Pes-kő-barlang

Pes-kő-barlang
A Pes-kő-barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén
Hossz	62 m
Mélység	0 m
Magasság	10 m
Függőleges kiterjedés	10 m
Tengerszint feletti magasság	752 m
Ország	Magyarország
Település	Felsőtárkány
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-1
Lelőhely-azonosító	21303
Elhelyezkedése
Pes-kő-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 53″, k. h. 20° 25′ 25″48.048033333333, 20.4236
A Wikimédia Commons tartalmaz Pes-kő-barlang témájú médiaállományokat.

A Pes-kő-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A biztos és alapvető régészeti leletegyüttest szolgáltató, Magyarországon található négy barlang egyike. A másik három a Diósgyőrtapolcai-barlang, az Istállós-kői-barlang és a Szeleta-barlang. Őslénytani maradványok is előkerültek belőle.

Leírás

A Bükk-fennsíkon, a Nagy-fennsík déli peremén, a Pes-kőben, a hegycsúcstól nyugatra, egy fokozottan védett területen, egy nehezen megközelíthető helyen, 752 méter tengerszint feletti magasságban nyílik a nyolc méter magas és két méter széles bejárata.

Két tektonikus törésvonal, amelyek egymással párhuzamosak, határozzák meg az üreg helyét. Középső triász mészkőben, a Bükkfennsíki Mészkő Formációban alakult ki. Az átlagosan 12 méter magas járat régen egy forrás volt. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felügyeli a szabadon látogatható barlangot.

1977-ben volt először Pes-kő-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Pes-kő-barlang Peskő-barlang (Éhik 1914), Peskő barlang (Vértes 1965), Peskőbarlang (Bajnok 1923), Pes-kő Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Peskő Cave (Ringer 1989), Peskői-barlang (Bertalan 1976), Peskői barlang (Polgárdy 1941), Pes-kői Csontos-barlang és Peskőlyuk (Hazslinszky 1999) neveken is az irodalmában.

Régészet, őslénytan

Kitöltéséből az őskőkorszak emberének aurignaci kultúrájú eszközei, az újkőkorszaki bükki kultúrába tartozó eszközök és a bronzkori kyjatice kultúrába tartozó eszközök, valamint pleisztocén állatok csontjai kerültek elő. Feltehetően vadászzsákmányként jutott a barlangba a körülbelül 400, többségében kifejlett példánytól származó barlangi medvecsont.

Hillebrand Jenő próbaásatásának a során 24 állatfajtól származó fosszilis csontmaradványok kerültek elő és lettek meghatározva. A Kadić Ottokár vezette ásatás leleteiből Mottl Mária egy 61 taxonból álló listát készített, a barlang négy rétegéből meghatározott madárfajokról és emlősfajokról. Vértes László amellett, hogy gazdag paleolit anyagot gyűjtött, alapos üledéktani és ásványtani vizsgálatokat is folytatott. Őséghajlati következtetéseket állapított meg és a csontmintáiból Hollandiában, radiometrikus kormeghatározást végeztek. Az ásatások következtében alig vannak jól azonosítható, feldolgozható rétegsorok a lelőhelyen.

A régészeti anyag különlegessége, hogy csak az Istállós-kői-barlangból és a Pes-kő-barlangból került elő az aurignaci kultúra leletanyaga Magyarországon.

Rozsomákcsont a Pes-kő-barlangon kívül eddig hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

Kutatástörténet

A Pes-kő-barlang első leírása 1851-ben, Fényes Elek könyvében jelent meg. A leírás szerint „Nevezetes csucs a határban a Peskő, mellynek sziklatetején saskeselyűk tenyésznek, alatta pedig 145 négyszögöl körül foglaló barlang van”. 1911-ben hívta fel Hillebrand Jenő figyelmét az üregre Roskó Pál erdő altiszt. Megtekintették a helyszínt, majd 1912-ben három napig tartó próbaásatást végeztek a barlangban a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. 1913-ban Éhik Gyula folytatta a feltáró munkát a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából. Éhik Gyula rajzolta meg a barlang vázlatos alaprajz térképét és vázlatos hosszmetszet térképét, amelyek alapján a barlang 33,72 m hosszú. Mindkét térképvázlat 1:400 méretarányban ábrázolja a barlangot. Ezek voltak a barlangot bemutató első térképek. Éhik Gyula munkáját Kormos Tivadar segítette.

A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából történt a barlang 1929-es térképezése, amelyet Kadić Ottokár végzett. Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Répáshuta környékén, a Pes-kő hegy csúcsa alatt helyezkedik el a Peskő-barlang. Sok kultúrmaradványt és gazdag fosszilis faunát fedeztek fel kitöltésének rétegeiben. Az ismertetés 4 publikáció alapján lett írva. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg vannak ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Pes-kő-barlangot tárgyaló részei. A legnagyobb feltáró munka szintén Kadić Ottokár nevéhez fűződik. Ezt 1934-ben munkatársaival a Magyar Királyi Földtani Intézet felkérésére, majd 1939–1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végezte. Ez a két ásatás 200 m²-en történt.

Az 1941-ben publikált Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadvány szerint a Bükk hegységben, a Pes-kő hatalmas leszakadásának tövében helyezkedik el a Peskői barlang. Egy 32 m hosszú csarnokba vezet a barlang tág bejárata. A barlang feltárásakor a gazdag ősállati faunán kívül napvilágot láttak az aurignacien ősember csonteszközei is. A barlang bal oldali falán füstnyom van, mely vastagon beégett és bizonyítja az ősember tűzhelyét. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pes-kő-barlang a Pes-kő alatt található nagy barlang és a Bükk hegység egyik nevezetes barlangja. Az 1955. évi rétegazonosító ásatást Vértes László irányította. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Pes-kő-barlangban.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Felsőtárkányon helyezkedik el a Peskő-barlang, másik nevén Peskői-barlang. A Pes-kő csúcsától D-re, 745 m tengerszint feletti magasságban, meredek sziklafal alján van a bejárata, amelyhez jelzett turistaút vezet. Idegenforgalom és turisztika szempontjából hasznos, 34 m hosszú, egykori hatalmas forrásbarlang bejárata tág csarnok és a csarnok elején két, felszínre vezető kürtő van. A kézirat barlangra vonatkozó része egy irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő Peskői-barlang.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy a Peskő-barlang többször megásott, de közel sem kiásott kitöltésében rendkívül sok az ősmaradvány. 1976-ban ifj. Vértes László a felszínen lévő csontok közül összegyűjtött egy zacskónyit, és azokat Kordos Lászlóhoz juttatta. Kordos László szerint a leletek hal, különböző madárfajok, vakond, erdei pocok, mezei pocok, patkányfejű pocok, szibériai pocok, menyét, nyúl, füttyentő nyúl és Cervus elaphus (?) csontok. A kevert rétegtani helyzetű állattársaság a felső-pleisztocénből származik.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Bükk hegységben lévő Peskő barlangból (ifj. Vértes László). Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Peskő-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 43 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Felsőtárkányon található barlang Pes-kő-barlang néven.

A Pes-kő-barlang belseje Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő, Gábori Miklós által írt összefoglalásban közölve lett, hogy az Istállós-kői-barlang ásatásai után következett a közelében elhelyezkedő Peskő-barlang ásatása. Csak az egyik aurignacien réteg került elő a Pes-kő-barlangból, ugyanúgy, mint a korábbi ásatásokkor, de a Würm 1/2. interstadiálissal kapcsolatos sztratigráfiai ismereteinket lényegesen kiegészítette. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, régészetileg kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Bükk hegység lelőhelyei közé sorolt Peskő-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Peskő Cave a barlang neve. Az 1978. évi Karszt és Barlangban lévő, Jánossy Dénes által írt megemlékezés szerint úgy tűnt, hogy a nagyméretű, feltűnő bükki barlangok (pl. a Pes-kő-barlang), melyeket Vértes László szalonbarlangoknak nevezett, kimerítették anyagszolgáltatásukkal a hegység nagy, szenzációs leleteit.

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Pes-kő csúcsa alatt, 745 m tszf. magasságban van a Pes-kői-barlang nagy bejárata. A bejárat után található tág, 32 m hosszú teremben többször volt ásatás. A barlang környékén található néhány kisebb-nagyobb kőfülke. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 25-ös számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Peskő-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5343/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Pes-kő-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang őslénytani és régészeti jelentősége alapján lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Pes-kő-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című kiadványnak a magyarországi őslénytani és régészeti ásatásokat áttekintő részében szó van arról, hogy Hillebrand Jenő és Kormos Tivadar 1909-től bekapcsolódtak a magyarországi barlangok ásatásába, és néhány év alatt Magyarország majdnem mindegyik nagy barlangi lelőhelyén, pl. a Pes-kő-barlangban is ásatást végeztek. A könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, régészetileg kutatott jelentősebb barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Pes-kő-barlang földrajzi elhelyezkedése. Publikálva lett egy fénykép, amelyen a barlang bejárata figyelhető meg és a képaláírás szerint kitöltésében még számos őslénytani és régészeti maradvány rejtőzhet. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Pes-kő-barlang néven Peskői barlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1984. évről szóló évkönyvébe bekerült egy fénykép, amelynek az a címe, hogy Kilátás a Pes-kő-barlangból. 1987-ben Vértes László szelvényét Hír János és társai tisztították ki kisemlősfauna-vizsgálat miatt.

A Pes-kő-barlang belseje az 1934-es ásatás közben

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Ringer Árpád által írt tanulmány szerint a levéleszközös leletkomplex mellett, néha azzal megegyező rétegekből (leginkább a bükki Peskő-barlangból) került elő egy, a francia és európai aurignacien alapján klasszifikált leletanyag. 1938 és 1959 között, a Bükk hegységben található Istállós-kői-barlang, a Lambrecht Kálmán-barlang, a Petényi-barlang, majd a Peskő-barlang új ásatása főleg Jánossy Déneshez és Vértes Lászlóhoz fűződik. A dolgozatban közölve lett egy ábra, amelyen megfigyelhető Északkelet-Magyarország felső pleisztocén kronosztratigráfiája és a táblázat egyik egysége a Peskő-barlang barlangi üledékösszlete. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Peskő-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek a tanulmánynak az angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Peskő Cave a barlang neve.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban található, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy az 1900-as évek elején kezdődött el a Bükk hegység barlangjainak kutatása a fosszilis nagy forrásszájak régészeti ásatásával. Ezeknek a tág bejáratú, általában egyetlen hatalmas bejárati csarnokból álló üregeknek majdnem mindegyike szolgáltatott több-kevesebb őskőkorszaki leletanyagot. Közülük az egyik legismertebb a Nagy-fennsík Ny-i peremén nyíló Pes-kő-barlang. A barlangból az aurignaci kultúra emlékei kerültek elő. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Pes-kő Cave a barlang neve.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Pes-kő-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a 752 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlang hossza 62 méter és a kiadványban publikálva lett a Kadić Ottokár által rajzolt 1939. évi hossz-szelvény barlangtérkép. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Pes-kő-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Pes-kő-barlang a Bükk hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Nagy-fennsík D-i peremén, a Pes-kő csúcsától DNy-ra, 752 m tszf. magasságban van a nagy, széles bejárata. Elsőként Fényes Elek említette 1851-ben. A 62 m hosszú és átlagosan 12 m magas, egykor forrásként működött barlang triász mészkőben keletkezett. Kitöltéséből az őskőkor emberének eszközei (aurignaci kultúra, bükki kultúra, Kyjatice-kultúra) és jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő. Az előkerült kb. 400 barlangi medve csont valószínűleg vadászzsákmányként került a barlangba. Szabadon látogatható.

Mészáros Lukács 2011-ben publikált tanulmányában az olvasható, hogy Mészáros Lukácsék átvizsgálták a pilisszántói szintbe sorolt Peskő-barlangnak és további 13 barlangnak a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, illetve az Országos Földtani Múzeumban (Magyar Állami Földtani Intézet) őrzött csontanyagát. Meg akarták tudni, hogy az erdei cickányként (Sorex araneus) meghatározott maradványok nem-e havasi cickány (Sorex alpinus) maradványok. A Peskő-barlang anyagában voltak Sorex csontok. Magyarországon 4 lelőhelyről, a Vaskapu-barlangból, a Pes-kő-barlangból (Vértes László 1965-ös könyve alapján), a Petényi-barlangból és a Balla-barlangból lett kimutatva havasi cickány. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Heves megyei, felsőtárkányi, 5343-1 barlangkataszteri számú és 21303 lelőhely-azonosítójú Pes-kő-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pes-kő-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang.

Irodalom

• Bajnok János: Peskői képek. Turisták Lapja, 1923. (35. évf.) 4–8. sz. 22–23. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 202–203. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
• Bittera Gyula: Fossilis peniscsontok hazai barlangokból. Barlangkutatás, 1916. (4. kötet) 2. füz. 65., 66., 67., 82., 83., 85. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 24., 26., 27. old. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 55., 56., 80–81., 296. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Dr. Vértes László (1914–1968). Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 40. old.
• Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése. Budapest, 1932. 172. old.
• Éhik Gyula: A borsodmegyei Peskő-barlang pleistocaen faunája. Barlangkutatás, 1914. (2. kötet) 4. füz. 191–199. old.
• Éhik Gyula: Újabb adatok a keleti pézsmacickány hazai előfordulásához. Barlangkutatás, 1915. (3. köt.) 2. füz. 79., 82–83. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 4. köt. 181. old. Szilvás településnél van leírva. (Reprint: Budapest, 1984. ISBN 9630227002)
• Gábori Miklós: Archeological results of investigation in Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 44., 45. old.
• Gábori Miklós: A magyar barlangok kutatásának régészeti eredményei. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 34., 35. old.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 169., 175., 180. old. ISBN 963-280-855-X
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Gönczöl Imre: Kilátás a Pes-kő-barlangból. In: Eszterhás István szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1984. Kézirat. Egy fénykép a 137. és a 138. oldalak között. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 59. old.
• Herrmann Margit – Jánossy Dénes – Stieber József – Vértes László: Ausgrabungen in der Petényi- und Peskő-Höhle (Bükk-Gebirge). Folia Archaeologica, 1956. (8. évf.) 3–22. oldal és az 1. tábla
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 97., 98., 107. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 115. old.
• Hillebrand Jenő: A pleistocaen ősember ujabb nyomai hazánkban. Barlangkutatás, 1913. (1. kötet) 1. füz. 23–24. old.
• Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 16., 27. old.
• Hír János: Rétegazonosító ásatás a Peskő-barlangban. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 97–100. old.
• Hír János – Regős József: Pes-kő-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 141–143. old. ISBN 9639358967
• Horváth Csaba: Lambrecht Kálmán, mint barlangkutató. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 174. old.
• Horváth Sándor: A Tarkői-kőfülke. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 4–5. füz. 80. old.
• Jánossy Dénes: A Bükk-hegység eddig ismeretlen kőfülkéjében végzett őslénytani ásatás előzetes eredménye (Répáshuta, Rejtek). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 4–5. füz. 72. old.
• Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1976. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1976. 34. old.
• Jánossy Dénes: Vértes László, a barlangkutató. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 32. old.
• Jánossy Dénes – Kordos László – Krolopp Endre: A Függő-kői-barlang (Mátraszőlős) felső-pleisztocén és holocén faunája. Folia historico-naturalia Musei Mátraensis (A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei), 1983. (8. köt.) 55. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 198., 204–205. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932. 198., 204–205. old.
• Kadić Ottokár: Jelentés a Barlangkutató Bizottságnak 1912. évi működéséről. Barlangkutatás 1913. (1. köt.) 2. füz. 70. old. (Német nyelven 97–98. old.)
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás ősrégészeti eredményei. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Felolvasásai, 1930. (2. köt. 8. sz.) 7., 10., 11. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1929. évben. Barlangvilág, 1933. (3. köt.) 3–4. füz. 17. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1934. évben. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 1–2. füz. 12–13. old.
• Kadić Ottokár: A Peskő-barlangban eddig végzett ásatások eredményei. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 3–4. füz. 49–54. old.
• Kadić Ottokár: A harmincéves magyar barlangkutatás tudományos eredményei. Barlangvilág, 1936. (6. évf.) 3–4. füz. 64. old.
• Kadić Ottokár – Mottl Mária: Felsőtárkány vidékének barlangjai. Barlangkutatás, 1938. (16. köt.) 1. füz. 28. old.
• Kadić Ottokár: Jelentés az 1932–1934. években végzett barlangkutatásaim eredményéről. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933–35. évekről. 1940. (4. köt.) Függelék. 1956–1957. old. (Német nyelven 1959–1970. old.)
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1939. évben. Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 14. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1940. évben. Barlangvilág, 1941. (11. köt.) 1–4. füz. 17. old.
• Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék, a Várhegyi barlang és a barlangtani gyűjtemény ismertetése. Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 3–4. füz. 72. oldal
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1941. évben. Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 1–2. füz. 22. old.
• Kadić Ottokár – Mottl Mária: Az északnyugati Bükk barlangjai. Barlangkutatás, 1944. (17. kötet) 1. füz. 1., 2., 3–28. oldalak és az 1., 2. melléklet
• Kadić Ottokárné: Élet a Peskő-barlang alatt. Barlangvilág, 1939. (9. köt.) 4. füz. 69., 71., 73–76. old.
• Kolacskovszky Lajos: Boszorkányszombat. Népszava, 1939. július 15. (67. évf. 138. sz.) 8. old.
• Kordos László: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1976-ban. MKBT Beszámoló, 1976. 44–45. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 9., 53., 56., 60., 276., 288. oldalak és egy fénykép a 16. és a 17. oldalak között
• Kormos Tivadar – Lambrecht Kálmán: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1914. (22. köt.) 6. füz. 372., 375., 376., 377., 378. old.
• Láng Sándor: A Bükk geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 86., 87. old.
• Leidenfrost Gyula: Pleistocaen halmaradványok magyarországi barlangokból. Barlangkutatás, 1915. (3. köt.) 2. füz. 57., 58., 59–60., 60., 61. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 23. oldal és a térképmelléklet
• Lengyel János: 2005. évi jelentés. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Mayerfelsi Maier István: Visszapillantás a magyar barlangkutatás történetére. Barlangvilág, 1926. (1. köt.) 1–4. füz. 14. old.
• Mészáros Lukács: Aktuopaleontológiai vizsgálatok a kelet-ausztriai Rax-hegységben. In: Kázmér Miklós szerk.: Környezettörténet 2. Hantken Kiadó, Budapest, 2011. 254–255., 255., 256., 257., 258. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1934. március 20-án... Barlangvilág, 1934. (4. köt.) 2. füz. 23. old.
• Mottl Mária: Jelentés az 1932–35. évi barlangkutatásról és az ősgerinces-osztály működéséről. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933–35. évekről. 1940. (4. köt.) 1910., 1915., 1915–1918., 1919., 1922., 1922–1923. old. (Német nyelven 1925–1939. old.)
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1940. januárius 30-án... (Választmányi ülés.) Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 17. old.
• Mottl Mária: Jelentés az 1936/38. évi ásatások eredményéről és az ősgerinces osztály működéséről. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentései az 1936–1938. évekről. 1945. (4. köt.) 1522., 1524., 1543., 1545., 1546., 1547. old. (Német nyelven 1553–1585. old.)
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 357. old.
• Nyírő Ádám Artúr: Északkelet-Magyarország barlangi lelőhelyei a késő bronzkor időszakában. Kézirat (szakdolgozat). Pécs, 2015. 4–5., 8., 12–14., 15., 45., 50., 66. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. március 6. (3. [8.] évf. 11. [12.] sz.) 4. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
• Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941. 163. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. BNP, Eger, 2002. 321., 322. old.
• Ringer Árpád: A barlangi lelőhelyek és kronosztratigráfiájuk szerepe a magyar őskőkorkutatásban. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 78., 79., 80. old.
• Ringer Árpád: The role of cave sites and their chronostratigraphy in the research of the Paleolithic of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 52., 53., 54. old.
• Ringer Árpád: A Bükk hegység kőkora. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 297., 309. old.
• Ringer Árpád – Regős József: Ember, barlangok, környezet. Az őskőkor régészeti kultúrái a Bükkben. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 78., 79., 79–80., 80. old. ISBN 9789639817098
• Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 113., 115. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 188. old.
• Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 20. old.
• Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 54. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Vértes László: Medveemberek krónikája. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1957. 100., 184., 191., 196. old.
• Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1965. 91., 166., 172., 176., 183., 208., 209., 316–319. old.
• –: A Magyar Barlangkutató Társulat 1935. évi április 30-án... Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 3–4. füz. 59–60. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 22. old.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.

További irodalom

• Geyh M. – Schweitzer Ferenc – Vértes László – Vogel J.: A magyarországi würm eljegesedés új kronológiai adatai. Földrajzi Értesítő, 1969. 18 (1). 5–18. oldal
• Kolacskovszky Lajos: Adatok a Bükkhegység és környéke tereptani, történelmi, régészeti, nép és természetrajzi megismeréséhez. Kézirat.
• –: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. június 15. (3. évf. 11. sz.) 3. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás