Osekovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Osekovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPopovača
Jogállás falu
Irányítószám 44317
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség853 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Osekovo (Horvátország)
Osekovo
Osekovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 00″, k. h. 16° 36′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 00″, k. h. 16° 36′ 15″

Osekovo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Popovača községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Monoszló területén, Sziszek városától légvonalban 18, közúton 22 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re délre, a Lonja-mező szélén fekszik. Közelében halad át az A3-as autópálya.

Története[szerkesztés]

Osekovo területe már ősidők óta lakott. Ezt bizonyítja a Gregurec-birtokon található rézkori régészeti lelőhely, ahol a cseréptöredékek mellett néhány szép kidolgozású kőszerszám is előkerült. Az A3-as autópályától 500 méterre délre található Ciglenica nevű gazdag régészeti lelőhely, mely egy római villagazdaság maradványait rejti magában. Az első régészeti leletek a 19. század második felében tűntek fel itt. Az itt talált alapfalak mellett nagy számú cserép- és üvegtöredék, fibulák, ékszerek és pénzérmék kerültek elő. Az épületek díszítéseinek részei, mozaik és freskótöredékek is fennmaradtak. Római épületmaradványok kerültek elő földművelés közben 1994-ben a Gornje Selon fekvő Antolić-birtokról is. Mindkét római lelőhelyet a közeli Kutenya terültén az ókorban létezett Varianis nevű településsel hozzák kapcsolatba.

A középkor emléke a Srednje Selo házai alatti réten feltehetően a török ellen épített erőd maradványa, melyet kettős védőfal és a falak közötti árok védett. A romok mintegy 1,6 hektárnyi területet foglalnak magukban. A falak magassága helyenként az egy métert is meghaladja. A leletek alapján a maradványokat a 15. és a 16. századra keltezték.

A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Oszekovo” néven szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. 1857-ben 1070, 1910-ben 1419 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 853 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.070 940 935 1.053 1.068 1.419 1.491 1.699 1.804 1.807 1.701 1.294 1.079 1.015 1.018 853

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy a Lonja-mező fölé emelkedő platón épült. A templomot védőfal övezi. A templomot az osekovoi plébánia alapítása után, a 17. században építették. Végső formáját 1751-ben nyerte el. Négyszögletes alaprajzú egyhajós épület kerekített szentéllyel, melyhez az északi oldalról sekrestye csatlakozik. A hajóhoz délről csatlakozik a kápolna, mely szintén félköríves záródású. A harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll. A berendezés legértékesebb darabja a szentélyben álló főoltár, mely stílusában átmenet a rokokó és a klasszicizmus között. A templom 1 manuálos, 12 regiszteres orgonája Josip Toplak és Matthias Tasser varasdi műhelyében készült 1783 körül. A templom közelében álló emeletes plébánia 19. századi.
  • A falu közösségi házában állandó kiállítás látható, mely a len termesztését és feldolgozását mutatja be a magtól a vászonig, majd a népviselet elkészítéséig. A kiállítást 2007-ben nyitották meg. A tárgyak többsége a 20. század második és harmadik negyedéből származik.
  • A helyi népi építészet emléke a 190. számú ház, amely mintegy 300 éves. Eredeti tulajdonosa a Mikulić család volt, ma a Pokas család tulajdona. A négyszögletes alaprajzú épületet tölgyfából ácsolták és faszegecsekkel erősítették meg. Belső elrendezése eredeti. A bútorzat egy része és régi tárgyai a kutenyai Moslavina múzeumból származnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]