az újbóli bűncselekmény megakadályozására, a hatékonysága azonban vitatott. Korábbi vizsgálatokban enyhe megelőző hatást írtak le, egy 2012-es összefoglaló tanulmányban azonban hatástalannak találták arra, hogy elhárítsa az újbóli bűncselekmény elkövetését.[49]

Gyógyszeres kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyszeres kezelések célja, hogy csökkentsék a pedofil beteg nemi vágyát, azonban a nemi preferenciára ezek sincsenek hatással.[50] Az egyik, a kémiai kasztrálásra gyakran használt gyógyszercsoport az ún. antiandrogének, pl. a ciproteron-acetát vagy a medroxiprogeszteron-acetát, melyek csökkentik a betegben az androgén hormonok (pl. a tesztoszteron) szintjét és aktivitását. Az antiandrogéneken kívül használják még a GnRH (angolul: Gonadotropin-releasing hormone) analógokat is, melyek tartósan adva csökkentik a szervezet saját gonadotropin termelését, ezek közé tartozik pl. a leuprolid-acetát. A gyógyszeres kezelést a kognitív viselkedésterápiával együttesen alkalmazzák, hogy növeljék a hatékonyságot. Sebészi kasztrálást a legtöbb országban már nem végeznek, mivel a gyógyszeres kezelés ugyanolyan hatékony a nemi vágy csökkentésében, viszont a műtéthez képest kevésbé invazív. Ugyanakkor néhány országban (pl. Németország, Csehország) még alkalmanként végeznek ilyen beavatkozást, azonban az Európa Tanács azon dolgozik, hogy a jövőben megszüntesse az Európai Unión belül ezt a gyakorlatot.[51][52]

Jelenlegi magyar törvényi szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A büntetőjog nem használja a pedofília meghatározást. Nem a pedofil személyeket bünteti, hanem ha bűncselekménynek minősülő tettet követnek el, ezeket a 2012-es Büntető Törvénykönyv határozza meg.

A 2012-es Büntető Törvényköny pedofíliával kapcsolatos rendelkezései[6]
Cselekmény megnevezése Leírása Büntetési tétel
196. § Szexuális kényszerítés Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít 1-5 év
Ha a sértett 18 év alatti 2-8 év
Ha a sértett 14 év alatti 5-10 év
197. § Szexuális erőszak *
  • A szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el
  • Más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel
2-8 év
Ha a sértett 18 év alatti 5-10 év
Aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet 5-10 év
198. § Szexuális visszaélés * Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen 1-5 év
Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen 3 évig terjedő szabadságvesztés
203. § Gyermekprostitúció kihasználása *
  • Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy prostitúciójából haszonszerzésre törekszik
  • Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt
3 évig terjedő szabadságvesztés
204. § Gyermekpornográfia * Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez vagy tart 3 évig terjedő szabadságvesztés
Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz 1-5 év
Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz 2-8 év
205. § Szeméremsértés * Aki magát nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából más előtt szeméremsértő módon mutogatja 2 évig terjedő szabadságvesztés
Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít 3 évig terjedő szabadságvesztés
* A feltüntetetteken kívül egyéb, minősítő esetek is vannak.

Értelmező rendelkezés:

  • 459. §, 27. szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul

Csoportok, akik legalizálni szeretnék a felnőtt–gyermek (szexuális) kapcsolatot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • North American Man/Boy Love Association rövidítve NAMBLA – Logójukban az egymás mellett álló nagy M és a kis b szimbolizálja a felnőtt férfit és a serdülő fiút.
  • Vereniging MARTIJN vagy rövidítve MARTIJN egy holland szervezet, amely legalizálni szeretné a pedofíliát. 1982-ben alapították Hoogeveen-ben és 1987-től ismert a fenti néven. 1994-ben zárták ki az International Lesbian and Gay Association-ből (Nemzetközi Leszbikus és Meleg szövetség).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balogh J.: Fiatalkorúak és a büntetőjog. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909
  • Losonczy Á: Ártó-védő társadalom. KJK, Budapest, 1989
  • Lowen, J.: Juvenile Prostitution and Child Pornography. Center for Law and Justice, University of Washington, 1980

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Seto MC. (2009.). „Pedophilia.” (angol nyelven). Annu Rev Clin Psychol. 5, 391-407. o. DOI:10.1146/annurev.clinpsy.032408.153618. PMID 19327034.  
  2. ^ a b komment.hu: Papi pedofília: Ratzinger tette ellene a legtöbbet
  3. The ICD-10 Classification of Mental and Behavioural Disorders (angol nyelven) (pdf). WHO. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  4. ^ a b Ames MA, Houston DA. (1990. August). „Legal, social, and biological definitions of pedophilia.” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 19 (4), 333-42. o. PMID 2205170.  
  5. Btk. 204. § Gyermekpornográfia (magyar nyelven). Büntetőjog.info. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  6. ^ a b 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (magyar nyelven). net.jogtár. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  7. Kasza László: Pedofília és a katolikus egyház (Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 12. szám, 2010. március 26.)
  8. Magyar Kurír: A pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy
  9. Magyar Kurír: Pedofília, cölibátus, botrányok – interjú Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáterrel
  10. Magyar Kurír: Kinek jó, hogy médiaszenzáció lett a papi botrányokból?
  11. ^ a b c Seto MC. (2012. February). „Is pedophilia a sexual orientation?” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 41 (1), 231-6. o. DOI:10.1007/s10508-011-9882-6. PMID 22218786.  
  12. Marshall WL. (1997. January). „The relationship between self-esteem and deviant sexual arousal in nonfamilial child molesters.” (angol nyelven). Behav Modif. 21 (1), 86-96. o. PMID 8995044.  
  13. Seto MC. (2004.). „Pedophilia and sexual offenses against children.” (angol nyelven). Annu Rev Sex Res. 15, 321-61. o. DOI:10.1016/j.mehy.2006.04.030. PMID 16913283.  
  14. Glenn D. Wilson, David N. Cox. (1983.). „Personality of paedophile club members” (angol nyelven). Personality and Individual Differences 4 (3), 323-329. o. DOI:10.1016/0191-8869(83)90154-X.  
  15. Sara Jahnkea, Juergen Hoyera. (2013.). „Stigmatization of People With Pedophilia: A Blind Spot in Stigma Research” (angol nyelven). International Journal of Sexual Health 25 (3), 169-184. o. DOI:10.1080/19317611.2013.795921.  
  16. Wurtele SK, Simons DA, Moreno T. (2014. December). „Sexual interest in children among an online sample of men and women: prevalence and correlates.” (angol nyelven). Sex Abuse. 26 (6), 546-68. o. DOI:10.1177/1079063213503688. PMID 24215791.  
  17. Seto MC, Hermann CA, Kjellgren C, Priebe G, Svedin CG, Långström N. (2015. January). „Viewing child pornography: prevalence and correlates in a representative community sample of young Swedish men.” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 44 (1), 67-79. o. DOI:10.1007/s10508-013-0244-4. PMID 24515803.  
  18. Studer LH, Aylwin AS. (2006.). „Pedophilia: the problem with diagnosis and limitations of CBT in treatment.” (angol nyelven). Med Hypotheses. 67 (4), 774-81. o. DOI:10.1016/j.mehy.2006.04.030. PMID 16766133.  
  19. Schaefer GA, Mundt IA, Feelgood S, Hupp E, Neutze J, Ahlers CJ, Goecker D, Beier KM. (2010. May-June). „Potential and Dunkelfeld offenders: two neglected target groups for prevention of child sexual abuse.” (angol nyelven). Int J Law Psychiatry. 33 (3), 154-63. o. DOI:10.1016/j.ijlp.2010.03.005. PMID 20466423.  
  20. Seto MC, Cantor JM, Blanchard R. (2006. August). „Child pornography offenses are a valid diagnostic indicator of pedophilia.” (angol nyelven). J Abnorm Psychol. 115 (3), 610-5. o. DOI:10.1037/0021-843X.115.3.610. PMID 16866601.  
  21. Hall RC, Hall RC. (2007. April). „A profile of pedophilia: definition, characteristics of offenders, recidivism, treatment outcomes, and forensic issues.” (angol nyelven). Mayo Clin Proc. 82 (4), 457-71. o. DOI:10.4065/82.4.457. PMID 17418075.  
  22. Blanchard R, Kuban ME, Blak T, Cantor JM, Klassen P, Dickey R. (2006. January). „Phallometric comparison of pedophilic interest in nonadmitting sexual offenders against stepdaughters, biological daughters, other biologically related girls, and unrelated girls.” (angol nyelven). Sex Abuse. 18 (1), 1-14. o. PMID 16598663.  
  23. Suchy Y, Whittaker JW, Strassberg DS, Eastvold A. (2009. March). „Neurocognitive differences between pedophilic and nonpedophilic child molesters.” (angol nyelven). J Int Neuropsychol Soc. 15 (2), 248-57. o. DOI:10.1017/S1355617709090353. PMID 19203438.  
  24. Kärgel C, Massau C, Weiß S, Walter M, Kruger TH, Schiffer B. (2015. March). „Diminished functional connectivity on the road to child sexual abuse in pedophilia.” (angol nyelven). J Sex Med. 12 (3), 783-95. o. DOI:10.1111/jsm.12819. PMID 25615561.  
  25. Dinwiddie S, Heath AC, Dunne MP, Bucholz KK, Madden PA, Slutske WS, Bierut LJ, Statham DB, Martin NG. (2000. January). „Early sexual abuse and lifetime psychopathology: a co-twin-control study.” (angol nyelven). Psychol Med. 30 (1), 41-52. o. PMID 10722174.  
  26. Nelson EC, Heath AC, Madden PA, Cooper ML, Dinwiddie SH, Bucholz KK, Glowinski A, McLaughlin T, Dunne MP, Statham DJ, Martin NG. (2002. February). „Association between self-reported childhood sexual abuse and adverse psychosocial outcomes: results from a twin study.” (angol nyelven). Arch Gen Psychiatry. 59 (2), 139-45. o. DOI:10.1001/archpsyc.59.2.139. PMID 11825135.  
  27. Bulik CM, Prescott CA, Kendler KS. (2001. November). „Features of childhood sexual abuse and the development of psychiatric and substance use disorders.” (angol nyelven). Br J Psychiatry. 179, 444-9. o. DOI:10.1192/bjp.179.5.444. PMID 11689403.  
  28. ^ a b Arnow BA. (2004.). „Relationships between childhood maltreatment, adult health and psychiatric outcomes, and medical utilization.” (angol nyelven). J Clin Psychiatry. 65 (Suppl 12), 10-5. o. PMID 15315472.  
  29. Levitan RD, Rector NA, Sheldon T, Goering P. (2003.). „Childhood adversities associated with major depression and/or anxiety disorders in a community sample of Ontario: issues of co-morbidity and specificity.” (angol nyelven). Depress Anxiety. 17 (1), 34-42. o. DOI:10.1002/da.10077. PMID 12577276.  
  30. Noll JG, Trickett PK, Susman EJ, Putnam FW. (2006. June). „Sleep disturbances and childhood sexual abuse.” (angol nyelven). J Pediatr Psychol. 31 (5), 469-80. o. DOI:10.1093/jpepsy/jsj040. PMID 15958722.  
  31. ^ a b O'Brien BS, Sher L. (2013.). „Child sexual abuse and the pathophysiology of suicide in adolescents and adults.” (angol nyelven). Int J Adolesc Med Health. 25 (3), 201-5. o. DOI:10.1515/ijamh-2013-0053. PMID 23843572.  
  32. ^ a b McClellan J, Adams J, Douglas D, McCurry C, Storck M. (1995. October). „Clinical characteristics related to severity of sexual abuse: a study of seriously mentally ill youth.” (angol nyelven). Child Abuse Negl. 19 (10), 1245-54. o. DOI:10.1016/0145-2134(95)00087-O. PMID 8556438.  
  33. Kinzl JF, Traweger C, Biebl W. (1995. July). „Sexual dysfunctions: relationship to childhood sexual abuse and early family experiences in a nonclinical sample.” (angol nyelven). Child Abuse Negl. 19 (7), 785-92. o. DOI:10.1016/0145-2134(95)00048-D. PMID 7583734.  
  34. Herman-Giddens ME, Brown G, Verbiest S, Carlson PJ, Hooten EG, Howell E, Butts JD. (1999. August). „Underascertainment of child abuse mortality in the United States.” (angol nyelven). JAMA. 282 (5), 463-7. o. DOI:10.1001/jama.282.5.463. PMID 10442662.  
  35. Argent AC, Lachman PI, Hanslo D, Bass D. (1995. October). „Sexually transmitted diseases in children and evidence of sexual abuse.” (angol nyelven). Child Abuse Negl. 19 (10), 1303-10. o. DOI:10.1016/0145-2134(95)00082-J. PMID 8556444.  
  36. Lásd
  37. pride.hu leszbikus meleg biszexuális transznemű lesbian gay bisexual transgender portal
  38. K. Freund - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study, Journal of Sex and Marital Therapy 18
  39. Öt kenyér meleg portál kislexikona
  40. melegvagyok.hu: Tévhitek a melegségről
  41. ^ a b Blanchard R, Kolla NJ, Cantor JM, Klassen PE, Dickey R, Kuban ME, Blak T. (2007. September). „IQ, handedness, and pedophilia in adult male patients stratified by referral source.” (angol nyelven). Sex Abuse. 19 (3), 285-309. o. DOI:10.1177/107906320701900307. PMID 17634757.  
  42. Cantor JM, Kuban ME, Blak T, Klassen PE, Dickey R, Blanchard R. (2006. May). „Grade failure and special education placement in sexual offenders' educational histories.” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 35 (6), 743-51. o. DOI:10.1007/s10508-006-9018-6. PMID 16708284.  
  43. Cantor JM, Kuban ME, Blak T, Klassen PE, Dickey R, Blanchard R. (2007. December). „Physical height in pedophilic and hebephilic sexual offenders.” (angol nyelven). Sex Abuse. 19 (4), 395-407. o. DOI:10.1007/s11194-007-9060-5. PMID 17952597.  
  44. Blanchard R, Christensen BK, Strong SM, Cantor JM, Kuban ME, Klassen P, Dickey R, Blak T. (2002. December). „Retrospective self-reports of childhood accidents causing unconsciousness in phallometrically diagnosed pedophiles.” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 31 (6), 511-26. o. DOI:10.1023/A:1020659331965. PMID 12462478.  
  45. Cantor JM, Kabani N, Christensen BK, Zipursky RB, Barbaree HE, Dickey R, Klassen PE, Mikulis DJ, Kuban ME, Blak T, Richards BA, Hanratty MK, Blanchard R. (2008. February). „Cerebral white matter deficiencies in pedophilic men.” (angol nyelven). J Psychiatr Res. 42 (3), 167-83. o. DOI:10.1016/j.jpsychires.2007.10.013. PMID 18039544.  
  46. Fagan PJ, Wise TN, Schmidt CW Jr, Berlin FS. (2002. November). „Pedophilia.” (angol nyelven). JAMA. 288 (19), 2458-65. o. DOI:10.1001/jama.288.19.2458. PMID 12435259.  
  47. Seto MC, Ahmed AG. (2002. November). „Treatment and management of child pornography use.” (angol nyelven). Psychiatr Clin North Am. 37 (2), 207-14. o. DOI:10.1016/j.psc.2014.03.004. PMID 24877707.  
  48. Berlin FS. (2000. May). „Treatments to change sexual orientation.” (angol nyelven). Am J Psychiatry. 157 (5), 838. o. DOI:10.1176/appi.ajp.157.5.838. PMID 10784491.  
  49. Dennis JA, Khan O, Ferriter M, Huband N, Powney MJ, Duggan C. (2000. May). „Psychological interventions for adults who have sexually offended or are at risk of offending.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 12, CD007507. o. DOI:10.1002/14651858.CD007507.pub2. PMID 23235646.  
  50. Guay DR. (2009. January). „Drug treatment of paraphilic and nonparaphilic sexual disorders.” (angol nyelven). Clin Ther. 31 (1), 1-31. o. DOI:10.1016/j.clinthera.2009.01.009. PMID 19243704.  
  51. Prague Urged to End Castration of Sex Offenders (angol nyelven). DW, 2009. február 5. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  52. Germany urged to end sex offender castration (angol nyelven). BBC, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2015. július 27.)