Osekovo
| Osekovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Popovača |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44317 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 705 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′, k. h. 16° 37′Koordináták: é. sz. 45° 31′, k. h. 16° 37′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Osekovo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Popovača községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Monoszló területén, Sziszek városától légvonalban 18, közúton 22 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re délre, a Lónyamező szélén fekszik. Közelében halad át az A3-as autópálya.
Története[szerkesztés]
Osekovo területe már ősidők óta lakott. Ezt bizonyítja a Gregurec-birtokon található rézkori régészeti lelőhely, ahol a cseréptöredékek mellett néhány szép kidolgozású kőszerszám is előkerült. Az A3-as autópályától 500 méterre délre található Ciglenica nevű gazdag régészeti lelőhely,[2] mely egy római villagazdaság maradványait rejti magában. Az első régészeti leletek a 19. század második felében tűntek fel itt. Az itt talált alapfalak mellett nagy számú cserép- és üvegtöredék, fibulák, ékszerek és pénzérmék kerültek elő. Az épületek díszítéseinek részei, mozaik és freskótöredékek is fennmaradtak. Római épületmaradványok kerültek elő földművelés közben 1994-ben a Gornje Selon fekvő Antolić-birtokról is. Mindkét római lelőhelyet a közeli Kutenya területén az ókorban létezett Varianis nevű településsel hozzák kapcsolatba.
A középkor emléke a Srednje Selo házai alatti réten feltehetően a török ellen épített erőd maradványa, melyet kettős védőfal és a falak közötti árok védett. A romok mintegy 1,6 hektárnyi területet foglalnak magukban. A falak magassága helyenként az egy métert is meghaladja. A leletek alapján a maradványokat a 15. és a 16. századra keltezték.[3]
A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Oszekovo” néven szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. 1857-ben 1070, 1910-ben 1419 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 853 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.070 | 940 | 935 | 1.053 | 1.068 | 1.419 | 1.491 | 1.699 | 1.804 | 1.807 | 1.701 | 1.294 | 1.079 | 1.015 | 1.018 | 853 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[6] egy a Lónyamező fölé emelkedő platón épült. A templomot védőfal övezi. A templomot az osekovoi plébánia alapítása után, a 17. században építették. Végső formáját 1751-ben nyerte el. Négyszögletes alaprajzú egyhajós épület kerekített szentéllyel, melyhez az északi oldalról sekrestye csatlakozik. A hajóhoz délről csatlakozik a kápolna, mely szintén félköríves záródású. A harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll. A berendezés legértékesebb darabja a szentélyben álló főoltár, mely stílusában átmenet a rokokó és a klasszicizmus között. A templom 1 manuálos, 12 regiszteres orgonája Josip Toplak és Matthias Tasser varasdi műhelyében készült 1783 körül. A templom közelében álló emeletes plébánia 19. századi.
- A falu közösségi házában állandó kiállítás látható, mely a len termesztését és feldolgozását mutatja be a magtól a vászonig, majd a népviselet elkészítéséig. A kiállítást 2007-ben nyitották meg. A tárgyak többsége a 20. század második és harmadik negyedéből származik.
- A helyi népi építészet emléke a 190. számú ház,[7] amely mintegy 300 éves. Eredeti tulajdonosa a Mikulić család volt, ma a Pokas család tulajdona. A négyszögletes alaprajzú épületet tölgyfából ácsolták és faszegecsekkel erősítették meg. Belső elrendezése eredeti. A bútorzat egy része és régi tárgyai a kutenyai Moslavina múzeumból származnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3656.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5785.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1920.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4413.
Források[szerkesztés]
- Popovača város hivatalos oldala (horvátul)
- Popovača község kulturális látnivalói (horvátul)
- Popovača rendezési tervének VII. módosított és kiegészített példánya (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Ana Bobovec: Arheološka topografija područja općina Popovača i Velika Ludina (a Zbornik Moslavine kiadvány V.-VI. számában.
További információk[szerkesztés]
- Monoszló tájegység információs portálja (horvátul)
