Gornja Oraovica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornja Oraovica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44435
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség19 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 10′, k. h. 16° 25′Koordináták: é. sz. 45° 10′, k. h. 16° 25′
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornja Oraovica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gornja Oraovica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 37, közúton 58 km-re délre, községközpontjától 15 km-re északkeletre a Báni végvidék déli részén, az Oraovica-patak mentén, Šegestin és Donja Oraovica között fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve olyan helyet jelöl, ahol sok a diófa. A név az „orah” (dió) növénynévből képzett helynév, mely egy „Orahovica” alakon keresztül alakult ki. Oraovica már a középkorban lakott település volt. Erről mesél a szomszédos Donja Oraovica "Crkvina" nevű településrésze, ahol a korabeli források szerint egy Szent Fülöp és Jakab tiszteletére szentelt templom állt. Határában egy másik, ismeretlen titulusú templom romjai is megtalálhatók. A középkorban Dobra Njiva várának uradalmához tartozott, mely egykor innen északkeletre, az Una folyó szigetén állt. A térség többi településéhez hasonlóan a 16. század második felében foglalta el a török. Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Oraovica benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 36 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 0 0 0 243 248 208 153 140 114 37 36

(1931-ig lakosságát Donja Oraovicához számították.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]