Közösülés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyiptomi relief, közösülő pár ábrázolása
Közösülés ábrázolása a Tacuina sanitatis kódex egy lapján (14. század)
Kopuláció sirályok között

A közösülés vagy nemi aktus (latinul: coitus (koitusz) – szó szerinti jelentése: „összejövés”) a párosodás (kopuláció) emberekre vonatkozó általános elnevezése; az, amikor a hímvessző behatol a hüvelybe. A közösülés fogalma alatt általában a nemi egyesüléssel kapcsolatos szexuális tevékenységek tágabb körét értik, míg a koitusz kifejezetten a női és a férfi nemi szervek egyesülését jelenti. A nemi aktusnak szeretetettel és szerelemmel együtt járó módja a szeretkezés, amelynek a lényegét a különböző korok kultúráiban és társadalmi közegeiben eltérő módokon határozták meg. A kulturált nemi élet magában foglalja azt is, hogy a párok megtalálják a megfelelő szexpózokat, amelyek összhangban állanak testi felépítésükkel, érzelmi fogékonyságuk jellegével, és pszichikai szükségletükkel.

Pozíciók[szerkesztés]

Történeti háttér - az emberi szex evolúciója[szerkesztés]

Az ember az egyetlen az élővilágban, amely elölről, párjával összeölelkezve szeretkezik. Csaknem egyetlen faj, amely nemcsak az utódok nemzése, hanem örömszerzés céljából is képes közösülésre. Ilyesmit az állatvilágban csupán a bonobóknál (törpecsimpánz) figyeltek meg. Az ember és a bonobó evolúciós vonala kb. hatmillió éve vált külön.

Az emberi tudat képes nemcsak önmagát, hanem a társának tudatát és érzelmeit is értelmezni (ez az empátia egyféle értelmezése), s törekszik arra, hogy partnerének is örömet okozzon. Az emberi szeretkezés nélkülözhetetlen eleme tehát az emberi tudat.

A szexuális kapcsolat az emberre jellemző módon változott meg, amint az ember (Homo Erectus) két lábra állt. A főemlősök közül a férfiak pénisze egyértelműen a leghosszabb, legvastagabb és legrugalmasabb (rugalmasságát az biztosítja, hogy a merevedéskor vérrel telítődik: legközelebbi rokonainké izgalmi állapotban is ceruzavékony és a merevségét egy csont biztosítja). Geoffrey Miller amerikai evolúciós pszichológus szerint az ember hímvesszőjének méretét az interszexuális szelekció határozta meg: vagyis az emberi hímvessző mai méreteinek és formájának kialakulásában az ősidők női is szerepet játszottak. Miller azt tartja, hogy a hímvessző méretét és alakját egyszerűen azáltal nyerhette el, hogy a pleisztocén során a nők több élvezetet kaptak egy méretesebb hímvesszővel rendelkező kortársuk segítségével.[1] Elképzelését megerősíti, hogy egyes kutatások: szerint a nőknek nagyobb szexuális örömöt okoz a vastagabb pénisszel rendelkező férfiakkal történő közösülés.[2][3] A főemlősök közül az ember az egyetlen, amely az evolúció során elvesztette szőrzetét és majdnem teljesen csupasszá vált.[4] Ettől kezdve ugyanis képesek voltak gyönyörködni egymásban, és képesek lettek elölről ölelkezni, módosultak az elsődleges erogén zónák.[5] [* 1]

A rútban nemzeni nem lehetséges, csak a szépben.
Platón[6]

Vannak szerzők, akik az emberi közösülés egyedi formáját kapcsolatba hozzák a szőrzet részleges eltűnésével.[7] Az emberi arcnak az állati arctól való eltérése a beszéd és a mimikai izmok fejlettsége miatt képessé vált az öröm kifejezésére.

Béviszen engemet az lakodalomnak helyére, és zászló helyett vagyon őnála az énhozzám való szerelme. Erősítsétek engemet borral, és (az jó illatú) álmakkal tápláljátok, mert beteg vagyok az szerelem miatt. Az ő bal keze az én fejem alatt vagyon, és az ő jobb kezével megölelt engemet.
Énekek éneke

Desmond Morris nagy fontosságot tulajdonít az ajkak szerepének; ez is az előlről történő szex egyik magyarázata.[8] A szexuálpszichológia az örömszerzéssel kapcsolja össze,[9] amely a XIX-XX. században került látótérbe.[10]

Nagyjából időbeli sorrendbe szedve a fentieket, a következő események követik egymást:

  • Az ember felegyenesedve jár (millió évek)
  • A szemfehérje láthatóvá válik; így a partner képes megítélni, hogy hova irányul a tekintete[* 2]
  • Az ember részlegesen elveszti szőrzetét (különösképpen a női arcszőzet esetében)
  • A Homo Sapiens különválása, az emberi tudat magasabb szintre emelkedik, mint az állati tudat
  • A beszéd kialakulása, a mimikai izmok beidegződése kifejlődik. Az ember arckifejezése képes érzelmeinek kimutatására (száz–kétszázezer év)
  • A ruha feltalálása (kb. 75000 év)
  • Betelepedés Európába (kb. 40000 év). A fehér bőrszín, a szőke haj fokozott elterjedése

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Az állatok nőstényeinél elől nincsenek erogén zónák
  2. Az állatok jelentős részénél a szeme fehérje nem látható. Ha látható volna, a társai tudnák, mit akar megszerezni, a zsákmányállat megtudná, hogy őt figyeli a ragadozó

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Közösülés témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]

  1. Geoffrey Miller: A párválasztó agy; Typotex, 2006., 208–213. oldal
  2. Women's Preferences for Penis Size: A New Research Method Using Selection among 3D Models, journals.plos.org
  3. A gyönyör átmérője
  4. Az ősember is a csupasz nőket szerette, nokorszak.hu
  5. Szűcs Ákos: Az Õsi ember és a primitív törzsek. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  6. Csányi Erzsébet: Erotika és esztétika; Kháosz, Erósz, Thanatosz ölelkezése; Édenkert; testkert; sírkert; Erósz és Thanatosz , kalligram.eu
  7. Szendi Gábor: Vízimajom. Tények és tévhitek. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  8. Desmond Morris: A csupasz majom. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  9. Diamond, Jared: Miért élvezet a szex?. M. Szexol. Szemle 1998/2. Szexuálpsdzichológia, 2006. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  10. Gerlóczy Ferenc: Szexualitás a múltban. HVG. (Hozzáférés: 2016. június 29.)