Gojlo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gojlo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségKutenya
Jogállásfalu
Irányítószám44320
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség281 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság183 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 29′ 13″, k. h. 16° 51′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 13″, k. h. 16° 51′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gojlo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gojlo (1948-ig Gojilo) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Kutenyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 38, közúton 52 km-re keletre, községközpontjától 9 km-re keletre, a Monoszlói-hegység erdőkkel borított lejtőin, a megyehatár közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve csak a 19. század végén bukkan fel a térképeken, de 1931-ig településrészének számított. Gojlón 1930-ban kezdődött a földgáz és 1941-ben a kőolaj kitermelése. A gojloi volt az ország első ismert olajmezője. Az olaj és a gáz feltárására és kitermelésére alapították az 1960-as években az egykori Naftaplina vállalatot, mely mára beolvadt az INA d.d. (Industrija nafte) olajvállalatba. A gojloi olajmezőn sok horvát mérnök, gépkezelő és olajfúró munkás dolgozott, akik itt szerezték első tapasztalataikat. A lakosság száma ebben az időben volt a legmagasabb, de az 1970-es évektől évtizedről évtizedre esett. Végül az egykor jelentős ipari település elfeledett településsé vált, amely már csak olajbányász hagyományit őrzi. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 377 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 36 212 237 274 422 951 890 869 536 535 438 449 377

(1931-ig településrészként.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A település egy kiemelkedő helyén, a temető közepén áll a Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.[4] Téglából épített román stílusú épület, központi részén lekerekített apszissal. Az épületet 1858-ban meghosszabbították és egy oldalsó, félköríves sekrestyével bővítették. Három barokk oltára van, felszerelésének legértékesebb darabja egy rokokó kehely. Harangját 1737-ben öntötték.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]