Toba-tó
| Toba-tó | |
 | |
| Műholdfelvétel | |
| Ország(ok) | Indonézia |
| Hely | Észak-Szumátra Indonézia |
| Típus | Vulkáni |
| Elsődleges lefolyások | Asahan folyó |
| Hosszúság | 100 km |
| Szélesség | 30 km |
| Felszíni terület | 1130 km² |
| Legnagyobb mélység | 505 m |
| Víztérfogat | 240 km³ |
| Tszf. magasság | 905 m |
| Szigetek | Samosir |
| Elhelyezkedése | |
 Toba-tó
Pozíció Indonézia térképén
| |
 é. sz. 2° 33′ 49″, k. h. 98° 49′ 32″2.563611°N 98.825556°EKoordináták: é. sz. 2° 33′ 49″, k. h. 98° 49′ 32″2.563611°N 98.825556°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Toba-tó témájú médiaállományokat. | |
A Toba-tó 100 km hosszú, 30 km széles, a legmélyebb pontja 505 m. Az indonéziai Szumátra-sziget északi részén található. Felszíne 900 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A világ legnagyobb vulkáni eredetű tava. Kedvelt turisztikai célpont.
Geológiája
[szerkesztés]1949-ben a holland Rein van Bemmelen geológus fedezte fel, hogy a tó körül vulkáni eredetű kőzetréteg található, és a tó maga vulkáni kráterben fekszik. Későbbi vizsgálatok nagy mennyiségű – e kőzettel azonos – riolithamut mutattak ki innen 3000 km-re Malajziában és Indiában, óceánkutatók pedig tobai hamut találtak az Indiai-óceán fenekén és a Bengáli-öbölben.
Toba-katasztrófa elmélet
[szerkesztés]
A Toba-tó helyén 75 000 évvel ezelőtt történt kitörés 2800 köbkilométer anyagot dobott a levegőbe, így ez volt az utóbbi 25 millió év legnagyobb kitörése. (A vulkánkitörési index szerinti nyolcas fokozatú, "szupervulkáni" léptékű esemény.) Összehasonlításképpen: a Szent Ilona hegy 1980-as, az emberi történelemben nagynak számító kitörése mindössze 1,2 köbkilométer anyagot hozott a felszínre, míg az ugyancsak indonéziai Tambora 1815-ös kitörése kb. 80 köbkilométer anyagot lövellt ki, és nyár nélküli évet okozott az északi féltekén. A szintén indonéziai Karakatau több, mint 35 ezer halálos áldozatot követelő és a szigetvulkán kétharmadát elpusztító 1883-as kitörése 25 köbkilométer törmeléket dobott ki. A minószi kultúrának véget vető, az Égei-tengeren fekvő Théra sziget vulkánjának i.e. 1500 körül történt hatos-hetes fokozatú kitörése kb. 60 köbkilométer kőzetet lövellt szét és a vulkánsziget nagy részét is elpusztította.
A kitörés erejére jellemző, hogy az egész Indiai-szubkontinenst 15 cm vastagon terítette be a vulkáni hamu, de Közép-Indiára egy helyen hatméteres, Malajzia egyes részeire kilencméteres hamuréteg rakódott. Továbbá – a számítások szerint – a kitöréssel mintegy tízmilliárd tonna kénsav került az atmoszférába, savas esővel mérgezve tovább a környezetet.
A kitörés után a vulkán kalderát formálva roskadt magába, ami vízzel feltöltődve létrehozta a Toba-tavat. A tó közepén található szigetet pedig később a vulkáni kürtőben megemelkedő, majd megszilárduló magma alakította ki.
Bár az évet nem lehet pontosan meghatározni, az évszakot igen, mert csak a nyári monszun sodorhatta a vulkáni hamut a Dél-kínai-tengerbe. A kitörés talán két hétig tarthatott, majd az ezt követő "vulkáni tél" a Föld átlaghőmérsékletét mintegy 3-3,5 °C-kal csökkentette az elkövetkező néhány évben. Délkelet-Ázsiában nagyon kevés állat- és növényfaj maradhatott életben, illetve valószínű, hogy a kitörés fajok globális kihalásához vezetett.
Grönlandi jégminták a szervesszén-szint jelentős csökkenését mutatják az időszakban. 1998-ban Stanley Ambrose régész azt állította, hogy a kitörés olyan vulkanikus telet okozott, amely néhány ezer főre csökkentette az akkor élt emberek számát. Kijelentéseit mitokondriális DNS-en alapuló bizonyítékokkal támasztotta alá, melyek szerint az emberiség genetikai változatossága sokkal szegényesebb, mint a hasonló korú törzsfejlődésen átment más fajoké.
