Ugrás a tartalomhoz

Bobovac (Sunja)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bobovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségSunja
Jogállásfalu
Irányítószám44214
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség248 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság93 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 05″, k. h. 16° 40′ 28″45.368100°N 16.674400°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 05″, k. h. 16° 40′ 28″45.368100°N 16.674400°E
Térkép

Bobovac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 26, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re keletre, a sziszeki Szávamentén, Száva-folyó jobb partján hosszan elnyúlva fekszik. Házai többnyire a Száva medrét követve sorakoznak.

Története

[szerkesztés]

A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A kiürült területre hamarosan megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A vidék birtokosai a Keglevichek a Felső-Szávamentéről telepítették ide jobbágyaik egy részét, de Boszniából is nagy számú lakosság települt be. A falu a topolovaci uradalmukhoz tartozott. A településnek 1857-ben 624, 1910-ben 1238 lakosa volt. Zágráb vármegye Kosztajnicai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején sikerrel védték meg a horvát erők. A településnek 2011-ben 330 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
6248849481.0961.1841.2381.2751.2941.3581.3561.2131.020899750506330

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Tradicionális szávamenti emeletes lakóház[4] a 7. szám alatt. A házat 1886-ban építették Mužilovčicin, 1937-ben szállították át ide. Anyaga tölgyfa, melynek elemeit német módon kapcsolták össze, míg az alapzat téglából épült. A gazdasági célokat szolgáló földszint és a lakórészt képviselő emelet is háromosztatú. A két szintet külső, fedett lépcsőzet köti össze, mely felül egy félig nyitott gangra vezet. Innen lehet belépni a szobákba. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók, az előtér faragványai és az oromzatos homlokzat. Az épületegyütteshez istálló és ól is tartozik, melyek szintén megőrizték eredeti formájukat.
  • A település másik tradicionális lakóháza[5] a 280-as szám alatt található. Az épületegyüttes lakóházból, gazdasági épületből és malomból áll. Az épület 1921-ben készült téglaalapokra. Legnagyobb része faragott tölgyfa deszkákból készült. Méretei 12,55×7,40 m. Nyeregtetőzete hódfarkú cseréppel fedett. Az oromzatot egyrétegű fenyődeszkákkal szegélyezték. Különlegesek a kétrétegű, hatszárnyú ablakok. A bádogos munkák horganyzott bádoglemezből készültek.
  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. század második felében épült historizáló stílusban. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület sokszög záródású szentéllyel, a nyugati homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. 1991-ben a délszláv háború során kisebb károkat szenvedett.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]