Veliki Gradac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veliki Gradac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGlina
Jogállás falu
Irányítószám 44405
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség126 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság264 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Veliki Gradac (Horvátország)
Veliki Gradac
Veliki Gradac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 17′ 00″, k. h. 16° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 00″, k. h. 16° 15′ 40″

Veliki Gradac (régebben Srednji Gradac) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 24, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 14, közúton 17 km-re délkeletre, a Zrinska gora északi lejtőin fekszik.

Története[szerkesztés]

A török hódítás előtt a falunak és a felette emelkedő várnak, melyet Srednji Gradacnak neveztek birtokosai a Babonićok voltak. A vár építtetői is ők lehettek. Helyzetük 1335-ben változott meg drámaian, amikor Babonić István fegyvert fogott Károly Róbert király ellen és kegyvesztett lett, birtokait elveszítette. A birtokokat a család másik ága a Blagay család vette át, akik még újabbakat is szereztek mellé. A várat a 15. század végén említik először, amikor Frangepán Márton a zágrábi káptalannak ajándékozta. A 15. század második felében török seregek hatoltak be a Báni végvidékre nagy pusztítást végezve a Kulpa és az Una közötti térségben. A támadások 1491-ben és 1493-ban is megismétlődtek. 1493. szeptember 9-én a korbávmezei csatában szétverték a bán vezette horvát sereget. 1512-ben elözönlötték az Unamentét, de ekkor még kiűzték őket. A következő évtizedekben azonban már nagy pusztítást vittek véghez. Ebben a helyzetben szükségessé vált a horvát és a szlavón katonai határőrvidék megalapítása. Glina és térsége a horvát határőrvidék része lett, melynek központja Károlyváros volt. 1566-ban a török elfoglalta Kostajnicát, a térségre a legvéresebb csaták időszaka mégis 1592, Bihács eleste után köszöntött. 1593-ban Sziszeket támadta a török, de a horvát védők sikeresen védték meg. A veliki gradaci vár még egy ideig a határvédelmi rendszer része volt, a 16. század végén azonban a keresztény erők visszavonásakor a bécsi haditanács rendeletére lerombolták.

A horvát szábor a 17. század folyamán nagy gondot fordított a Kulpa és az Una közötti terület védelmére és megerősítésére. A sikeres védelmi harcok következtében 1689-re a határ visszatért az Una folyóhoz. Veliki Gradac a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 819, 1910-ben 1155 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült, de később néhány főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 126 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
819 768 816 1.021 1.098 1.155 1.189 1.257 1.052 1.034 986 879 762 708 123 126

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1905-ben épült. 1941. november 19-én az usztasák lerombolták. Felgyújtották a parókiát is, mely 1942-ben az usztasák és a partizánok közötti harcokban semmisült meg végleg. A templom a Bručina-patak feletti kis dombon állt, ahol ma a temető van. Mivel fából építették nyoma sem maradt, pontos helyén még a helyiek sem ismerik. Egyik ikonját a varasdi vár múzeumában őrzik.
  • Srednji Gradac várának maradványai a Bručina-patak fölé emelkedő kis dombon találhatók. Legkönnyebben a háborús emlékmű irányából a patakon keresztül közelíthető meg. A várnak mára csak csekély maradványai láthatók, mégis jól kivehető a trapéz alaprajzú egykori várkastély, a kaputorony, egy sokszögű védőtorony és két féltorony alaprajza. A várat a 15. század végén említik először, amikor Frangepán Márton a zágrábi káptalannak ajándékozta, akik ezután felépítették a közeli Mali Gradac várát is. Ezután a két vár sorsa szorosan összekapcsolódott. Már az 1530-as években komoly volt az aggodalom, hogy az Una és a Száva közötti térségbe benyomuló török sereg mindkét várat elfoglalja és lerombolja mégis az első károkat a Zrínyiek és a káptalan közötti összecsapásban szenvedte el. A viszály miatt a keresztény erők nem tudták megakadályozni, hogy a török a térség mintegy negyed részét elfoglalja. 1563-ban Lenkovich Iván uszkók főkapitány jelentésében azt írja, hogy a várat 32 főnyi őrség védi. A vár még egy ideig a határvédelmi rendszer része volt, a 16. század végén azonban a keresztény erők visszavonásakor a bécsi haditanács rendeletére lerombolták, nehogy a török támaszpontul használhassa fel. Ezután már nem építették újjá és többé nem is említik.
  • Régi malom a Bručina-patakon.
  • A nemzeti felszabadító háború áldozatainak emlékháza 1959-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]