Reparatív terápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A reparatív terápia olyan áltudományos beavatkozás a pszichológiai, valamint pszichiátriai munkában, amely célja a kliens/páciens szexuális viselkedésének, vágyainak, szexuális identitásának, szexuális irányultságának, nemi identitásának megváltoztatása. Jelenleg nem áll rendelkezésre meggyőző tudományos bizonyíték az ilyen jellegű beavatkozások hatékonyságára, miközben egyre növekvő számban állnak rendelkezésre bizonyítékok a megközelítés kockázataira, veszélyességére.[1]

Mindazonáltal a reparatív terápiás irányzat képviselői gyakran hivatkoznak javarészt anekdotisztikus bizonyítékokra, főleg az ex-gay mozgalomból érkező kvázi-tudományos beszámolókat véve alapul. Ezekben a közös, hogy általában nem felelnek meg alapvető tudományos követelményeknek, és amennyiben hosszmetszeti adatokat bemutatnak, többnyire azokban is egyedül a kliens önbeszámolóját veszik alapul.[2] Különösen nehéz a megközelítés hatékonyságának igazolása amiatt, hogy az emberi szexualitás komplex konstruktumát nem lehetséges ökológiailag valid, ugyanakkor objektív mérőeszközökkel vizsgálni.[3]

Története[szerkesztés]

Azóta, hogy a 19. század orvosi-pszichiátriai fordulatával, illetve a 20. század elején a pszichoanalízis elterjedésével a homoszexualitás a pszichológiai gondolkodás, terápiás és tudományos munka fókuszába került, rengeteg különböző módszert dolgoztak ki a homoszexuális szexuális orientáció megváltoztatására. Mindezek kiindulópontja az volt, hogy a homoszexuálitás egy patológiás fejlődési út eredménye. Ez a tézis a kor kulturális és társadalmi értékrendjéből és gondolkodásmódjából fakadóan arra épült, hogy a homoszexualitás tulajdonképpen egy betegség, pszichopatológia, amely gyógyítása a pszichológia és a pszichiátria feladata. Erre építve egészen változatos módszertant dolgoztak ki szakemberek a tudomány története során:[4]

  • Lobotómia, leukotómia (a prefrontális cortex sebészeti roncsolása, a prefontális cortex és a többi agyterület közti kapcsolatok “átvágása”)
  • Averziós terápiák (a homoszexuális ingerek – pl. pornográf képek – elektrosokkal, hányást előidéző szereken keresztül rosszulléttel való összekapcsolása)
  • Kémiai kasztrálás, hormonterápiák (céljuk általában a libidó csökkentése, pl. ösztrogén adásával homoszexuális férfiaknak)
  • Hereműtétek (“egészséges” heteroszexuális férfi heréjének beültetése a homoszexuális férfi testébe)
  • Speciális pszichoterápiák, melyek a túlvédő anya és a rideg apa hipotézisre építettek

A megközelítés utóbbi évtizedekben tapasztalható marginalizálódása, illetve a pszichológiai munka etikai alapkövetelményeinek szigorodásával a fentebb felsorolt módszerek helyét átvették a beszélgetés-alapú terápiás beavatkozások, tréningek és spirituális/vallási intervenciók,[5] melyek közül a legismertebb irányzat Joseph Nicolosi nevéhez fűződik.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Conversion therapy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. American Psychological Association, Task Force on Appropriate Therapeutic Responses to Sexual Orientation.: Report of the American Psychological Association Task Force on Appropriate Therapeutic Responses to Sexual Orientation. American Psychological Association. (Hozzáférés: 2018. június 17.)
  2. Haldeman, Douglas C. (1999. december 1.). „The Pseudo-science of Sexual Orientation Conversion Therapy”. Angles: The Policy Journal of the Institute for Gay and Lesbian Strategic Studies 4 (1). (Hozzáférés ideje: 2018. március 16.)  
  3. American Psychological Association, Task Force on Appropriate Therapeutic Responses to Sexual Orientation.: Report of the American Psychological Association Task Force on Appropriate Therapeutic Responses to Sexual Orientation. American Psychological Association. (Hozzáférés: 2018. június 17.)
  4. LeVay, S.. Queer Science: The Use and Abuse of Research into Homosexuality.. Cambridge: MIT Press (1997. június 18.) 
  5. Haldeman, Douglas C. (June 2002), "Gay Rights, Patient Rights: The Implications of Sexual Orientation Conversion Therapy", Professional Psychology: Research and Practice 33 (3): 260–264, doi:10.1037/0735-7028.33.3.260, <http://www.drdoughaldeman.com/doc/GayRightsPatientRights.pdf>

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]